2023 – Hobo Rádió

Sz’asztok, itt DJ Hobo. Ma este a Dördülő Cövekkel kezdünk. Ők játsszák a Rolling „Get no”-ját Tardos Péter zseniális fordításában.

Miért kell várnom csókot kérőn?
Miért kell várnom csókot kérőn?
Óh, miért? Óh, miért? Óh, miért? Óh, miért?
Miért kell várnom? Miért kell várnom?
Miért kell várnom? Miért kell várnom?

Máj máj mutter máj máj bébi
Máj máj mutter máj máj bébi
In dö szkáj in dö szkáj in dö szkáj
no szex eksön no szex eksön
no szex eksön no szex eksön

Szomorú dolog, hogy a mai szabad Magyarországon egy zenekar Hooligansnek nevezi magát.

Nem leszek én huligán,
Mert utálná az anyukám
A hülyegyerek frizurám,
S ha meglátná az apukám,
Széttépné a farmergatyám,
És zokogna a nagymamám.

Sok a jampec, hippi, hobó,
De mindegyik rossz tanuló,
Ellógják az oroszórát,
Nem végzik el a KISZ-munkát,
Meccsre járnak bandában,
És csurgliznak a tánciskolában.

Nem leszek én huligán, mert nem szeretne a babám,
Nem leszek én huligán, mert nem szeretné a babám.

Mennyi fazon, faszi, pasi,
Ürge, szivar, pacák, pali,
Haver, krapek, hapsi, ipse,
Nekik a lány muff vagy bige,
Pipi, punci, bula, csibe,
Nem veszik őket semmibe…

De én rendes fiú vagyok,
Elkerülöm a templomot,
Randit kérek, udvarolok,
Nem nyúlkálok, nem tapizok,
Csókolódzok, nem smárolok,
Nem tvisztelek, csak táncolok.

Nem leszek én huligán, mert nem szeretne a babám,
Nem leszek én huligán, mert nem szeretne a babám,
Nem leszek én huligán, mert nem szeretné a babám.
Nem leszek én huligán, mert nem szeretné a babám.

Ennek az eredeti’ét a 67-es pol-beat fesztiválon játszotta a Gorilla zenekar.

Nyugaton a vörös lámpa mit jelent?
Bordélyház, más szóval kupleráj (fúj),
A mi hazánkban nem talál ilyent,
Aki csak erre jár.
Orosz, ukrán, üzbég vagy tatár.

Megyünk, és megnyerjük a „Ki Mit Tud”-ot,
A Vörös Lámpa a tévében lángol,
Rendes fiúk vagyunk, KISZ-tagok,
És majd egész nyáron miránk táncol,
A sok lelkes, dolgos KISZ-tábor.

Bab-subá-bababsubá, nem kell nekünk a tviszt,
Bab-subá-bababsubá, jobban szeretjük a KISZ-t!

Aztán jöhet a Táncdalfesztivál,
És megismer minket a nagyvilág,
Eljátsszuk a Vörös Lámpa himnuszát,
Legyőzzük Szörényit, Szécsi Pált,
Aradszky Lacit, meg Koncz Zsuzsát.

A Vörös Lámpa megy Bécsbe, Prágába,
A VIT-re, Varsóba és Moszkvába,
Szovjet fiúk és lengyel lányok,
Itt jönnek a magyar srácok,
Nektek játszunk, járjátok a táncot!

Bab-subá-bababsubá, nem kell nekünk a tviszt,
Bab-subá-bababsubá, jobban szeretjük a KISZ-t!

Mi vagyunk a Vörös Lámpa, fényt viszünk az éjszakába,
Mi vagyunk a Vörös lámpa, a lá-lá-lányok álma…

Bab-subá-bababsubá, nem kell nekünk a tviszt…
Bab-subá-bababsubá, jobban szeretjük a KISZ-t!

Most jöjjenek Méla Béla viszontagságai.

A bajok húsz éve kezdődtek,
Mikor Anettka még tévézett,
De űrhajós lett, hamar eltűnt,
Béla ebbe beleőrült.

Ekkor jött meg a Gésamama,
Akinek megjelent Szűz Mária,
Béla rég nem volt hívő,
De így lett végleg tévéfüggő.

Megőrjíti Malacka teste,
Nincs más rajta, csak a két melle,
Babszi, Nóri elérhetetlen,
Hol van Barbi, hol kövessem?

Kereste őket a fenn neten,
Az Origón, az Indexen,
A 444-en, a Facebookon
Az Instagramon, a Tik-tokon.

Ma mindent a szexszel adnak el,
Méla Bélának is pont ez kell,
Nem sír, nem tüntet, nem lázad fel,
Elég neki pár szép mell.

Hogy mered a mellük ékesen,
Büszkék rájuk mellékesen.
Csak bámulja a sok szép cicit,
Ha megfoghatnám mind egy picit.

Sajnos tudja, lehetetlen,
Béla vén, de nem tehetetlen,
Ha implantátum, az se baj,
Csak ne legyen puha, mint a vaj.

Ma mindent a szexszel adnak el,
Méla Bélának is pont ez kell,
Nem sír, nem tüntet, nem lázad fel,
Elég neki pár szép mell.

Az érzékeny szerző legnagyobb slágere következik.

Sétáltunk a kertben, megfogtam a kezedet,
Míg a szomszéd macskája már két hete éhezett.
Én bocsánatot kértem, mert megcsaltalak hétszer,
S míg csicsergett a veréb, én eljegyzést ígértem.

Csipcsirip, csipcsirip, dalolta a veréb,
Csipcsirip, csipcsirip, az élet nagyon szép.

Te nem hittél nekem, hát letérdeltem eléd,
A Cirpike úgy nyávogott, hogy megrémült a veréb.
Nem múlt el a haragod, nekem is elegem lett,
Közben a Cirpike megette a verebet.

Csipcsirip, csipcsirip, nem dalol a veréb,
Csipcsirip, csipcsirip, az élet nem mindig szép.

Nincs se csók, se szerelem, se eljegyzés, se veréb,
Csak Cirpike vigyorog, mert finom volt az ebéd.

Csipcsirip, csipcsirip, nem dalol a veréb,
Csipcsirip, csipcsirip, az élet nem mindig szép.
Csipcsirip, csipcsirip, nem dalol a veréb,
Csipcsirip, csipcsirip, az élet csúnya, nem szép.

Jaj, istenem, az a szemöldök.

Brezsnyev elvtárs reggel a Volgájába szállt,
A hátsó ülésen a titkárnője várt,
Negyven éve egy dal így kezdődött volna,
Amit átíratott a cenzúra.

Hruscsov adott neki egy Chevrolet Bel Airt,
Hálából megfúrta a tar fejű vezért,
Nixontól egy Lincoln Continentalt kapott,
De neki cserébe egy puszit sem adott.

Moszkvics, Wartburg, Trabant, Skoda,
Félre az útból, itt jön Ljonya!

Sosem volt jogsija, anélkül vezetett,
Meglátta Honeckert, rögtön lefékezett,
Kiszállt, szájon kapta őt, meg Gomułkát,
Aki, úgy mint, Kádár, nem nagyon rúgkapált.

Moszkvics, Wartburg, Trabant, Skoda,
Félre az útból, itt jön Ljonya!

Gorbacsov elszórta hős Ljonyánk örökét,
Nem felejtem csodás szemöldökét.
Nem lettem jó fiú, az vagyok, aki,
De a nosztalgiát nem lehet betiltani.

Moszkvics, Wartburg, Trabant, Skoda,
Félre az útból, itt jön Ljonya!

Mit szólnak ehhez az állatvédők?

Vége az útnak, megint hazaértem,
Pocsék egy nap volt, sok mocsokba léptem,
Az asszony és a konyha lett a menedékem.

Ami szép hazánkban van, sokféle madár,
A sas veszedelmes, locsog a papagáj,
Fütyül a kanári, a veréb meg lecsinál.

Ám a sült libával nekem semmi bajom,
Találkozni vele ritka szép alkalom,
Nem gágog túl sokat, hamar be is kapom.

Nem rágós a combja, ropogós a háta,
Töpörtyűje omlós, akárcsak a mája,
Ha befűtök neki, leolvad a hája.

Nézem a nagy mellét, azt a kecses nyakat,
Mert jó magyar vagyok, megint nekem marad
A vacsora dísze, a gyönyörű püspökfalat.

Csörgök az ezüsttel, a késsel, a villával,
Folyik a háború, harcom a madárral.
Megküzdök én érte az egész világgal.

Most felteszek egy tesztet: ismeri valaki Brechtet?

Bankot rabolni bűn,
Alapítani még nagyobb,
Írta ezt Bretolt Brecht,
És nem is tévedett nagyot.
Olyan, mint a rossz szex,
Amit beteszel, jobb, ha bent hagyod.

A továbbiakban nincs műsorvezető, mert engem, DJ Hobót, a cenzúra kirúgott.

Utat mutatni nem az én dolgom,
Jósolni, büntetni nem az én gondom.
Dalolni kéne valami szépről,
Hazáról, családról, a reményről.
Magyarok, zsidók és cigányok,
Tótok, svábok és románok.
Még élünk, küldjünk jelet egymásnak,
Üzenj értem, és szólj mindenki másnak.

Gyertek el mind, a táncnak nincs vége,
A rock and roll utolsó ünnepére.
Gyertek el mind, a táncnak nincs vége,
A rock and roll utolsó ünnepére.

Ahol először a Beatlesre rázott, Dylantől falra mászott,
A Stonestól megkövült, a Doorstól megőrült.
Aztán még tűrték, tiltották, feladták, hizlalják.

Hát halkul a zene, lassul a tánc,
A zenészeken már túl sok a ránc,
Ketyeg az óra, nincs menedék,
Robotok írják és játsszák a zenét.
Romlik a világ, a pokolba halad,
Mi eltűnünk, talán a rock and roll megmarad?
Még szól a zene, küldjünk jelet egymásnak,
Üzenj értem, és szólj mindenki másnak.
Gyertek el mind, a táncnak nincs vége,
A rock and roll utolsó ünnepére.

Alig múltam tíz, apám elment messze.
Majd felnő valahogy, anyám bízott benne.
Mindenkitől féltem, megvénültem hamar.
Ha lehetett, ittam, ahogy minden magyar.

Feleségem csúnya, feladta életét.
Három gyereket szült, összetörte testét.
Keserű a szava, szeme szürke, fakó.
Nem alszunk már együtt. Az egész mire jó?

Uram, csak félve nézek sötét egedre!
Uram, hozz szerencsét a részegekre!

Korán cserben hagytak, élek hitetlenül.
Tudom, ki van alul, és sosem leszek felül.
Senkit meg nem bántok, senkit meg nem védek.
Józanul nem bírom, ezért vagyok részeg.

A gyerekek lusták, a tévé előtt ülnek.
Ha kapnak is valamit, nem nagyon örülnek.
Játszani kell velük, mesélni, de miről?
Amit ma túléltem, az majd holnap megöl.

Uram, csak félve nézek sötét egedre!
Uram, hozz szerencsét a részegekre!

Szeretkeztünk, nagyon boldog voltam,
Vágd el a torkom, nevetve mondtam,
Fáradtan feküdtünk egymás mellett,
Éreztem, jobb már soha nem lehet.

Annyi mindenen mentünk együtt át,
Megértettük, segítettük egymást,
Ma is miénk a gyengédség, hűség,
Szerelem, bizalom, őszinteség.

Vannak percek, amiért érdemes élni.
Tűrni, túlélni és remélni.
Vannak percek, amiért érdemes élni.
Tűrni, remélni és túlélni.

A világban ölnek, már nem ölelnek,
Pusztítják, kifosztják a Földet,
Hazugság, harag, háború, halál,
Mindenhol mindenkit megtalál.

Nekünk ennyi jutott: megmaradni.
Azt mondják, hogy adni jobb, mint kapni,
Nem tudom meghálálni, amit tőled kaptam,
De amim volt, azt mind neked adtam.

Vannak percek, amiért érdemes élni.
Tűrni, túlélni és remélni.
Vannak percek, amiért érdemes élni.
Tűrni, remélni és túlélni.

Juci a trópuson a melleit rázza,
Ott várja a tavaszt, s a celeb barátja.
Az újseggíró röfög, míg a csekkjét várja.
Az ám, hazám.

Hízik, mint a pénze, a bankár jó kövér,
A kisember fázik, és csak annyit remél,
Nem fagy meg a család, míg a tél véget ér.
Az ám, hazám.

Már itt van a jövő,
Mi nem ezt vártuk, babám.
Hogy is mondta a költő?
Az ám, hazám.

Lehetne prológus vagy epilógus,
A hazugság lett a jó magyar virtus,
Sosem múlik el, mint a koronavírus.
Az ám, hazám.

Az összes nagyfejű a nép nevében beszél,
Boldog a kétharmad, s az egyharmad se fél,
Na, de hol vagyunk mi, na, és hol vagyok én?
Az ám, hazám.

Már itt van a jövő,
De mi nem ezt vártuk, babám.
Hogy is mondta a költő?
Az ám, hazám.

Hogy miről álmodtunk, nem felejtettem el,
Hogy mi lesz velem, rég nem érdekel,
De mi lesz a világgal és a gyerekekkel?
Az ám, hazám.

Már itt van a jövő,
Mi nem ezt vártuk, babám.
Hogy is mondta a költő?
Az ám, hazám.

Lehetsz vezér, csóró vagy sztár,
Miniszter, paraszt, melós vagy főtitkár,
Drogdíler, zugügyvéd, főkönyvelő,
Tolvaj, politikus, kereskedő.

Átverhetsz másokat, lophatsz sokat,
Elhagyhatod fiadat, asszonyodat,
Hazudhatsz magadnak, hogy ki vagy,
Megvehetsz bírót, zsarut, újságokat.

Mindez semmit sem ér,
Akárhova futsz,
Az Úr haragja utolér.

Lengethetsz zászlót, oszthatod az észt,
Öt nyelven beszélsz, és hat helyen élsz,
Vehetsz új arcot, szórhatod a pénzt,
Hitet, nemet cserélsz, röhögsz, nem félsz.

Mindez semmit sem ér,
Akárhova futsz,
Az Úr haragja utolér.

A sápadt Hold benéz az ablakon,
Magam ülök a pécsi vonaton,
Fülembe bőg a „Downtown train”,
Így megyek utánad, mert elmentél.

A lány alszik a vicinálison,
Túl van Pesten, a nyálas sznobokon,
Társat keres, egy tisztább világot,
Vagy csak a magányt, a szabadságot.

A szívem a tiéd, Te pécsi lány,
Bár elmentél,
Másé leszel, nem az enyém.
A szívem a tiéd, Te pécsi lány,
Bár elmentél,
Másé leszel, nem az enyém.

Valakié, aki elfogadja őt,
Mint embert, nem csak úgy, mint nőt,
Aki nem akarja birtokolni,
Hagyja élni, tanulni, szeretni.

Hívok egy taxit az állomáson,
Bár zuhog, de kiszállok a sarkon,
Az ablaknál állok, vén legény,
Megvárom, míg kialszik a fény.

A szívem a tiéd, Te pécsi lány,
Bár elmentél,
Másé leszel, nem az enyém.
A szívem a tiéd, Te pécsi lány,
Bár elmentél,
Másé leszel, nem az enyém.

Míg elalszik, eszébe juthatok,
Belenyugodtam, hogy vesztes vagyok,
Csak suttogok a hideg szélben,
Legyél boldog, az Úrtól azt kérem.

A szívem a tiéd, Te pécsi lány,
Bár elmentél,
Másé leszel, nem az enyém.
A szívem a tiéd, Te pécsi lány,
Bár elmentél,
Másé leszel, nem az enyém.

Vén fejjel megállok, és visszanézek,
Milyenek is voltak a hatvanas évek,
Nehezek, kemények, de nagyon szépek,
Kerítések mögött mosolyok, remények.

Jöttek a hippik, és semmit sem akartak,
Csak békét, szerelmet, semmi hatalmat,
Eljött a zenével a barátság, a szeretet,
A méltóság, a megértés, a tisztelet.

CSAK VADAK VOLTUNK, NEM SZABADOK,
NEM SZOLGÁK ÉS NEM RABOK.

Levágták a hajunk, mosták az agyunk,
Bár mindent tagadtunk, de mégis maradtunk.
Jó páran megszöktek, még többen betörtek,
Vagy leitták magukat, de megértem őket.

CSAK VADAK VOLTUNK, NEM SZABADOK,
NEM SZOLGÁK ÉS NEM RABOK.

Csak kevesen voltunk, és sokan voltak ők,
Mi, az örök utolsók, és ők, az örök elsők,
De boldogok voltunk, amikor zenéltünk,
És reméltünk.

CSAK VADAK VOLTUNK, NEM SZABADOK,
NEM SZOLGÁK, ÉS NEM RABOK.

Ülök az utcán, és játszom,
Jönnek-mennek gyűrött arcok,
Már nehéz nagyon, amit csinálok,
De a dalok ugyanazok.
Ők tartanak még életben,
Vigyázok rájuk, belőlük élek,
Túléltem a mennyet, a poklot,
S már a haláltól sem félek.

Amíg élek, játszom, játszom, amíg élek.
Amíg élek, játszom, játszom, amíg élek.

Magam vigasztalom magam,
Mi jöhet, rák vagy szívroham?
Én is jó akartam lenni,
Telket, házat, kocsit venni.
Sok pénzt, nagy sikert, szép nőket,
A világ lett rohadt, nem én,
Hát azt hazudtam magamnak,
Mindent megteszek a családért.

Ez megzsarolt, az átbaszott,
Zenész, menedzser, barátok, nők,
Nem az lettem, aki akartam,
Sőt, olyan lettem, mint ők.
Voltam híres, voltam nagy sztár,
Elhittem, hogy zseni vagyok,
Mára nem maradt semmi más,
Csak a múltam, meg a dalok.

Amíg élek, játszom, játszom, amíg élek.
Amíg élek, játszom, játszom, amíg élek.
Amíg élek, játszom, játszom, amíg élek.
Amíg élek, játszom, játszom, amíg élek.

Sohasem ittam, sosem ütöttem,
Ha elegem lett, hát üvöltöttem,
Nem volt családom, nem volt pártom,
Csak a blues, meg néhány barátom.

Semmim sem volt, csak ez a zene,
Az elvtársakat meg megette a fene,
Nem tudták megölni, féltek tőle.
Mit mond, mit akar, mi lesz belőle?

Még még még még még még,
Velem van a zene, az én bluesom,
Még még még még még még
Megyek végig az úton.

Velem volt, mikor vesztettem,
Mikor senkinek sem kellettem,
Mikor meglopott egy barátom,
Mikor kivetett a társadalom.

Végigkísért az életemen,
Elhozta a szerelmet nekem,
Kijelölte ezt a nehéz utat,
Ahol megtaláltam magamat.

Még még még még még még,
Velem van a zene, az én bluesom,
Még még még még még még,
Mindent köszönök, megyek végig az úton.

Hűen szolgáltam mestereimet,
Muddyt, Morrisont, Ginsberget,
József Attilát, Faludyt, Pilinszkyt,
Mick Jaggert, Bob Dylant, Viszockijt.

Ők tanítottak, én meg tanultam,
Továbbadtam, amit tőlük kaptam,
Megírtam mindent, ahogy tudtam,
Tévedtem, de sohasem hazudtam.

Még még még még még még,
Velem van a zene, az én bluesom,
Még még még még még még,
Mindent köszönök, és megyek végig az úton.