1995 – Kenyerem java

A nők folyton kérnek, nem látják, hogy vérzek,
A gyertyám lesik, kopik-e már?
De baby, figyelj, nem hallod, figyelj!
Az óvóhelyed lángokban áll!

Ó, kicsi lányok, milyen olcsók vagytok,
Csaltok mindig, ez a szabály,
De baby, figyelj, nem hallod, figyelj!
A dobókocka előtted áll!

A sok anyu fáraszt, de tőlük fel sem állhatsz,
Váltod őket, mint a ruhát,
Hát baby, figyelj, nem hallod, figyelj!
Dobd-dobd-dobd el, dobd el a dobókockát!

Állandóan vesztek, a nőm nem marad veszteg,
Nyerni kéne valamit pénzt!
Édes, ne légy mérges,
Ki az ágyból, te vagy a tét!

Én a rongyos kitaszított, az átokkal tanított,
Bűnödben én vagyok a társ!
Baby, baby, baby,
Dobd-dobd-dobd el, dobd-dobd-dobd fel a dobókockát!

Dobókocka vagyok, kettes, néha, hatos,
Minden éjjel dobálsz: Elég!
Baby, baby, ki az ágyból, te vagy a tét!
Ki az ágyból, te vagy a tét!
Ki az ágyból, te vagy a tét!
Dobj-dobj-dobj el, vagy dobj-dobj-dobj fel,
Egyes vagyok, babám!
Csak kettes vagyok, mi az elég?
Mennyi elég?
Ki vagyok borulva, akár egy hulla.
De nem vagyok nulla.
Rázd meg, dobd fel, rázd, rázd, rázd meg, baby!
Rázz fel, dobj el!
Rázd meg, baby, amid van!
Rázz meg, rázz meg!
Dobj-dobj-dobj fel!
Hatos vagyok, babám!

Baby, baby, a reggel oly szomorú volt,
Elhívott New York City, a jegy nevedre szólt.
Édes, úgy várom a kétnyelvű csókot,
A lábaddal ölelj át!
Ha utolérlek New Yorkban,
Sírni fogsz egy éjen át!

Drága, drága, némán áll a telefon.
Tudom, célod megint Hollywood. Prémet akarsz válladon,
Senkid sincs ott, a fiúdat kirúgták a városból,
Tíz gitár, húsz filmsztár,
Rajtam járnak rock and rollt!

Te vagy sztárfaló, sztárfaló, sztárfaló, sztárfaló, sztár!
Sztárfaló, sztárfaló, sztárfaló, sztárfaló, sztár!

Hallottam, hogy polaroid képed csúnya, pornográf,
Gyümölcs trükk, banán ügy,
Tudsz egy jó csomó tréfát.
Nyitva állok bármire én,
És tudod jól, hogy hol találsz,
Fogadok, hogy utolérsz,
Megelőződ még a Halált!

Te vagy sztárfaló, sztárfaló, sztárfaló, sztárfaló, sztár!
Sztárfaló, sztárfaló, sztárfaló, sztárfaló, sztár!

Az üveg pörgött, én vesztettem,
Elvett tőlem Steve McQueen,
És te meg én, két apró csepp,
A lepedőn ezüst szín,
Édes, úgy várom a kétnyelvű csókod, a lábaddal ölelj át,
Fogadok, hogy utolérsz, és megelőzöd még a Halált!

Te vagy sztárfaló, sztárfaló, sztárfaló, sztárfaló, sztár!
Sztárfaló, sztárfaló, sztárfaló, sztárfaló, sztár!

(Népdal, ismeretlen szerző)

Nagybetűs ünnepek után,
Lassan alszik el az ország,
Vihar előtti éjszakán,
A lelkek szennyesét mossák.
Arctalan, szomorú katonák
Ülnek a pályaudvaron,
Mitől olyan mogorvák,
Jobb, ha nem is tudom.

Két öreg áll a fal előtt,
Szemükbe nevet egy plakát:
„Bízzunk a közös jövőben!”
Az idő nem ismétli magát.
A fagyó-fogyó mosolyok,
Tudom, nem nekem szólnak,
Új lapot ír a történelem,
Majd egyszer, sajnos, nem holnap.

Ki állította meg az órát?
Nehéz idők jönnek,
Másik Magyarország,
Félek tőled.

Tudom, hogy szólni kell, vagy lépni,
De arcomba robotok néznek,
Nyelvük magyar, szívük idegen,
Nem tagadom le, hogy félek.
Nem tudom, mit tudnak rólam,
A kódjukat nem ismerem,
Mellettem suttog valaki:
„Nem bírom tovább, Istenem!”

Turisták isznak, nevetnek,
Sietnek felemelt fejjel,
Nem tudom, miben bíznak,
Nem rájuk vár ez a reggel.
Nézik a lányokat, a várost,
A sok büszke szőke részeg.
Hajnal van már és remélem,
Hogy álmodtam az egészet.

Ki állította meg az órát?
Nehéz idők jönnek,
Másik Magyarország,
Félek tőled.

Emlékeink tovább élnek
Mindig, mint az álmok,
Másik Magyarország,
Jó reggelt kívánok!

Az okos pénz a bankban, az utcákon a Hold,
A sötét fiúk mind törvényszegők,
És nálad, kelet St. Louisban beszédet hord a szél,
S az eső hangja hízelgőn mesél.

A karneváli szalonban dühöng Napoleon.
A tükör elbújtatja jegyesét.
Hazamegy a zenekar, az eső kalapál,
És így igaz, hogy semmije sincs már.

Az idő vár, vár, vár. Az idő vár, vár, vár.
Az idő vár, vár, várja, hogy szeress.
Az idő vár, vár, vár.

Az emlékeink árvák, akár a vonatok,
Zsugorodnak, ahogy távolodnak el.
És mennyire nem is emlékszel,
Mennyi nem felejthető,
Az álmokba szenteket hoz az idő.

A lány azt mondta: maradj, míg a kötés lejön a sebről.
A sok nyálas nem tud lelépni, ha kell.
Matilda kérdi a matrózt, álmok ezek vagy imák?
Hunyd le szemed, fiam, látod, nem is fáj.

Az idő vár, vár, vár. Az idő vár, vár, vár.
Az idő vár, vár, várja, hogy szeress.
Az idő vár, vár, vár.

Ocsmányak a dolgok a naptáros lánynak.
A srácok elhajtanak az út oldalán,
De a lány, ha begurul, előránt egy borotvát,
És ezer galamb a lába elé hull.

Hát tégy gyertyát az ablakba, és csókold meg a fiút.
A kedves ázik az ablakodon túl.
Akár egy idegen gazzal a szívén.
Fogadj fel egy hegedűst, míg visszatér.

Az idő vár, vár, vár. Csak vár, vár, vár.
Az idő vár, vár, várja, hogy szeress.
Az idő vár, vár, vár.
Vár, vár, vár. Az idő vár, vár, vár.
Az idő vár, vár, várja, hogy szeress.
Az idő vár, vár, vár.

(Faludy György)

(Allen Ginsberg)

Legel a nyáj, a juhász a lányokkal hál,
Legel a nyáj, a juhász a lányokkal hál,
De nincs baj, a villanypásztor ébren vár.

Volt közöttük három szép, fekete birka.
Volt közöttük három szép, fekete birka.
Több, mint ami a mesében elő volt írva.

Szól a farkas: együnk egy kis bárányhúst!
Szól a farkas: együnk egy kis bárányhúst!
Ha mérges a juhász, játsszuk el a Bárány Bluest!

Legel a nyáj, a juhász a lányokkal hál,
Legel a nyáj, a juhász a lányokkal hál,
Nincs baj, a villanyrendőr ébren vár.

Szól a farkas: együnk egy kis bárányhúst!
Szól a farkas: együnk egy kis bárányhúst!
Ha mérges a juhász, játsszuk el a Bárány Bluest!

Nem érdekli a bevétel, derekán a köténnyel,
A tegnap esti szállítmány, az agglegény a jegyekkel.
Ő egy zsák mozgó méreg, és akárkit megnyúz,
De csak mert utolérte őt a blues.

Te James Cagney lehetnél, ő meg Rita Hayworth,
A boltban a pult mögött.
Nem hinnéd, hogy egyedül él, facér-e vagy csak kacér?
Légy nagyon türelmes, és majd mindent elmesél.

Megkérdi: és hogy kérik? Keményen vagy csak félig?
A válasz úgyis mindegy, te meg, jobb, ha nem játszod el
A srácot a bőrönddel, s egy jeggyel, ami elvisz innen.
Az ócska állomásról egy rossz cipő elhúz,
Ez semmi, csak hogy elhívott a blues.

De te nem tudsz másra nézni, kell még egy pohárral kérni,
És amíg kitölti neked, ugratja a vendégeket.
Köszi, köszi, kicsi Szöszi, lepusztult már a Jersey.
Mögöttem csak egy lerobbant pocsék tragacs maradt,
És egy álom, amit üldöztem, egy vesztes háború,
És megint vár a pohár és a blues.

Volt egy cukros bácsikája, és egy kölyök nyalókája,
Bankszámlája, meg mindene, jobbhoz szokott élete.
Otthagyta az egészet, nem ölel, csak ha részeg,
Mert így nem mondhatja senki neki, „Menj innen!”
Hát elvitték a számlákat, a kulcsot és a húst,
Elmentek, mert hívta őket a blues.

Az éjszakai vonat indul. Jó estét! A busz megmozdul.
Leülhet a helyemre, én még maradok egy kicsit.
Gyorsan foglalj egy szobát, a benzinkútnál jut még ágy,
Kapok meleg vacsorát, mit veszthetek, ha nincs több busz.
Van egy őrült érzésem, itt maradok, mint egy túsz,
Meghívtatok engem, te és a blues.

Üvölt a szél és kacag a Hold.
Anyám egy hajtó asszonya volt,
Boszorkányszombaton ellovagolt.
Sosem tudom meg, apám ki volt?

Talán lehetett egy ifjú herceg,
Kinek az anyám csak egyszer kellett?
Német katona, orosz hadnagy,
Magyar őrmester? Mind itt voltak.

Maga az Ördög, vagy egy püspök?
Kocsis, kancellár vagy az Elnök?
Részeges vadőr, rút kentaur?
Előkelő vendég, kövér nagyúr?

Szerelemgyermek –
dalolta az Anyám.
Nyomorult fattyú! –
üvöltöttek rám.

Disznókkal háltam, tyúkokkal keltem,
Csizmát pucoltam, ha adtak, ettem.
Nem hullott könnyem, tán nem is volt.
Nem vagyok élő, nem vagyok holt.

Púpos a hátam, megöl a tükör,
Bozont a hajam, nyavalya tör.
Szerelmes lettem Júliába.
Lomha lepke, az erdész lánya.

Júlia fürdik, mint a hattyú,
Bokorból lesem én, a fattyú.
Sugaras szemét nem veti rám,
Nem vagyok Rómeó, az én hibám.

Nem messze tőlem avar zörög,
Valaki jajdul, vadkan hörög,
Vérben a herceg, vér a földön.
Gyilkosa keze még a tőrön.

Hátulról döf egy idegen úr,
Jéghideg vas a szívembe szúr.
Júlia fürdik, mint a hattyú.
Röhög a gyilkos: Dögölj meg, fattyú!

A csermely halkan zúgott,
És én csak álltam ott.

Sérülten állok, nem a Hold bántott,
Az Isten sem gyűlöl már.
Látlak még holnap, Frank, egy havernak
Adj kölcsön még pár dollárt!

Menj csak, táncolj, Matilda,
Egy valcert, Matilda,
Csak táncolj, Matilda, velem!

Én, az ártatlan áldozat, a sikátorban várlak,
Hogy utálom a katonákat itt,
Angolul nem tud senki sem,
Rég összetört minden,
Vagy csak én vagyok részeg megint.

Menj csak, táncolj, Matilda,
Egy valcert, Matilda,
Csak táncolj, Matilda, velem!

A kutyák ugatnak, a taxik parkolnak,
Ennyit tehetnek értem csupán,
Hogy szúrj le, azt kértem,
Te széttépted az ingem,
És így csúsztam le térdre, babám.
A bokrok között másztam,
A tőrt elástad, láttam,
S te megláttad a hátam, de kár.

Menj csak, táncolj, Matilda,
Egy valcert, Matilda,
Csak táncolj, Matilda, velem!

Szent Kristófom meg nem véd,
Megcsókoltam a nő kezét,
Ahogy egy félkarú bandita tudja csak.
A kínai főnök meg hidegvérrel integet,
S a sztriptízgörlök vetkőznek újra.

Menj csak, táncolj, Matilda,
Egy valcert, Matilda,
Csak táncolj, Matilda, velem!

Hát kérj bármit a matróztól,
Vagy a kulcsokat a smasszertől,
A tolókocsis öreg tudja rég.
Hogy Matilda egy vádlott,
Megölt több mint százat,
És utánad megy mindig, bárhova mégy!

Menj csak, táncolj, Matilda,
Egy valcert, Matilda,
Csak táncolj, Matilda, velem!

Nem kell már a szánalmad, a szökevény tudja.
Az utcán nem álmodhat.
A drótháló széttépték,
S a szellem árulja emlékét,
Mert tenni szeretne végre valami jót!

Menj csak, táncolj, Matilda,
Egy valcert, Matilda,
Csak táncolj, Matilda velem!

Kopott öreg bőrönddel vár valahol egy hotel,
Sosem gyógyuló sebeiddel élsz.
Egy majdnem Madonna,
Inge bűzlik az ócska parfümtől, whiskey-től,
S még ott a vér.
S az éjjeliőröknek, s az utcaseprőknek,
És Matildának is jó éjt! Jó éjt!

Az ember éjjel aludna már,
De van, ki ekkor mindig lányokra vár.
Óh, igen, a gazember.
A nők miatt lettem ilyen gazember.

Tudom, hogy reggelre letagadod:
De minden álmodban veled vagyok.
Óh, igen, a gazember.
A nők miatt lettem ilyen gazember.

A férjed eszi a húst, a babot,
Én meg a csirkét, mit ő otthagyott.
Óh, igen, a gazember.
A nők miatt lettem ilyen gazember.

Kihűlt a csirke, a szaftja hideg.
Lelépek, mielőtt meggebedek.
Óh, igen, a gazember.
A lányok tudják, a fiúk nem-nem-nem,
Miért lettem gazember.

Vesztesnek született,
Rájött elég hamar,
Nem kellett senkinek,
Honnan jött? Mit akar?

Bélyeg alatt nőtt fel,
Kihívta a sorsa,
Rálépett, ahogy kell,
A rock and roll útra.

Halj meg, és nagy leszel!
Ez a város nem bír el.
Halj meg, és nagy leszel!

A törpék leköpnek,
A patkányok marnak,
Mindennapi műsor,
Ne menj a falnak!

Valahol fáj nagyon,
A szíved beleszakad,
Üvöltsd ki, ne nyomd el!
Ne sajnáld magad!

Halj meg, és nagy leszel!
Ez a város nem bír el.
Halj meg, és nagy leszel!

Bűnös ez a város,
Az égtől sem fél,
Mint egy rock and roll gitáros,
Olyan gyorsan él.

Játszod a rock and rollt,
A szíved összetöröd,
Nem figyel rád senki,
Nem figyel rád senki,
Egy kölyök jól kiröhög.

Halj meg, és nagy leszel!
Ez a város nem bír el.
Halj meg, és nagy leszel!

Ez az ország nem bír el,
Halj meg, és nagy leszel.
Ez a világ nem bír el!

Lelépek ebből a városból, ahol már nem lehet élni.
Pisztolyt fogtak rám, és lassan magamtól is kezdek félni.
Nekem a blues a bibliám, sok hazugnak az ördög vagyok.
A város fényesebb, mint az ég, rám csak a te szemed ragyog.

Szívták a vérem, lopták a pénzem.
Futottam volna, de nem volt hova.
Lusta lotyók, lompos lakájok,
A csavargónak lesz otthona!

Ha Isten az emberben él,
Miért küldte rám az átkot,
Hogy ki kell bírnom,
Ki kell bírnom a világot?!

Ha Isten az emberben él,
Miért küldte rám az átkot,
Hogy ki kell bírnom,
Ki kell bírnom ezt a világot?!

Sétálunk majd az erdőben,
Jézusról mesélsz nekem,
Próbálsz meggyőzni kedvesen arról,
Hogy ismer és szeret engem.

Tudja rólam, hogy nem találom,
És azt is, hogy nem is keresem.
Mondod, hogy régóta veled van.
Nekem elég, ha te vagy velem!

Békét kerestem éveken át,
Közben elvadultam nagyon.
Fogadj el engem! Fogadj el engem,
Azt akarom, csak azt akarom.

Bolond voltam, nem lettem bohóc.
Levelet írtam, de nem küldtem el.
Elvettek tőlem. Elhagytalak.
Nem tudtam, mi van a szívedben.

Hittem az emberben, vesztettem szerelemben,
Elvették mindenem. Mégis most újrakezdem.
Maradj velem, maradj velem,
Míg meggyógyulok, és talán megjavulok.

Ötven év bluesban, ennyi a múltam.
Nem sokat tanultam, megbuktam,
Mert nem, mert nem hazudtam.
Megbuktam, mert nem hazudtam.

Ma meg már nem kell,
Hát én most újrakezdem, újrakezdem.