1991 – Kocsmaopera

Mindenem eladom, és semmit sem veszek,
Ha nem marad semmim, majd szabad leszek,
Eladom magam, ha kellek neked,
Megvehetsz engem, a szolgád leszek.
Eldobhatsz, ha megunsz, mint egy ócska babát,
Otthagysz a szemétben, mint múltját a párt.

Mielőtt értem egy fillért kiadsz,
Nézz körül, mérd fel, mire van piac?
Eladnám a bluest is, de mondd, kinek kell?
Nem vesz, aki szereti, inkább énekel,
Én vagyok az áru, te az eladó,
A kirakat az ország. Minden, minden eladó.

Eladom az agyam − programozd át!
Eladom a szívem − ültesd át!
Eladom a szemem − mindent lát!
Eladom a hitem − nincs tovább!

Ha nem is veszel semmit, add el magad,
Palira van igény, vevő is akad,
Valaki majd megfizet, tudja, mennyit érsz,
De sosem adna annyit, amennyit te kérsz.
Az igazi a drágább, az olcsóbb a hamis,
Téged is eladtak, tudod magad is.

Eladom az agyam − programozd át!
Eladom a szívem − ültesd át!
Eladom a szemem − mindent lát!
Eladom a hitem − nincs tovább!
Eladom az álmom − oly izgalmas!
Eladom a seggem − alkalmas!
Eladom az asszonyt − unalmas!
Eladom a rockot − lakodalmas!

Egy öreg hippi hátul, a sarokban ül.
Hallgatja a zenét, de sosincs egyedül,
Minden este másik nő hozzá menekül.
Sosem énekel, és sosem kér egy nótát.
Ismeri a világot, akár ezt a kocsmát,
Szereti a bluest, mint a vecsési káposztát.

Öreg hippi, túl nagy a szíved,
Öreg hippi, hol van a kezed?
Öreg hippi, hagyd abba!
Látod, vége a zenének,
Menj haza, a lányok elkísérnek.

Hol vannak már azok a hatvanas évek!
Mondd, mi lett a Fradiból?
Soha meg nem érted.
Mi lett veled, rock and roll?
Pocsék vagy, mint az élet.

Öreg hippi, túl nagy a szíved,
Öreg hippi, hol van a kezed?
Öreg hippi, hagyd abba!
Látod, vége a zenének,
Menj haza, a lányok elkísérnek.

A hátam mögé nézek, ki lehet ott?
Jézus, vagy az Ördög, hogy akarod?
Nevet rám az árnyék, a tiéd vagyok!
Mint légy a papírra, rád ragadok.

Nekem a jövőhöz nem kell a múlt,
Felejtsen el mindent, aki nem tanult.
A szemedbe nézek, fiam.
Csak annyit mondhatok,
Nem voltunk bűnösök, sem ártatlanok.

Valahol mélyen, ahol a szavak elfogynak,
Szabadok vagyunk. De nem lettünk jobbak.

Hozom a dákót, te meg a golyót,
Az asztalon ott vár a lyuk.
A puha zöldön, akár az ágyon,
A jó lökés mindig célba jut.

Játszod a férfivel, én meg a nővel.
Ne törődj semmilyen veszéllyel,
Ha bírod erővel, vagy bírod pénzzel,
Mehet a játék egész éjjel.

Az igazi biliárd nem ócska rex,
Vigyázz, több menet lesz,
Ne igyál túl sokat, mert rosszat tesz.
Ha jól csinálod, pont olyan, mint a szex.

Elhagytam Transsylvaniát,
Elkövettem egy nagy hibát,
Elvettem nőül Máriát,
Magyar lány, de utálja a piát.

Inkább ne lássam többé Romániát,
Csak énekelhessem a Rum áriát!

Megfogadtam, nem iszom sört,
Bort vagy pálinkát, whiskyt, likőrt,
Cujkát, se fröccsöt, se unikumot,
S átadtam otthon a dekrétumot:

Inkább ne lássam többé Romániát,
Csak énekelhessem a Rum áriát!

Édes testvérem, drága rum,
Elvesztettem a háborúm,
Elvették tőlem a többi piát,
De téged eldugtalak, hű vagyok hozzád!

Inkább ne lássam többé Romániát,
Csak énekelhessem a Rum áriát!

Lenyomtam két évet katonaként Ózdon,
Éhbérért melóztam még ötöt Miskolcon.
Szakadt Trabant alatt röhög a kövezet.
Egy seggfej a falra írta: Cigánymentes övezet.

Kihűlt a kohó is, nem ad vasat, munkát.
Nem látsz a környéken se rendőrt, se kurvát.
Állok a konyhánál, ez az egy ingyenes.
Hol a nyugodt erő? A tömeg ideges.

Fekete leves fekete habbal,
Fekete álom, fekete hajnal,
Fekete humor, fekete rúzs,
Fekete dal a BAZ megye blues!

Fenn, a hegyek alatt salakdombok állnak,
Odaviszem én is este a babámat.
Sokfélét játszhatunk, leginkább egymással.
Nem találkozunk se úrral, se elvtárssal.

Fekete leves fekete habbal,
Fekete álom, fekete hajnal,
Fekete humor, fekete rúzs,
Fekete dal a BAZ megye blues!

Nem vagyok se pap, se nőimitátor,
Csak egy öreg, bolond rock and roll agitátor,
Lehetnénk egy vallás, hisszük annyian,
Lehetnénk egy párt is, vagyunk annyian.

Nem jártam én este pártiskolába,
És nem lettem hívő, bár itt járt a pápa,
Egyik sem zavar, mert nem az én dolgom,
A hatalommal volt, van, lesz mindig gondom.

Téged is vár ez a párt!
Ez senkinek sem árt,
Fekete, fehér, félvér vagy árja,
Ne szégyelld magad,
Lépj be a Rock and Roll Pártba!

Sokkal többen szeretik a pimasz rock and rollt,
Mint amennyi ember parancsra tapsolt,
Nálunk nincsen tagdíj, titkár, elnökség,
Betilthatnak újra, de mi vagyunk a többség!

Téged is vár ez a párt!
Ez senkinek sem árt,
Fekete, fehér, félvér vagy árja,
Ne szégyelld magad,
Lépj be a Rock and Roll Pártba!

Tudom, hogy nem jössz. Évek óta várok,
Gyáván kerülgetem a biztonsági sávot.
A ronda, zöld kígyó befutott a lyukba.
Fázósan toporgok, emlékekbe bújva.
Az aluljáró üres, a banda lopni indul,
Csak én vagyok egyedül, aki reményt koldul.

Látlak-e még ma éjjel,
Az utolsó HÉV-en?
Látlak-e még ma éjjel,
Az utolsó HÉV-en?

Vad évek voltak, azt hittem, győzhetek.
Védtelen voltál, szinte kisgyerek,
Elmentem tőled. Hittem, visszatérhetek,
Jóvá tennék mindent, de már nem lehet.

Látlak-e még ma éjjel,
Az utolsó HÉV-en?
Látlak-e még ma éjjel,
Az utolsó HÉV-en?

Vannak itt törpék, és vannak gnómok,
Tudom, hogy csalnak, de mégsem óvok,
A rendszer új, az ország a régi,
Te ülj a nyakamba helyettük, baby!

Keresik a Sátánt, mossák az agyamat,
Egyedül ők tudják csak a kiutat!
Gyerekkorom óta hülyéket hallgatok,
Hagyjanak békén, én szeretni akarok!

Gyere el hozzám és szabadíts fel!
Gyere el hozzám és szabadíts fel!

Ülnek vagy alszanak egész nap a házban,
Nincs idejük otthon az asszonyra az ágyban,
Bámulom őket, de valamit nem értek,
Én vagyok a hulla, vagy ők nem élnek?

Gyere el hozzám és szabadíts fel!
Gyere el hozzám és szabadíts fel!

Egy rossz magyar New Yorkban,
A Village-be tartottam.
Jól begombolkoztam,
Mert ez volt az első utam a szabad világban.
A Csavargók Királya
Hívott vacsorára,
Aztán levitt az utcára,
Ahol az élet épp olyan, mint egy korcsolyapálya,
Hippik, feministák, kokósok,
Spiclik, transzvesztiták, homokosok,
Punkok, anarchisták,
Használt nők és eszmék vására.

Az emberek köszöntek nekünk és csak lágy szellő fújt.
A Mester eljátszotta nekem a New York City Bluest.

Húsz óra a Greyhound Busban.
Jimi Hendrix sírja felé húztam,
És olyan ostobán bámultam,
Mert én voltam a buszon az egyetlen fehér.
Ady a szívemben,
Kerouac a kezemben,
Cseh Tamás a fülemben.
Féltem tőlük nagyon, bár tudnám, hogy miért?
Egy üveg került elém,
Mosolyogtak felém,
És végre így értettem meg én,
Hogy ezen a buszon csak az jár, aki igazán szegény.

Az ablakot zápor verte, és a szél üvöltve fújt.
Hiányzott a bandám, a nőm, és az ördög belém bújt.

Délen, New Orleansban,
A Preservation Hallban
Egy tízdollárost adtam
Egy vénséges vén fekete zenésznek.
Adott vagy hetven évet
Magából a zenének,
És nem értették a népek,
Hogy miért játszik még mindig?
Mondd, mi a fenének?
A játék neki már csak kényszer,
Hogy ehessen naponta kétszer
És ihasson is legalább négyszer.
Mert így van értelme csak az életének.

És lassan gyűlt a dollár, alig több mint húsz.
Én sírva hallgattam végig a Basin Street Bluest.

Chicago városában
Egy szakadt blueskocsmában
Új barátra találtam,
Aki megmutatta nekem, hogy a blues még merre él.
Kedden, öt órakor
A Déli Oldalon,
A tikkasztó napon
Egy kokainárust fejbelőttek egy adag porért.
A por hófehér,
A flaszter csupa vér.
Az élet csak ennyit ér?
Nem tudom, de a világ nekem többé nem fekete-fehér.

Ültünk a kocsmában, aznap Sugar Blue fújt
Egy öreg balladát, a Kokain Bluest.

Mindig, mindenhol kell a jó cirkusz,
Voltam én róka, ha kellett, krampusz,
Álltam trapézon, jártam kötélen,
Ugrottam a hídról, és táncoltam jégen.

Mint Miki egér a világot jártam,
Kenyerem mellé kolbászra is vágytam,
És hogy ne szidjon folyton az asszony,
Két évig voltam − én!!! − Michael Jackson.

Kelj fel, Jancsi! Hány órára?
Itt az idő a változásra.

Figyeljetek csak, zörög a kolomp,
Valahol itt jön megint a bolond,
Lyukas a zsebe, lyuk a fenekén,
Lyukas a zászló, pont a közepén.

Legszomorúbb talán az életben,
Ha szegény nevet a szegényebben.
Jókedvünk legyen, ha egyebünk nincs,
A sipka csörög már, nem a bilincs.

Kelj fel, Jancsi! Hány órára?
Itt az idő a változásra.

Apa nélkül nőtt fel egy gyermek,
Könnyű kezével egy képet festett,
Legyen a tiéd, mert szeretlek!
Énekelj nekem, vagy vess bukfencet!

Kitalálhatsz ennél egy szebb mesét,
Nevetni a legjobb, úgy szeretnék!
Jókedvünk legyen, ha egyebünk sincs,
A sipka csörög már, nem a bilincs.

Kelj fel, Jancsi! Hány órára?
Itt az idő a változásra.