1993 – Kopaszkutya

Inkább költ az ember nőre,
Nincs igény a kutyabőrre,
Minden ebnek van jövője,
Hogyha nincsen túl szép szőre.

A kutyákat fodrász nyírja,
Sampon is van, hogyha bírja,
Ne sajnáld a kutyát, kopasz,
Nemsokára itt a tavasz.

Le kell menni kutyába!
Légy a kutyák királya!
Ne királyok kutyája!
Kopaszkutya, csókolj meg!
Kopaszkutya, harapj meg!
Kopaszkutya, csókolj meg!

Életében siker legyen,
Gyorsan kopasz kutyát vegyen!
Messze már a török, tatár,
Nincs szebb, mint egy kopasz agár!

Le kell menni kutyába!
Légy a kutyák királya!
Ne királyok kutyája!
Kopaszkutya, csókolj meg!
Kopaszkutya, harapj meg!
Kopaszkutya, csókolj meg!
Kopaszkutya, balhéból!
Jót harapunk egymásból!
Jót harapunk egymásból!

You gotta to move
You gotta to move
You gotta to move, child
You gotta to move
Oh, when the Lord gets ready
You gotta to move

Lehetsz magas, lehetsz kicsi,
Lehetsz gazdag, haver, akár lehetsz strici.
Ha szólít az Úr, légy készen,
Indulnod kell!

Figyeld az asszonyt, a teste tűz,
Figyeld a rendőrt, valaki űz.
Ha szólít az Úr, légy készen,
Indulnod kell!

Indulnod kell, indulnod kell,
Indulnod kell, indulnod kell,
Ha szólít az Úr, légy készen,
Indulnod kell!

Lehetsz ott fenn és lehetsz lenn,
Lehetsz ott fenn és lehetsz lenn,
Ha szólít az Úr, légy készen,
Indulnod kell!

I was born in the dump
my mother died, my daddy got drunk
they left me here, to die or grow
in the middle of Tobacco Road

A nyomor szült, az út nevelt,
Anyám halott rég, apám vedelt,
És mind a kettő otthagyott,
A cím a régi, csak Tobacco Road.

Az otthonom kiégett ház,
Az éhezéstől kivert a láz,
A pokol útján, jártam ott,
A cím a régi, csak Tobacco Road.

Tobacco Road, átkozott Tobacco Road,
Tobacco Road, gyűlöllek, Tobacco Road!

A bátyám ült, a tanár vert,
A húgom pénzért bárkit ölelt,
Az isten tudja csak, mit adott
nekem az átkozott Tobacco Road.

Lelépek innen, munkát kapok,
Lesz pénzem venni dinamitot,
És végre mindent lerombolok,
Nem lesz többé már Tobacco Road.

Tobacco Road, átkozott Tobacco Road,
Tobacco Road, gyűlöllek, Tobacco Road!

A nyomor szült, az út nevelt,
Anyám halott rég, apám vedelt,
És mind a kettő otthagyott,
A cím a régi, csak Tobacco Road.

Tobacco Road, átkozott Tobacco Road,
Tobacco Road, gyűlöllek, Tobacco Road!

Minden pénzét kiadta a déli bank,
Kisfiát a szürke buszon küldi majd,
Louisiana után jön a vadnyugat,
Fél dollárért vacsorát kap jó sokat,
Ment a kölyök, kinek neve Johnny B. Good
Hívta őt a filmjeivel Hollywood.

Bye bye bye bye
Bye bye bye bye
Bye bye Johnny bye bye Johnny, légy jó.

A sínek mellett akad munka néhanap,
Johnny apja boldog volt, nem kért sokat,
A zálogostól gitárt vett a fiúnak,
Úgy gondolta, hátán viszi Johnny-nak,
Ment az öreg, vitte szíve, nagy az út,
Hívta őt a fia, várta Hollywood.

Bye bye bye bye
Bye bye bye bye
Bye bye Johnny bye bye Johnny, légy jó.

Kapott végül egy régen várt levelet,
Megtalálta Johnny, akit keresett,
Elveszi és elhozza a kedvesét,
A sínek mellett házat épít, bírja még,
Hallgatják majd, a mozdony hogy dübörög,
Ajtajukban állnak, velük pár kölyök.

Bye bye bye bye
Bye bye bye bye
Bye bye Johnny bye bye Johnny, légy jó.

Tanítottak szépre-jóra,
Agyamra ment a sok óra,
Nem tudom én, mi a barokk,
Nem maradt más, csak a Farock!
Nem maradt más, csak a Farock!

Alagsorban vár pár barát,
Megosztjuk a pénzt, a kaját,
Nők is jönnek, velük bajok,
Nem maradt más, csak a Farock!
Nem maradt más, csak a Farock!

Nem bírta az öreg szóval,
Éjjel megnyírt egy ollóval,
Gondoltam, itt útban vagyok,
Nincs más nekem, csak a Farock!
Nincs más nekem, csak a Farock!

Kutya után jön a farok,
Ne húzd meg, mert beléd marok,
Fűbe, nőbe nem harapok,
Nincs más nekem, csak a Farock!
Nincs más nekem, csak a Farock!

Kőbányán születtem, ott is nőttem fel,
Vannak jobb helyek, de nekem megfelel,
Tévében megnézem, ami nekem kell,
Itt találtam asszonyt, itt temetnek el.

Utáltam a könyvet, minek az egy srácnak?
Elvittek két évre Ózdra katonának,
Megtanultam hamar befogni a számat,
Jó sorom lett végül, megtettek konyhásnak.

Már sok rajtam a hús – ez a Kőbánya Blues,
Az asszony pénzért nyúz – ez a Kőbánya Blues,
Ha este mellém bújsz – ez a Kőbánya Blues,
Ha nem teszed, kinyúlsz – ez a Kőbánya Blues.

Aztán visszajöttem, mentem a sörgyárba,
Ihatok egész nap, mindig lesz maláta,
Hívtak a brigáddal egyszer operába,
Felvettem az öltönyt, ó, én szegény árva.

Ritkán, ha van időm, a klubba lejárok,
Ismerek mindenkit, kőbányai srácok.
Nem tudnak rock and rollt táncolni a lányok,
Én már öreg vagyok, csak magamban rázok.

Az orrodban ha túrsz – ez a Kőbánya blues,
Ha valakit megfúrsz – ez a Kőbánya blues,
Az üveg után nyúlsz – ez a Kőbánya blues,
Ha szaggat már a csúz – ez a Kőbánya blues,
A kocsmába nincs blues – ez a Kőbánya blues,
Ez nem a Rolling Stones blues – ez a Kőbánya blues,
Szép csendesen kinyúlsz – ez a Kőbánya blues,
A szívem visszahúz – ez a Kőbánya blues.

Ott kezdtem – mesélte –, ahol majd te végzed.
A kapuba tettek, a táblán: „Intézet”,
Kéthetes voltam, anyám már otthagyott,
De lelenc volt ő is, nem érzek haragot.

Tizennégy éves volt, az éhség lökte hanyatt,
azóta elfogad szelídet és vadat.
Hálózsákban eggyel, villában hárommal,
Jobb, mint az őrszobán várni a lányokkal.

Lassított a vonat, a kalauz beszólt:
Na, lányok, leszállás, ez mán itten Aszód!
Vaskerítésükhöz csak katonák járnak,
Ha letelt a szolgálat, valakire várnak.

Belladonna, mondd, miért születtél?
Belladonna, mondd, kinek vétettél?
Belladonna, mondd, miben hiszel még?
Hiszel-e még?

Egyszer lenn a téren
Elkaptak a nagyok,
Gyorsan belém verték,
Hogy én ki is vagyok.
Kaptam két nagy pofont,
Fejből elsoroltam,
Hogy én ki is vagyok,
Egyből megtanultam.

Hé, te! – Bunkó vagyok!
Hé, te! – Tahó vagyok!
Hé, te! – Kutya vagyok!
Röhögtek a nagyok.

Nem volt nekem bátyám,
Aki megvédhetett,
Így kellett kihúznom
Két vagy három telet.
Aztán nagyobb lettem,
Jöttek a kisebbek,
Rögtön rájuk vertem,
Amit énrám vertek.
Nem volt nekem bátyám,
Aki megvédhetett,
Mégis kibírtam így
Két vagy három telet.

Hé, te! – Bunkó vagyok!
Hé, te! – Tahó vagyok!
Hé, te! – Kutya vagyok!
Röhögtem én nagyot.

Úgy húsz körül jártam,
Mikor észrevettem,
Annyi körülöttem
A túl okos ember.
Jóba lennék velük,
De lenéznek engem,
Hamar megértettem,
Mit is kell hát tennem.

Hé, te! – Igen, bunkó vagyok!
Hé, te! – Igen, tahó vagyok!
Hé, te! – Igen, kutya vagyok!
Röhögök rajtatok.

Hányszor hallom, mondják: ó, édes otthon,
Erről nagyon hamar le is kellett szoknom.
Anyám a konyhában gyászolta magát,
Kocsmába küldött, hogy hozzam el apát.
Szóltam: Fater, jöjjön haza már,
20 forintot adott, hozzak még piát.

A bátyám melózott, megunta hamar,
Elment, már nem is tudom, svéd-e vagy magyar.
Évente hazajön, önmagától részeg,
Visszahívja mindig, ó, a családi fészek.
Asztalra borulva egész este sírt,
Vegyek majd neki Kerepesen sírt.

Falvédőmön ez áll:
Az édes otthon visszavár,
Az édes otthon visszavár, visszavár.

Presszó előtt állnak bizonytalan lányok,
Közöttük éhesen, nyugtalanul járok.
Át kellene jutnom még ezen a poklon,
Bableves csülökkel, vár az édes otthon.
Lemegyek a térre, sör és kártya vár,
Zsebemben két ásszal már nem érhet kár.

Falvédőmön ez áll:
Az édes otthon visszavár,
Az édes otthon visszavár, visszavár.

Illatos út, illatszerbolt.
Illatos nője kinek nem volt?
Rózsit imádtam, de kirúgott.
Azt mondta, neki büdös vagyok.

Szagos a flepnid, öreg haver.
A nyomor szaga lassan száll fel.
Szagos a pénz, de nekem még nincs.
Egy szagos tévé lenne nagy kincs.

Csípi a szemem ez a spray.
Ne ide fújják! Ez a srác nem kér!

Büdös a diszkó, én nem bírom.
Büdös a sajt, de ettől finom.
Büdös a lány, hát hazamegyek.
Büdös a meló mindenkinek.

Csípi a szemem ez a spray.
Ne ide fújják! Ez a srác nem kér!

Fújd, csak fújd! Nem tudom, ki vagyok!
Fújd, csak fújd! Micsoda illatok!
Fújd, csak fújd! Amíg van benne!
Fújd, csak fújd! Amíg van benne!
Fújd, csak fújd! Ki kér belőle?
Fújd, csak fújd! Kis kíváncsi!
Fújd, csak fújd! Magyar Givenchy!
Fújd, csak fújd! Kis tizenöt éves!
Fújd, csak fújd! Még a mamád is édes!
Fújd, csak fújd! A kutya szagot kapott!
Fújd, csak fújd! Fújj be minden nyomot!
Fújd, csak fújd! Tudom, büdös vagyok.
Fújd, csak fújd! Vörös a rúzs!
Fújd, csak fújd! Büdös a blues!

Ó, igen, látom rajtad van, ki vagy.
Kicsi a kereszt, a halálfej nagy.
Bár a jelet a világ tette rád,
Szó nélkül álltad, lettél tetovált.

Melleden matróz, karodon „Anyám”,
Kilencszázötven, „Zugló a hazám”,
„Szeretlek, Erzsi”, „Haver vagy, János”,
„Csapat csak egy van, a Ferencváros”.

Tetovált kéz, tetovált gép,
Tetovált nép, a tetovált szép.

Karodra írták, hogy „Bűn az élet”,
Nevettél rajta, a bőröd égett,
A tű csak futott és a haverok
Röhögve olvasták: „Hülye vagyok!”

Tetovált kéz, tetovált gép,
Tetovált nép, a tetovált szép.

Enyém a tévé, tiéd a bor,
Enyém a kocsi, tiéd a por,
Enyém a sonka, tiéd a zsír,
Enyém a vigyor, tiéd a kín.

Tiéd a zene, enyém a tánc,
Tiéd az óra, enyém a lánc,
Tiéd a páncél, enyém a tör,
Tiéd a kutya és enyém az őr.

Miénk az utca, miénk a ház,
Miénk a számla, miénk a gáz,
Miénk a lekvár, miénk a vár,
Miénk a haszon, és miénk a kár!

Nevetek mindig, ha rágondolok,
Remélem, látszik, hogy boldog vagyok!
Ugye, látszik? Óh, igen.
Ugye, látszik? Óh, igen.

Enyém az arany, tiéd a réz,
Enyém a bilincs, tiéd a kéz,
Tiéd a rendszer, enyém a zűr,
Enyém az ország, és tiéd az űr.

Tiéd a lélek, enyém a test,
Tiéd a Sirius, enyém a Kex,
Tiéd a Hendrix, enyém a Stones,
Tiéd az ezüst, és enyém a bronz.

Miénk az utca, miénk a ház,
Miénk a számla, miénk a gáz,
Miénk a lekvár, miénk a vár,
Miénk a haszon, és miénk a kár!

Nevetek mindig, ha rágondolok,
Remélem, látszik, hogy boldog vagyok!
Ugye, látszik? Óh, igen.
Ugye, látszik? Óh, igen.

Enyém, enyém, enyém, enyém….
Enyém, tiéd, enyém, tiéd, enyém…
Enyém, tiéd, mienk, enyém….

Hosszú lábú asszony, téged meg kell kapnom ma még,
Hosszú lábú asszony, téged meg kell kapnom ma még,
Mondd meg, mit kell tennem, mi az, ami neked elég!

A szemedbe nem nézek, utolér a végzet, igen,
A szemedbe nem nézek, sötét, mint a végzet, igen,
Legyen, ahogy kéred, tudom, nálad nincs kegyelem.

Rövid az ágyad, kilóg a lábad.
Hideg a talpad, mint a jég.
Üresen áll a kályha és gyorsan jön a nátha, mint a vég.
Bújj csak ide, ne félj, mert nincs itt senki más, csak én!
Hosszú a lábad, túl nagy a szájad.
Ha kell, ha nem, te mindig beszélsz.
Tőlem kiabálhatsz, befogom én a szádat, be én!
Hosszú lábú asszony, levegőt az orrodon vegyél!

Bármit kérhetsz, ha van rá pénzed, a többi rajtad áll.
Ha kell, maradok, ha nem, hát lepattanok, babám,
De megértem én azt is, ha holnap este,
Óh, ha holnap este más ágyában hálsz.

Az apám cukrász volt, igen, és ő mondta,
Az élet szép lesz, a világ egy torta.
Egy kopasz bácsi ígérte, az ország egy szelet,
És majd tortát eszik minden magyar gyerek.

A fater pontos volt, nem hagyott ki napot,
Úgy verte anyámat, mint a tejszínhabot,
Az egészet mindig a kulcslyukon át néztem,
A konyhába mentem és süteményt kértem.

Verem, verem, verem,
Majd beleszakadok,
Nem bántok én senkit,
Csak verem a habot.

Nemsokára leszek épp 36 éves,
Születésnapomra újra tortát kérek,
Legyenek ám rajta kis csokikatonák,
Marcipán űrhajós, krémvárak, rakéták.

Belülről kirágnám, mint a fát a féreg,
Nem látta meg senki, így hát nem is félek.
Mi leszünk csak hatan, 36 lánnyal,
36 gyertya 36 lánggal.

Verem, verem, verem,
Majd beleszakadok,
Nem bántok én senkit,
Csak verem a habot.

Inkább költ az ember nőre,
Nincs igény a kutyabőrre,
Minden ebnek van jövője,
Hogyha nincsen túl szép szőre.

A kutyákat fodrász nyírja,
Sampon is van, hogyha bírja,
Ne sajnáld a kutyát, kopasz,
Nemsokára itt a tavasz.

Le kell menni kutyába!
Légy a kutyák királya!
Ne királyok kutyája!
Kopaszkutya, csókolj meg!
Kopaszkutya, harapj meg!
Kopaszkutya, csókolj meg!

Életében siker legyen,
Gyorsan kopasz kutyát vegyen!
Messze már a török, tatár,
Nincs szebb, mint egy kopasz agár!

Le kell menni kutyába!
Légy a kutyák királya!
Ne királyok kutyája!
Kopaszkutya, csókolj meg!
Kopaszkutya, harapj meg!
Kopaszkutya, csókolj meg!

Kopaszkutya, balhéból!
Jót harapunk egymásból!
Jót harapunk egymásból!