1988 – Tiltott gyümölcs

A Moszkva térig jár az 56-os busz.
A Moszkva térig jár az 56-os busz.
Sok az ellenőr, rég nincs kalauz.

Lila hajú fiú a térképen kutat.
Szegény öreg Hobo a semmire mutat.
Egyik sem találja a harmadik utat.

Lemegy a metróba a szociológus.
Az újságíró figyel, mit mond a kórus.
A csövesek röhögnek: két misimókus.

Langyos nyugati szél újságokat fúj.
Hideg keleti szél a szoknyák alá fúj,
Olvastad a régit? Milyen lesz az új.

Rohanok a téren, a 84-es vár,
Az ajtaját becsukták, a motorja jár.
Lemaradtam megint. Ó, de milyen kár!

Budán, a Vár alatt van egy kedves tér.
Budán, a Vár alatt van a Moszkva tér.
Erre jár ki boldog, erre aki fél.

Miénk ez a tér!
Drága Moszkva tér!

Legel a nyáj, a juhász a lányokkal hál,
Legel a nyáj, a juhász a lányokkal hál,
Nincs baj, a villanypásztor ébren vár.

Volt közöttük három szép, fekete birka.
Volt közöttük három szép, fekete birka.
Több, mint ami a mesében elő van írva.

Szól a farkas: együnk egy kis bárányhúst!
Szól a farkas: együnk egy kis bárányhúst!
Ha mérges a juhász, játsszuk el a Bárány Bluest!

Ha rajtakaplak asszony, megkapod, ami jár!
Ha rajtakaplak asszony, megkapod, ami jár!
Mert ágyadba a kígyó nem aludni jár!

Ágyad, mint a térkép, csupa színes folt.
Ágyad, mint a térkép, csupa színes folt.
Nem vagyok egyedül, kinek szarva van, lesz és volt.

Az ablak tárva-nyitva. Kiugrott a hős.
Az ablak tárva-nyitva. Kiugrott a hős.
Remélem, hogy egyszer lesz majd ő is nős!

Othellót ha játszom, nem vagyok színész.
Othellót ha játszom, nem vagyok színész.
Legjobb lesz, ha gyorsan levegőzni mész!

Az ember éjjel aludna már,
De van, ki ekkor mindig lányokra vár.
Ó, igen, a gazember.
A nők miatt lettem ilyen gazember.

Tudom, hogy reggelre letagadod,
De minden álmodban veled vagyok.
Ó, igen, a gazember.
A nők miatt lettem ilyen gazember.

A férjed eszi a húst, a babot,
Én meg a csirkét, mit ő otthagyott.
Ó, igen, a gazember.
A nők miatt lettem ilyen gazember.

Kihűlt a csirke, a szaftja hideg.
Lelépek, mielőtt meggebedek.
Ó, igen, a gazember.
A lányok tudják, a fiúk nem, miért
lettem gazember.

A nyomor szült, az út nevelt,
Anyám halott rég, apám vedelt,
És mind a kettő otthagyott,
A cím csak ennyi, hogy Tobacco Road.

Az otthonom kiégett ház,
Az éhezéstől kivert a láz,
Az Isten tudja csak, hogy mit adott,
Nekem az átkozott Tobacco Road.

Tobacco Road, átkozott Tobacco Road,
Tobacco Road, gyűlöllek, Tobacco Road!

A bátyám ült, a tanár vert,
A húgom pénzért bárkit ölelt,
A pokol útján jártam ott,
A cím csak ennyi, hogy Tobacco Road.

Lelépek innen, munkát kapok,
Lesz pénzem venni dinamitot,
És végre mindent lerombolok,
Nem lesz már több Tobacco Road.

Inkább költ az ember nőre,
Nincs igény a kutyabőrre,
Minden ebnek van jövője,
Hogyha nincsen túl szép szőre.

A kutyákat fodrász nyírja,
Sampon is van, hogyha bírja,
Ne sajnáld a kutyát, kopasz,
Nemsokára itt a tavasz.

Le kell menni kutyába!
Légy a kutyák királya!
Ne királyok kutyája!
Kopaszkutya, csókolj meg!
Kopaszkutya, harapj meg!

Életében siker legyen,
Gyorsan kopaszkutyát vegyen!
Messze már a török, tatár,
Nincs szebb, mint egy kopasz agár!

Le kell menni kutyába!
Légy a kutyák királya!
Ne királyok kutyája!
Kopaszkutya, csókolj meg!
Kopaszkutya, harapj meg!
Kopaszkutya, balhéból jót harapunk
egymásból!

Illatos út, illatszerbolt.
Illatos nője kinek nem volt?
Rózsit imádtam, de kirúgott.
Azt mondta, neki büdös vagyok.

Szagos a flepnid, öreg haver.
A nyomor szaga lassan száll fel.
Szagos a pénz, de nekem még nincs.
Egy szagos tévé lenne nagy kincs.

Csípi a szemem ez a spray.
Ne ide fújják!
Ez a srác nem kér!

Büdös a diszkó, én nem bírom.
Büdös a sajt, de ettől finom.
Büdös a lány, hát hazamegyek.
Büdös a meló mindenkinek.

Csípi a szemem ez a spray.
Ne ide fújják!
Ez a srác nem kér!

Fújd, csak fújd! Amíg van benne!
Fújd, csak fújd! Ki kér belőle?
Fújd, csak fújd! Kis kíváncsi!
Fújd, csak fújd! Magyar Givenchy!
Fújd, csak fújd! Kis tizenöt éves!
Fújd, csak fújd! Még a mamád is édes!
Fújd, csak fújd! Vörös a rúzs!
Fújd, csak fújd! Büdös a blues!

Egyszer lenn a téren
Elkaptak a nagyok.
Rögtön belém verték,
Hogy én ki is vagyok.
Kaptam két nagy pofont
És gyorsan soroltam,
Hogy én ki is vagyok,
Egyből megtanultam.

Hé, te! − Bunkó vagyok!
Hé, te! − Tahó vagyok!
Hé, te! − Ökör vagyok!
Röhögtek a nagyok.

Nem volt nekem bátyám,
Aki megvédhetett,
Így kellett kihúznom
Két vagy három telet.
Aztán nagyobb lettem,
Jöttek a kisebbek.
Visszaadtam nekik,
Amit énrám vertek.

Hé, te! − Bunkó vagyok!
Hé, te! − Tahó vagyok!
Hé, te! − Ökör vagyok!
Röhögtek a nagyok.

Úgy húsz körül jártam
Mikor észrevettem,
Mennyi körülöttem
A túl okos ember!
Jóba lennék velük,
De lenéznek engem.
Hamar megértettem,
Mit is kell hát tennem.

Hé, te! − Bunkó vagyok!
Hé, te! − Tahó vagyok!
Hé, te! − Hülye vagyok!
Röhögtem jó nagyot.

Ott kezdtem, mesélte, ahol majd te végzed.
A kapuba tettek, a táblán: intézet.
Kéthetes se voltam, anyám már otthagyott.
De lelenc volt ő is, nem érzek haragot.

Tizennégy éves volt, az éhség lökte hanyatt.
Azóta elfogad szelídet és vadat.
Hálózsákban eggyel, villában hárommal…
Jobb, mint az őrszobán várni a lányokkal.

Lassított a vonat, a kalauz beszólt:
Na, lányok, leszállás, ez már itten Aszód!
Vaskerítésükhöz csak katonák járnak,
Letelt a szolgálat, valakire várnak.

Belladonna, mondd, minek születtél?
Belladonna, mondd, kinek vétettél?
Belladonna, mondd, miben hiszel még?

Tanítottak szépre-jóra,
Agyamra ment a sok óra.
Nem tudom én, mi a barokk.
Nincs más nekem, csak a farock.
Nincs más nekem, csak a farock.

Nem bírta az öreg szóval,
Éjjel megnyírt egy ollóval.
Gondoltam, itt útban vagyok.
Nincs más nekem, csak a farock.
Nincs más nekem, csak a farock.

Alagsorban van pár barát.
Megosztjuk a pénzt, a kaját.
Nők is jönnek, velük bajok.
Nincs más nekem, csak a farock.
Nincs más nekem, csak a farock.

Kutya után jön a farok.
Ne húzd meg, mert beléd marok!
Fűbe, nőbe nem harapok.
Nincs más nekem, csak a farock.
Nincs más nekem, csak a farock.

Az apám cukrász volt, igen és ő mondta:
Az élet szép lesz! A világ egy torta.
Egy kopasz bácsi ígérte: Az ország egy szelet!
És majd tortát eszik minden magyar gyerek!

A fater pontos volt, nem hagyott ki napot,
Úgy verte anyámat, mint a tejszínhabot,
Az egészet mindig a kulcslyukon át néztem,
A konyhába mentem és süteményt kértem.

Verem, verem, verem, majd beleszakadok,
Nem bántok én senkit, csak verem a habot.

Nemsokára leszek, sajnos, ötven éves,
Születésnapomra újra tortát kérek,
Legyenek ám rajta kis szovjet katonák,
Marcipán űrhajós, krémvárak, rakéták.

Belülről kirágnám, mint a fát a féreg,
Nem látna meg senki, így hát nem is félek,
Mi leszünk, csak öten, ötven csinos lánnyal,
Ötven égő gyertya, ötven vörös lánggal!

(Faludy György)

(Faludy György)

(Baksa-Soós János)

(Baksa-Soós János)

Haver, nyugodj meg! Megtanulsz lőni,
Puskával, pisztollyal, szuronnyal ölni,
Hazudni, félni, tűrni, várni, nyögni.

Haver, menj és vágd le a hajad!
Rakd el a farmert, a gitárodat!
Hülye civil voltál, mától katona vagy.

Ébresztő, fel! Feküdj és kússz!
Hé, pofa be! Bevonuló blues.

Haver, inkább felejtsd el a nőket,
Ne gondolj rájuk, míg szolgálod idődet!
Oly nehéz egyedül, hát értsd meg őket.

Haver, az kell, hogy egy gép legyél.
Parancsra aludj, vizelj, egyél,
Adj oda mindent és semmit, semmit se kérj.

Ébresztő, fel! Feküdj és kússz!
Hé, pofa be! Újonc baka blues.

Vörös a ház, messze délen, ahol a kedvesem él,
Vörös a ház, messze délen, ahol a kedvesem él,
Nem láttam már olyan régen, 99 nap meg egy fél.

Várj egy percet, valami baj van. A kulcs a régi, de új a zár,
Várj egy percet, valami baj van. A kulcs a régi, de új a zár.
Van egy rossz, rossz érzésem. A kedvesem rég mással jár.

Jó lenne visszamenni, vissza, át a dombokon.
Igen, jó lenne visszamenni. Vissza, át a dombokon.
Ha a babám nem szeret többé, a nővérét majd elkapom.

Minden pénzét kiadta a Déli Bank,
Kisfiát a Szürke Busszal küldi majd,
Louisana után jön a Vadnyugat,
Fél dollárért vacsorát kap, jó sokat,
Ment a kölyök, kinek neve Johnny B. Goode,
Hívta őt a filmjeivel Hollywood.

A sínek mellett akadt munka néhanap,
Johnny apja boldog volt, nem kért sokat,
A zálogostól gitárt vett a fiúnak,
Úgy gondolta, hátán viszi Johnny-nak,
ment az öreg, vitte szíve, nagy az út,
Várta őt a fia, hívta Hollywood.

Bye, bye, mondom, bye-bye-bye
Bye-bye Johnny, bye-bye Johnny, légy jó!

Kapott végül egy régen várt levelet,
megtalálta Johnny, akit keresett,
elviszi és elhozza a kedvesét,
a sínek mellett házat épít, bírja még,
hallgatják majd, a mozdony hogy dübörög,
ajtajukban állva, velük pár kölyök!

Egy pap se mondja nekem, hogy a menny itt, a Földön van,
Tudom, még nem tudod, az életben csak rossz van,
Nem mind arany, ami fénylik, a mesét nem tudjuk, csak félig,
Ha meglátod a fényt,
Kelj fel jogaidért!

Kelj fel, ne hagyd!
Te is légy szabad!
Kelj fel, ne hagyd!
A harcot fel ne add!

Mindenki arról beszél, hogy leszáll a földre az Isten,
Boldoggá teszi a népet, és elhoz nekünk mindent.
Tudod jól, hogy pokol az élet,
Mert jól ismered a tiédet,
Ha meglátod a fényt,
Kelj fel jogaidért!

Elegünk van Johnny-ból, aki Jézus helyett a mennybe megy,
Értjük és tudjuk jól, hogy az Isten az emberrel egy,
Nekünk elég már és nem kell a gond,
De nem lehet mindenki mindig bolond!
Ha meglátod a fényt,
Kelj fel jogaidért!

Több mint negyven év a csillagok alatt,
Utam csapdák között nagy baj felé halad.
Bár én szerelemből játszom a zenét,
Tudom, mire kellek, kinek és miért.