1. 01 - Vadaskert Hobo Blues Band 10:12
  2. 02 - Egy hajókirándulás következményei Hobo Blues Band 3:24
  3. 03 - Der medve Hobo Blues Band 4:06
  4. 04 - Műmese Hobo Blues Band 2:58
  5. 05 - A vadőr vallomása Hobo Blues Band 4:09
  6. 06 - A nyúl felszólalása Hobo Blues Band 7:12
  7. 07 - A háziállatok himnusza Hobo Blues Band 5:19
  8. 08 - Bohóc a dobozon Hobo Blues Band 3:28
  9. 09 - A vadember sírverse Hobo Blues Band 0:56

Vadaskert

Vadaskertünk is van nekünk,
Jófajta tenyésztett vadakkal.
Sűrű erdőben találkozunk
Szarvakkal és agyarakkal.
Adott az Úr elég állatot,
Óvjuk az állományt a korcstól,
A selejtet is kilőjük.
Kivert kutya sörétet kóstol.

Ehol jönnek az állatvédők,
Hogy óvják az ártatlan vadakat,
Az erdők köré építenének
Lőréssel ellátott kőfalakat.
Lelkére kötik a vadásznak,
A vadakat ne gyalázza, ne szidja,
És mérsékelje bátorságát,
Ha kopóikat torkukra uszítja.

Társaságunk a legkiválóbb.
Ám az elnökségben azért sírnak,
Mert nincs elég asszony, nincs leányunk.
Sajnos még közöttünk is túl sok a hím tag.
Ám azt nem értem, hogy a hölgyek,
Bár hordanak prémet, muffot, szőrmét,
Miért férfival öletnek?
Hol a híres női egyenlőség?

Gyermekeknek külön műsor jár.
Rájuk kedves nénikék vigyáznak,
Ügyelnek, hogy ne lássák a vért,
Amiben apjuk kezei áznak.
Így neveljük az utánpótlást.
Az egész család itt leli kedvét.
Ajándékul a nagymamának
Végül hazavisznek egy gumimedvét.

Szabad hazában szabad a vad!
De náluk a vadász még szabadabb!

Egy hajókirándulás következményei

Sok-sok éve, hogy a bárkát
Az állatok elhagyták.
Ketten voltak minden fajból,
Szólt az Úr: Elég a jajból!

Szárnyas, patás egyre megy,
A szaporodást kezdje meg!
Kitört a nagy lelkesedés,
Lett is jó nagy keveredés.

A lónak jobb, ha nem néz hátra,
Szamárral hál a kancája,
Meglepi egy kis öszvérrel.
Kecske előtt teve térdel.

Óh, óh, óh, óh,
Beindult az evolúció
És a szexuális revolúció.

Nagy kópé ez a demográf!
A kép egy kissé pornográf.
Túl sok a nyúl, kell több mókus.
Macska nyög, mint szexológus.

Hát, maga egy perverz disznó,
Szól vakondra a sündisznó,
Vadházasság fűvel-fával.
Párduc nyelvel a cicával.

Mérges az Úr, lelke rajta.
Túl sok neki ennyi fajta.
Ő a bűnbak, a hibás is,
Miért volt ilyen liberális.

Der medve

Az ősz polgármester elveszti a kedvét,
Keresse mindenki az utolsó medvét,
Végre összefognak mind az összes pártok,
A nyugdíjasok, az anyák és a szűzlányok.

Rontást hozhat ránk, jajgatnak a kecskék,
Adjuk túszul Lacimacit és Micimedvét,
A tévémaci sem vállal vele közösséget:
Nem kell a mackósajt, együnk több zöldséget!

Megint nyafog a nyúl, felszólal a róka:
Ma bajban a haza, holnap Európa!
Élő egyenesben mutatja az adás,
Hogy lett a patkány pompás medvevadász!

Látták a Mátrában, látták Balatonon,
Látták a metróban, buszon, villamoson,
Kitört a cirkuszból, erre nincsen mentség,
Aki bírja, lője le a medvét!

Miféle származék? Biztos, hogy nem magyar.
Hiszen a neve is másik nyelvet takar!
Mancsától a kopó reszket megdermedve,
S a nagy Brehmben ott áll: der Medve.

A vadőr lelkéről a nagy nyomás lemegy,
Épségben hazament Leonyid Medvegyev.
Reszket a pártelnök, a szag mindent elárul,
S a vécés néni beszól: Előjöhet, Kovács úr!

A kor elől menekülve dalol a két medve ülve.
Bizony, brumm, brumm.

Műmese

Rakétán száll a vasorrú bába.
Süsüt a Batman tépi szét.
Ali Baba emigrál Amerikába.
Discóban várja Hófehérkét.
János vitéz bámulja a Dallast.
Babszem Jankó Colát iszik.
Miki egér lesz a Csodaszarvas.
Toldi lőcsét pornófilmre viszik.

Írjunk mesét a komputerrel,
Százfelé vihető a program:
Elveheti Nagymama a farkast
A legeslegújabb CD-ROM-ban.
Vagy Piroskát lövi meg a vadász,
A lompos ordas abban bízik,
A Nagymama csak nyáron tudja meg,
Hogy unokája télen mitől hízik.

Műhold hozza a műmesét,
Műfül fogja a műzenét.

Bármi lehet, ha van rá igény,
A gonosz mostoha is lehet hős,
Átírhatod a mesekönyvet,
A jó többé sohase győz.
Műtrágya, művirág, műhaj,
Ezzel tömik a kicsik fejét,
Műfog, műsor, műfaj.
A művészet kinőtte a mesét.

Műhold hozza a műmesét,
Műfül fogja a műzenét.

A vadőr vallomása

Már nyugdíjban vagyok, bevallom nyugodtan,
Világéletemben a vadak pártján voltam.
A vadászok elől dugtam, védtem őket.
Ezért is neveznek engemet vadőrnek.

Tudtam, mi a dörgés, a hajtók imádtak.
Csak sóspuskával lőttem, ha tilosban jártak,
Tévútra vezettem a vadászokat, félre,
És csak házinyulat főztem meg ebédre.

Bakot lőni nagy baj,
Óriási malőr.
Ennél nagyobb baki
Csak a vadőr.

Hagytam csavargókat bokor alatt hálni,
Csapdában a farkast a halálra várni,
Tűrtem, hogy befogják az oroszlánt orvul,
Talán a cirkuszban sorsa jobbra fordul.

Vadőrnek lenni ma nagy kitüntetés,
Pontos tervek szerint folyik a kilövés,
A legbiztosabb fegyver a távcsöves puska,
Mobiltelefon és vadnyugati suska.

Bakot lőni nagy baj,
Óriási malőr.
Ennél nagyobb baki
Csak a vadőr.

A nyúl felszólalása

Most, hogy a vadászok hazamentek,
Megnyitom az állatparlamentet,
Szólt a vadőr, s kérte Nyúl Bélát,
Tartsa meg árnyékszékfoglalóját.

Nos, a lehetséges változatok, —
Hogy túlélhessük a vadászatot —
Száma nem sok, mindösszesen hét,
Kezdte a Nyúl régen várt beszédét.

Csak az első módszer a hibátlan:
Öljük meg a vadászt egész bátran!
Ragadozóknál ez könnyen megy,
Növényevők ne próbálják meg,

Inkább fussanak az Állatkertbe.
Vagy ugorjanak egy cilinderbe!
Ha ez sem hat, üljenek tojásra:
A húsvéti nyulat senki sem bántja.

Csak műveltebb lövésznél alkalmas
Elmesélni a „Piroska és a Farkas”-t.
Végső esetben dobáljunk puszit,
Vagy dobjunk be egy Playboy-nyuszit!

Ha nincs más, a bevált trükkel jövünk,
Tudják: „Házinyúlra nem lövünk!”
Siker híján változtassunk stílust,
Énekeljük el neki a Himnuszt.

Trallala, trallala, de szép az élet,
Trallala, trallala, ha túléled.

A háziállatok himnusza

A lábosban büszkén rotyog
A tyúk meg a kakas a zöldség fölött.
Irul-pirul a malac,
Mikor felfedezi nevét a sültek között.
Nem fél borjú, se üsző:
Minket mesterségesen termékenyítenek!
Mi az ökör végszava?
A szomszéd tehene is dögöljön meg!

Olimpikon lesz a ló.
A delfin egyszerre több nyelvet használhat.
Kutya sétál az űrben,
Fentről nézi, a többiek mit csinálnak.
Öntudatos a liba,
Egyáltalán nem érzi áldozatnak magát,
Egyedül ücsörög a sütőben
És epekedve várja Deák Bill Gyulát.

A kivétel a szamár:
Ledobta Jézust a buta állat,
Így került a zenekarba,
Most a kandúrral Brémában muzsikálnak.
Jön a nyáj, a konda, a csorda.
Balga bárány béget, bunda lesz a bolond.
Boldogan mennek az ólba.
A hentes még alszik és dalol a kolomp.

A nehéz próbát kiálljuk,
Az emberiséget szolgáljuk.
(Minden vadállat jó útra térhet,
Szolgálhatja az emberiséget!)

Bohóc a dobozon

Itt az előreköszönő,
A soha fel nem növő,
Az örökös túlkoros,
Porosan modoros,
Zsákutcák vándora,
Süketek kántora,
A későn érő típus,
Az ordenáré stílus,
A kerítések hőse,
A medvék hegedőse,
A tátogó trubadúr,
A papagáj, a kakadúr.
A lázas önimádó,
A könnyes önsajnáló,
A romantikus hülye,
A rossz lotyók menüje,
A hisztérikus dalnok,
Újrakezdő bajnok,
Az őrjöngő mimóza,
A dalban ő a próza,
A soha nem tanuló,
A mindig felhúzható…

A szívem nem nehéz,
Ha úgy halok meg,
Hogy mindenki engem néz.

Micsoda ripacs!
Nyíljon a sírodon pipacs!

A vadember sírverse

Állatok közt ember,
Emberek közt vad,
Ez volt az életem,
Így voltam szabad.

  1. 01 - Csipkerózsika és a hét törpe Hobo Blues Band 4:22
  2. 02 - Óvodai idill Hobo Blues Band 5:05
  3. 03 - A medve halála Hobo Blues Band 4:09
  4. 04 - A meztelen majom Hobo Blues Band 5:22
  5. 05 - Requiem Hobo Blues Band 2:45
  6. 06 - Királyválasztás Hobo Blues Band 6:51
  7. 07 - Sültbolond Hobo Blues Band 3:16
  8. 08 - A felhőlovas Hobo Blues Band 1:35
  9. 09 - Isten melyik oldalon áll? Hobo Blues Band 4:29
  10. 10 - Családom a természet Hobo Blues Band 4:52

Csipkerózsika és a hét törpe

Súlyos rablánc gyötri Hófehérkét,
Évek óta reszelik a törpék,
Inkább lenne már a vasorrú bába,
A fiúkra szakadjon rá a bánya.
A királyfi nem csinálja végig,
Száll a lány panasza fel az égig.
Csipkerózsika, jaj, sír a bajon,
Nem elég neki, hogy egyedül vagyon.

Csip, csip, Csipkerózsika,
mind a hét törpe megdugja.

Az internetre küldött levelet,
És így kért újabb munkahelyet,
Rakják egy merészebb mesébe,
Átkerült Hófehérke helyébe.
Nem félt a törpéktől Csipkerózsika,
Kedvelte őket, és jól tudta,
Kis ember mindig nagy bottal jár,
És Hófehérkét egyáltalán nem érte kár.

Csip, csip, Csipkerózsika,
mind a hét törpe megdugta.

Jönnek a fiúk a bányából,
Szerszámuk a legjobb fajtából.
Nem hupikékek, van tartásuk,
És rendben a hormonháztartásuk.
Mondják, Csipke nagy cemende!
Nyelvel pirulva a huncut Szende.
Szeret a lány soványat és dundit,
Hívogatja a kókadó Szundit.

Csip, csip, Csipkerózsika,
mind a hét törpe megdugja.

Hapci tüsszent, megint rosszkor.
Vidor felröhög, és leblokkol.
Tudor egy higgadt értelmiségi,
Közben végig a CNN-t nézi.
Hatodiknak kerül sorra Kuka,
Elsieti, kapkod a kis buta.
Morgó az utolsó, unja nagyon:
Kicsikém, segíts magadon!

Csip, csip, Csipkerózsika,
mind a hét törpe megdugja.

Óvodai idill

Védd a jövőt, óvd a mát!
Nyissunk állatóvodát!

A zsiráf meg a vízilócska,
S a többi kis állatocska,
Tévét néznek, szájuk tátott,
Tanulják az állatságot.

Csak úgy megy az óvodába,
Ha rágógumit kap a cápa.
Néz a cica, jaj, és mit lát,
Ha kandúr lesz, majd hordhat csizmát.

Nem bízik a légy a pókban,
Ezt látta a híradóban.
Hogy duzzog az ifjú szarka,
Miért nem lehet neki szarva.

A kismalac tanul főzni,
És gátlásait levetkőzi.
Tudja, mit tesz, hisz olvasta:
Forró vizet a kopaszra!

Védd a jövőt, óvd a mát!
Védd a jövőt, óvd a mát!
Nyissunk állatóvodát!

Tévén vesznek úszóleckét
Krokodilok és cetecskék.
A kis tinó bőg, óh, szegény,
Nem kell neki lila tehén.

Biflázzák a kis állatok,
Kedves birkák, rossz farkasok,
Lusta macskák, jó egerek:
Legjobbak az emberek.

Védd a jövőt, óvd a mát!
Védd a jövőt, óvd a mát!
Nyissunk állatóvodát!

A medve halála

Csak fekszem lihegve a bokorban.
Az erdő is vérzik körülöttem.
A kutyák szűkölnek a tisztáson.
A vadász egy jót ürít, miközben
Büszke lányára és asszonyára,
Akik nyugodtan alszanak otthon,
Akárcsak okos pénzére a bankban.
Ami azért van ott, hogy szaporodjon.

Nincs több fa és nincs több barlang.
Nincs több árok, amit átszelhetek.
Nem élhetek tovább, nem is alhatok.
(Holtomban eleget pihenhetek.)
Áthajtottak ezen a lapos mezőn,
A kutyák orra tapad a földre,
Csend van. Nem zavarom a nép álmát,
Mikor halni megyek vissza a völgybe.

Ki tanította be a kutyákat?
Elfogy az ösvény, elfogy minden óra.
A felhők sírnak, látják a helyet,
Hol vérem kicsordul majd a hóra.
Reggelre elmosnak minden nyomot.
A madarak némák, akár a fák.
Nincs egy próféta, ki szólni merne.
Kettévált az idő, mint a világ.

Nincs semmi esélyem. Nem mozdulok.
Félek és várom, hogy vége legyen.
Nem tartottam be a szabályokat,
Hát a szabályok tettek be nekem.
Lejöttem a hegyről és körbefogtak.
Nem vagyok ki- és beszámítható.
Félnek, mert csak ez, amit megszoktak,
S a szabadság nem programozható.

A meztelen majom

A Majom a banánt évek óta unta,
Át akart állni ő is a kókuszra.
Szegénykének még nem volt diótörője,
Lepottyant a gyümölcs, a Borz fejét betörte.
Másnap a Farkasra esett másik dió.
Szörnyethalt ott nyomban. Lett is nagy ribillió.
Megrémült a Majom, reszket keze-lába,
Elbújt volna gyorsan, a kígyó meglátta.

A Majom jól célzott, használta a fókuszt.
Végzett a tanúkkal. Eldobta a kókuszt,
Lemászott a fáról, a két lábára állt
És zsebre vágott kézzel elsétált.

Hogy az erdőn kívül megóvja a bőrét,
Levágatta farkát, s vele minden szőrét.
Mikor legközelebb arrafelé járt,
Bátran szorongatta a pisztolyát.

Megmondtam, hogy egyszer
Én leszek az ember!

Requiem

Elaludt Gulliver, a törpék nem félnek,
Lekötözik gyorsan, amíg fel nem ébred,
A fülébe ólmot, az orrába mérget,
Szép hazánk, Lilliput! – zeng a hősi ének.
Lassan semmi helyünk nem marad a zöldben,
Gyökerek és magok leszünk néhány könyvben,
Számítógép rág majd szét,
Pusztul az ész, hízik a szemét.

Régen szerelmesek öleltek alattam,
Menekülő rabot, csavargót bújtattam,
Ma csak kutyák végzik dolgaikat nálam,
Vándormadár régen nem üli meg ágam,
Bokor vagyok, gép számolja levelem,
Műtrágyák és ollók számolnak le velem,
Acélkecskék rágnak szét,
Ólmos könnyet hullajt rám az ég.

Királyválasztás

Ki az állatok királya?
Ez a kérdés maradt mára.
Mi a legjobb államforma?
Ahol a Nyúl boldog volna?
Farkasné kéri az urát:
Nem akarok diktatúrát!

Inkább legyen köztársaság!
Követeli a majomság.
Ám a tulkok leszavazzák,
Túl veszélyes a szabadság.
Mi lehet jobb a kis őznek,
Ha széttépnek vagy megfőznek?

Elakad a szó a szájon:
Elefánt a választáson!
Jár neki a kalifátus,
Hívő vegetáriánus.
Mint öregkori erekció,
Oly pompás az elekció.

Veréb vezér látlelet,
A görény felé átmenet.
Vagy a sakál, nyakán mirtusz,
Bátorsága nem nagy virtus.
A hatökör is hírneves,
Mé’ nem lehet címeres.

Az állatok királya legyen ki?
Az Oroszlán! – vágja rá mindenki.

Tudjuk, készen állna száz is,
Hogy uralkodjon máris.
Akár a mezei ürge,
Bársonyszékben közösülne.
Koronát lop a holló,
Patkány lesz a trónfosztó.

Trónra ülne a sok állat,
Mind azt hiszi, jó királynak,
A gyűlésről csak egy hiányzik…
Ásítozva előmászik
És elbődül az Oroszlán:
Bízzál bennem és szavazz rám!

A szavazás nem titkos,
De a jövője biztos!

Az állatok királya legyen ki?
Az Oroszlán! – vágja rá mindenki.

Sültbolond

Legyek bűvész, aki varázsol nyulat?
Művész, aki csahol vagy ugat?
Bankárok bohóca? Címerek cselédje,
Aki fél, bár nincs gondja ebédre?

Ámult a Fiú ezeket hallván,
Mit énekelt a Bolond a máglyán.
Asztalnál a vad és vadász egyesült,
Miközben a Bolond ropogósra sült.

Lelkesülés, felsülés,
Elsülés és megsülés.

A ma esti menü: bolondhús nyárson.
Reped seggükön a velúrbársony.
Böfög egy nagyot és szellent a miniszter,
Mind vele nevetnek, akiket megtisztel.

A fizetőpincér egy titkot mond:
A legjobb frissensült a bolond!
A megyés püspök teli szájjal nevet.
Tíz éve ilyen jót nem evett.

Lelkesülés, felsülés,
Elsülés és megsülés.

Füst száll a napra, a hóhér köhög,
Sírnak a szüzek, a tömeg röhög,
Bolond lyukból fúj a bolond szél is,
Nem szeretnék bolond lenni én is.

Micsoda finálé, jönnek az angyalok?
Nem az a baj, hogy meghalok,
Van ennél rosszabb, és el kell viselnem,
Az, hogy ti megölhettek engem.

Lelkesülés, felsülés,
Elsülés és megsülés.
Egyes ülés, egyesülés,
Közös ülés, közösülés.
Lelkesülés, felsülés,
Elsülés és megsülés.

A felhőlovas

Micsoda filmeket csinált Bódy Gábor?!
De mit keresett itt közöttünk és mit talált a kertben?
Ne álmodj, nyitott szemmel repülj a jövőbe! – biztatott.
A felhők gyorsabbak a szélnél – mondtam neki.
És én nem érhetlek utol.
Ne félj! – válaszolt mosolyogva.
Magával vitt volna engem is, keresztül az Időn,
De én elengedtem a kezét, és még sokáig
integettem utána…
Felhőlovas.

Isten melyik oldalon áll?

Az erdő két szélén idegen férfiak
Ma egyszerre isznak és énekelnek,
Egyszerre mondják el az imát.
Holnap egyszerre ölnek és halnak meg.

A zsoldosok zavara nem tart sokáig,
Hamar leteszik a hűségesküt.
Erősen hiszik, hogy szükség van rájuk.
A hitet meg pont mi ne feszegessük!

Csillog a fegyver a kezükben,
Ember és állat egy jelre vár.
A papok megáldják fegyverüket.
De Isten melyik oldalon áll?

Asszonyok hallgatják éneküket.
Szökevény lapul a padláson.
Az apa részegen ordít:
Szabad vagyok, csak még nem látom!

A spicli a szomszédban lakik,
A Halál a pincében vett ki szobát.
Nyikorog a lépcső, a nagymama suttog:
Kisfiam, itt mindig lesznek katonák!

Csillog a fegyver a kezükben,
Ember és állat egy jelre vár.
A papok megáldják fegyverüket.
De Isten melyik oldalon áll?

Családom a természet

Anyácskám, nagy folyó,
Mosd meg fáradt kezem,
Kishúgom, erdei tó,
Gyógyítsd meg friss sebem.

Apám, te szabad szél,
Űzd el viharomat.
Szellőcske, kistestvér,
Fésüld meg hajamat.
Fésüld meg hajamat.

Nővérem, napsugár,
Simogasd arcomat.
Míg itt vagy, a halál
Nem ér el, óh, maradj!

Asszonyom, Holdsugár,
Melletted fekszem itt.
Fiaim, csillagok,
Dalom énekelik.

Így szép,
De jó is lenne élni még.