1992 – Férfibánat

Itt hagyok mindent, amit csak akarsz,
A múltat, könyveket, minden pénzt,
Ahogy megbeszéltük tegnap,
De a bőrkabát kell, és az a kép.

Kisurranok majd, át a konyhán,
Mielőtt itt a hajnal váratlanul,
És a bánat ideszállna végleg,
De most még alszol ártatlanul.

Ugyanaz vagyok, mint tíz éve,
Amikor mindent nekem adtál.
Önző voltam és nagyon féltékeny.
Voltak nőim, de te nem bántottál.

Tudom, a gyerekek keresnek reggel.
Tele vagyok szeretettel,
De nem tudok tovább veled élni,
Nem akarok így élni.

Látom, ez az út hová vezet,
Ha így élünk együtt még tovább,
Azt hittem, az erősebb én vagyok,
Ma már tudom, hogy csak a gyávább.

Mint egy tolvaj, futok az utcán,
A hídon. A taxi, a pályaudvar,
Csak a koldusok vannak ébren,
És az eső küld el egy vonattal.

Nem hoztam el tőled semmit,
Amit otthagytam, nagyon kevés.
Nem tudtam, mikor lesz vége,
Nem vagyok író, csak zenész.

Tudom, a gyerekek keresnek reggel.
Tele vagyok szeretettel,
De nem tudok tovább veled élni,
Így élni.

Üdvözlet egy álomból,
Ami valahol megszakadt,
Karácsonyra minden évben
Érkezik tőled egy képeslap.

Szemrehányás mindenért,
Amit tettem és ígértem.
De én átutazó voltam,
Otthont nem, csak menedéket kértem.

Jön egy újabb ítélet,
És alibit keresek arra,
Amire már nem is emlékszem,
De túléltem, és elraktam a múltba.

Mellettem más nő alszik.
Fáj a szívem, nem szégyellem,
Félek, mert jön a postás
Az ünnepi üdvözlettel.

Minden évben egy karácsonyi lap,
Két szóval: Bűnös vagy.

Hé, András, terhes vagyok,
Bár még nem látszik.
Az uram nőgyógyász,
És szájharmonikázik.
Azt mondta, hogy nagyon szeret
És elvett, bár nem övé a gyerek.
Azt hiszem, jó nekem így.

Úgy neveli fel,
Mintha a sajátja lenne.
Nem hittem el könnyen,
Nem bíztam benne,
De gyűrűt hozott egy nap,
És vendéglőbe visz minden vasárnap.
Azt hiszem, jó nekem így.

Mikor Péter elhagyott,
Szabolcsba mentem,
Anyámhoz, aki annyit mondta,
Amit soha el nem hittem:
Itt mindenkinek annyi jár,
Hogy meghal, vagy inkább disszidál.
Azt hittem, jó nekem így.

Rád gondolok mindig,
Ha látom a villamost.
Érzem a drótkemény hajad,
Bőröd és illatod.
A gramofont már eladtam,
De a Kex kislemez még megvan.
Azt hiszem, jó nekem így.

Kedves, hát ez a helyzet.
Valahogy megvagyok még.
Nagy kár, hogy leléptél
És elvitted az összes pénzt.
Ha vehetnék egy színes tévét,
Nem gyűlölném a hétvégét.
Azt hiszem, jobb lenne így.

Sajnos, ez mind nem igaz.
Nincs se cím, se telefon.
Nem tudom, hol a gyerek,
Kivel él az asszony,
Fel sem hív, és semmit se kér,
És nem jön semmilyen levél.

Lekéstelek a Razziában,
De folytatnom kell a rohanást,
Megelőztelek a Tilos az Á-ban,
Sikerült elkerülnünk egymást.

Elmentél a fogadásra nélkülem
Ma este is, a premier után.
Mondtad nekik, nem vagyok itthon.
Tudták, hogy hazudsz, tudták, hogy muszáj.

Rossz férfi vagyok, de mégis jobb sok lánynál.
Néha egy idegen is jobb a magánynál.

A tévénél ülök, töltök egy italt.
A sok zsenit, magamat is unom.
Lehet, hogy leugrok valahová,
Hogy ne kelljen egyedül innom.

Pár szó, régi meccsek, nők, autók,
Városok, ahová nem jutok el.
Miért élek veled? „I love you so.”
Amiről a barátom énekel.

Tessék, itt maradtam neked, mint ez a dal.
Ahol senki sem ad, csak elvesz.
Ebben a korcs, kövér városban,
Ahol senki sem tud semmilyen nyelvet.

Ha ma is előbb érek haza nálad,
Mintha mélyen aludnék, úgy teszek.
Hallgatom, hogy leveted ruhádat,
S helyettem a párnát öleled.

Rossz férfi vagyok, de mégis jobb sok lánynál.
Néha egy idegen is jobb a magánynál.

Egy kis segítség kéne!
Egy korty, vagy akármi más,
Hogy láthassam a mosolyod,
Mikor megjössz, s az ajtóban állsz.

Sosem haragszol semmiért.
Nagyon jól tudod, kivel élsz,
Sokszor zavarsz, de most hiányzol,
Csak dolgozni mentél, mész.

Valami apró ajándék,
Vagy cipő, vagy ékszer, vagy kabát?
Milyen érzelmes az ember,
Ha nagyon sajnálja magát.

Hol rontottuk el ennyire?
Csak az ágyban vagyok gyengéd.
Most, hogy hetekig máshol alszol,
Tudom, hogy jobb lehetnék.

Tudom, hogy ez nagyon banális,
De egyedül túl nagy az ágy.
A lakás tele van virággal,
Ma már nem jössz, de még várok rád.

Hetvenötös diesel Mercedes,
Bőg a motor, mint a tank,
Csillaghegyről indulsz be Pestre,
De ha kell, Bécsig is kitart,
Friss az inged és jó vastag vagy,
Fizetésnap volt ma, édes,
Péntek este te vagy a legjobb,
De a kocsid, és nem a nőd a tizenhét éves.

Iszol egy kortyot a Piafban,
Laza, hétvégi Szindbád,
Rád vigyorog egy jazz-zenész,
Biccents vissza, mintha bírnád,
A lány megismer a pult mögött,
Bár még nem vagy elég híres,
De péntek este te vagy a legjobb,
Bár a kocsid, és nem a nőd a tizenhét éves.

Péntek esti hős, indulj be gyorsan!
Péntek esti hős, elhízol lassan!
Péntek esti hős, mindenkit ágyba dug!
Péntek esti hős, tiszta Hollywood!

Nem tudod, mit kezdj az ünnepen,
Az egész ország ül a tévén,
Színük, se szaguk hét közben,
És micsoda hősök a végén,
Itt maradnak mindörökre
A kapzsi város szélén,
De péntek este te vagy a legjobb,
Kemény srác a fehér Mercedesén.

Mint egy kés, vág beléd a whisky,
Zúdul a kín befelé,
Már túl vagy az utolsó kortyon,
Nyeled az utat kifelé,
A Duna-parton ébredsz fázva,
Egy hullazöld szombat reggelén,
De péntek este te vagy a legjobb,
Kemény srác a fehér Mercedesén.

Péntek esti hős, indulj be gyorsan!
Péntek esti hős, elhízol lassan!
Péntek esti hős, mindenkit ágyba dug!
Péntek esti hős, tiszta Hollywood!
Péntek esti hős, túl harminc éven,
Péntek esti hős, a hátsó ülésen,
Péntek esti hős, na, mit csinálsz?
Péntek esti hős, rock and roll srác.

(Faludy György)

Gazdag voltam hozzád képest,
Pedig alig volt valamim,
Neked sem volt semmid,
Így végződött egy rossz film.

Úgy vártuk, hogy vége legyen,
Őrülten Berlinbe téptünk,
Szólt a zene és ledőlt a fal,
Ennyi volt, amit megértünk.

Én megúsztam negyvennéggyel,
Neked kijött tizenhétre,
De kétmillió boldogan hallgat,
Mert hetvenet kapott és túlélte.

Nem voltunk nagyok, se bátrak,
Átmentünk a tűzön, nem baj,
Vigyáztál rám és észrevetted,
Hogy ajtó is van, nemcsak fal.

Túl vagyunk egy hosszú filmen,
Nem volt unalmas, csak túl komoly,
Hiányzott belőle valami,
Talán egy fintor, vagy egy mosoly?

Nem lehetsz Jézus, vagy Jagger,
Nem lehetsz Einstein, sem Ady,
Morgod a tükörnek reggel,
Ez már mind-mind volt valaki.

Akarsz egy gyilkos prófétát?
Akarsz egy hazug pártot?
Hülye írót, bunkó zenekart?
Itt vannak mind, nem látod?

Kíváncsi, gyengéd túlélő,
Te kellesz, mert más vagy, mint én.
Gúnyolódó, szemembe néző,
Nevess rajtam a világ végén!

Kinek kell még egy miniszter,
Aki nem érti a viccet?
Minek még egy olyan folyó,
Ahol nem hoznak, csak visznek?

Túl vagyunk egy hosszú filmen,
Nem volt unalmas, csak túl komoly,
Hiányzott belőle valami,
Talán egy fintor, vagy egy mosoly?

A régi barátok nem bírják otthon,
Indulnak, ha rákezd az eső.
Felkeresnek, ha erre járnak,
Lesik, megfogott-e az idő,
Zavar-e, hogy sír a gyerek és szenved a nő.

Mondd meg, kinek játszunk, ha nem magunknak?!
Régen hazamentek már az oroszok.
Látom, testvér, remeg a kezed.
A kor tette ezt, meg a borok.
Balladás barátaim, vigyázzatok!

A harangok alszanak,
Nem segít az ima, sem ez a dal.
Balladás barátaim, mondjátok, mi a baj?

Összetartott minket a láz és a kín.
Tudtunk egy nyelvet, amit senki más.
Mindig írt egy dalt, hogyha kellett,
Valaki. János vagy Tamás.
Igazat, mint egy vallomás.

A füstös kocsmáknak más a nevük.
Helyünkön különös népek ülnek.
Nem érdekli őket a szabadság,
Nem tudják, minek nem örülnek,
És hogy az álmok mibe kerülnek.

A tankok még alszanak,
Halkul az ima, halkul a dal.
Balladás barátaim, mondjuk egymás szemébe: mi a baj?

A kövek az égig nőttek közöttünk.
János nem szól többé Tamáshoz.
Állok a körben, és azt érzem,
Lassan nem lesz közünk egymáshoz,
Sem azokhoz a kincses balladákhoz.

A gyerekek játszanak.
Nem látják rajtunk, hogy fáj ez a dal.
Balladás barátaim, mondjuk meg végre: mi a baj?!

Mindig sír, hogy nincs elég pénz.
Utálod ezt, de szereted őt.
Nyög a váltó a kocsijában,
Kirabolja a szerelő,
Aztán téged rabol ki ő,
Aztán téged rabol ki ő.

Csörög a vekker, rád hajol,
Haja a melledhez ér,
S te nem leszel bátrabb reggel sem,
Hogy szépen és csendben lelépj.
Semmid sincs, de ő a tiéd,
Semmid sincs, de ő a tiéd.

Mondja, csak téged keresett
Akkor is, ha mással ébredt.
S te lustán azt is elhiszed,
Hogy téged nagyon élvez.
Nem is gondol rád, csak érez.
Nem is gondol rád, csak érez.

Semmid sincs, de ő a tiéd.
Semmid sincs, de ő a tiéd.

Becsomagoltál, kicsomagoltál,
Évek óta így élsz.
Kong a gang és a lépcsőház,
Tudod, milyen, ha utánad néz.
Nyelsz egy nagyot és visszamész.
Nagyokat nyelsz és visszamész.

A kávéfőző sír a gázon,
Párás az ablak, a tányér koszos,
Kinézel és tudod: hiába.
A tükörbe köpsz, és aztán nekifutsz.
De csak az első pohárig jutsz.
De csak az első pohárig jutsz.

Semmid sincs, de ő a tiéd.
Semmid sincs, de ő a tiéd.
Semmid sincs, de ő a tiéd.
Semmid sincs, de ő a tiéd.