1994 – Csintalan lányok, rossz fiúk

Athos, Porthos, Aramis bajban van.
De hol van D’Artagnan?
Uraim, hagyjuk a dumát!
Olvasta valaki Dumast?

Itt állunk hárman, a három testőr
Századok múlva,
És nevünket senki sem tudja,
De azt mindenki fújja: D’Artagnan!

D’Artagnan − akivel vívtál.
D’Artagnan − lett a filmsztár.
D’Artagnan − legyen elég!
A három testőr ne legyen négy!

Van arra nálam néhány dukát,
Hogy Richelieu húgát
Nyomkodja éppen serényen.
Kis hazug, ez nincs is a regényben.

Jó tollú gyerek ez az Aramis.
Hébe-hóba használom is.
Írásban ugyan erényes,
De kivont karddal életveszélyes.

D’Artagnan − vidéki bunkó!
D’Artagnan − törpe fajankó!
D’Artagnan − szoknyapecér.
D’Artagnan − hátul pucér!

Porthos az erő, Athos az ész.
Aramis az érzelem. Nincs vész.
Hármunkban minden együtt van.
Nem kell ide D’Artagnan!

Ülünk a kocsmában, esti túlóra.
D’Artagnanra várunk, nem Godot-ra.
Az úri közönség nem ismer minket,
Itt senki sem látott semmilyen filmet.

D’Artagnan − a leányálom!
D’Artagnan − nem a barátom.
D’Artagnan − pimasz kis légy!
D’Artagnan − a három testőr ne legyen négy!

Gyönyörű vagy, mondják, és te elfogadod.
Mások nevelnek, ma még rájuk hagyod.
Neked aztán volt gyerekszobád!
A tested még nem mozog, csak a szád.

Nem vagyok kandi kamera, de sokat látok.
Kínai selyem, francia pezsgő, angol reklámok,
Spanyol csizma, német márka,
Orosz kaviár, svájci óra.

Még csak cica vagy, még csak lehetsz párduc.
Nem tudod, hol vagy. Ám egyet már tudsz:
A Mennybe a pénztáron át jutsz!
Barbie baba blues.

Szombat este volt egy gulyásparti.
Megdöbbenve láttam, minden lány Barbie.
Barbie-ba szerettem, Barbie imád.
Veszek majd neki Barbie ruhát, Barbie kiskutyát.

Barbie angyal fekszik Barbie ágyban.
Barbie husi van a Barbie szájban.
Barbie a tenger, Barbie a kincs.
Én leszek a Barbie-fiúd, ha még nincs.

Még csak cica vagy, még csak lehetsz párduc.
Nem tudod, hol vagy. Ám egyet már tudsz:
A Mennybe a pénztáron át jutsz!
Barbie baba blues − üres aggyal.
Barbie baba blues − műanyag angyal.

Vezetni is későn kezdtem, akárcsak a bluest.
De megbukott a banda, és nem volt többé hús.
Összeállt az asszony egy újságíróval.
Eladtam a Gibson gitárt tokkal és vonóval.
Kivettem egy kis szobát a Lenhossék utcában,
És taxizni kezdtem egy Ladával a pesti éjszakában.

Beszálltál egy férfival mögém,
Bemondtad a címet: az enyém.
Itt éltünk, de untad, hogy nem te vagy a sztár.
Itt éltünk együtt, amíg ki nem rúgtál.
Egyre kisebb a világ, és egyre nagyobb a város.
Taxit vezet reggelig a volt gitáros.

Megálltunk, a cukipofa fizetni akart,
De megkaptam már mindent, a rosszat és a bajt.
Ráléptem a gázra, az arcom szinte égett,
Magam előtt láttam, ahogy az ágyba visznek téged.
Azt hittem, betöröm az ajtót és szét a krapekot,
Felpofoználak, és aztán hiába nem hagyod…

Kiraktam egy fuvart a József utcánál.
A szakadó esőben két lány a sarkon áll.
„Drága művész úr, mi történt magával?
Eltűnt a színpadról. Mondtuk a Helgával,
Maga már régen nem ötéves srác,
Megmutatjuk magának, mi az, ami ráz.”
Valóban régen voltam ötéves srác,
De még néha tudom, mi az, ami ráz, ráz, ráz.

Gagyi lánc a nyakán,
A lábán ezüst cipő.
Ő nem is egy Boszorkány,
De nem is Hamupipő.
Nem járt iskolába,
Mégis jó tanárnő.
Nem a királyfit várja,
Veled is beéri ő.

Nyolcperces szerelem nehéz kenyér.
Belladonna felnőtt, mégis remél.
Nyolcperces szerelem nehéz kenyér.
Belladonna gyönyörű, a Salétrom utcában él.

Nem a szó a kenyere,
Hát keveset mesél.
Kint mérik az időt.
Szigorú az Elemér.
De megvédi őt mindig.
Kiáll a csajáér’.
Jobb kezével üti,
A balra csókot kér.

Nyolcperces szerelem nehéz kenyér.
Belladonna felnőtt, mégis remél.
Nyolcperces szerelem nehéz kenyér
Belladonna gyönyörű, a Salétrom utcában él.

Jönnek a királyok,
Hercegek, bárók,
Válogatott cigánylegények,
Rocksztárok.
Kormányvendégek,
Régi proletárok,
Pufi zarándokok,
Csóró kisdiákok.

Nyolcperces szerelem nehéz kenyér.
Belladonna felnőtt, mégis remél.
Nyolcperces szerelem nehéz kenyér.
Belladonna gyönyörű, lakásra gyűjt szegény.
Nyolcperces szerelem nehéz kenyér.
Belladonna felnőtt, még mindig remél.
Nyolcperces szerelem nehéz kenyér.
Belladonna gyönyörű, a Salétrom utcában él.

Mindegy, hogy a Rambo vagy a Terminátor.
Kezdek egy kissé féltékeny lenni,
A szomszédban lakik egy szőke sperminátor.
Azt kérdezte tőlem egy hétfő reggel
– Éreztem, hogy baj van, és még nagyobb lesz –
Miért nem vagyok én az Arnold Schwarzenegger?
Nyugi, édes, te sem vagy a Tamara Press!

Négyszer hetente gyúrni járok.
Lement a hasam, negyvenes a bicepsz.
Madonnát hallgatok és Metallicát.
Diétás a Cola, diétás a szex.
A cipőm Nike, a nadrágom Levi’s.
Rám néz az asszony, a szeme ragyog.
Hamburgert eszem egy Fordban,
Legalább neki, neki félig amerikai vagyok.

Amerikai, amerikai,
A pia, a kaja, a lóvé, a tévé mind amerikai.
Amerikai, amerikai,
A hulla, a zsaru, a város, a falu mind amerikai.

Németül beszél a Gojko Mitič.
A magyar felirat nem téveszt meg engem.
Biztosan állítom, a film amerikai,
Mert csak ott születik ennyi szép ember.
Nem lennék én a Tenkes kapitánya.
Arcomon nem látszik szégyen, se pír.
Mi lesz, ha eljön, hogy vért szívjon belőlem
Egy igazi bőrgatyás szittya vámpír?!

Amerikai, amerikai,
A pia, a kaja, a lóvé, a tévé mind amerikai!
Amerikai, amerikai,
A hulla, a zsaru, a város, a falu mind amerikai!
Dél-amerikai amerikai.
Amerikai a jó! Dél-Amerika is jó!
Amerikai mogyoró,
Amerikai autó.
Nekem Amerika itt kell!
Ezért nem adom fel!

Nem vagyok elég erős,
Tudom, nem vagyok hős.
Adj békét és erőt,
És egy szelíd szemű nőt!
Aki nem vádol, ha szól,
És megvéd magamtól,
Ha gyengülök és félek,
Ha már nem hiszek, csak élek.

Hű asszony blues.

Leterített egy árulás,
Bemocskolt egy csalás,
Leköpött egy álbarát.
Egy asszony eladta magát.
Segíts, hogy szeressek,
Öleljek, és ne üssek,
A bajban el ne égjek,
Hogy adjak, és ne kérjek!

Hű asszony blues.

Nekem a blues az élet.
Pedig hogy vártam a véget!
És akkor jött el értem,
Mikor már nem reméltem.
A blues egy olyan asszony,
Akit nem szabad elhagynom,
Aki odavon magához,
Elfogad, sosem átkoz.

Hű asszony blues.

Ima vagy nekem,
Takarj be engem, blues!
Adj innom-ennem,
Álomra lelnem, blues!
Szólj a szívben, sírj a szélben,
Ringass el, ha eljössz értem!
Letérdelek eléd,
Kapaszkodok beléd,

Hű asszony blues.

Rosszasszony unja magát,
Elküldi hát az urát:
Keress egy kosár pénzt!
Hadd lássam, mennyit érsz!
Rosszasszony blues.

Sosem felel, csak kérdez.
Mert bosszúból ment férjhez.
Bosszúból ölel és bosszúból szül.
Ha magát nézi, nincs egyedül.
Rosszasszony blues.

Nem tudja mi a bánat.
Neki mindig van bocsánat.
Az élet oly egyszerű.
Magához marad csak hű.
Rosszasszony blues.

Rosszasszony vállamra szállt.
De sajnos otthon talált.
Néhányszor velem is hált,
S a pénzzel továbbállt.
Rosszasszony blues.

Rosszasszony rossz álmot lát.
Kihízott minden ruhát.
Már neki nem kell blúz.
Tíz ujján a gyűrű húsz.
Rosszasszony blues.

Rosszasszony unja magát.
Elküldi hát az urát:
Keress egy kosár pénzt!
Hadd lássam, mennyit érsz!
Rosszasszony blues.

Apád fekete spanyol nemes.
Talán valóban báró.
Anyád magyar primadonna,
Szürke és lovagra váró.
A színhely Buenos Aires,
A reptéri váró.

Aztán holdfény, gitár, kasztanyetta,
Romantikus madárzaj,
Szerenádos nászéjszaka.
„Pedro, ugye nincs semmi baj?”
A primadonna piheg az ágyon.
Nincs rajta más, csak árvalányhaj.

Rózsaszín álom, lábam himbálom,
Drága Lili, úgy várom,
Hogy te légy a párom!

Húsz év múlva tértél haza.
Névházasság, budai Vár,
Friss útlevéllel vártalak.
Te hűvösen néztél rám,
Mintha külsőleg nem lennék neked
Elég mediterrán.

Drága Lili, kis bárónő,
Ne írj többet, nem megyek!
Hiába vár Rio de Janeiro.
Én ott nem élhetek veled.
Maradok az Angyalok Földjén.
Bye, bye, Rio! Lili, Isten veled!

Rózsaszín álom, lábam himbálom.
Drága Lili, nem bánom,
Hogy nem lettél a párom.
Bevallom neked egy titkom:
Hogy kalandvágyból maradtam itthon.

Hibás volt a térkép?
Vagy a szemüveg eltörött?
Rossz útra tévedtem
Kelet és Nyugat között.
De ki lőtte le a verebet
Kedden este a város fölött?

Lenn a Duna-korzón,
Akárcsak ötven éve,
Művirágot árul egy széplány.
De nekem inkább ő kéne.
Kérdezem az árát, rám szól:
Na, menjen, menjen a fenébe!

Tudom, a rossz szüli a jót.
Nézem a tévét, hallgatom a rádiót.
Tudom, a rossz szüli a jót.
Nézem a tévét, hallgatom a rádiót.

Eltűnt a Margitsziget
A bűn és a füst alatt.
Az alagútban hosszú a dugó,
A hátsó ülésen megkaptalak.
Mégis elhagysz este hétkor
Egy nőgyógyász miatt.

Korán keltem ma is.
A rádió recsegett.
Nem hallottam pontosan, sajnos,
A legújabb üzenetet.
Mit kezdjek magammal?
És mit kezdjek veled?!

Tudom, a rossz szüli a jót.
Nézem a tévét, hallgatom a rádiót.
Tudom, a rossz szüli a jót.
Nézem a tévét, hallgatom a rádiót.

Mi nem vagyunk olyanok, mint régen.
Nem ultizunk többé senkivel a téren.
Úton vagyunk. Tudjuk, nem sokáig.
Nyomjuk a bluest, vagy ez minek számít?
Ugyanaz a hely, ugyanaz a zene, csak elmúlt az idő.
Sokféle párt, sokféle part − egy kikötő.

Azért ti ne féljetek, kicsi lányok,
Mikor megjönnek a veteránok!
Azért ti ne féljetek, kicsi lányok,
Mikor megjönnek a veteránok!

Keresztülvágtat az utcákon a horda.
Nem illenek a képbe, a sorba.
Zárva az ajtók, a telefonok némák.
A város két tatárjárást élt át.
Túlélte a pestist, de most vége, kaput.
A kiátkozott banda betörte a kaput.
Üresek a bankok, üres az oltár,
A tévé elé menekült az összes polgár.

Azért ti ne féljetek, kicsi lányok,
Mikor megjönnek a veteránok!
Azért ti ne féljetek, kicsi lányok,
Mikor megjönnek a veteránok!

Tombol a sok dühönc túl a kultúrán,
A legeslegutolsó rock and roll túrán.
Elnéző a taps, a zenészek vén marhák.
Nem hiszik el, jobb, ha abbahagyják.
Divat lett a blues, igaz, nem magyarul.
Pár ügyes nyalóka angolul tanul.

Azért ti ne féljetek, kicsi lányok,
Mikor megjönnek a veteránok!
Azért ti ne féljetek, kicsi lányok,
Mikor megjönnek a veteránok!

Ha megpróbálok mást csinálni, mint szoktam,
Rám szólnak: hagyd abba, de gyorsan!
Maradok hát inkább, aki voltam.

Hagyom magam, mert megbízom bennük,
Tegyék velem, amihez van kedvük.
Sok mindent szeretek, csináljuk együtt!

Szemből szégyellik, hátulról tagadják,
Jobbról ellökik, balról megragadják.
Csintalan lányok, rossz fiúk
Abba sose hagyják,
Hogy őrültet csináljanak belőlem,
Hogy a pokolba fussanak előlem,
Hogy brokkolit egyek, ne csak húst,
Metált játsszak, ne csak a bluest!
Férfi legyek, ne fiú,
Hogy malac vagyok és hiú.

Megjavulok, hogyha kell, majd szépen.
Sajnos nincs jobbik énem.
A barátomé jó nagy, majd elkérem.

Nem rontom el nekik a játékot,
Elfogadom az ajándékot.
Ha nem védekezem, talán még jobb.

Szemből szégyellik, hátulról tagadják,
Jobbról ellökik, balról megragadják.
Csintalan lányok, rossz fiúk
Abba sose hagyják,
Hogy gazembert csináljanak belőlem,
Hogy higgyek a pártban erősen,
Hogy nem érek egy fillért sem,
Hogy szatír vagyok, nem isten,
Hogy túl sok a szív és kevés az ész,
Hogy zenész legyek, ne színész.

Zampanót nem Fellini találta ki.
Ő csak meglátta lenn a manézsban.
Ott lakott valahol Rimini mellett.
Én más időben, más helyen voltam.
Törte a láncot és senkit sem bántott,
Csak egyszer vert el egy magyar Kovácsot,
Aki sóváran ölelte Gelsominát,
Mikor sétálni vitte a pincsikutyát.

Bontják a sátrat, a cirkusz megy tovább.
Zampano magyarul mondja:
Meghalt a bohóc, holnap ki mesél nekünk?

Gelsomina kövér volt. Cukrász az apja.
Csak a filmen lehetett néma árva.
Sztár akart lenni, nem csak a magyar hangja,
Évek óta az alkalmat várta.
Hát használta Zampanót ügyesen,
Havonta vele aludt kegyesen.
Utálta a cirkuszt, és mert csak ők szerették,
Unta a bohócot, a láncost és a medvét.

Bontják a sátrat, a cirkusz megy tovább.
Zampano angolul mondja:
Meghalt a bohóc, holnap ki mesél nekünk?
Bontják a sátrat, a cirkusz megy tovább.
Zampano oroszul mondja:
Meghalt a bohóc, holnap ki mesél nekünk?

Gelsomina ma Gizi és trafikosnő.
Bár római lett nyolcvannégyben,
Énekelt, de sajnos nem lett művésznő,
Mert fennakadt az első zacskó pénzen.
Zampano még erős, bár alig van munkája.
Európa szabad, nincs szükség a láncra.
A műsorban most egy pincsi a legjobb szám.
Gizi, nem kell főznöd, csak jöjj vissza hozzám!

Bontják a sátrat, a cirkusz megy tovább.
Zampano németül mondja:
Meghalt a bohóc, holnap ki mesél nekünk?
Bontják a sátrat, a cirkusz megy tovább.
Zampano olaszul mondja:
Ciao, Frederico, holnap ki mesél nekünk?