Ír népdalok

Július havában mentem el otthonról,
Búcsúzkodnom kellett asszonytól és lánytól,
Csókoltam anyámat, öleltem apámat,
Ittam egy utolsót, hagyjon el a bánat!
Tudtam, mennem kell. Futva mentem el,
Dombra-hegyre fel. Merre? Nem tudom,
Jöttek rossz manók, szellemek se jók,
Tolvajok, rablók a rossz dublini úton.
Az élet is szebb volna,
Dublin városát, ha elkerültem volna.

Elnyúltam egy este, nem tudtam aludni,
Reggel jó időben kellene indulni,
Ittam egyet még igen nagy bánatomban,
Ír ember, ha iszik, meggyógyul ott nyomban.
Néztem a sok lányt, mosolyogtak rám,
Mint az én drágám, nevetős kis húgom.
Úgy elfáradtam a sok munkában
És az ivásban a rossz dublini úton.
Az élet is szebb volna,
Dublin városát, ha elkerültem volna.

Megérkeztem végre Dublinba, de kár,
Nem tudtam, hogy itt milyen módi jár,
Sétálgattam estig, mint a turisták,
Közben a csomagom valakik ellopták.
Elgondolkoztam, elbóbiskoltam,
Felordítottam, üres volt a botom,
Valaki kirabolt, ám senki sem szólt,
Zsandár egy sem volt a rossz dublini úton.
Az élet is szebb volna,
Dublin városát, ha elkerültem volna.

Továbbálltam innen, engem úgysem várnak,
A rakpartra értem, hol a hajók állnak,
Szólt a kapitány: tűnjek el onnan,
Mielőtt elment, gyorsan felugrottam,
Előbb mókáztam, később horgásztam,
Végül rókáztam. Tudtam, meg nem úszom.
Csak nyögtem nagyon, nyöszörögtem vakon:
Bár lennék azon a rossz dublini úton.
Az élet is szebb volna,
Dublin városát, ha elkerültem volna.

Kikötöttünk végre a nagy Liverpoolban,
Bunkónak neveztek egy koszos lebujban,
Odavágtam volna, próbáltam megállni,
Mikor a hazámat kezdték gyalázni,
Csíptem, haraptam, löktem, forogtam,
Rúgtam, bokszoltam, forgott a botom,
Nem adtuk alább, pár haver beszállt,
Vívtuk a csatát, mint a rossz dublini úton.
Az élet is szebb volna,
Dublin városát, ha elkerültem volna.

Az első kalandomtól rossz hírem kelt,
Az első utam pedig egy városba ment,
A szép lányok között de jó dolgom volt,
Ott kaptam nevemet, a híres Vándort.

Később az utamat Délnek vettem,
A csinos Sally McGhee-t hogy megszerettem,
Elnyertem kegyét, de bajban hagytam,
Apja és bátyja a nyomomban van.

Dezertőr voltam, tömlöcbe zártak,
Üldözőim engem többé nem láttak,
Sorsomra vártam a rácsok mögött,
A börtön fenekén, rabok között.

Édesanyám egy nap rossz hírt kapott,
Megtudta, hogy fia hová jutott,
Apám és bátyáim megesküdtek,
Hogy csellel, vagy pénzzel, de megszöktetnek.

Szegények, csavargók nagy seregben,
Vonultak sok ezren az urak ellen,
Tombolt a harc és a trombita szólt,
Vezérük ekkor már a Vándor volt.

Mint bűnös lázadót, űznek engem,
El kellett hagynom a szülőföldem,
Szél hívja hajónkat, vitorlát fel!
A szegény Vándornak mennie kell.

Új Skóciában, Springhill Townban,
Szénbányában, a pokol fenekén,
Bányászvértől lucskos a szén,
Nem látszik sem a Nap, sem az ég,
Nem látszik sem a Nap, sem az ég.

Springhill Townban nehéz az álom,
Sok bányász meghal, nem hiába fél,
Tombol a föld és reszket az ég,
Csontért, vérért ordít a szén,
Csontért, vérért ordít a szén.

Új Skóciában, Springhill Townban,
Az évszázadnak pont a közepén,
Múlnak az évek, a Hold süt még,
Akár a sír, a bánya oly sötét,
Akár a sír, a bánya oly sötét.

El ne aludj, figyelj hát,
Szólj, ha jönnek a hegyen át,
Elvisznek minden piát fenn a hegyvidéken.

Dugjuk el mind a pálinkát,
Árpát, rozsot, gabonát,
Fináncok jönnek, fussunk hát, fenn a hegyvidéken.

Nincs több zene, nincs több tánc,
Dülöngél a sok finánc

Vándorlegény vagyok, Jack, az ezermester,
Megcsinálok bármit, ami a nőknek kell.
Így Dublinba értem én, hogy betöltsek egy állást,
Hallom, hogy az egész nemzet szórja rám az áldást,
Egy ördögparton kezdtem én, mint főportás a háznál,
De megromlott a viszonyunk, hamarabb a vártnál,
Cukrász voltam azután, innen mentem péknek,
Majd koporsót szegeltem és papoltam a népnek.

Ügyes kezű vándor vagyok, ismer sok jó ember,
Ha nem tudnád a nevem: Jack, az ezermester.

Hintó bakjáról hajtottam lovat és a lóvét,
Turistákat szállodába dollárért és fontért,
Dublinnak nagy híre volt, ezt mindenki tudta,
Jack pedig a szalonnát az utcán árulta.
Próbálkoztam cipővel, kést is köszörültem,
Elvesztettem feleségem s ennek megörültem,
Boldog lennék igazán, ha többé sosem látnám,
És az utca sarkán az ürühúst eladnám.

Ügyes kezű vándor vagyok, ismer sok jó ember,
Ha nem tudnád a nevem: Jack, az ezermester.

Vettem használt kalapot, fűrészeltem lécet,
Zálogos is voltam még, szolgáltam zugügyvédet,
Adtam-vettem a ruhát, elsóztam sok kondért,
Seprűt, botot, piszkavasat kínálgattam csókért.
Bankár lettem, lókupec, vettem juhot és marhát,
Voltam kesztyűs főpincér, aki tartja markát,
Vettem régi könyveket, hordtam pénzt és postát,
Matrózkodtam egy hajón, hogy rázták ott a mókát.

Ügyes kezű vándor vagyok, ismer sok jó ember,
Ha nem tudnád a nevem: Jack, az ezermester.

Hede, mészáros is voltam én,
felvarrtam sok szoknyát,
Drótostót meg fuvaros, ki szereti a sonkát,
Kereskedtem pemzlivel, hozzám járt a borbély,
Cukorért meg púderért a kikötői bordély.
Kuruzslóból orvos, szélhámosból jogász,
Zsákoltam, ha nem volt más,
voltam szülész, fogász,
Külhonban járt építész, palotákban rőfös,
Tábornok vagy rossz lotyó,
gróf vagy szegény ember,
Mint tudják, a nevem Jack, az ezermester.

Ügyes kezű vándor vagyok, ismer sok jó ember,
Ha nem tudnád a nevem: Jack, az ezermester.

1841-ben, kordnadrágomban felvettem,
Kordnadrágomban felvettem a vasútnál a munkát.
Filimililijórié, Filimililijórié, Filimililijórié,
− vasúti munkás.

1842, nem tudtam, mi a teendő?
Nem tudtam, mi a teendő. Jól bírtam a munkát.
Filimililijórié, Filimililijórié, Filimililijórié,
Paddy, vasúti munkás.

1843, átkeltem az óceánon.
Átkeltem az óceánon, találtam is munkát.
Filimililijórié, Filimililijórié, Filimililijórié,
Paddy, vasúti munkás.

1844-ben Marylandben partot értem.
Marylandben partot értem.
Rögtön kaptam munkát.
Filimililijórié, Filimililijórié, Filimililijórié,
Paddy, vasúti munkás.

1845-ben barátaimmal söröztem.
Barátaimmal söröztem. Könnyű volt a munkám.
Filimililijórié, Filimililijórié, Filimililijórié,
Paddy, vasúti munkás.

1846-ban a vasútnál követ raktam.
A vasútnál követ raktam, hordtam a sok téglát.
Filimililijórié, Filimililijórié, Filimililijórié,
Paddy, vasúti munkás.

1847-ben jobb lett volna fenn, az égben.
Jobb lett volna fenn az égben.
Untam a sok munkát.
Filimililijórié, Filimililijórié, Filimililijórié,
Paddy, vasúti munkás.

1848-ban drága viszkimet kortyoltam.
Drága viszkimet kortyoltam.
Megint volt jó munkám.
Filimililijórié, Filimililijórié, Filimililijórié,
Paddy, vasúti munkás.

Dawn megyében van Bridgetown,
tavaly szép volt ott a nyár,
Egy kedves lányt megláttam, odaléptem,
mosolygott rám.
Gyönyörű volt ő, mint a holdsugár,
haja barna koszorú.
Eleven, csábító tündérlány.
Szerető szívem szomorú.

Tenger öblétől folyó partjáig,
Dublinban, vagy vidéken,
Nem láttam ilyen bájos lányt,
Mint nálunk a megyében.

Néztem őt és csak hallgattam,
egy furcsa érzésem volt,
Kérdezgettem az embereket:
Ez a barna lány ki volt?
Nevettek rajtam, és azt mondták:
Koronánknak éke ő,
Rosie MacGann a folyó mellől,
Dawn megye szépe ő.

Tenger öblétől folyó partjáig,
Dublinban, vagy vidéken,
Nem láttam ilyen bájos lányt,
Mint nálunk a megyében.
Aratáskor a vásárban legjobb
öltönyöm fölveszem,
Kalapom is szép, mint a nadrágom.
Mosolyát biztos elnyerem.
Nem iszom addig és nem táncolok,
nem kártyázok sosem,
Míg Dawn megye szépe nem ül mellém
és nem lesz a hitvesem.

Sétáltam egy szép napon, az útnál kőfal állt,
Leültem és hallgattam egy fiút és lányt,
Hallgattam, mit beszéltek, miről folyt a szó,
Mit jelent a szerelem? Miért szép és jó?

P, vagyis Paddy, mondom,
J, szerelmem, Jane,
Ő a legszebb ír leány,
Jane már az enyém.
Jane nagyon tetszik nekem,
Jane a szerelmem,
Nem érdekel, ki mit beszél,
Jane a kedvesem.

Ne ülj mellém, kedvesem, csak ha szeretsz még!
Azt mondják, hogy másé vagy, szíved nem enyém.
Engem többé sosem látsz. Tudom, becsaptál.
Más legényé a szíved, miért hazudtál?

P, vagyis Paddy, mondom,
J, szerelmem, Jane,
Ő a legszebb ír leány,
Jane már az enyém.
Jane nagyon tetszik nekem,
Jane a szerelmem,
Nem érdekel, ki mit beszél,
Jane a kedvesem.

Sétáltam egy szép napon, az útnál kőfal állt,
Leültem és hallgattam egy fiút és lányt,
Hallgattam, mit beszéltek, miről folyt a szó,
Mit jelent a szerelem? Miért szép és jó?

P, vagyis Paddy, mondom,
J, szerelmem, Jane,
Ő a legszebb ír leány,
Jane már az enyém.
Jane nagyon tetszik nekem,
Jane a szerelmem,
Nem érdekel, ki mit beszél,
Jane a kedvesem.

Nyáron jártam fenn, Chesterben,
Egy holdfényes éjszakán,
Egy szép barna lányt megláttam,
Ruhát mosott a kútnál.

Te leszel a párom, daj-dó-dididó,
Te leszel a párom, daj-dó-dí.

Csavargatta szépen őket,
Teregette kötelén,
Ennyit mondott nekem végül:
Milyen szép lány vagyok én!

Te leszel a párom, daj-dó-dididó,
Te leszel a párom, daj-dó-dí.

Ment a kúthoz, vizet hozni,
Hogy főzhessen egy jó teát,
Táncoltunk és kergetőztünk,
Aztán szólt, hogy a térde fáj.

Te leszel a párom, daj-dó-dididó,
Te leszel a párom, daj-dó-dí.

Lecsúszott a harisnyája,
Mondtam: én megköthetem,
Nem volt túl szűk a szoknyája,
Könnyen célt ér a kezem.

Te leszel a párom, daj-dó-dididó,
Te leszel a párom, daj-dó-dí.

Hallottál-e már lányról,
Nagyon szép volt, de nincstelen,
Hogy kimásszon nyomorából,
Egy vén kecskéhez nőül ment.

Te leszel a párom, daj-dó-dididó,
Te leszel a párom, daj-dó-dí.

Tudom, drágám, hogy nem boldog,
Erdők, földek, mennyi pénz,
Mindene jól megvan magának,
De hiányzik a férfikéz.

Te leszel a párom, daj-dó-dididó,
Te leszel a párom, daj-dó-dí…

Sok éven át én csak vándoroltam,
Pénzemet viszkire pazaroltam,
De fordul a kocka, rosszra jön jó,
Nem leszek többé csavargó.
Nem, nem soha, nem, soha többé,
Én nem csavargok soha többé!

Szokásom szerint kocsmázni mentem,
A kasszírnő azt hitte, nincsen pénzem,
Nem adott hitelt, hiába kértem,
Ilyen vendégnek egy kortyot sem.
Nem, nem soha, nem, soha többé,
Én nem csavargok soha többé!

Kivettem zsebemből egy pár aranyat,
A jóasszony szája füléig szaladt,
Nekem a legjobb a viszkim s borom,
Tréfáltál velem, te kópé, tudom.
Nem, nem soha, nem, soha többé,
Én nem csavargok soha többé!

Egyszer majd vége lesz bűneimnek,
A tékozló fiú gyón szüleinek,
Magukhoz ölelnek úgy, mint régen,
Nem leszek csavargó, esküszöm, nem!
Nem, nem soha, nem, soha többé,
Én nem csavargok soha többé!

Három fickó egyik nap,
Erre vették útjukat,
Hogy elkapjanak pár vadat,
Az erdőben, a fák alatt.
Hallalihó, hallalihó, erre jártak a vadorzók,
Hallalihó, hallalihó, erre jártak a vadorzók,

Nem bámészkodtunk sokat,
Kopó verte fel a nyulat,
Az felriadt és elfutott,
Háló várta s felbukott.
Hallalihó, hallalihó, erre jártak a vadorzók,
Hallalihó, hallalihó, erre jártak a vadorzók,

A fél erdőt se vertük fel,
Jött a vadőr az ebekkel,
Lassan húzta nagy hasát,
Megléptünk a szurdokon át.
Hallalihó, hallalihó, erre jártak a vadorzók,
Hallalihó, hallalihó, erre jártak a vadorzók,

A hegy alatt ott a patak,
Átúsztunk egy perc alatt,
Mély a víz, kilenc láb,
Jöttek utánunk a kutyák.
Hallalihó, hallalihó, erre jártak a vadorzók,
Hallalihó, hallalihó, erre jártak a vadorzók,

Táncol a nyúl egy utolsót,
Körülötte a kopók,
Annyit mondj, mikorra kell?
Még aznap nyulat eszel!
Hallalihó, hallalihó, erre jártak a vadorzók,
Hallalihó, hallalihó, erre jártak a vadorzók,

Volt egyszer kedvesem, senkim sincs most,
Volt egyszer kedvesem, senkim sincs most,
Elment örökre, végleg elhagyott,
Elment örökre, végleg elhagyott.

Egy csendes éjszakán szép álmom volt,
Egy csendes éjszakán szép álmom volt,
Eljött a kedvesem és megcsókolt,
Eljött a kedvesem és megcsókolt.

Boldogan ébredtem, nem volt sehol,
Boldogan ébredtem, nem volt sehol,
Sohasem jön vissza, hiába várom,
Sohasem jön vissza, hiába várom.

Bejárom Spanyolhont és Angliát,
Németalföldet és Franciát,
Átszelem érte a nagy óceánt,
Átszelem érte a nagy óceánt.

Volt egyszer kedvesem, senkim sincs most,
Volt egyszer kedvesem, senkim sincs most,
Elment örökre, végleg elhagyott,
Elment örökre, végleg elhagyott.

Bejárom Spanyolhont és Angliát,
Németalföldet és Franciát,
Átszelem érte a nagy óceánt,
Átszelem érte a nagy óceánt.