1. 01 - Helló, jól vagyok Hobo Blues Band 2:44
  2. 02 - Hangyadal Hobo Blues Band 2:24
  3. 03 - I Love You Budapest I. Hobo Blues Band 2:33
  4. 04 - Kaland az égen Hobo Blues Band 3:35
  5. 05 - Szabad Európa szalon Hobo Blues Band 4:13
  6. 06 - A kései apaság gyönyörűséges illúziója Hobo Blues Band 5:50
  7. 07 - Az ártatlanság kísértése Hobo Blues Band 5:50
  8. 08 - Hajnali magány és remény Hobo Blues Band 4:42
  9. 09 - Intermezzo Hobo Blues Band 0:15
  10. 10 - I Love You Budapest II. Hobo Blues Band 2:22
  11. 11 - Bölcselkedés a bölcső fölött Hobo Blues Band 2:59
  12. 12 - I Love You Budapest III. Hobo Blues Band 1:33
  13. 13 - Fiúk iskolája Hobo Blues Band 2:13
  14. 14 - I Love You Budapest IV. Hobo Blues Band 1:47
  15. 15 - A bosszú angyala Hobo Blues Band 2:44
  16. 16 - A legnagyobb fiú legkisebb fia Hobo Blues Band 3:52
  17. 17 - Álom Hobo Blues Band 2:37
  18. 18 - A városlakó üzenete Hobo Blues Band 6:47

Hello, jól vagyok

Hello, jól vagyok!
Tanulom az új életet,
A szabadságot,
Hogy visszaüthetek.

Hello, én vagyok!
Ne mondd, hogy ite missa est!
Még egyben vagyok.
I love you Budapest!

Hello, itt vagyok!
Idehozott egy fáradt gólya.
Itt készül nekem
A bolond koporsója.

Hangyadal

Csak a hangyák veszik észre,
Hogy kiszáradnak a folyók,
S a hó megszürkül, mire leesik,
És fölforr a bűzlő mocsok,
Alatta kiviláglik
Az aranyló, izzó homok.
Ne járjatok hát mezítláb.
Minden próféta mosolyog,
És ez azt jelenti,
Fogalmuk sincs arról,
Milyen hangyának lenni.

I Love You Budapest I.

A tündér a Mata Harit énekeli,
Míg a Bérkocsis utcában sétál,
A stricik a presszóban snóbliznak,
A zsaruk elfordulnak némán,
Kezdődik az Álmok Találkozója.
Kísérj el ezen a sétán!

Bezár a Gong, a Grafitti mozi,
Ma nem lesz Rocky Horror Picture Show,
Jön tíz Madonna és húsz Hófehérke,
Száz spicli, húsz Bruce Lee, húsz Télapó,
Woody Allen ellen Allen Ginsberg,
István, a király és a fél Gestapo.

A falon csillag és kereszt,
I love you, Budapest.

Kaland az égen

Kupcsulik úr a III. emelet 4-ből kiállt a gangra és az égre nézett.
Legnagyobb meglepetésére Stanci nénit látta ott a földszint 1-ből,
aki a pulóvere alatt két hatalmas görögdinnyével egyre magasabbra
emelkedett. Közben kedves mozdulatokkal integetett
Kupcsulik úrnak, aki ezt, végre annyi év után, biztatásnak vette,
és elhatározta magát a döntő lépésre.
A lifthez rohant, és emelkedés közben egyre vágyódóbb pillantásokat
vetett az égi tüneményre.
A gyönyörű trombitaszó megemelte lelkét. Úgy érezte, ő is emelkedik,
egyre szebbnek érezte magát, egyre gyorsabban forgott, ráncai
kisimultak, és éteri tisztasággal, minden átmenet nélkül énekelni kezdett…

Szállj velem a Holdra
Szálljunk a csillagokra
Nem ragyognak Budapest egén
Ha csak mi nem, te meg én

Pimasz vigyorgó kis lények
Céltalan játszó teremtmények
Csak itt ragyognak meleg fények
Szinte már nem is élek
Mondhatnék valami szépet
De nem vagyok olasz vagy német
Inkább ha lehet csak nézlek téged
S tudom hogy tudod mit érzek
Várom hogy felébredj
A gyűrűt az ujjadra húzom
A Nagykörúton vagy egy MALÉV-úton
A Tejúton

Szabad Európa szalon

Nyuszifül étlapja:
Öncenzúra miatt kimaradt.

A jó költő a fióknak ír,
A látnok festők éheznek mind,
A fehér bohóc alszik, nem sír,
S a vén vándorzenész szerint
Palotákban, gyertyák mellett
Mulatnak részeg zsoldosok.
Hazug verset énekelnek,
Kövérek, gyávák, gazdagok.
Ünnepkor én is ott vagyok.

Ofélia szellemet lát.
A kis balerina szédeleg,
Tavaly eladta póniját,
Reggel hatkor munkába megy.
A kocsmában rossz bor mellett
Sziszegnek bosszút púposok.
Ártány a csótányra böfög.
Nem nyugszanak az ordasok.
Mondd, jó barátom, hol vagyok?

Pirosból hogy lesz három szín?
Új zászlót varr nagyanyó.
A rossz ripacs egy delnőt bír.
A vándorcigányok lekoptak.
Templomban oltár mellett
Horkolnak puffadt kopaszok,
Egymásra hullott hájfejek,
Garanciális tolvajok,
Potenciális gyilkosok.

Hát vége a télnek, nyalókák!
Eljöttem, hogy képetekbe vágjam:
Sikamlós, lusta zöld békák,
Puhányok vagytok mindahányan!
Próbáljatok meg figyelni!
Szólt a kígyó: éhes vagyok.
Fordult az idő! Mars, fölkelni!
Égnek a lámpák, csillagok.
Vége a filmnek! Sírjatok!
Szabad Európa − egy álom!
Szabad Európa − halálom.
Szabad Európa − igaz barátom vagy.
Szabad Európa − bizalmas.
Szabad Európa − irgalmas.
Szabad Európa − izgalmas vagy!
Szabad Európa − mi lesz holnap?
Vagy felhúznak, vagy lehúznak!
Szabad Európa − visszahoznak.
Vagy megnyírnak, vagy kinyírnak!

Holnaptól itt lesz Amerika!
Tükörbe öltözik most az idő,
Nézz csak bele, ez nem butaság.
Videóra veszik álmaid,
Nem kell többé felébredni.
Legjobb feeling a Coca Cola!
Megpróbállak megkeresni,
Hol vagy, Szabad Európa?
Hol vagy szabad, Európa?

Szabad Európa − riadó!
Szabad Európa − eladó!
Bár több voltál nekem, mint egy rádió.
Szabad Európa − úgy kértem,
Szabad Európa − jöjj értem!
Nem, nem, nem értem!
Nem értem! Nem értem! Nem értem!

A kései apaság gyönyörűséges illúziója

Talán jó lenne egy új gyerek,
Ha már nem születhetek újra.
Egy kicsi én, fiú vagy lány,
Bízna bennem és velem aludna.

Nem is engedném iskolába.
Mindenre én tanítanám.
Célja lenne életemnek.
A tömegtől visszatartanám.

Próbálnék modern lenni nagyon.
Olvasnám Jézust, Lukácsot,
Agyam komputerre bíznám,
Horoszkóptól kérnék tanácsot.

Talán jó lenne még egy gyerek,
Akire valamit hagyhatnék.
A harag és a fájdalom helyett
A fiamnak mit is adhatnék?

Minek örülne igazából?
Milyen útra szeretne lépni?
Tudom, sokszor eltévedtem,
Remélem, hogy megérti.

Elakadt bennem egy régi átok,
Rossz sugarak ölték szívemet,
Nekem elég, hogy védhettem őt.
Nem fáj majd, ha nem engem követ.

Messziről kísérném az úton,
Tőle tanulnék meg hinni.
Vigyázna rám, ha megöregszem.
Segítene a végét kibírni.

Az ártatlanság kísértése

Változzunk meg, míg megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő.

A hazugság olyan, mint a pestis,
Hazudott Buda és hazudik Pest is.
Csak a művészet segít, vagy a zene,
A régi várost, a régi énemet megette a fene.
Görbe utcák, gödrös terek,
itt vették meg a testedet,
Itt adnád el a lelkedet.
Meg ne tedd! Változzunk meg!
Kifestem a házadat.
Vettem neked tapétát,
Aztán csak ülök a sarkon és nézem,
Ahogy átfutsz a téren.

Változzunk meg, még megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő.

A rossznak se könnyű, kedves Péter,
Mert jónak lenni biztos nem kényszer.
Gyere, próbáljunk meg felszállni az égre,
Üljünk a léghajóba, és fessük be kékre!
Nézz le, látod, a város beteg.
Sztárok, hősök nincsenek,
Csak rég leváltott istenek.
Párat jól ismerek.
Polaroid paraziták.
Kókadt klip-köcsögök.
Sápadt a bőröm, nem vastag, de várok,
mint szélre a sirályok.

Unalmas itt, szálljunk a Holdra,
Ha ott sincs hely, hát a csillagokra.
Nem ragyognak Budapest egén,
Ha csak mi nem, te meg én,
Két bohó teremtmény.
Pimasz, vigyorgó lények.
Mondhatnék valami szépet,
De tőlem inkább viccet kérnek…
Változzunk meg!
Veled tartok a felhők fölé,
S ha elfáradok végül,
Csak ülök a Holdon, és nézem,
Ahogy repülsz az égen.

Változzunk meg, míg megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő!
Újra itt az idő… újjászületni… újra szeretni…
Szabadnak lenni… Szabad vagyok, de szomorú…
Alattam él a háború… virágzik a vas… ó, ne hallgass…
Ne hallgass rám… magadban bízz…
Magadban bízz, ha indulsz… ha felszállsz…
Magasra szálltam, mélyre zuhanok,
De ha te szállsz, boldog vagyok.
Nem tört le hiába… a szobor szárnya…
Változzunk meg, míg megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő!
Sosem késő.

Hajnali magány és remény

Még mindig van valami,
Ami az áldott dalokat hozza,
Kiválaszt és elválaszt,
A magány, a csend, a béke szomja,
Mikor megtérek haza,
A hosszú út után egy hűvös éjszaka.
A gyermekek álmának illata,
Ez a férfikor zamata.

Még mindig van valaki,
Aki a szívem marokra fogja,
Elfogad és befogad,
Kezemet kezébe fonja.
Mikor megtérek haza,
Az apró, álmos bűnök lágy színpada,
A lassú fények, friss árnyékok évada,
A hajnal bíborasszonya.

Mikor megtérek haza,
A hosszú út után egy hűvös éjszaka,
A gyermekek álmának illata.
Ez a férfikor zamata.

Intermezzo

Íme, itt jő az Atya.
Nincsen rajta gatya.
Épp most nemzett.
Számíthat rá a Nemzet.

I Love You Budapest II.

Othello vagyok, egy rossz darabból.
Látom, nekem itt nincs szerepem,
Észre sem vesznek álruha nélkül.
Maszkot cseréljek, vagy a fejem?
Szomorú vagyok, hogy nem talállak,
Mert a műsor nem akármilyen.

Szent Johanna mellett két medikus
Csodálkozik, mit keresek erre,
Viszi őket egy ökomenikus,
Jótékony, utolsó menetre,
Vikidál felkéri Friderikuszt
Egy heavy metal filmfőszerepre.

A falon csillag és kereszt.
I love you Budapest.
A falon csillag és kereszt.
I love you Budapest.

Bölcselkedés a bölcső fölött

Nos, hajoljunk a bölcső fölé!
Fiú született, büszkék lehetünk rá!
Cseréljünk pelenkát!
Tanítsuk meg neki a Himnuszt!
Mutassuk meg, hogy a Méltóság
Nem Gőg, sem Hiúság!

Kísérjük el az óvodába!
Kemény kis kölyök, boldog is a család.
Vegyünk játékpuskát!
Mondjuk el, hogy a világ
Egy dzsungel, ahol nincs választás,
Csak a harc, csak a harc, és semmi más!

Egyedül jár az iskolába,
Kórusban énekel, osztályban ül,
Végre tanulhat németül.
Olyan, mint a többi aprócska magyar.
Korán sír, és gyakran lelkesül.
Néha majd, hát bizony néha majd,
Néha majd belesül, belesül.

I Love You Budapest III.

A sarkon sír egy vén akácos út.
Rajta nem megy végig senki már.
Egy Latinovits-ra jut száz Nagy Feró.
Felére börtön vagy BAZ megye vár.
Nézd csak: itt a piros, hol a piros.
Két Lenin mellett két Hitler áll.

A falon csillag és kereszt.
Ó, I love you…
Ó, I love you…
Ó, I love you Budapest!

Fiúk iskolája

Az apa átka a fiúra száll,
Ő nem érti, de nagyon zavarja.
Iszik majd, és csak menekül,
Félszét egy álarcba varrja.

Felnő a fiú, és családja lesz,
Dolgozik, iszik és veri őket.
Úgy hiszi, így van ez rendjén,
Keményen kell fogni a nőket.

Szegény nagyapám zokogva halt meg,
Az apám is dühöngve élt hiába.
Jobb vagyok náluk, úgy érzem.
Nem megyek Amerikába.

I Love You Budapest IV.

Árvalányhajra vár Jimi Hendrix,
Lecserélném, mondja, a parókámat.
Ádám és Éva szurkálja egymást.
Gorcsev Iván nem megy pufajkásnak.
Századik levelét írja a Bolond,
Amit sosem küld el a kisfiának.

Othello vagyok egy érzelmes darabból,
De mintha ezt is láttam volna egyszer,
Régi a díszlet, az új jelmez olcsó,
Közönség nincs, csak sztár, mint a tenger.
Szomorú vagyok, hogy nem talállak,
Mert elkelne itt egy hús-vér ember.

A falon csillag és kereszt.
I love you Budapest.
A falon csillag és kereszt.
I love you Budapest.

A bosszú angyala

Béla nem a Hyattben lakik,
Kinéz a törött ablakon,
Veri az apja, ha felébred.
Pornóképek a falakon,
Hat öccse van, szőkék, barnák,
És egy fekete, de nagyon.

Verés közben nehéz a futás,
A szíj gyorsabb, mint a lába.
De bosszút áll majd, ha megnő,
Laposan néz az apjára,
És egy NATO katonabakancsban
Leköltözik az utcára.

Tízéves múlt, még nem tud írni.
Nem tudja, szívjon, vagy egyen.
Nem arról álmodik, hogy mérnök,
Tengerész vagy zenész legyen.
Várja, hogy felnőjön végre,
Pénzt szerezzen,
És egy rugós kést vegyen.

Bosszú angyala.

A legnagyobb fiú legkisebb fia

Most előlép a legkisebb fiú,
Úgy, mint a mesében:
Három évig nem vetek, csak szántok.
Esküvel ígérem.
Nem kell sem a bor, sem a szerelem,
Ne szóljon az ének.
Várok, míg a görcsös, korhadt, vén fák
Maguktól elégnek.
Tüzüknél táncolok,
Gyermekeket nemzek,
Az árvák közül egyet
Magam mellé veszek.

Velük építem fel újra a várost.
Megsuhintom erős, friss színekkel,
Újra megtöltöm ártatlan szívekkel.
A házak nem lesznek magasak,
Ne szakítsák fel az ég hasát,
Eső hulljon rád, ne mocsok.
Minden ablakot tisztára mosok,
Még azt az egyet is, ami a Múltba néz,
Ahol ne a Bűnt keresd, hanem a Feledést.

Micsoda város lesz!
I love you, Budapest…

Micsoda város… csoda város… a város a csoda…
Pest sír, nevet Buda… nem oda Buda…
Bűzös város… bűvös város… bűnös város…
Éjjel is világos… bújtass el… ne lásson senki…
Végem van… ne tudja senki …
Millió idegen… tapos a szívemen…
micsoda szerelem…
Micsoda város, Budapest… melyik a lélek…
melyik a test?

Álom

Azt álmodtam, hogy a parton fekszem és álmodom…
valahol egy szigeten, egy város alatt.
Felébredtem, felálltam és csak bámultam testem lenyomatát a homokban.
A folyó gyorsan birtokba vette helyemet, elmosta a homokot.
Valami nem tetszett, nagyon furcsa volt az előbukkanó kövekben.
Odatérdeltem és láttam, hogy a kavargó homokszemcsék számok és betűk,
a kövek arcok és szemek. Nem ember voltam, csupán egy hely,
ahol ezek a dolgok valamikor előfordultak. Az egész percekig tartott,
mégis minden ismerős volt. A nevek, az arcok, a szavak és a szemek.
Láttam őket, ők engem. Aztán eleredt az eső. Minden csepp egy szó volt,
vagy betű. Gödörbe hullott, olvashatatlanul szétfolyt, majd elúszott.
Kétségbeesetten futottam felfelé a parton a hajóállomásig.
Lerohantam a mólóra, hogy elolvassam a város nevét a táblán,
de az üres volt. Ugyanígy jártam az utcanevekkel és a telefonkönyvvel is.
Sírni kezdtem, és ekkor megjelentek a betűk. Egy kicsit megnyugodtam,
és egy nagy M láttára úgy felnevettem, hogy a könnyeim még jobban
potyogtak. Megtörültem a szemem és láttam, tele az utca Coca Cola-reklámmal.

A városlakó üzenete

A kanális kígyója fekete vért okád.
Most ért véget az ötszáz éves blokád.
Kavarog a bűz, kevereg a szar.
A mélybe mutat egy leszakadt kar…
Menekülj, fiú!

Fuss át Budára a hegyek közé,
Bánatod rejtsd el tövisek mögé.
Mondj egy imát, és öltsd fel a kardod.
Ez nem az a nap, amikor meg kell halnod.
Indulj hát, fiú!

Látlak, ahogy a város fölött repülsz
Mint egy ébredő, lusta angyal. Csak kicsit örülsz.
Nézed a házakat: fölülről sem szebbek.
Látod, a hangyák sohasem nevetnek.
Mit látsz még, fiú?

Látod, hogy régóta nem született herceg?
Hogy fürge patkányok tigrisek lettek?
Hogy minden macskából cicuska lett?
Hogy bunkó a bankóra költőt veret?
Hogy szórakozol, fiú?

Tudod-e szeretni őket, mikor verik a nőket?
Mikor hátulról tízen egy szoborra lőnek?
Közben a Halál csendéletet fest.
Mi lesz a címe? I Love You Budapest!
Ne légy dühös, fiú!

Legyél te, aki bevégzed a harcot!
Legyek én, akit el kell hagynod.
A szentek megbocsátják neked,
Hogy egy hitetlen nem mehetett veled.
Bocsáss meg, fiú!

Tettél egy kört, mélyebbre ne repülj!
Elég, hogy eldöntsd: maradj, vagy menekülj.
Alszik az áldozat, a tegnapi gyilkos,
Holnapi barát, de később csak cinkos.
Hogy döntesz, fiú?

Várd meg a hajnalt, mikor az első szél
Elhozza, amit Buda titokban Pestnek mesél.
Állj meg a rakparton, hallgass egy kicsit,
És megtudod, miért maradtam itt.
Te is maradsz, fiú!