1980 – Kislemez

A házra, hol születtem, tíz bomba repült.
S a cigányasszony mondta, mikor anyám szült:
Fiadnak az Isten nehéz sorsot küld,
De ha eljön az idő, gördül, mint a kő.

Megjött a behívó, mert sorra kerültem.
S a rádiót hallgatva az őrtoronyban ültem,
Beköpött valaki. A fogdába kerültem,
Hol se ital, se nő, a priccsem mint a kő.

Még nem voltam húsz – ez a Rolling Stones blues,
Újonc baka blues – ez a Rolling Stones blues,
Az őrmester megnyúz – ez a Rolling Stones blues,
Újonc baka blues – ez a Rolling Stones blues.

Meghalt a gitáros, felszállt ezer lepke.
Az első volt a sorban, és még hány követte!
Túlment a határon. Mondd, vajon miért tette?
Mit hozott a fű? Mit adott a tű?

De a banda játszik, bélyeggel a hátán.
Ezerszer megírták: egyikük a Sátán.
Mégis mennek végig az átkozottak útján.
Hol magány, kín, erő. A zene mint a kő!

Rég elmúltam húsz – ez a Rolling Stones blues,
A lányon feszül a blúz – ez a Rolling Stones blues,
Vigyázz, ha érte nyúlsz! – ez a Rolling Stones blues,
Valami odahúz – ez a Rolling Stones blues.

Már sok rajtam a hús – ez a Rolling Stones blues,
Az asszony pénzért nyúz – ez a Rolling Stones blues,
Ha este mellébújsz – ez a Rolling Stones blues,
Szép csendesen kimúlsz – ez a Rolling Stones blues,
Régi hobó blues – ez a Rolling Stones blues,
Az őrmester megnyúz – ez a Rolling Stones blues,
A lányon feszül a blúz – ez a Rolling Stones blues,
Újonc baka blues – ez a Rolling Stones blues,
Rég elmúltam húsz – ez a Rolling Stones blues,
Már sok rajtam a hús – ez a Rolling Stones blues,
Az asszony pénzért nyúz – ez a Rolling Stones blues,
Szép csendesen kimúlsz – ez a Rolling Stones blues.

Messze még a hajnal, három óra húsz,
Elkerül az álom, ágyam visszahúz,
Nem enged aludni, nem hagy most a blues.

Ülök ágyam szélén, a füstöt fújom, kék,
Egyedül maradtam, senkit nem tűrnék.
A blues legbelül gyilkol, az agyamat tépi szét.

Belépett az anyám, valamit kért,
Bólogatok neki, mintha érteném,
Nincs pénzem a bankban, a bluesé vagyok rég.

Kegyetlen vagy, blues,
De gonosz vagy, blues!
Nincs menedék,
nincs segítség.
Futnék feléd, álom,
Át minden határon.
De utolér a blues,
és újra összezúz,
Nincs menedék,
nincs segítség,
Hagyj magamra, blues,
Hagyj aludni, blues!

Messze még a hajnal, három óra húsz,
Elkerül az álom, ágyam visszahúz,
Nem enged aludni, nem hagy még a blues.
Hagyj magamra, blues,
Hagyj aludni, blues!