1. 01 - A vadászok gyülekezője Hobo Blues Band 03:23
  2. 02 - Kinek előbb keres odút.... Hobo Blues Band 00:34
  3. 03 - Hajtók dala Hobo Blues Band 03:30
  4. 04 - Mesél az erdő Hobo Blues Band 07:03
  5. 05 - Kerítés mögött fegyveresek Hobo Blues Band 00:29
  6. 06 - Fut a nyúl a mezőn Hobo Blues Band 03:54
  7. 07 - A királyfi vágtat a réten Hobo Blues Band 01:22
  8. 08 - A vadállatok össztánca Hobo Blues Band 03:13
  9. 09 - Ott fogsz majd sírni Hobo Blues Band 02:52
  10. 10 - Ki még leány s rajtam kacag... Hobo Blues Band 00:21
  11. 11 - A fattyú reménytelen szerelme és halála Hobo Blues Band 03:25
  12. 12 - Pisztráng dal Hobo Blues Band 02:00
  13. 13 - A remete története (211. kórus) Hobo Blues Band 02:01
  14. 14 - Száműzött lovag Hobo Blues Band 02:38
  15. 15 - Gyáva bohóc Hobo Blues Band 06:05
  16. 16 - Ballada a senki fiáról Hobo Blues Band 05:39
  17. 17 - A vadászok kara Hobo Blues Band 02:25
  18. 18 - A pofátlan pojáca könnyfacsaró ajánlkozása az utókornak Hobo Blues Band 04:42

A vadászok gyülekezője

Kopasz gorillák jönnek,
Legendás férfiak érkeznek,
Figyelj csak, érdemes!
Beszédük egyenes.
Első a hatalom,
Aztán az „Akarom”!
Szabadság!
Igazság!

Trombita bődül, harsan a dal,
Hajtóvadászat hajnala van.
Nincs elég erdő, túl sok a vad.
Rendet csinálni indul a had.

Brókerek, ügyvédek, képviselők,
Miniszterek és művésznők,
Gárdisták, testőrök, a kormányzó,
Írók és bankárok, nincs hiányzó.

Kisfia kérdi a madarászt:
Lehetek vadász? Nem, csak halász.
Válaszol az apja a fiának:
Nem mehet akárki vadásznak.

Felment a függöny,
Itt van a perc,
Homlokod nedves,
Nagyokat nyelsz.
Na, fel a fejjel,
Fegyvert viselsz!
Kockázat nincs,
mert úgyis te nyersz.
Hallali, halihó!
Vadászni de jó!
Hallali, halihó!
Vadászni volna jó!

Kinek előbb keres odút

(William Shakespeare)

Hajtók dala

Édesen alszol, zörren az ablak,
Megjött a parancs: Rögtön induljak!
Melegben fekszel, friss bőröd álom,
Miattad kelek, érted csinálom.

Nyakadban arany, takaród prémes,
Hogy tudsz ölelni! Dolgozni rémes!
Kéne egy fiú, de félted a melled,
Szép vagy és hiú, kincsed a tested.

Teérted hajtok, hogy mindened meglegyen,
Nem akadt jobb neked, ezért vagy mellettem!

A kutyától félek, a vértől hányok,
Mindig lenéztek engem a lányok.
Nem vagyok senki, űzöm a vadat,
Másoknak hajtok, mások hajtanak.

Nem győztem soha, most sem nyerek,
Nem tudok ölni, de nem is merek,
Járom az erdőt, vadakra lesek,
Csak hajtó vagyok, ne lőjetek!

Teérted hajtok, mindened meglegyen,
Nem akadt jobb neked, ezért vagy mellettem.

Mesél az erdő

Mesél az erdő, mesél az erdő,
Mesél az erdő, mesél az erdő.

Tegnap erre látták Jancsit és Juliskát,
Hófehérke éppen Robin Hooddal sétált.
Bement a városba a vasorrú bába,
Fellép a tv-ben, kell a pénz lakásra.

Mesél az erdő, mesél az erdő,
Mesél az erdő, mesél az erdő.

Nagymamához indul kosárral Piroska,
Olvasta a mesét, de vágyik a tilosba.
Mondja a rókának: Milyen szép a farkad,
A farkas fejére varázsoljunk szarvat!

Mesél az erdő, mesél az erdő,
Mesél az erdő, mesél az erdő.

Itt jön Ludas Matyi, libáját megette,
Hátrányos helyzetű, nem megy egyetemre.
Gyerek marad mindig, hősnek kissé gyönge,
Akárki meglátja, színész lesz belőle.

Mesél az erdő, mesél az erdő,
Mesél az erdő, mesél az erdő.

Igyekszik Ludmilla, átvág a tisztáson,
Átugrik könnyedén egy alvó partizánon.
Aknamezőn szökell, le sem ér a lába,
Furfangos Nyesztyerka barlangjában várja.

Mesél az erdő, mesél az erdő,
Mesél az erdő, mesél az erdő.

Elaludt Gulliver, a törpék nem félnek,
Lekötözik gyorsan, amíg fel nem ébred.
A fülébe ólmot, az orrába mérget,
Szép hazánk, Lilliput, zeng a hősi ének.

Mesél az erdő, mesél az erdő,
Mesél az erdő, mesél az erdő.

Bujdosó menekül, recsegnek az ágak,
Műholdról követik, reményt nem találhat.
Meztelen emberek sírgödrüket ássák,
Kopognak a rögök, de ők már nem hallják.

Kerítés mögött fegyveresek

Kerítés mögött fegyveresek
Fáklyával kezükben.
Nem tudom, őriznek vagy kísérnek
Parázzsal szemükben.

Fut a nyúl a mezőn

Fegyver dörög vagy épp aratnak?
Traktor hörög vagy a kutya ugat?
Télen és nyáron, igen, minden nap.

A katonák az erdőt lesik,
Az asszonyokat leteperik.
A férfiakat, ó, a férfiakat messze viszik.

Fut a nyúl a mezőn, és énekel,
Fut a nyúl a mezőn, és énekel,
Fut a nyúl a mezőn.

Idefut, odafut,
Odafut, idefut.

Mondjátok rá, hogy nagyon gyáva,
Megszokta már és nem is bánja.
Ragadozókkal ki nem állna.

Tavasz van és kitört a béke,
Vadászatnak, hajtásnak vége.
Boldog, mert megint túlélte,
Énekel és nevet az égre.

Fut a nyúl a mezőn, és énekel,
Fut a nyúl a mezőn, és énekel,
Fut a nyúl a mezőn.

A királyfi vágtat a réten

Nézd a királyfit, vágtat a réten,
A vértje csillog, mint a mesében.
Nézd a királyfit, vágtat a réten,
Nekünk ez pokol, neki az éden.

Boldog – Olyan szép nagy.
Boldog – Szabad és vad.
Boldog – Hatalmas, erős.
Boldog – Bátor hős.
Boldog – Mondják, angol.
Boldog – Nem, az egy púpos.
Boldog – Talán mongol.
Boldog – Ó, milyen csinos!

Nézd, ahogy vágtat, akár egy isten.
Fut a leányka, esélye nincsen.
Nézd csak, most megáll, lováról szökken,
Páncélja, kardja csillog a fűben.

Boldog – Egy őrült dán!
Boldog – Mohamedán!
Boldog – Sandokan!
Boldog – Jaj, a tatár kán!
Boldog – Szőke orosz!
Boldog – Morcos porosz!
Boldog – Nem tud magyarul!
Boldog – Nem is tanul!

A vadállatok össztánca

A kisleány lehunyta szemét, megvárta, míg betakarják az angyalok, fülecskéjébe dúdolják andalító dalukat és repülni kezdett.
Madarak közt találta magát, egyik a másik után repült a vállára. Sirályok, flamingók, sólymok színes karneváljába keveredett és boldogan trillázott velük.
Ekkor a bagoly táncba hívta és kisajátította volna magának, ám két forduló alatt kifulladt és arra kérte Hölgyét, üljenek le egy ágra pihenni.
Ahogy elhelyezkedtek, kimászott odvából a Mókus, és hóna alá kapva farkát meghajolt. Könnyedén figuráztak kifelé egy vastag ágon, ahonnan, jaj, egyenesen a horkoló Medve ölébe estek. Aki egyáltalán nem haragudott meg rájuk, hanem pontosan 16, Markó Ivántól ellesett, szinte lepkeszerű lépéssel a tisztás közepére vitte a kis Királynőt.
Hölgyválasz! – rikoltotta az Őzbak, ám vesztére bókolás közben rálépett az oroszlán lábára.

Jesszusom, mi lesz ebből?

Micsoda vadállat, dühöngött az Állatok Királya, aztán egy lendülettel vadul csárdásozni kezdett. Ez felbátorította a Rókát, aki egy kis csujogatás után sikerrel megkockáztatott egy lekérést.

Taratudu, taratudu tutu, trombitálta – nem egészen pontosan – az elefánt, de hát közben pörgött.
Mindezek alatt a Víziló megvesztegette a zenekart, hogy lassítsanak, mert leesett a balettcipője, és kicsit bánatosan így zárta le az estélyt: Duáááá.

Ki még leány s rajtam kacag

(William Shakespeare)

A fattyú reménytelen szerelme és halála

Üvölt a szél, és kacag a hold,
Anyám egy hajtó asszonya volt.
Április 4-én ellovagolt.
Sosem tudom meg, apám Hansi,
Sztyopka vagy Béla volt.

Talán lehetett egy ifjú herceg,
Kinek az anyám csak egyszer kellett.
Német katona, orosz hadnagy,
Magyar őrmester, mind itt voltak.

Maga az ördög, vagy egy püspök,
Kocsis, kancellár, vagy az elnök.
Részeges vadőr, rút kentaur,
Előkelő vendég, kövér nagyúr.

Szerelemgyermek − dalolta az anyám.
Nyomorult fattyú − üvöltöttek rám.
Disznókkal háltam, tyúkokkal keltem,
Csizmát pucoltam; ha adtak, ettem.

Nem hullott könnyem, tán nem is volt.
Nem vagyok élő, nem vagyok holt.
Púpos a hátam, megöl a tükör,
Bozont a hajam, nyavalya tör.

Szerelmes lettem Júliába,
Lomha lepke, az erdész lánya.
Júlia fürdik, mint a hattyú,
Bokorból lesem, én, a fattyú.

Sugaras szemét nem veti rám,
Nem vagyok Rómeó, az én hibám.
Nem messze tőlem avar zörög,
Valaki jajdul, vadkan hörög.

Vérben a herceg, vér a földön,
Gyilkosa keze még a tőrön.
Hátulról döf egy idegen úr,
Jéghideg vas a szívembe szúr.

Júlia úszik, mint a hattyú,
Röhög a gyilkos: dögölj meg, fattyú!

Most, hogy Európában vagyunk: Fuck you!

Pisztráng dal

(Franz Joseph Schubert)

A remete története

(Jack Kerouac)

Száműzött lovag

Apám kitagadott, nincs otthonom, hazám.
Átkozott, siratott, elfelejtett anyám.
Gonosz törvény üldöz, harchoz jogot nem ad,
Tehetetlen vagyok, a száműzött lovag.

Elvette mindenem, a kutyák elé lökött,
„Nem vagy fiam többé! Nem ismerlek, kölyök!”
Suhogott az ostor, bűzlő sárba estem,
Megszállt egy vad angyal és visszaütöttem.

Nem hittem a papnak, sem a tanítónak,
Magamat kutattam, s nem találtam jónak.
Kicsúfolt a tömeg: „Verseid csak szavak!
Írástudó bohóc! A Száműzött Lovag!”

Rablók, eretnekek sem bíztak meg bennem,
Hiába üvöltöm: „Nem ártatlan az Isten!”
A legjobbat tenni gyakran oly szomorú,
Nem hoz vigaszt semmi, nem vagyok, csak tanú.

Nem bocsát meg soha, dühe forró szurok.
Nem tudom legyőzni, nincs esélyem, tudod.
Haza kell mennem, akármi is fogad,
Ne legyek örökké Száműzött Lovag.

Gyáva bohóc

Részeg rémek bolondja voltam,
És elmondtam az utolsó mesét,
A tapsot, a pénzt elfogadtam,
De tudtam, nekem ebből elég.
Eladtam nekik mindenem,
Dalokat, verseket, táncot,
De minden kevés volt ahhoz,
Hogy feledni tudjam a láncot.

Ha felkelsz majd, mert üt az óra,
Ne haragudj a gyáva bohócra!

Nem tűrné ezt, ha volna Isten,
Suttogtam, ha józan voltam,
Vesztettem, mert az Emberben hittem,
Gondoltam és becsomagoltam,
Nem vártam meg a másnap reggelt,
Kicsúsztam az őrök között,
Szipogva hozzád lopakodtam,
És megálltam az ágyad fölött.

Ha felkelsz majd, mert üt az óra,
Ne haragudj a gyáva bohócra!

Mennem kellett innen, babám,
Azt hittem, sosem lesz vége,
Már csak ittam és káromkodtam,
És átkokat szórtam az égre,
Untam a nyomort, nem voltam hős,
Menedéket sem találtam,
Még a dühtől sem lettem vörös,
Élni kellett, hát továbbálltam.

Ha felkelsz majd, mert üt az óra,
Ne haragudj a gyáva bohócra!

Ballada a senki fiáról

(Faludy György)

A vadászok kara

(Friedrich Kind)

A pofátlan pojáca könnyfacsaró ajánlkozása az utókornak

Bár az ördög hazament és levedlette szőrét
És az angyalok ott szállnak az égen
De sajnos, még mindig nem ide tartanak.

Mi baja törzsünknek
Miért fogyunk el ilyen gyorsan
Mitől törpültünk el
És miért nem születnek mostanában hercegek

Kit érdekelnek a lyukas kalapok ujjatlan kesztyűk,
rongyos kabátok és az emberek akik hordják őket
mint sorsukat

Pártok portások patkányok bankárok banditák között
Dühöngve csoszogunk előre zenében és időben

Sokszor vagyok szomorú
A kisfiú még nem szállt ki a lelkemből
S remélem végig velem marad.

Nem tudok felnőni
Ami nem biztos hogy baj
Még mindig van mit adnom
Még mindig lopnak tőlem

De majd ha helyet foglalok a kastély urának balján
És fogadom a zenészek ajánlkozását
Csendre intem a kutyákat
És kiszáradt torokkal hallgatom az öreg lantos álmát a tengeri szélről
Hajókról amelyek viharban vesztegelnek az öbölben
És ő énekel majd a törzsünkről
Akik nem vér szerint vagyunk rokonok
Álmunkban jelölt meg minket az úr
Akkor meglelem helyemet

A dal csak árnyék a vízen
És mire az angyalok eljönnek nyoma sem marad
Nem tudunk mit mutatni nekik
És az egyik közülük talán az a vidám pici törékeny
Azt ajánlja legyünk zsoldosok.
Szolgáljunk pénzért mint mások
Nincs abban semmi szégyen
Tisztes munka az is
De másra ne vetemedjünk

A zenét nem mi tettük tönkre
A költőt nem mi vertük ki a kocsmából
És nem imádkozunk esténként a tévé előtt

A lépcső alján állok
Amit eddig tettem többé nem ér semmit
A csónakot a vízbe rúghatom
Soha nem megyek vissza
De készen kell állnom
Mert ő eljön hogy folytasson engem
Eljön hogy fölemeljen

Állatok közt ember
Emberek közt vad
Ez volt az életem
Így voltam szabad

  1. 01 - Szelep szerep Hobo Blues Band 01:04
  2. 02 - Halál a medvére Hobo Blues Band 05:12
  3. 03 - Farkashajsza Hobo Blues Band 03:30
  4. 04 - Az üldözés Hobo Blues Band 02:03
  5. 05 - Vakon és süketen Hobo Blues Band 01:17
  6. 06 - Zöld sárga, zöld sárga Hobo Blues Band 02:59
  7. 07 - A vadászok bevonulása Hobo Blues Band 05:13
  8. 08 - A zsákmány terítéken Hobo Blues Band 03:45
  9. 09 - Ha papnak csak a szája jár... Hobo Blues Band 01:22
  10. 10 - Triptichon - I. A háziállatok himnusza II. Lakoma III. Bordal Hobo Blues Band 02:30
  11. 11 - A vendégsereg tánca Hobo Blues Band 04:00
  12. 12 - Orgia Hobo Blues Band 09:56
  13. 13 - A bolond levele Hobo Blues Band 02:38
  14. 14 - A vadászok kivonulása Hobo Blues Band 05:41
  15. 15 - Adjatok a kutyáknak húst Hobo Blues Band 04:38
  16. 16 - Védj meg a gonosztól Hobo Blues Band 04:43
  17. 17 - A jövő záloga, azaz a vadászat alapelvei Hobo Blues Band 00:59
  18. 18 - A farkasok dala Hobo Blues Band 02:20
  19. 19 - A kutyák dala Hobo Blues Band 01:38
  20. 20 - Semmi szükség már bolondra... Hobo Blues Band 00:25
  21. 21 - Ha pénzed van, ne verd dobra... Hobo Blues Band 00:53
  22. 22 - Élveztek ők sikoltozásig... Hobo Blues Band 00:22
  23. 23 - Szolgál a rongy bölcs... Hobo Blues Band 00:55

Szelep szerep

Vadászott rám spicli, firkász,
Nem sejtették, ki vagyok én,
Gyűlöltek, míg meg nem tudták,
Szelep vagyok,
Szelep vagyok az ország fenekén,
Szelep vagyok az ország fehenehekén.

Csak könnyedén, trallalla, trallallala,
Csak könnyedén, trallalla.

Eresszetek ki!

Halál a medvére

Csak fekszem lihegve a bokorban,
Az erdő is vérzik körülöttem,
A kutyák szűkölnek a tisztáson,
A vadász egy jót ürít, miközben
Lányára gondol és asszonyára,
Szép kövéren alszanak otthon,
Akárcsak zsíros pénzére a bankban,
Ami azért van ott, hogy szaporodjon.

Nincs több fa és nincs több barlang,
Nincs több árok, amit átszelhetek,
Nem élhetek tovább, nem is alhatok,
Holtomban eleget pihenhetek,
Áthajtottak ezen a lapos mezőn,
A kutyák orra tapad a földre,
Csend van, nem zavarom a nép álmát,
Mikor halni megyek, vissza a völgybe.

Száz kopó sziszegi a szélbe:
Halál, halál, halál a medvére!

Ki tanította be a kutyákat?
Elfogy az ösvény, elfogy minden óra,
A felhők sírnak, látják a helyet,
Hol vérem kicsordul majd a hóra,
Reggelre elmosnak minden nyomot,
A madarak némák, akár a fák,
Nincs egy próféta, ki szólni merne,
Kettévált az idő, mint az ország.

Nincs semmi esélyem, nem mozdulok,
Félek és várom, hogy vége legyen.
Nem vettem komolyan a sakálokat,
Így a sakálok tettek be nekem.
Lejöttem a hegyről, és körbe fogtak,
Tudom, nem vagyok be és kiszámítható.
Félnek, mert csak ez amit megszoktak.
S a szabadság nem programozható.

Száz kopó sziszegi a szélbe:
Halál, halál, halál a medvére!
Száz kopó lihegi a szélbe:
Halál, halál, halál a medvére!
Száz kopó röfögi a szélbe:
Halál, halál, halál a medvére!
Száz kopó fröcsögi a szélbe:
Halál, halál, halál a medvére!
Száz kopó böfögi a szélbe:
Halál, halál, halál a medvére!
Száz kopó neveti a szélbe:
Halál, halál, halál a medvére!
Száz kopó recsegi a szélbe:
Halál, halál, halál a medvére!
Száz kopó brekegi a szélbe:
Halál, halál, halál a medvére!
Száz kopó röhögi a szélbe:
Halál, halál, halál a medvére!

Farkashajsza

Rohanok, inam majd’ beleszakad,
De ma megint, akárcsak tegnap,
Tőrbe csaltak minket, tőrbe csaltak!
A kordon felé hajtanak!

Dupla csővel a fák mögül lőnek,
A vadászok árnyékban rejtőznek,
A hóban farkasok hemperegnek,
Mindnyájan mozgó céltáblák lettek.

Farkashajsza folyik szürke ragadozókra,
Szopós kölykökre és anyafarkasokra,
Üvölt a sok hajtó, tombolnak a kutyák,
A jelzőzászlók közt vér ömlik a hóra.

Nem adnak semmi esélyt a farkasnak,
A vadászkéz még meg se remeg!
Szabadságunk a zászlókig tarthat,
Biztos kézzel leterítenek.

A farkas nem szeghet meg hagyományt,
Kölyökkorunkban vakok vagyunk,
Még farkasanyánk nevelte belénk:
A zászlókon túl meghalunk.

Farkashajsza folyik szürke ragadozókra,
Szopós kölykökre és anyafarkasokra,
Üvölt a sok hajtó, tombolnak a kutyák,
A jelzőzászlók közt vér ömlik a hóra.

Lábaink és állkapcsaink gyorsak,
Felelj, falkavezér, mondd meg hát,
Puskacsövek elé hajtanak minket,
Miért nem törünk ki a tiloson át?

A farkas sem szabad, nem tehet mást,
Már én is érzem időm végét,
Akinek én jutottam, elvigyorodik,
És csendben rám fogja fegyverét.

Rohanok, inam majd’ beleszakad,
Ahogyan tegnap volt, úgy lesz ma is,
Tőrbe csaltak engem, tőrbe csaltak!
De üres marad a vadász marka is!

Az üldözés rövid

Acélozd meg a szíved!
Ne feledd, hogy ki vagy!
Töröld meg a kezed,
Jobb, ha nem izzad!
Válaszd ki az utat,
És kérd az Urat:
Áldja meg fegyvered,
És legyen veled!

Ölj, ölj a puha fűben! Ölj a puha fűben!
Ölj, ölj a sötétben! Ölj a sötétben!
Ölj, ölj a levegőben! Ölj a levegőben!
Ölj, ölj a fényben! Ölj a fényben!

Vér a szivárványon, vér a koronákon,
Vér a barlangokban, vér a templomokban,
Vér a bokrok tövén, vér a hajnal ölén,
Vér az utca kövén.
Vér, vér, vér, véreb.
Vér, vér, vér, vér.
Még nem a te véred!

Vér a havon.

Vakon és süketen

Magyarország rég nagyobb volt,
De ennél nagyobb már nem lehet.
Magyarország beteg nagyon,
Nem szereti magát, rágja a gyűlölet.

Lassan lépdel a fűben
A vak zenészek kara.
Mondjátok, emberek,
Ez már Európa?

Zöld sárga

(Baksa Soós János)

A vadászok bevonulása

Megjöttek a hősök, fel is állnak sorban,
Komoly méltósággal és büszke mosollyal.
Emelik lábukat zsákmányuk nyakára,
Emelik poharuk a legfőbb vadászra.

Az erdész családja számlálja a vadat,
Szétosztja rang szerint, nem könnyű feladat.
Trófeát az úrnak, prémet az anyáknak,
Sok húst a szolgáknak, és csontot a kutyáknak.

Királynőnknek testet, királyunknak farkat,
Kobrát a titkárnak, a marsallnak két szarvat.
Szüzet a hercegnek, sündisznót a papnak,
Szemérmes apácák kecskebakot kapnak.

„Mint gímszarvas, kit seggbe lőtt az ármány,
Futott a miniszter, löttyedt segge árván.”
Pincsit a lakájnak, struccot a zenésznek,
Még mindig nem érti meg e kis játékát az észnek.

A zsákmány terítéken

Nyulak számlálatlan terítve a földre,
Hiúzok, párducok, vaddisznók is körbe,
Az utolsó medve, mellette a farkas,
Tigris és oroszlán, előttük gímszarvas.

Bőrükért a kígyók, eszükért a rókák,
Dalukért a rigók, zsírjukért a fókák,
Őzek, mert kecsesek, gőgjükért a sasok,
Egyszarvúak, griffek, sárkányok, táltosok….

Van, akit megnyúznak,
Van, akit megsütnek,
Van, akit kitömnek,
Van, akit megesznek,
Van, akit temetnek,
Van, akit elvisznek,
Van, akit eladnak,
Van, akit meghagynak.
Van, akit dinsztelnek,
Van, akit dunsztolnak,
Van, akit grilleznek,
Van, akit pácolnak,
Van, akit hot dognak,
Van, akit Big Mac-nek,
Van, akit köretnek,
Van, akit desszertnek.

Kocavadász lőtte, jól tejelő tehén,
Három kotorékeb, egy vén hajtó, szegény.
Gyakori baleset, nem is okoz gondot,
Fülemülék, sólymok, fácánok és foglyok.

Távolabb hevernek mindenféle népek,
Csavargók, tanárok, doktorok, nővérek.
Boltosok, bányászok, lovászok, juhászok,
Nyugdíjasok mellett parasztok, munkások.

Ha papnak csak a szája jár

(William Shakespeare)

Triptichon

Öntudatos a liba,
Egyáltalán nem sajnálja magát,
Egyedül ücsörög a sütőben,
És epekedve várja Deák Bill Gyulát.

A lakoma

Legyen ebéd vagy vacsora,
Életformánk a lakoma.
Aki magyar, addig eszik,
Míg a koporsóba teszik.

Klára, Erzsi, Kati, Olga,
Táncol körben a sok szolga.
Ráér, hiszen semmi dolga.
Úgy tesz, mintha boldog volna.

Azt suttogja ez az Olga,
Legszebb tánc neki a polka.
Nem küldik el a pokolba,
Mert az neki éden volna.

Na, bolondom, itt a perced!
Nem kell lőnöd, mondj egy verset!
Ahol lakom, sok a koma,
Mindennap van egy lakoma.

Bordal

Gondold meg és igyál,
Örökké a világ sem áll,
De amíg áll és amíg él,
Ront vagy javít, de nem henyél.
Ront vagy javít, de nem henyél.
Igyál! Egyél! Igyál! Egyél! Igyál!

Gondold meg és igyál,
Örökké a világ sem áll,
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mi volt, a puszta lég,
S marad, mi volt, a puszta lég.
Egyél! Igyál! Egyél! Igyál!
Egyél! Egyél! Egyél! Egyél! Egyél!

A vendégsereg tánca

Óh, mennyi hős, mind örülni akar,
Közönség kell, hát jöjjenek hamar,
Üvölt a zene, tombol a ritmus,
Mindenki táncol, ősi a rítus.
Felöltöztek végre a nők is,
Nélkülük nincs pompa, kellenek ők is,
Suttog a Bolond: Különös látvány,
Egyik sem ringyó, ez mind királylány!

Táncolj, táncolj, világ!
Táncolj mindenen át!
Táncolj, míg forog a föld,
Rázd meg magad, Öreg Hölgy!

Sok nagy vadászat, híres bál,
Playback és dobgép, egész arzenál.
A mai banda csak egytagú már,
Iván nyugdíjas és Samu a sztár.
Mögöttük fülel és hangol Lucifer,
Játszik magától, kérni se kell,
Ma este végre Kati a dizőz,
Bal kézzel eszik, de jobbal főz.

Táncolj, táncolj, világ!
Táncolj mindenen át!
Táncolj, míg forog a föld,
Rázd meg magad, Öreg Hölgy!

A lovagteremben tömeg tolong,
Az asztal tetején sír a Bolond,
Tréfáit szórja, a sereg röhög,
Mi lesz, ha én is bakot lövök?
A nemzet borban és könnyben ázik,
Józsi is fellép, jesszusom, hogy áriázik!
Ali baba felkéri Kohn bácsit,
Mindketten remélik a dupla gázsit.

Táncolj, táncolj, világ!
Táncolj mindenen át!
Táncolj, míg forog a föld,
Rázd meg magad, Öreg Hölgy!

Orgia

Lassú táncok a lehűlő levegőben,
Lassú lángok a kandallóban,
Jóllakott dögök a medvebőrön.
Mit bámulsz? – mondja Ofélia,
Majd kilép a tűzből és Júlia ágyába siet,
Mialatt Rómeó Othellót kerülgeti.
Még a Vészbanyák is elpirulnak,
A pimasz Shakespeare hogy vigyorog.

A bomlott agyú Grimm testvérek gyermekeket
Kínoznak, mialatt Csipkerózsika önmagával játszik,
És az arcátlan Andersen Hófehérkét öleli.

A Színészkirály és a Költő műsort adnak a vasúttársaságok javára, ahol a nyolcvanéves primadonna nemzetiszínű melltartóját kisorsolják a nyugdíjas katonák klubjában.

Marylin Monroe mosolyog, már túl van az egészen,
Ismeri a dolgot James Deannel együtt.
Szegény Ginsberg üvöltve keresi Kerouac-ot a tömegben.

Az ezredes álmában kiad egy parancsot:
Mindenki egyen egy narancsot!
De a nők inkább banánt kérnek.
A fáradt hősök már henyélnek.

A magas külföldi vendég történelemkönyvet olvas
És halálra röhögi magát.
A szolgák lopnak és lopakodnak.

Óh mennyi nihilista nacionalista alkoholista feketelista futballista exhibicionista specialista fasiszta statiszta masiniszta orgonista zongorista mártapista trappista rasszista basszista hőstenor

A táborban mindenki alszik,
A költő tündérei pengetik a drótokat.

„Alvó szegek a jéghideg homokban,
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyóson a villanyt,
Ma ontják véremet.”

Haldoklik az Éjszaka, vére beszennyezi a Hajnalt.
Minden születés véres.
A Nap kései szabdalják a Csavargók köpenyét,
széttépik a nehéz álmot.

Ébredező részegek, az első morgások, a düh, böfögés, hányás, ürülék.

A lejárt gramofon sisteregve ismétli egy régi induló utolsó hangjait.

„Anyám, én vagyok a te álmaid árva csillaga”,
mondja Troppauer Hümér és Vanek úrral együtt eladják filmjogaikat a TV2-nek.

Nincs többé álom.
Egy szem, egy arc.
Óh, a kép mennyire pontos,
Az öreg Bosch, hogy pirulna, ha látná, a vén kokós.

A padláson véget ért az Öngyilkosok Bálja,
Mindenki a parlamentbe igyekszik,
Ahol a Paraziták Parádéján a Patkány a prímás.

Itt jön Mengele és Berija,
Kezükben csokor virág.
Mindenki tudja róluk:
Várja őket a család.

Íme, az utolsó kínrím:
Ez egy nedves kor,
Nappal vér folyik, éjjel bor.

A kis balerina vezeti pónilovát.
Hamupipőke, te sosem alszol? – kérdezi tőle a Bohóc.
Vigyél el innen, barátom!
Nem lehet, itt kell örökre maradnom.
Mozdulatai kecsesek, ám a látvány szomorú.
Talán csak a Bolond mulatságos, ahogy integet,
hogy majd ír! Igen. És nem felejt el semmit.
Szeretlek.

Sosem lesz vége. Sosem lesz vége. Sosem lesz vége.
Sosem lesz vége?

A bolond levele

Kisfiam, azt hittem, ember vagyok,
De azt már nem, hogy az is maradok.
Fogadd hát úgy majd ezt a levelet,
Mint egy még emberi üzenetet.
Kérlek, ne ítélj könnyelműn felettem,
És őrizz meg gyönyörű szívedben!

Lehettem volna vadász vagy hajtó,
Én, a kiátkozott, megrögzött csavargó.
Ki azt hitte, ha úton van, szabad,
Eltapos a világ, ha útjában vagy.
Így lettem bolond, élni kell és lehet,
Bocsáss meg nekem, Isten veled!

A vadászok kivonulása

Rossz kis törpe hősök menetelnek sorban,
Hazug méltóságuk lenn hever a porban,
Emelik lábukat induló szavára,
Emelik poharuk az új fővadászra.

Elpusztult az erdő, kihaltak a vadak,
A tóban szenny és mocsok, elfogytak a halak,
Füst és korom mögül sápadtan süt a Nap.
A céllövöldében kövér gyilkosok játszanak.

Azt hittem, hogy rosszul látok,
Hova mennek a vadászok?
Azt hittem, hogy rosszul látok,
Hazamennek a vadászok?
Ne aludj el még! – Az árnyék visszatérhet.
Ne aludj el még! – A gyerekek félnek.
Ne aludj el még! – Kialhat a láng.
Ne aludj el még! – Vigyázz ránk!

Túl a kerítésen, nagy, égő szemekkel,
Testvéreim álltak, telve félelemmel,
Enni sem adhattam, nem játszhattam velük,
Lestek ránk az őrök, nekik volt csak fegyverük.

Sosem várt vendégek éltek itt a házban,
Nem hívtuk, de jöttek, a vértől lucskos sárban,
Uraink szolgák voltak, egynek sem volt szava.
Sohasem kérdezték: Mikor mentek végre haza?

Azt hittem, hogy rosszul látok,
Hova mennek a vadászok?
Azt hittem, hogy rosszul látok,
Hazamennek a vadászok?
Ne aludj el még! – Az árnyék visszatérhet.
Ne aludj el még! – A gyerekek félnek.
Ne aludj el még! – Kialhat a láng.
Ne aludj el még!

Adjatok a kutyáknak húst

Adjatok a kutyáknak húst,
Na, aki kapja, marja!
A másnaposoknak kvászt!
Össze is kapnak rajta.

Hogy ne hízzon a varjú,
Álljon több madárijesztő.
Békés, rejtett, zugokat
Kapjon a sok szerető.

Lehet, hogy kicsíráznak,
Vessétek el a magot,
Jó, alázatos leszek,
Hát szabadságot adjatok!

Pár csontot az ebeknek,
De ők nem verekedtek,
Piásoknak adtak vodkát,
Ők visszautasították.

Ijesztgetjük a varjakat,
Soha el nem szállnának,
A párokat meg összeadják,
De ők inkább elválnának.

Megöntözték a földet,
Nincs kalász, mi a fene!
Tegnap szabadságot kaptam,
Mihez kezdek ma vele?

Védj meg a gonosztól!

A tolvaj szépen hízik, a hóhér hazament,
Csak én vagyok a bolond, aki sohasem felejt,
Véresen és sántán jöttem a vadonból,
Elfáradtam nagyon, védj meg a gonosztól!

A vér felszáradt hamar, az avar sárgán zörög,
Azt hittem magamról, a végén én is lövök,
Bár lettem volna bátrabb, ki mások helyett szól,
Elfáradtam nagyon, védj meg a gonosztól!

Az apám bűne rajtam, átok a nevemen,
Skarlátbetű éget, vérdíj a fejemen,
Nem fogad be család, kórház, kolostor,
Elfáradtam nagyon, védj meg a gonosztól!

Szélvihar kergetett, nyomomban kopó járt,
Ő tudta honnan jövök, a falu szélén várt,
Levette maszkomat, már egyebem sem volt,
Elfáradtam nagyon, védj meg a gonosztól!

Holdsugár a haja, szeme könnytől ragyog,
Felém nyúlt a keze, azt mondta: Tiéd vagyok,
Meggyógyítlak téged bűntől, pokoltól,
Elfáradtam nagyon, védj meg a gonosztól!

Bementem a városba, azt hittem, ott a béke,
Látom, röfög a bankár, spicli röhög az égre,
A koldusok enni kérnek a kövér papoktól,
Elfáradtam nagyon, védj meg a gonosztól!

Háborút játszanak a téren a kisfiúk,
Lángot szór a szemük, látom, sosem lesz kiút,
Újrakezdik mindig, valahol, valamikor,
Elfáradtam nagyon, védj meg a gonosztól!

Újrakezdik mindig, valahol, valamikor,
Elfáradtam nagyon, védj meg a gonosztól!
Újrakezdik mindig, valahol, valamikor,
Elfáradtam nagyon, védj meg a gonosztól!
Újrakezdik mindig, valahol, valamikor,
Elfáradtam nagyon, védj meg a gonosztól!

A jövő záloga, azaz a vadászat alapelvei

A vadászat alapelvei

A vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.

A farkasok dala

(Petőfi Sándor)

A kutyák dala

(Petőfi Sándor)

Semmi szükség már bolondra

(William Shakespeare)

Ha pénzed van, ne verd dobra

(William Shakespeare)

Élveztek ők, sikoltozásig

(William Shakespeare)

Szolgál a rongy bölcs

(William Shakespeare)