Versek, novellák, történetek, dalok, szomorúak és vidámak még a világ legborzalmasabb helyein is születnek. Ilyen hely volt Gulag, amely az ártatlan milliókat – köztük sok százezer magyart is elnyelő és megsemmisítő – szovjet munkatáborok gyűjtőneve. A táborokban született művészeti alkotásokat nevezi Hobo a „Gulag virágainak”.
A „Hobo a Gulagon” című emlékműsor a Nemzeti Színházban bemutatott
„A Gulag virágai” című zenés dokumentumdráma átdolgozott változata.
A darabot összeállította, szerkesztette és rendezte Földes László Hobo, Vlagyimir Viszockij zenéjének felhasználásával.
„Kommunista családba születtem a második világháború legvégén. Bár nem követtem az elvárásokat, valamiért még ma is úgy érzem, közöm van ehhez a szörnyűséghez. Egyik foglalkozásom szerint történelemtanár vagyok, a háború és az úgynevezett szocializmus krónikája kiemelten érdekel. Elmentem Permbe, hogy szembesüljek azzal, amivel még lehet, ami megmaradt belőle. A 36-os láger ma már múzeum, se rabok, se sírok nincsenek. Mit találtam ott, ami a legjobban megrázott? Üzeneteket mindenhol. Ott és akkor döntöttem el, hogy csinálok valamit. Persze nem írhatom le a fájdalmukat, a megalázottságot, a reménytelenséget, a halált, hiszen nem éltem át. Így csak egy részét annak, amit kaptam, továbbadom, azt, amit mások is megőriztek és továbbadtak, és amíg ez a láthatatlan, végtelen sor meg nem szakad, amíg Önök is meghallgatják, és őrzik vagy továbbadják, addig az üzenetük él: baj van, testvér, vigyázz magadra!”