The Doors

Mint a hullámok a parton,
a kocsik zúgnak ablakom előtt,
Mint a hullámok a parton,
a kocsik zúgnak ablakom előtt,
Mellettem van egy lány, de el nem érem őt.

A reflektorok fénye ott ugrál a falamon,
A reflektorok fénye ott ugrál a falamon,
Nem hallom a babám hangját,
pedig hívom, úgy hívom.

Az ablakomat rázza ez a hangrobbanás.
Az ablakomat rázza ez a hangrobbanás.
Megöl a sötétben majd egy frigid lány.

Mielőtt még öntudatlanságba merülnél,
szeretnék még egy csókot,
a boldogság még egy elröppenő esélyét,
még egy csókot, még egy csókot.

A napok fényesek és fájdalommal teltek.
Zárj be lágy esődbe,
amikor futottál, az túlságosan őrült volt,
találkozunk még, találkozunk még.

Ó, mondd meg, hol a szabadságod,
az utcák mezők, melyek soha meg nem halnak,
ments meg mindattól, amiért
te inkább sírnál, én menekülnék inkább.

A kristályhajó most megtelik,
ezer lány, ezer izgalom,
millió módja annak, amit tehetsz,
ha visszatérünk, hagyok neked egy sort.

Hé, ember, hol van egy jó kis whisky bár?
Úgy ihatnám, úgy ihatnám.
Hé, ember, hol van egy jó kis whisky bár?
Úgy ihatnám, úgy ihatnám.
Mert ha nem iszunk egy kis whiskyt már,
Elér a halál, elér a halál.
Elér, elér, elér a halál.

Ó, Hold, ó Alabama,
Időnk már rég lejárt,
Good bye, jó öreg mama,
De még sokszor innom kell rád.
Ó, Hold, ó Alabama,
Időnk már rég lejárt,
Good bye, jó öreg mama,
De még sokszor innom kell rád.

Hé, ember, hol van egy kedves és rendes lány?
Úgy vágyom rá, úgy vágyom rá.
Hé, ember, hol van egy kedves és rendes lány?
Úgy vágyom rá, úgy vágyom rá.
Mert ha nem találok én egy ilyet,
Elér a halál, elér a halál.

Tudod, a nappal öli az éjt,
De az éj hoz neki halált.
Fuss, ha tudsz! Bújj el hát!
A másik oldalra törjünk át!

Itt a gyönyört fogtuk el,
Ott kincset ástunk el,
Emlékszel, hogy sírtál?
A másik oldalra törjünk át!

Őt kívánja minden férfi!
Őt kívánja minden férfi!
Nevet, nevet, nevet, nevet!

A karod sziget,
Egy ország a szíved,
Bilincs kéz, hazug száj.
A másik oldalra törjünk át!

Napra nap, hétre hét,
Percre perc, évre év,
A kapu mély és nyitva áll,
A másik oldalra törjünk át!

Áttörés, áttörés,
Áttörés, áttörés.

Az Édenből szálltunk a tengerpart felé.
Némán álltunk a szabadság előtt.
Vártuk a Napot. Vártuk a Napot. Vártuk a Napot.

Mondd, nem érzed, hogy már tavasz van?
Itt a perc, most élhetsz ebben az új Napban.
Vártuk a Napot. Vártuk a Napot. Vártuk a Napot.

Vártunk, vártunk, vártunk, vártunk,
Vártunk, vártunk, vártunk, vártunk,
Vártunk terád, hogy gyere el!
Vártunk terád, hogy hallgass meg!
Vártunk terád, hogy gyere el!
Vártunk terád, hogy hallgass meg!

Ez a legfurcsább világ és vár miránk még!

Mikor még a szemináriumba jártam,
volt ott egy ember,
Aki azt állította: Könyöröghetünk az Úrhoz imával!
Könyöröghetünk az Úrhoz imával!
Könyöröghetünk az Úrhoz imával!
Könyöröghetünk az Úrhoz imával!
Nem könyöröghetsz az Úrhoz imával!

Adnál nekem menedéket?
Add, hogy búvóhelyre leljek,
Egy helyre, ahol elbújhatok.
Keresnél nekem egy puha menhelyet?
Így nem mehet tovább.

A férfi az ajtóban áll.
Borsmenta, miniszoknyák, csokoládés cukorka,
Szaxofonbajnok és egy Sandy nevű lány,
Csak négy módja van annak,
hogy fölfejtsd magad:
Egyik az alvás, a másik az utazás,
Vagy banditának állni fenn a hegyekben,
Vagy szeretni a szomszédodat,
amíg haza nem ér a felesége.

Katakombák, Gyerekszoba-csontok,
Téli asszonyok követ növesztenek,
Csecsemőket visznek a folyóhoz.
Utcák és cipők, széles utak.
Dzsekis motorosok híreket árulnak.
A szerzetes ebédet vásárol.
A siker-hegyeknek itt kell maradniuk.
Mindennek így kell lennie.
Kedves az utca, ahol az emberek játszanak.

Üdvözlünk a Puha Parádén!

Egész életünkben izzadunk és spórolunk,
Építünk egy nem is mély sírt.
Lennie kell valami másnak, mondjuk,
Valahogy meg kellene védeni ezt a helyet,
Mindennek így kell lennie.

Most kezdődik a Puha Parádé.

Figyeld a gépek zaját.
A népek idejöttek, hogy szórakozzanak.
Tőlem balra kobra, jobbra leopárd, őzasszony
selyem ruhában
Lányok gyöngyökkel nyakukban,
Csókold meg a zöld mellényes vadászt,
Aki az előbb oroszlánokkal
Birkózott az éjszakában.

Tűnés!
A fények egyre ragyogóbbak, a rádió nyöszörög,
A kutyákat hívja.
Még maradt néhány állat kinn az udvaron,
De egyre nehezebb leírni az alultápláltaknak,
Milyen is egy tengerész.

Trópusi folyosó, trópusi kincs.
Mi hozott minket ilyen messzire,
Ehhez az enyhe egyenlítőhöz?
Nekünk valaki, vagy valami új kell,
Valami más, hogy átsegítsen minket.
De ez egyre nehezebb.
Lőj arra a pár állatra, ami kinn maradt az udvaron.
De ez egyre nehezebb lesz,
Inkább gyere velem. Csak Te és Én.
Inkább hozd magaddal a puskádat,
Inkább hozd a puskát.
Hívd a kutyákat! Hívd a kutyákat! Hívd a kutyákat!
Hívd be a kutyákat! Hívj be minden kutyát!
Hívd az isteneket!
Találkoznod kell velem a keresztútnál,
Találkoznod kell velem a város szélén,
A város peremén.
Csak te és én és az esti ég.
Jobb, ha egyedül jössz,
Jobb, ha hozod a puskát,
Szórakozni fogunk, ha minden más csődöt mond,
Még mindig megkorbácsolhatjuk a lovak szemét,
Hogy aludjanak és sírjanak.

Vége, igen, Egyetlenem.
Vége, igen. Nincs semmi sem. Igen.
Nincs terv, nincs jövő sem. Igen.
Mindennek vége már. Igen.
Nincs új, nem biztos semmi sem.
Már többé nem nézhetek Rád. Igen.

Mondd, mi lesz? Mi jöhet?
Ha majd mindent lehet.
Zokogsz majd, és nyúlsz egy kéz után.
Ez egy pokoli táj.

Láttuk Rómát, a vadságot és kínt,
A sok boldog gyermek, őrült mind.
A sok boldog gyermek, őrült mind.
A nyári esőt várják kint.

A város szélén a veszély vár!
Menj a királyok útján!
Vér, kincs, korbács és aranybányák!
A nyugati úton menj, baby.
A nyugati úton menj, baby.
Vágtass a kígyón, menj a kígyón,
Vár a tó, az ősi tó!

A kígyó nagy, hét mérföld.
Menj a kígyón, milyen öreg, és a bőre hideg.
Legjobb a Nyugat! Legjobb a Nyugat!
Tedd a legjobbat! Járd végig az Utat!
A kék busz minket hív. A busz kék, és minket hív.
Smasszer, mondd, hová megyünk?

A gyilkos hajnalban ébredt. Felhúzta a csizmáját,
aztán belépett a régi kelléktárba, és felvett egy
ősi maszkot. Aztán lement a hallba és belépett a
szobába, ahol a nővére lakott. Majd meglátogatta
a bátyját. Aztán végigment a hallon, egy ajtóhoz ért
és benézett: Apám! Tessék fiam?
Meg akarlak ölni… ⎯ Anyám…

Gyere, babám, ölelj, amíg tudsz!
Gyere, babám, ölelj, amíg tudsz!
Gyere, babám, ölelj, amíg tudsz!
Minket hív a kék busz.
Kék busz, gyere, kék busz, gyere,
kék busz, gyere már!

Vége, igen. Egyetlenem.
Ez a vég, igen. Szép testvérem.
Fáj, hogy most te elmehetsz.
De én sajnos nem megyek.
A mosolynak is vége, és nincs más.
Az éjnek is vége.
Próbáljuk meg a halált.

A zenének vége, a zenének vége,
a zenének vége, oltsd ki a fényt,
Oltsd ki a fényt, oltsd ki a fényt!
A zenének vége, a zenének vége,
A zenének vége:
Oltsd ki a fényt. Oltsd ki a fényt, oltsd ki a fényt,
Mert furcsa barát a zenéd,
Táncolj a tűzben, mint illenék,
Egyetlen barát a zenéd.
Míg jön a vég, míg jön a vég, míg jön a vég!

A feltámadók névsorából húzz ki engem,
Igazold az alibim a börtönömben,
Pár barát még benn vár.

A tükörben az arc nem hagy,
Az ablakban a lány nem kap.
Az élők tora, kiált a lány.
Valahol kinn vár rám.

Mielőtt elnyel engem, elnyel engem a nagy álom,
Hallanom kell, hallanom kell, hogy sír a lepkekirály.
Gyere vissza, karom téged vár!
Elfárasztott minket a túl sok csavargás.
A földig hajtott fejű várakozás.

Játszik egy nagyon szelíd hang,
Nagyon közel, de távol még,
Nagyon halkan és nagyon szép,
Jöjj ma még! Jöjj ma még!

Mit tettek veled, óh, Föld?
Mit vétett nekik a gyönyörű nővér?
Szétdúlva, kifosztva, széttépve,
Leszúrva fekszik a hajnal oldalán.
Befonja testét a sok szögesdrót.

Játszik egy nagyon szelíd hang:
A fejed a földre hajtsd!

A világ kell és akarjuk!
A világot akarjuk! És most! Most!

Perzsa éj! Lásd a fényt!
Jézus! Ments meg! Jézus! Ments meg!

A zenének vége. A zenének vége.
A zenének vége,
Oltsd ki a fényt! Oltsd ki a fényt! Oltsd ki a fényt!
Mert furcsa barát a zenéd,
Táncolj a tűzben, mint illenék.
Egyetlen barát a zenéd.
Míg jön a vég!

Ismered a meleg haladást a csillagok alatt?
Tudod-e, hogy létezünk?
Elfelejtetted a mennyország kulcsait?
Megszülettél-e és már élsz?

Találjuk fel újra az Isteneket,
minden korok összes mítoszát!
Ünnepeljétek a mély, régi erdőkből jövő
szimbólumokat!
Elfelejtettétek az ősi háború tanulságait?

Nagyszerű arany közösülések kellenek,
Az atyák az erdő fái alatt kárálnak,
anyánk halva a tengerben.

Tudod, hogy mészárlásokba vezetnek bennünket
nyugodt admirálisok, és hogy a kövér,
lassú generálisok
a fiatal vértől obszcének lesznek?
Tudod, hogy a tévé uralkodik rajtunk?
A Hold száraz vérszopó állat.

Gerillabandák forgatják a számokat
a zöld indatömbben,
Hadba készülnek ártatlan pásztorok ellen,
akik csak halnak.

Ó, létezés nagy teremtője,
adj nekünk még egy órát,
Hogy előadhassuk művészetünket,
és tökéletesítsük életünket!
Az éjjeli lepkék és az ateisták kétszeresen
isteniek és haldokolnak.

Éltünk, meghalunk, és a Halállal még nincs vége.
Utazzunk tovább a rémálomba!
Kapaszkodjunk az életbe!
Szenvedélyünk kivirágzana.
Kapaszkodjunk kétségbeesett puncikba
és farkakba! A trippertől kaptuk a végső látomást.
Kolombusz ágyéka zöld halállal lett tele.
Megérintettem a lány combját és a
Halál mosolygott.

Összegyűltünk ebben az ősi és őrült színházban,
Hogy hirdessük életörömünket, és meneküljünk
az utca nyüzsgő bölcsességétől.
Az istállókat megrohamozzák, az ablakok közül
csak egy marad épen.

Táncolj, és ments meg minket a szavak isteni
gúnyolódásával!

A zene lángra lobbantja a kedélyt.
Ha az igazi király gyilkosai szabadon kószálhatnak,
Ezer varázsló támad az országban.

Hol vannak a lakomák, amiket nekünk ígértek?
Hol van a bor? Az új bor.
(Haldoklik a szőlőtőkén.)

Bennünk lakó gúnyolódás,
adj nekünk még egy órát a varázslatra!
Mi − a bíbor kesztyű.
Mi − a seregély repülése és a bársonyos óra.
Mi − az arab élvezetek ivadékai.
Mi − a napkupola és az éjszaka.

Adj nekünk Hitet, hogy higgyünk!
Adj egy kéjes éjszakát!
Adj nekünk hitet az éjszakában!
Adj száz színárnyalatban egy gazdag világot
Neked és nekem!
És selyempárnás házadba egy fejet,
bölcsességet és egy ágyat!

Zavaros határozat:
Az itt lakó gúnyolódás követel téged magának!

A régi jó napokban még hittünk.
De kis dolgokban még mindig
Megkapjuk a Jóság dolgait és
sportszerűtlen homlokát.

Felejts el és engedj!
Tudtad, hogy a Szabadság egy
tankönyvben létezik,
Tudtad, hogy őrültek igazgatják a börtönünket,
Börtönben, a fehér, szabad,
vad protestáns örvényben
Fejjel lefelé lógunk az unalom szélén,
És kinyúlunk a Halálért egy gyertya végén,
Megpróbálunk valamit, ami már régen ránk talált.

Jaj, beteg vagyok a kétségtől.
Élj bizonyos kegyetlen déli kötések jegyében!
A szolgáké a hatalom.
Kutya emberek és gyalázatos nőik
Húznak ócska takarókat tengerészeinkre.

Beteg vagyok a savanyú pofáktól,
Bámulnak rám a tévétoronyból.

Rózsákat akarok kerti lugasomba, világos?
Királyi csecsemőknek és rubinoknak
kell felváltaniuk az
Elvetélt idegeneket most a sárban.

Ezek a változatok vannak.
Véres étel a felszántott növénynek,
Arra várnak, hogy egy széttépett
kertbe vihessenek minket.

Tudod, milyen sápadtan és gonoszul,
Milyen izgatóan jön majd a Halál
egy furcsa órában?
Bejelentés nélkül és be nem tervezetten,
Mint egy félelmetes és túl barátságos vendég,
Akit az ágyadba vinnél.

A Halál mindannyiunkból angyalokat
csinál, és szárnyakat
Ad nekünk ott, ahol olyan sima kellene,
hogy legyen a vállunk,
Mint a holló karma.
Nincs többé pénz!
Nincs többé jelmez!

Az a másik birodalom messze a legjobbnak
látszik mindaddig,
Amíg egy Másik Prédikáció fel nem tárja a
Vérfertőzést
És a Természeti Törvényeknek való léha
engedelmességet.

Nem megyek!
Inkább a barátok lakomája, mint az óriási család.

A stoppos állt az út szélén
és hüvelykjét egyensúlyozta.

Menj az országúton az éjszaka végéig,
az éjszaka vége, az éjszaka vége.
Utazz a ragyogó éjfélbe,
az éjszaka vége, az éjszaka vége.

A boldogság birodalmai, a fény birodalmai,
Van, aki édes örömre születik,
Van, aki édes örömre születik,
Van, ki végtelen éjszakára születik,
az éjszaka vége, az éjszaka vége.

Hercegnő volt, az országút királynője.
Az úton tábla intett, vigyél minket a mamához.
Senki meg nem menthette őt, csak a vak tigris.

Fekete szörnyeteg volt bőrruhában.
Hercegnő volt, az országút királynője.
Most, hogy egybekeltek, jó kislány lett.

Meztelen, mint a gyerekek kinn a mezőn,
Meztelen, mint a gyerekek és olyan vad,
Amilyen csak lehet.

Nemsokára utód is lesz
s az egész kezdődik elölről,
az egész kezdődik elölről.
Amerikai fiú, amerikai lány,
A legszebb emberek a világon.

Egy határ menti indián forgószél fia,
Mely formátlanul táncol az éjszakai ösvényen át,
Remélem, még folytatódhat egy kicsit.

Vér az utcákon
a bokámig ér
Vér az utcákon
a térdemig ér
Vér az utcákon
Chicago városában
Vér emelkedik
és engem követ

Vér az utcákon
a bánat áradata rohan
Vér az utcákon
a combomat nyalja
A folyó vörösen fut
végig le a város lábán
A nők zokognak
a siralom vörös folyói

Vér az utcákon
New Haven városában
Vér szennyezi be a tetőket
és Velence pálmafáit
Vér a szerelemben
a szörnyűséges nyárban
A fantasztikus L. A.
vérvörös napja

Vér! kiáltja
amikor levágják ujjait
Vér fröcsög
a Nemzet Születésében
Vér – a rejtélyes egyesülés rózsája

Lány, boldogtalan lány,
egészen magadra hagyottan, passziánszozol,
saját lelked foglárát játszod,
magad kitalálta börtönbe vagy zárva.
És el sem hinnéd, milyen sírni látnom téged.

Lány, boldogtalan lány, szakítsd szét hálódat,
fűrészelj át minden rácsot, olvadj ma el,
magad kitalálta börtönre ítéltek.

Lány, boldogtalan lány, menekülj gyorsan el,
el ne szalaszd azt, hogy rejtelemben úszhatsz.
Magad kitalálta börtönben vagy megkötözve.

Az emberi faj kihalóban volt,
nem maradt senki, aki sikoltson és kiabáljon.
Az emberek a holdon járkálnak,
a füst hamar elér titeket.
Bolondok hajója, bolondok hajója.

Kihajoltak, akasztgattak és lelógattak.
Behajoltak és kapaszkodtak,
reménykedve, hogy eltart még kis világuk.
Igen, aztán jött „Jó utazások” úr,
új hajót keresett.

Gyerünk, emberek, legjobb, ha beszálltok.
Gyere, babám, most hazamegyünk.
Bolondok hajója, bolondok hajója.

Együtt milyen jó is lenne, ó, de jó is lenne,
Együtt olyan jó is lenne, ó, de jó. Jó, tudom.
Árulás, sok kis hazugság.
Hazugság, gonosz kis hazugság.

Egy kitalált világról mesélek,
Gátlástalan panasz lesz.
Felhívás, feltalálás,
Vállalkozás és vándorlás.

Ó, de jó így együtt. Ó, milyen jó így együtt.
Milyen jó így együtt. Jó nagyon. Ó, tudom.

Az idő múlik, az öröm fogy.
Az angyal feje hullni fog.
Az angyal harcol, az angyal sír.
Angyal tánc és angyal sír.

Együtt milyen jó is lenne, ó, de jó is lenne.
Együtt milyen jó is lenne, együtt milyen jó is lenne.
Jó, tudom.

Elmegy majd a nyár, elmegy majd a nyár,
Végre már, igen, elmegy már.
Hol leszünk mi, ha elment a nyár?

Ártatlanul ránk lelt a hajnal,
A Dél dús aranya táncol hajunkban.
Az éj lágy tengerén elúszni,
Ha elmegy a nyár, hol leszünk mi?

Elmegy majd a nyár, elmegy majd a nyár,
Sok szép napunk volt, de vége van.
Közelít a tél, a nyárnak vége van.

Elvesztél, kislány, elvesztél, kislány,
Elvesztél, mondd meg, ki vagy.
Gondold azt, tudod, mit tegyél,
Lehetetlen, igen, de igaz,

Azt hiszem, hogy tudod, mit tegyél,
Igen biztos, hogy tudod, mit tegyél.
Elvesztél kislány, elvesztél, kislány,
Elvesztél, mondd meg, ki vagy.

Rázd ki az álmokat hajadból,
Édesem, szép gyermekem,
Válaszd meg a napot!
Válaszd meg napod jegyét!
Az első, amit meglátsz:
A Nap Istensége!

Mindenki benn van?
Mindenki benn van?
Mindenki benn van?
Az ünnepély kezdődik nyomban.

Ébredj!
Nem emlékszem, hol volt vége ennek az álomnak.

Gyere, gyere, gyere, gyere már,
érints meg, babám,
Nem látod, hogy nem félek?
Mit is ígértél?
Miért nem akarod megmondani nekem,
Mit mondott? Mit is ígért?
Szeretni foglak,
amíg az ég meg nem állítja az esőt,
Szeretni foglak,
amíg a csillagok le nem esnek az égről,
Mert te és én…

Furcsa napok jöttek ránk.
Furcsa napok szegődtek nyomomba.
Furcsa napok furcsa óráiban egyedül vagyunk.
A háziasszony vigyorog,
vendégei a bűntől elandalogva
alszanak. Hallgasd, hogy beszélnek a bűnről, és
tudni fogod, hogy ez az.
Furcsa napok furcsa óráiban egyedül bolyongunk.
Szétzúzott tagokkal, rosszul működő emlékezettel
menekülünk a nappalból
egy furcsa részeg éjszakába.

Furcsa a nép, ha idegen vagy,
Csúnyák az arcok, ha egyedül jársz,
Rosszak a nők, ha nem kellesz,
Csapdák az utcán, ha kiborultál.

Más, mint ők – arcokat hoz az eső,
Más, mint ők – neved elmossa az idő.
Más, mint ők. Más, mint ők. Más, mint ők.

A nagymama egy tengerészt szeretett,
aki a befagyott tengeren hajózott.
A nagypapa volt az a bálnavadász,
és engem a térdére ültetett.
Azt mondta:
„Megőrjít, fiam, ha a szárazföldön kell élnem.
Meg kell találjam matróztársaimat,
hogy idegen homokpartokon sétálhassak.”

Szép volt ez az öreg, ezüsttel a mosolyában.
Hangafa pipát szívott,
és négy szárazföldi mérföldet bejártunk,
Dalokat fújva árnyas nővérekről
és az egykori szabadságról,
A szerelemről és a halálról,
Dalokat, melyek szabaddá teszik az embereket.

Három hajóm és hatvan emberem van,
És utam ismeretlen kikötőkbe.
Az árbochoz állok s fújjanak az északi szelek,
Míg az emberek fele meg nem hal.
Hahó, föld!

Ha hozzájutok egy egydollároshoz,
Veszek egy üveggel, és teleiszom magam.
Ha egy ötöshöz jutok,
elevenen nyúzom meg azt a kislányt.
Ha egy ketteshez jutok,
visszajövök, és feleségül veszlek.
Elveszlek, elveszlek.

Helló, szeretlek, nem mondanád meg a neved?
Helló, szeretlek, hadd ugorjak be a játékodba.

Megy az utcán lefelé,
Vak minden pillantásra, mellyel találkozik.
Azt hiszed, te leszel az a fiú,
Aki miatt majd sóhajtozik az angyalok királynője?

Oly magasan tartja a fejét,
Mint egy szobor az égben,
A karja gonosz és a lába hosszú.
Amikor megmozdul, ezt a dalt sikoltja az agyam.

A járda úgy kuporog lábainál,
Mint a kutya, ha valami édeset kér,
Azt hiszed, hogy felnyithatod a szemét, te bolond?
Azt hiszed, hogy leszakíthatod ezt a sötét ékszert?
Helló, helló, helló, helló,
Akarlak, kellesz nekem, babám!

Ússzunk a holdba, aha, másszunk át a dagályon,
Törjük át az estét, amit a város alvással rejt el.
Ússzunk ki ma éjjel, szerelmem, ma sírnunk kell!

Az autót az óceán partján állítottuk le holdfényes
utunkon.
Ússzunk a holdba!
Aha, másszunk át a dagályon,

Adjuk meg magunkat
a ránk csavarodottan váró világoknak,
Semmi sem nyitott már, nincs idő dönteni,
Folyóba léptünk holdfényes utunkon.
Ússzunk a holdba!
Másszunk át a dagályon,

Kinyújtod kezed, hogy megfogj,
de én nem lehetek vezetőd,
Könnyű szeretnem téged,
míg nézem, hogy siklasz,
Nedves erdőkön zuhanva,
keresztül holdfényes utunkon,
Holdfényes úton.

Hát divatosan sovány és divatosan késik,
Sose rendez jelenetet, sose marad el egy randevúról,
Nem nyafog, csak figyeld meg, hogyan jár,
Huszadik századi róka ő, huszadik századi róka.

Nincsenek könnyek, nincsenek rettegések,
Nincsenek tönkretett évek,
Nincsenek órák, huszadik századi róka ő.
Ő a nyugalom királynője, a hölgy, aki vár,

Esze nem haboz soha, mióta kijárta az iskolát,
Nem vesztegeti idejét elemi beszélgetésekre,
Mert huszadik századi róka ő,
huszadik századi róka,
A világot bezárta egy műanyag dobozba,
Huszadik századi róka ő, az ám,
Huszadik századi róka, az ám,
huszadik századi róka, ó.

Kérlek, hidd el, a folyó mondta nekem:
Nagyon halkan, akarom, átölelj.
Szabadesés, áramlás, folyó, messze, messze,
folyó, folyó,

Lélegezz a víz alatt véges végig.
Szabadesés, áramlás, folyó,
messze, messze, folyó, folyó,
Lélegezz a víz alatt véges végig.
Igen, a folyó tudja.
Kérlek, hidd el, ha nem kellek neked, elmegyek,
De még kis időre van szükségem,
Megígértem, hogy misztikus, hevült borba
fojtom magam.

Vártunk, míg a harcnak vége,
Öregebbek lettünk, én, te,
A Névtelen Hős.

Olvashatod mindennap,
A tévébébik halottak,
Meg sem szülik, úgy hal meg,
A sisak alá golyó megy!

Áss egy sírt a Halott Hősnek,
Szép fejét válladra fektesd!
A Névtelennek.

Olvashatod mindennap,
A tévébébik halottak,
Meg sem szülik, úgy hal meg,
A sisak alá golyó megy!

És itt a vége, a harcnak vége!
Itt a vége, a harcnak vége!
Ki emlékszik a nevére?

Mit csinálnak a Jácint Házban?
Mit csinálnak a Jácint Házban
ma az oroszlánok kedvére?
Kell egy egészen új barát, aki nem zavar.
Kell egy egészen új barát, aki nem okoz gondot.
Kell valaki, akinek nem kellek én.

Látom, hogy üres a fürdőszoba,
azt hiszem, valaki közeleg.
Biztos vagyok benne, hogy valaki követ. Ó, igen.
Miért dobtad el a Kőr Bubit?
Miért dobtad el a Kőr Bubit?
Az volt az egyetlen kártyám a talonban,
amivel még játszhattam.
S megint azt mondom, kell egy egészen új barát.

És tudom, hogy könnyű út lesz, ó, igen,
És tudom, hogy könnyű út lesz, oké.
Ujjaim kikutatnák az álarcot, amit viseltél,
A fegyelem jelmezét.
Az izgalom hamar kibontakozik.

És tudom, hogy könnyű út lesz, igen,
Az öröm bizonytalanul küzdött büszkeségeddel,
Büszkeségeddel.

Coda királynő, légy a párom,
Mellettem tombolj a sötétben,
Ragadd meg a nyarat büszkeségedben,
Rántsd magaddal a telet, gyerünk.
És próbáld ki, egyed, egyed,
Csináld, csináld, csináld, jól van.

Leutaztam L’Americába,
hogy egy pint aranyra cseréljek pár gyöngyöt.
Leutaztam L’Americába,
hogy egy pint aranyra cseréljek pár gyöngyöt.
L’America, L’America, L’America,
L’America, L’America, L’America.

Gyertek, emberek,
ne legyetek már annyira levertek,
Tudjátok, hogy esőcsinálótok érkezik a városba.
Megváltoztatja nektek az időt,
megváltoztatja a szerencséteket,
Még arra is megtanít,
hogyan leljetek önmagatokra. L’America.

Barátságos idegenek érkeztek a városba,
mindenki lekezelte őket.
De a nőknek tetszettek a dolgaik:
Gyertek máskor is!
Mint a halk eső, mint a leeső halk eső.

Azt hiszem, jobb lesz, ha most elmegyek.
Tényleg szeretnék egész éjjel itt maradni.

Az autók elkúsznak mellettünk, mind csupa szem,
Az utca fényeinek üres ragyogása,
Agyadat mintha béna meglepődés
horzsolta volna fel.
Van még, hová menj, van még, hová menj.

Hadd aludjam egész éjjel lélekkonyhádban,
melengessem agyam gyengéd kályhád mellett.
Dobj ki, és én majd csodálkozom a neonerdőben.

Ujjad gyors minareteket sző
Titkos ábécék nyelvén szólva.
Rágyújtok még egy cigarettára,
Felejteni tanulok, felejteni tanulok,
Felejteni tanulok, felejteni tanulok.

Hát, az óra azt mutatja, ideje végezni.
Tudom, hogy most mennem kell,
Tényleg szeretnék egész éjjel itt maradni,
Egész éjjel, egész éjjel.

Tudod, hogy ez nem igaz,
Tudod, hogy ez hazugság,
Azt mondom, most jól figyelj!
Babám, holnap nincs tovább.
Gyere, babám, lobbants lángra!
Gyere, babám, lobbants lángra!
Gyújts fel még egy éjszakára!
Haboztunk, mert volt időnk,
A sárban fekszünk, nincs erőnk,
Bármit teszünk, elveszünk,
Máglyán ég el szerelmünk.
Gyere, babám, lobbants lángra!
Gyere, babám, lobbants lángra!
Gyújts fel még egy éjszakára!

Vagy egy órája értem a városba,
Körülnéztem, merről fúj a szél,
Ott a kislányok hollywoodi bungalóikban,
Szerencséd van, kis hölgy, a fény városában,
Vagy épp csak még egy angyal.
Az éj városa, az éj városa, az éj városa, az éj városa.

Los Angeles-i nő, Los Angeles-i nő,
Los Angeles-i nő, vasárnap délután,
Los Angeles-i nő, vasárnap délután,
Los Angeles-i nő, vasárnap délután hajts végig a
külvárosokon be a blues-ba,
A blues-ba, a kék, kék blues-ba,
a blues-ba, ó, igen.

Látom, hogy ég a hajad, a hegyek tele tűzzel,
Ha azt mondják, sosem szerettelek,
tudod, hogy hazudnak.
Míg a sztrádán autózol, az éjszakai
sötét utcák kószálnak,
Autókban rendőrök, a topless bárok,
Még sosem láttak nőt ennyire egyedül,
Ilyen egyedül, ilyen egyedül, ilyen egyedül.

Motel, pénz, gyilkosság, őrület,
A vidám hangulat szomorú legyen.
Mister Mojo felkel, Mister Mojo felkel,
Mister Mojo felkel, Mister Mojo felkel,
folyton fel kell kelnie,
Felkel, kel, kel, kel, kel, kel, kel, kel, jaj, igen.

Los Angeles-i nő, Los Angeles-i nő,
Los Angeles-i nő, az enyém vagy,
Los Angeles-i nő, Los Angeles-i nő. Gyere!

Miss Maggie M’Gill fenn a dombon élt,
Az apja berúgott, és elment odébb,
Lement hát, a város várt reá,
Az emberek ott szeretik, ha megy a dolog.

Lent vagy nagyon és nincs több erőd,
Menj, és vegyél egy pár új cipőt,
Indulj hát, a város reád vár.
Az emberek ott szeretik, ha megy a dolog.

Zabigyerek, apád egy rock and roll sztár,
Zabigyerek, apád egy rock and roll sztár,
Egyszer látta anyádat, ennyi köze van hozzád.

Most egy vén blues kell,
Amit egy férfi énekel.
Játsszuk a bluest, a világ nem érdekel.
Játsszuk a bluest, a világ nem érdekel.
Játsszuk a bluest, a világ nem érdekel.

Mondd el mindenkinek, akit látsz,
hogy kövessenek, jöjjenek le utánam.
Mondd el mindenkinek, akit látsz,
szabadítsd meg őket, hogy jöjjenek le utánam.
Mondd meg nekik, nem kell rohanniuk,
mindenkit magunkkal viszünk.

Gyere, fogd meg a kezem,
A homokba temetjük minden bajunkat. Ó, igen!
Nem látod lábaidnál a csodát, életed teljes.
Nem látod, hogyan növök, hozd a puskád,
Elérkezett az idő, hogy lejöjj utánam.
Gyere utánam a tengeren át,
ahol mintha tejes babák volnának,

Úszó ünnepet formázva azzal,
aki megszabadította őket.

Mondd el mindenkinek, akit látsz,
hogy csak én vagyok, jöjjenek le utánam.
Mondd el mindenkinek, akit látsz,
hogy kövessenek, jöjjenek le utánam.
Mondd el mindenkinek, akit látsz,
hogy szabadok leszünk, jöjjenek le utánam.
Utánam, jönnötök kell utánam, jöjjetek le utánam.
Mondd el mindenkinek, akit látsz,
hogy szabadok leszünk, jöjjenek le utánam.

Nem látom arcodat magam előtt,
Nem látom arcodat magam előtt.

Karneváli kutyák falják fel a vonásokat,
Nem látom arcod magam előtt.
Ne sírj, babám, kérlek, ne sírj,
És ne nézz rám így a szemeddel.

Valahogy nem találok jó hazugságot,
Valahogy nem találok jó hazugságot.
Az őrület lova díszíti az eget,
Valahogy nem találok jó hazugságot.

Karneváli kutyák falják fel a vonásokat,
Nem látom arcod magam előtt.
Ne sírj, babám, kérlek, ne sírj,
Nem kell nekem a képed, míg el nem búcsúzunk.

Nagyváros lakója vagyok
Épp most választottak ki a dán királyfi,
– szegény Ofélia –
és mindazon szellemek szerepére,
akiket ő sosem láthatott,
a pusztulás felé sodródva egy acélgyertyán.

Jöjj vissza, Bátor Harcos! – egy másik csatornán.

Olvasztott vaj-medence
Hol van Marakesh
A vízesés alatt a vad viharban
Ahol emberek acsarkodnak
Késő délután
a ritmus szörnyetegei.

Semmit sem hagytál
hogy versenyre keljen a csenddel.

Remélem, mosolyogva mentél el,
mint egy gyermek,
Egy álom hűvös foszlánya felé.

Az angyal-ember
kígyókkal, amik a tenyerére
és az ujjaira pályáztak:
Végül kikövetelték
maguknak ezt a jóságos lelket.

Ofélia – Levelek bársonyban ázva.

Klóros álom.
Őrült, megfojtott tanú.
A süllyedő fedélzet. Az alámerülés.
A medence.

Harcos voltál,
sötét, pézsmaszagú damaszkuszi Múzsa.
Elhalványodtál.
Napsütés tévézéshez
délután.
Békák szarvakkal.
Sárga spotlámpa világvándora.
Nézd, hova jutottál.
A hús mennyországába
kannibálokkal
és zsidókkal.

A kertész megtalálta
a tetemet. Terjengve, lebegve.

Szerencsés hulla! Mi ez a sápadt, zöld anyag,
Amiből csináltak?
Tűszúrások nyomai egy istennő
testén.

Vajon eljut-e a szag
a menny felé?

A zene termein keresztül.
Nincs esély.
Rekviem egy nehéz fiúért.
Az a mosoly,
ahogy a dagadt szatír tekintete
kibuggyan az iszapból.

A szemed tartsd az úton, a kezed a kormányon!
A szemed tartsd az úton, a kezed a kormányon!
A kocsmába megyünk ezen a jó nyomon.

A fogadó mögött vár pár bungalow,
A fogadó mögött vár pár bungalow,
Lassíts le, vándor, puha ágy kiadó.

Nyomd meg jól, baby, jól.
Nyomd meg jól, baby, jól.
Vár az éj.

Hamu Lady! Hamu Lady!
Add fel magad! Add fel magad!
Óvd a várost! Védd a várost! Jöjj már!

Felkeltem reggel, és ülök egy sör fölött.
Felkeltem reggel, és ülök egy sör fölött.
A sötét jövő és a keserű vég között.

A város szélén lakom,
A város közepén lakom,
Köröskörül lakom.
Volt pénzem vagy nem volt pénzem,
Volt pénzem vagy nem volt pénzem,
De annyira leégve sosem voltam,
Hogy ne tudtam volna elmenni a városból.

Állandóan változom, figyeld, hogyan változom.
Állandóan változom, figyeld, hogyan változom.
A levegő vagyok, amit szívsz, az étel, amit eszel,
A barátaid, akiket a nyüzsgő utcán üdvözölsz.
Figyeld, hogyan változom,
figyeld, hogyan változom.

Igen, az éjféli vonattal itt hagyom a várost,
Figyelned kell, hogyan változom,
Változom, változom, változom,
Változom, változom, változom.

Öten egyért, baby, ötben egy.
Élve senki innen ki nem megy.
Fogd a tied, babám, én az enyém!
Sikerülni fog ez nekünk, nem is nehéz! Gyerünk!

Fogjuk együtt még egyszer!
Fogjuk együtt még egyszer!
Fogjuk együtt még egyszer!
Fogjuk együtt még egyszer!

Vénül az öreg, míg a kölyök felnő.
Elég egy hét, vagy néha tíz esztendő.
Miénk a zene, övék a fegyver,
Mégis győzni fogunk, hidd el, ember!

Fogjuk együtt még egyszer!
Fogjuk együtt még egyszer!
Fogjuk együtt még egyszer!
Fogjuk együtt még egyszer!

Szép báljaidnak vége, baby, közeleg az éj.
Az est árnyai alatt nyöszörög az év.
Csak járkálsz lenn a padlón és egy virágot viszel,
Beszélsz mindenkihez, nem ért senki sem.
Egy marék aprópénzért eladva a ház,
Sikerülhet, baby: tegyünk próbát!

Fogjuk együtt még egyszer!
Fogjuk együtt még egyszer!
Fogjuk együtt még egyszer!
Fogjuk együtt még egyszer!

Rád néztem, rám néztél,
Rád mosolyogtam, rám mosolyogtál,
És már rajta vagyunk az úton, nem,
Nem fordulhatunk vissza, babám,
Igen, megyünk már, és nem fordulhatunk vissza,
Mert már túl késő, túl késő, túl késő,
túl késő, túl késő.
És megyünk már,
nem, nem fordulhatunk vissza, babám,
Az ám, megyünk már, és
nem fordulhatunk vissza, nem, nem.

Megyek veled, jössz velem,
Beszélgettem veled, beszélgettél velem
És már megyünk, nem, nem fordulhatunk vissza,
Igen megyünk már, és nem fordulhatunk vissza,
Mert már túl késő, túl késő, túl késő,
túl késő, túl késő.

És megyünk már, nem, nem fordulhatunk vissza,
Az ám, megyünk már, és nem fordulhatunk vissza,
Mert már túl késő, túl késő, túl késő,
túl késő, túl késő.

Szegény Otis meghalt, elment és itt hagyott,
hogy énekeljem a dalát,
Csinos kicsi lány piros ruhában,
szegény Otis meghalt és nincs már.
Hátrálj, fordulj meg lassan, próbáld meg újra,
Emlékezz, amikor könnyű volt, próbáld meg újra,
Túlságosan is könnyű emlékezni, mikor…
Jól van, nézd a cipőmet, nem éppen sétáló blues.
Ne verekedj, túl sokat veszthetsz,
nem verekedhetsz a rohanó blues-zal.
Hát rám jött a rohanó blues,
menekülve vissza Los Angelesbe.
Meg kell találnom a dokkot az öbölben,
Talán ott megtalálom, Los Angelesben.
Rohanva rémülten, rohanva, letörve,
ilyen gyorsan, mit csináljak?
Jól van, nézd a cipőmet, nem éppen sétáló blues.
Ne verekedj, túl sokat veszíthetsz,
nem verekedhetsz a rohanó blues-zal.

Soha nem lesz más, aki meg tudja tenni mindazt,
amit te. Ó! Engeded, hogy még egyszer?
Megtennél még egy kis próbát?
Hagyd abba, kérlek és eszedbe jut,
hogy együtt voltunk, akárhogy is.
Rendben.
Na most, ha lenne kölcsön számomra egy estéd,
Rendben visszaadom azt neked, tudom,
hogyan megy ez nálad.
Ismerem a hangulataidat és a gondolataidat,
a gondolataidat,
A gondolataidat, a gondolataidat
és az enyém vagy.
Csak gondolkozz és csodálkozz azon,
amit majd látsz
Kinn a nevelőotthon pályaudvarán.
Elmúlt. Sokáig kiáltozom.

Elgondolkodtál-e már azon, milyen érzés lesz,
Hideg, őrlő grizzlymedve állkapcsokkal
a sarkadban.
Megállsz-e gyakran és suttogod-e
szombat partján,
Hogy az egész világ megváltó, ki kívánhat valaha,
Valaha, valaha, valaha, valaha is többet?
Emlékszel? Véget vetsz,
Véget vetsz a fájdalomnak?
Mennyit törheted a fejed és kíváncsi vagy,
mit is érezhetek
Kinn a réteken, míg te a mezőn vagy.
Érted vagyok, egyedül és sírok.
Izzad, nézz rá, optikai ígéret.
Meghalsz, és a pokolban leszel,
mielőtt én megszületnék.
Hétszentség, nyoszolyólány,
az egyetlen megoldás.
Nem döbbenetes?

Vigyél el karaván, messze vigyél.
Portugália, vár a spanyol éj,
Andalúzia, szép búzamezők,
Látnom kell újra és újra most őt!
Vigyél, spanyol karaván,
Tudom, el tudnál.

Furcsa vad szél űz egy könnyű hajót,
Tudom, hogy kincsekre találhatok,
Ezüst és arany a spanyol hegyeken,
Újra és újra mind látnom kell!
Vigyél, spanyol karaván!
Tudom, el tudnál.

Spion vagyok, bordélyban lakom.
Álmodozol, álmod is tudom.
Tudom a szót, amit régen kérsz.
Tudom a titkot, mitől félsz.

Mindenről tudok, bárhova is mész.
Bármit is teszel, akármit is kérsz.

Spion vagyok. Mindenről tudok.
Nem menekülsz. Nyomodban vagyok.

Meglátni téged, meglátni téged,
Megláttalak téged, az ajtóban állsz,
Ott benn várj, többet mutass,
többet mutass, többet…

Ő látott téged, ő látott téged,
Ő látott téged, hogy bámultál, fésülködtél,
És fölmentél, fölmentél, fölmentél.
Ő látott téged, ő látott téged,
Ő látott téged meztelenül,

A városra meredve tévé egek,
tévé egek, tévé egek.
Ő látott téged, ő látott téged,
Ő látott téged, lefényképezett, utad és lelked
Egy végtelen film, egy végtelen film, végtelen film.

A Szerelem utcában lakik,
sokáig kószál a Szerelem utcában,
Van kertes háza, látni szeretném, mi történik.
Vannak köntösei és vannak majmai,
Lusta, gyémántveretes lakájai,
Van bölcsessége és tudja, mit tegyen,
Vagyok neki és vagy neki te.

Látom, a Szerelem utcában laksz,
Ott van a bolt, ahol a teremtmények találkoznak.
Kíváncsi vagyok, mit csinálnak odabenn,
Nyári vasárnap és egy évig.
Azt hiszem, így is nagyon tetszik nekem.
A Szerelem utcában lakik,
sokáig kószál a Szerelem utcában,
Van kertes háza, látni szeretném, mi történik.

Szeress kétszer engem, szeress kétszer még!
Szeress kétszer, baby, mert indulnék!
Szeress kétszer még engem!
Egyszer a máért, egyszer a holnapért!
Szeress kétszer még, mert indulnék.

Ölelj kétszer engem, a térdem inog,
Ölelj kétszer, elzsibbadok.
Ölelj kétszer engem:
Tartson egy hétig, tarthat egy éven át!
Ölelj kétszer engem, megyek tovább!
Ölelj kétszer, megyek tovább!

Szeress kétszer engem, szeress kétszer még!
Szeress kétszer, baby, mert indulnék!
Szeress kétszer még engem!
Egyszer a máért, egyszer a holnapért!
Szeress kétszer még, mert indulnék.

Amikor a csendes tenger páncélt ölt titkon,
És baljós, elvetélt áramai apró szörnyeket szülnek,
Halott az igazi hajózás.

Kínos pillanat, a tengerbe vetik az első állatot,
Merev, zöld galoppot tombolva rúgó lábak,
És a fejek fölbukkannak, érzékeny egyensúly,
Szünet, beleegyezés,
az orrcimpák néma agóniájában
Gondosan kifinomulva és lepecsételve.

Kiderült, hogy az én igaz szerelmemnek
Bánatos vasárnapja van.
Rám nézett és azt mondta
Én vagyok az egyetlen a világon.
Hát megtaláltam az én babámat.
A babám vár rám gyengéd időben.
A babám az enyém,
Ő a világ,
Ő a babám.

Igen, tégy kedvemre, igen. Kérlek, babám.
Kérlek, kérlek.
Kérlek, kérlek, figyeljetek ide, gyerekek.
Ti fogjátok irányítani a világot.
Kedvemre kell tegyetek egész éjjel.
Kérlek, kérlek, figyeljetek ide, gyerekek.
Mondta, kérlek, kérlek, figyeljetek, ide gyerekek.
Kérlek, igen, tegyetek kedvemre.
Kérlek, kérlek, figyeljetek, ide gyerekek.
Kérlek, gyermekeim, kérlek, gyermekeim,
Kérlek, gyermekeim.

Most téli szelek fújnak hidegen,
Remélem, szerelmes leszek.
A szél oly hideg, vajon azért,
Hogy melegítelek, s a kezed hozzám ér?
Gyere velem, táncolj, drágám,
A tél oly hideg idén.
Oly meleg vagy, leendő téli szerelmem.
Kék és fagyos téli szelek,
A tenger északi viharai felől.
Elveszett a szerelem, ezért-e,
Mert kétségbeesetten igyekszem szabad lenni.

Lágyan mozdulnak, lágyan felemelkednek,
Az ébredező halottak újjászületnek,
Szétzúzott tagokkal és nedves lelkekkel,
Lágyan sóhajtanak, elragadtatott temetési
csodálattal.

Ki hívta ezeket a halottakat táncba?
Én hívtalak, hogy kend fel a Földet!
Én hívtalak, hogy jelentsd be
az égett bőrként hulló szomorúságot.
Én hívtalak, hogy minden jót kívánjak Neked!
Hogy új szörnyként pompázz
önnön dicsőségedben.
És hívlak most, hogy imádkozz!

Vad srác, irgalmas vagy,
Megválthatod az emberi fajt.
Nyugodt vagy. Hűvös vagy.

Fattyú vagy, átkozott vagy.
Nem az apád, anyád fia vagy.
A miénk vagy és nagyon vad.

Sarkában az éhség, szemében a láng,
Táncolhat a térdén, a herceg mellette áll.
Bámul, nézi a bálvány pofáját.

Vad srác, irgalmas vagy,
Megválthatod az emberi fajt,
Nyugodt vagy. Hűvös vagy.

Emlékszel, amikor Afrikában voltunk?

Vad szerelmem egyszer lovagolni indult,
Vágtatott egész nap, s az ördögtől pénzt koldult.
Az ördög volt a bölcsebb:
Bánd meg minden bűnöd!
És visszakérte tőle a pénzt, amit elköltött.

Vad szerelmem lován a tengerpartra ért,
Dús hajába tűzte a kagylók drága gyöngyét.
Karácsonyig vágtat, megpihen egy farmon,
Tovább ment Japánba, hogy ott se maradjon.

Vágtatott egész nap, nem találta helyét,
Majd megállt egy este, és lehajtotta fejét.
Vad szerelmem őrült, madárhangon jajgat,
Nyávog, mint egy macska, ha akarja, hogy halljad.

Az emberek a földet tönkre tudták tenni,
De hiába kérte, hogy engedjék elmenni.
Vad szerelmem egyszer lovagolt egy órát,
Megáll, pihen egyet, s vágtat az időn át.

Igazán akarlak, igazán.
Igazán kellesz, babám, istenemre, kellesz.
Mert nem vagyok elég valódi nélküled.
Ó, mit tehetek?
Valódivá teszel.

Veled úgy érzek,
mint ahogy a szerelmesek éreznek.
Veled eldobom téves nyomorúságom.
Tégy szabaddá, szeress, tégy szabaddá.
Valódivá teszel.

Csak te tudod ezt.
Hát hadd csússzam be lágy,
elsüllyedt tengeredbe.
Tégy szabaddá, szeress, tégy szabaddá.

Vágyakozó kristályos víz borít
Mindent kék, fagyos vízben.
Vágyakozó bűnöző, gyönyörű szerelmünket látni,

Tudom, hol szeretnék lenni,
Pontosan megint, ahonnan jöttem.
Vágyakozó bűnöző, gonosz kék víz borít.

Vágyakozó bűnöző, gonosz te,
nem menekülhetsz a kéktől.
Varázsos felkelő nap ragyog a tenger mélyén.
De nem elég neked és nekem és a napfénynek.

Imádom a szél sírását hallani.
Te és én és a napfény.
Imádjuk a szél sírását hallani.

Vándor az úton, vihar az úton,
Hull a jó eső, jó nyári eső.
Mint kutyának a csont kell, színésznek a pénz.
Vándor az úton.

Gyilkos az úton, a sötét agy oson,
Nyaralni, ha mész: Gyermekedre nézz!
Ha nem figyelsz a házra, meghal a család.
Gyilkos az úton!

Lány, ha férfi kell, Lány: Szeretned kell!
Öleljen a kéz, értsen meg az ész!
Az esély a miénk, és messze még a vég.
Lány, Szeretned kell!

Vándor az úton, vihar az úton,
Hull a jó eső, jó nyári eső.
Mint kutyának a csont kell, színésznek a pénz.
Vándor az úton.

Ideje élni, ideje hazudni,
Ideje nevetni, ideje meghalni.
Vedd könnyedén, babám, vedd, ahogy jön.

Ne siess, ha azt akarod, szerelmed sokáig tartson.
Túlságosan is siettél mostanáig.
Ideje járni, ideje futni,
Ideje, hogy nyilaid a napba lőjed.

Csak igazán lassan,
de egyre jobban fog neked tetszeni,
Vedd, ahogy jön, légy a szórakozás mestere.

Nem szereted-e veszettül?
Nem kell-e nagyon?
Nem szereted-e a dolgait?
Mondd meg nekem, mit mondasz.
Nem szereted-e veszettül?
Akarsz-e az apja lenni?
Nem szereted-e az arcát?
Nem szereted-e, amint kimegy az ajtón?
Ahogyan már ezerszer tette korábban.
Nem szereted-e a dolgait?
Mondd meg nekem, mit mondasz.
Nem szereted-e, amint kimegy az ajtón?
Minden szerelmed, minden szerelmed,
Minden szerelmed, minden szerelmed,
Minden szerelmed elmúlt,
Hát énekelj egy magányos dalt
egy mélykék álomról.
Mintha hét ló állna a startnál.
Ó, nem szereted-e?
Nem szereted-e, amint kimegy az ajtón?
Nem szereted-e veszettül?

Téged szeretlek a legjobban,
Jobban mindenki másnál.
Téged szeretlek a legjobban,
Jobban mindenki másnál,
Akivel nyáron, a vénasszonyok nyarán találkozom.
Téged szeretlek legjobban,
Jobban mindenki másnál.
Téged szeretlek legjobban,
Jobban mindenki másnál.