2009 – Circus Hungaricus

Mikor még kiskölyök voltam,
Ötéves srác,
Csak a cirkusz érdekelt,
Nem a zene meg a színház,
Felnőttem rég,
64 vagyok,
És még mindig úgy érzem,
Cirkuszban vagyok.

Jön a rezesbanda, a legnagyobb dobás!
Brüsszeli karmester, párizsi trombitás,
Londoni a szaxis, svéd lány a fuvolás,
Római a prímás, madridi a kontrás,
A fellépők sztárok, a személyzet is pazar,
Svájci a pénztáros, de a vécés néni magyar.

Az ördög kivonult és levedlette szőrét,
A késdobáló itt maradt és feni sok kis tőrét,
Táncolnak a banyák, új bájital rotyog az üstben,
Könnyes a szemem, nem látok tisztán a füstben.
Mérgeznek minket szexszel, droggal, pénzzel,
Altatnak tévével, sörrel, útlevéllel,
Indulnom kell, arcomon bamba vigyor,
De lenn hamar halkul a taps, mert üres a gyomor.

A reflektorok égnek, néz a tömeg némán,
Peregnek a dobok, kéne egy világszám!

Tátong a sötétség, a drót remeg lábam alatt,
Kacag a lelátó, a menedzserek zsebe dagad,
Mister X-re várnak, ám előtte én jövök,
A Fenevad szemébe majd senki sem röhög.

A reflektorok égnek, néz a tömeg némán,
Peregnek a dobok, kéne egy világszám!

Idomítás, varázslat, nem az én dolgom,
Túlélni a percet, ez az egy gondom,
Szikrázik a gitár, flitter csillog a fényben,
Énekelnem kell, míg átjutok a kötélen.
A reflektorok égnek, néz a tömeg némán,
Peregnek a dobok, kéne egy világszám!

Cipolla otthagyta Thomas Mannt a francba’,
Úgy gondolta, inkább máshol esik transzba,
Felhívta Pesten jól bevált ügynökét,
Szervezzen neki egy zsíros magyar turnét,

Tudja jól, hogy mi van az emberek zsebében,
Csak a színházban hisz, nem a zenében,
Gálánsan meghajol, se fintor, se grimasz,
Később már böfög is, pofátlan és pimasz.

Cipolla lovag, Cipolla színész, Cipolla táncos,
Cipolla zenész,
Cipolla zsonglőr, Cipolla bűvész, Cipolla nem csal,
Cipolla művész.

Arrogáns hőstenor? Arcátlan pozőr?
Illuzionista? Vagy hipnotizőr?
Nagymamát, gyereket, felnőttet becsaphat,
Kifoszt egy országot, egy népet elaltat.

Cipolla lovag, Cipolla színész, Cipolla táncos,
Cipolla zenész,
Cipolla zsonglőr, Cipolla bűvész, Cipolla nem
csal, Cipolla művész.

Nincs hazája sehol, ám hét nyelven beszél,
Gatyát és hitet vált, ha maszkot cserél,
Se paraszt, se polgár le nem győzi ésszel,
Üres zsebbel jött és megy egy bőrönd pénzzel.

Cipolla lovag, Cipolla színész, Cipolla táncos,
Cipolla zenész,
Cipolla zsonglőr, Cipolla bűvész, Cipolla nem csal,
Cipolla művész.

Késő van már, ne hívjuk az Istent,
Késő van már, mi basztunk el mindent,
Késő van már, nem látok kiutat,
Késő van már, a közöny nem öntudat.

Nekem ne mondja senki, te se magyarázz,
Elbújtunk magunkban, mint mindenki más,
Semmim sem volt már, csak a tagadás,
Nem volt bölcsebb nálam se János, se Tamás.
Késő van már. Késő van már. Késő van már.

Késő van már, nem vezetlek téged,
Késő van már, a szégyen eléget,
Késő van már, kiürül a pohár,
Késő van már, az én időm lejár.

Azt hittük, hogy jobb lesz, ha nincs vér, fájdalom,
A bocsánat győzzön, ne bűn, ne rágalom,
Nem lett senki bűnös, mindenki áldozat,
Művirág a síron, szar a szőnyeg alatt.
Késő van már. Késő van már. Késő van már.

Senkiben sem bíztunk, én se benned,
Te sem tettél semmit, hát nekem se kellett,
Kerestük, mutattuk, miben vagyunk mások,
S nem, hogy miben egyek, barátok.

Piac lett a város, a falu meg gyarmat,
A szomszéd néni kérdi, még mit akarnak?
Fesztivál az ország, mindenki jól mulat,
Körtáncot járnak a disznók és a nyulak.
Késő van már.

Apád horkolt a szobában,
Anyád horgolt a konyhában,
Megnéztünk két sorozatot,
Nem nyúlkáltam, rendes vagyok,
Később jött a Hal a tortán,
Reklám közben átváltottál,
Győzikét már alig bírtam,
Szép csendesen elaludtam.

A lányok mindig, a nők is mindig,
az asszonyok is,
A lányok mindig, a nők is mindig
a rossz fiúkat szeretik.

Megsértődtél, hogy passzív vagyok,
És nem érted, mit akarok?
Mindenhol a szex a téma!
Mitől lettem buta béna?
Holnap átjön majd a Béla,
Ő nem lusta filmesztéta,
Nem könyörög, inkább harap,
Elintéz a reklám alatt.

A lányok mindig, a nők is mindig,
az asszonyok is,
A lányok mindig, a nők is mindig
a rossz fiúkat szeretik.

Másnap estig tévét néztem,
Otthon vagyok hirdetésben,
Ágaskodott az önbizalmam,
Becsöngettem azon nyomban.
Óránként egy negyedóra,
Macskakaja meg Coca Cola,
Bankbetét és intimbetét,
Ám két fertály sem volt elég.

A lányok mindig, a nők is mindig,
az asszonyok is,
A lányok mindig, a nők is mindig
a rossz fiúkat szeretik.

Rá sem néztünk Mónikára,
Majd végzünk a Megasztárra,
Az sem zavart nagyon Téged,
Hogy kihagytuk a 24-et.
Óh, a Született feleségek közben mondtad:
Folytasd, kérlek!
A Szex és New York hozott transzba:
Na, mit csinálsz? Ne hagyd abba!

A lányok mindig, a nők is mindig,
az asszonyok is,
A lányok mindig, a nők is mindig
a rossz fiúkat szeretik.

Ideges volt a Párt és megbízta a KISZ-t,
Vizsgálja ki, mi a jobb? A mambó vagy a twist?
B. elvtárs Moszkvában, megérezte a bajt,
Megküldte a rossz hírt: A rock and roll erre tart!
A rock and roll erre tart!

Megjött a szabadság, műanyag uralom,
Lemásolt boldogság, letöltött unalom,
Tabletta és zene, tökmindegy, hogy milyen,
Azt hiszi sok kölyök, a rock and roll ilyen.
A rock and roll ilyen.

A tévé a bankoké, a rádió a multiké,
az ország a senkiké,
De a rock and roll mindenkié!
FBI és CIA, ÁVH és KGB, Moszad, Securitáté,
A rock and roll mindenkié!

Bankárok és lotyók, gárdisták, celebek,
Zsaruk és besúgók, leszbik és melegek,
Bunkók és tudósok, elnökök és pápák,
Smasszerek és rabok, a rock and rollt rázzák!
A rock and rollt rázzák!

A tévé a bankoké, a rádió a multiké,
az ország a senkiké,
De a rock and roll mindenkié!
FBI és CIA, ÁVH és KGB, Moszad, Securitáté,
A rock and roll mindenkié!

Rézbőrűek, sárgák, hinduk és arabok,
Svábok, zsidók, tótok, románok, magyarok,
Feketék, fehérek, félvérek és árják,
Rómaiak, gótok, a rock and rollt imádják!
A rock and rollt imádják!

A tévé a bankoké, a rádió a multiké,
az ország a senkiké,
De a rock and roll mindenkié!
FBI és CIA, ÁVH és KGB, Moszad, Securitáté,
A rock and roll mindenkié!

Szíjjal vertek, ez volt az iskolám,
Bábu lett az összes cimborám,
Eladták magukat, vagy megszöktek,
Nem várhattam meg, amíg betörnek.
Vadabb vagyok, mint bármelyik állat,
Nem fordíthatok senkinek hátat.
Vicsorognak rám az oroszlánok.
Húsz éve üvöltök, ostorral járok.

Így elfelejtem, hogy én is félek.
Micsoda hős! Micsoda élet!
Míg haza nem érek.

Szeretlek, mert gyönyörű vagy és jó,
A lelked tiszta, mint a friss hó,
Mikor mondom, rólad szól az Óda,
Pedig mondom, hosszú évek év óta.
Este áldást küldesz rám, ha játszom,
Átvezetsz csapdákon, át az átkon,
Mosollyal fogadsz, vagy kacagva hívsz,
Átveszed kínomat, amennyit bírsz.

De kitéped a szívem, amikor sírsz.
De kitéped a szívem, amikor sírsz.

Hazatérni, nézni, ahogy alszol,
Szeretni akkor is, ha haragszol,
Hallgatni korholó szavaidat,
Szeretni, ha néha nincs igazad.
Veled nevetni, amikor örülsz,
Hallgatni csak, mikor mellettem ülsz,
Hogy meggyógyítasz, hogy elviselsz,
Hogy gyújtasz, égetsz, megölelsz.

De kitéped a szívem, amikor sírsz.
De kitéped a szívem, amikor sírsz.

Suttogni csak, amikor fáradt vagy,
Kilesni, mikor kibontod hajad,
Várni Rád, mikor sietsz, de késel,
Mikor reggel felkelsz, halkan mész el.
Suhog a selyem, mikor levetkőzöl,
Mindig vigyázol rám, ahogy őrzöl,
Szemed körül a ráncok, ha nevetsz,
A forró sóhajok, mikor szeretsz.

De kitéped a szívem, amikor sírsz.
De kitéped a szívem, amikor sírsz.

Szakadt kabát, lyukas kalap,
Didereg az árkád alatt,
Lesi, mikor kel fel a Nap,
Csak ha részeg, akkor szabad.
Madárijesztő. Madárijesztő.

Körmét rágja, foga hullik,
Vezeklése lassan múlik,
Pék volt-e, vagy orosztanár?
Már kínjában sem kiabál.

Madárijesztő, alszik a parton,
Madárijesztő, neki nincs pardon,
Madárijesztő, semmitől sem fél,
Örül, hogy még él.

KISZ-es volt és győzni indult,
Nem volt vezér, de nem is koldult,
Eltört minden, a hit, a nimbusz,
Semmije sincs, csak a Himnusz.

Madárijesztő, alszik a parton,
Madárijesztő, neki nincs pardon,
Madárijesztő, semmitől sem fél,
Örül, hogy még él.

Meglopták, hülyének nézik,
Még nem beteg, mégis vérzik,
Nem álmodik, nem lát reményt,
A szegény üti a másik szegényt.

Madárijesztő, alszik a parton,
Madárijesztő, neki nincs pardon,
Madárijesztő, semmitől sem fél,
Madárijesztő, folyik az orra,
Madárijesztő, szarik a korra,
Madárijesztő, semmitől sem fél,
Madárijesztő, örül, hogy még él.

Bélát kirúgták, úgy ment haza,
hogy rájött, sosem lesz igaza,
Otthon berúgott, mint a disznó,
a tévében tombolt a diszkó,
Celebek ropták Kenyában,
az anyósa sírt a konyhában,
Átment késért a szomszédba
és léket vágott az asszonyba,
Most ül a cellában és nem érti,
nem érti, mi történt vele?
Juci lenyelte a Magnumot,
beszopott egy nyelet anyagot,
Álmait látta a reklámban,
Mercin húzott a Szaharában,
Mikor felébredt, szólt a Híradó:
Jövő hétfőtől nincs több meló,
Bevett még egyet, nem talált mást
és nevetve kinyitotta a gázt,
Most ül a kórházban és nem érti,
nem érti, mi történt vele?

Csavargó az utcakövön,
Mindenkinek odaköszön,
Siess haza, nagy vihar jön!
Siess haza, nagy vihar jön!

Gyuri jelmezben a jelet várja,
a színre lép, mint Júlia párja,
Ez az utolsó előadás,
nem lesz több taps, könny, se ráadás,
Ma éjjel bezár a színház,
itt sem kell a vers, a dal, a tánc,
Kérdi, mi lenne a megoldás?
Legyen a plazában Mikulás?
Lemossa a sminket, de nem érti,
nem érti, mi történt vele?

Csavargó az utcakövön,
Mindenkinek odaköszön,
Siess haza, nagy vihar jön!
Siess haza, nagy vihar jön!

Szandit beoltották az óvodában,
legyél te a magyar Barbie baba,
Pistikébe meg az iskolában,
gazdagabb lehetsz, mint Ali baba,
Elhitte, ő a jövő gyermeke,
csupa fény lesz az élete,
Szandi kezében a bank levele,
csak a hasa nagyobb, mint a hitele,
Reszket a szája és nem érti,
nem érti, mi történt vele?

Csavargó az utcakövön,
Mindenkinek odaköszön,
Siess haza, nagy vihar jön!
Siess haza, nagy vihar jön!

Lejárok a partra, egy bárba,
Rossz név: Bolondok hajója,
Itt egy öreg fazon énekel,
A bor is pocsék, akár a hely.
Itt bújnak a hatvanas évek,
Ezt hallja, aki ide téved.
Néha visszatérek, valami hív,
Ő meg iszik és szív, amit szív.

Kilenc nézőnek hal meg este,
Ég a szeme, szétszakad a teste.
Mikor meghívtam egy italra,
rám nézett, köszönt és azt mondta,
azt mondta:

A sikernek ára van, nem titka,
Bohócnak nem jár aranykalitka,
Ne szidd a sznobokat,
Hisz belőlük élsz,
Az írástudóktól meg jobb, ha félsz!

Senki ne áldozza magát érted,
Ne lásd az Urat, jobb. ha csak érzed,
Ne hagyd, hogy más élje az életedet,
Se szülőd, se testvéred, se szerelmesed.

Bolondok hajója, lepukkadt bár,
Bolondok hajója, még nyitva áll,
Bolondok hajója, mindenkit vár,
Bolondok hajója, holnap bezár.

Jó, hogy erre senki sem ismer,
Ide nem jár sem Ördög, sem Isten,
Amit átélt, arcán látszik,
Ha lehunyja szemét, úgy játszik.
Tudom, mit hisz, mit érez,
Dörmög, ha egy dallal végez.
Ülök ott hátul, hallgatom,
És érzem, egyedül van nagyon.
Fáj nagyon.

Mindig csak játssz, sose dolgozz,
Ha boldog lehetsz, ne gondolkozz!
Sose várd meg azt, hogy megunjanak!
Magad írd mindig a dalaidat.

Vigyázz magadra is, ne csak másra,
Ha elmész haraggal, ne nézz hátra,
Vásár a világ, minden kapható,
De van, ami örök és nem eladó!

Bolondok hajója, lepukkadt bár,
Bolondok hajója, még nyitva áll,
Bolondok hajója, mindenkit vár,
Bolondok hajója, lepukkadt bár,
Bolondok hajója, még nyitva áll,
Bolondok hajója, mindenkit vár,
Bolondok hajója, holnap bezár.

Rajtunk csak a mágia segíthet,
bárhová megyünk, ugyanaz a díszlet,
Egyforma ízek, egyforma méret.
Mindegy, hogy Bécsben vagy Pécsett élek.
Németül számol a cseh súlyemelő,
angolul sír a dán műlovarnő.

Táltos kellene, vagy inkább sámán?
Csak csalók vannak, sok kicsi Sátán,
Hívhatnánk Drakulát, hiába jönne,
senki sincs már, aki félne tőle.
Filmtrilógiát csináltak belőle,
műanyag sárkány hódol előtte.

Merlin csak éjjel táncol,
állatokkal, tűzzel, fákkal.
Fogy az ereje, nem bír a világgal.
Merlin csak éjjel táncol,
állatokkal, tűzzel, fákkal.
Fogy az ereje, nem bír a világgal.

A hóhajú öreg ide menekült,
nem haldokol, még csak sebesült,
Üldözi a civilizáció,
a műsorban nem ő a szenzáció.
Hogy megélhessen, kutyákat gyógyít,
medvéket mosdat, ketrecet tisztít.

A társulat járja Európát,
Debrecent, Riminit, Prágát, Moszkvát.
Túltáplált városokat keres fel,
a varázsló csak a falvakban szerepel.
Itt él a hagyomány, parázslik a hit,
a vének értik, a kicsik elhiszik.

Merlin csak éjjel táncol,
állatokkal, tűzzel, fákkal.
Fogy az ereje, nem bír a világgal.
Merlin csak éjjel táncol,
állatokkal, tűzzel, fákkal.
Fogy az ereje, nem bír a világgal.

Országról országra velük mentem.
Először csak lócitromot szedtem,
söprögettem, tevéket etettem,
tüzet okádtam, kardot nyeltem.
Végül mikor a trapézról leestem,
megsajnáltak, és bohóc lehettem.

Nem bízik bennem, engem nem tanít,
pedig átvenném súlyos titkait.
Akárcsak ő, én is pogány vagyok,
nem hordok keresztet, se csillagot.
Ha meghal, a Tudás vele hal,
nem lesznek istenek, se mítosz, se dal.

Merlin csak éjjel táncol,
állatokkal, tűzzel, fákkal.
Fogy az ereje, nem bír a világgal.
Merlin csak éjjel táncol,
állatokkal, tűzzel, fákkal.
Fogy az ereje, nem bír a világgal.

Végigjártam én is utamat a múltban,
Fellinitől, Svejktől, Chaplintől tanultam,
Futottam törvénytől, gyakran magam elől,
Hová jutottam, nemsoká kiderül.

Nem kussoltam soha, tűrtem a sok vádat,
Sosem fogadott be ez a nyomorult század,
Szöktem volna messze? Itthon lettem vándor,
Nem engedett Bartók, sem Petőfi Sándor.

Bolond lett a bölcsből, most hazug az igaz.
Tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt.
Bolond lett a bölcsből, most hazug az igaz.
Tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt.
Találhass vigaszt.

Trianon, Gulag, Ötvenhat, Auschwitz,
A huszadik század nem több, csak egy rossz vicc,
Nyolcvankilenc őszén erre járt az Angyal,
De nem szállt le közénk, továbbment haraggal.
Haraggal.

Nincs vezér, se paraszt, nincsenek tisztek,
Bástyák, se huszárok, akik zászlót visznek,
Te az Istent várod, ő az Özönvizet,
Sokan jót röhögnek, mert mindig más fizet.

Bolond lett a bölcsből, most hazug az igaz.
Tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt.
Bolond lett a bölcsből, most hazug az igaz.
Tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt.
Találhass vigaszt.

Testvérek lehetnénk, balladás barátok,
De hit helyett csak pap van, gyónás helyett átok,
Nem lesz vége sosem, drága kicsi babám,
Fekete gyökerek tekerednek rám.

Keresztúthoz értem, melyik úton járjak?
De ha rossz a kérdés, nem jöhet jó válasz.
Mindig más a bűnös? Csak más a hibás?
Mi az, amit tettem? Amit nem tehet meg más?
Amit nem tehet meg más?

Bolond lett a bölcsből, most hazug az igaz.
Tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt.
Bolond lett a bölcsből, most hazug az igaz.
Tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt.
Találhass vigaszt.

Föld alatt kezdtük, hit nélkül, vadul,
Ahogy az ember kínjától szabadul,
Szerelem volt és tart egy életen át,
El nem enged minket, mint gyökér a fát.

Jöttek a csavargók, gyöngyszemű lányok,
Csövesek, melósok, lógós diákok,
Hazudott a jelen, nem kellett a múlt,
Reményük sem volt, hát hallgatták a bluest.

Vén marhák, mit akartok még?
Vén marhák, sosem elég?
Vén marhák, mit akartok még?
Vén marhák, nektek sosem elég? Nem elég?

Jöttek bősz kurvák, pártok, faszentek,
Filmesek, költők és egyéb lánglelkek,
Újságok, rádiók a nyomunkban jártak,
A pénz helyett meg ott volt az önimádat.

A tapsra figyeltünk, nem a zenére,
Évekig nem néztünk egymás szemébe,
Szürkültek a dalok, nem jött áldás,
Mint a házasságban: bukás, vádak, válás.

Vén marhák, mit akartok még?
Vén marhák, sosem elég?
Vén marhák, mit akartok még?
Vén marhák, nektek sosem elég? Nem elég?

Sok-sok év eltelt, nincs gőg, nincs harag,
Majd’ minden elrohadt, csak a blues maradt,
Itt állunk az úton, már látszik a vég,
Engedd meg, ó, Uram, hogy játszhassunk még!

Vén marhák, mit akartok még?
Vén marhák, sosem elég?
Vén marhák, mit akartok még?
Vén marhák, nektek sosem elég? Nem elég?

Engedd meg, ó, Uram, hogy játszhassunk még!

Nincs jobboldal, se közép, se bal,
Mindenki mindent lát és mindent hall,
Micsoda nevek, teli a Cirkusz,
Hol az Örömóda szól, hol a Himnusz.

Kisember, ül a hátsó sorban,
Kisember, ma bízik a sorsban,
Kisember, nincs gazdag rokona,
Kisember, a jegyszedő sógora,
Kisember, két órát légy boldog,
Kisember, jöhetnek szép dolgok.

Kisember, beint a karmester!
Kisember, a dalárda énekel!
Kisember, mindenki szerepel!
Kisember, figyelj, nevetni kell!
Kisember, túl kicsi a porond,
Kisember, sok bűvész, kevés bolond.

Kisember, elült a taps, menned kell,
Kisember, kinn vár a november,
Kisember, köszön és úgy megy el,
Kisember, de senki sem figyel,
Kisember, csak a bohóc felel,
Kisember, hallod, szerencse fel!