The Rolling Stones

Micsoda nyűg az öregedés,
A gyerekek mások ma, hallom,
minden anya ezt mondja,
A mamának kell ma valami, hogy megnyugtassa,
És bár valójában nem beteg,
van egy kis sárga pirula,
És a mama kis segítőjének védelmét keresi,
És ez segít útján, átsegíti a fárasztó napon.
A dolgok mások ma, hallom,
minden anya ezt mondja,
Friss húst sütni a férjnek csak nyűg,
Hát késztésztát vásárol és
megsüti a fagyasztott húst,
És a mama kis segítőjének védelmét keresi,
És már kettő segíti útján, át a nehéz napon.
Doktor úr, kérem, valamivel többet kérek,
Az ajtón túl még négyet bevesz,
Micsoda nyűg az öregedés.
A férfiak nem ugyanazok ma, hallom,
minden anya ezt mondja,
Nem értékelik, hogy elfáradtál,
Olyan nehéz őket kielégíteni,
aztán nyugtathatod az agyad,
Hát siess a mama kis segítőjének
védelmét keresni,
Négy segít át az éjszakán,
segít enyhíteni a helyzeted.
Az élet túl nehéz ma, hallom,
minden anya ezt mondja,
A boldogság hajszolása unalmas,
És ha még többet veszel be belőle,
túladagolod magad.
Nincs több futás a mama kis segítőinek
védelmét keresni,
De amik átsegítettek az utadon, keresztül
fárasztó halálod napján.

Ó, vad vihar tépi városunk dzsungelét,
Ó, adj menedéket, egy golyó utolér!
Ó, testvér! Nincs sehol menedék,
Nincs sehol menedék!

Tűz söpör utcákon végig, ég vörös szőnyegként,
Egy őrült bika eltévedt, mint egy tank jön felénk,
Ó testvér! Nincs sehol menedék,
Harc, testvér! Nincs sehol menedék,
nincs sehol menedék!

Ó, a víz a tarkómat mossa, kérj bármit, megtenném!
Ó, adj menedéket! Űz ezer lövedék!
Harc testvér, nincs sehol menedék!
Ó, nővér, te legyél a menedék,
te legyél a menedék!

Este van, a nap végére értem,
Gyermekek játszanak a réten,
Ártatlan mosolyuk nem felém száll,
Könnyeik felszáradnak már.

Pénzért minden nem kapható,
Az ő daluk nem eladó,
Amit hallok, az nem más,
Üres esőkoppanás,
Könnyeik felszáradnak már.

Ó, Angie, Angie, szemed felhőktől sötét.
Angie, Angie, lehetünk-e együtt még?
Lelkünkben nincs érzelem,
Nincs több pénz a zsebünkben,
Boldogságunk messze szállt.
De Angie, Angie, megpróbáltuk.
Nincs tovább.
Angie, Angie, gyönyörű vagy.
Eljött a perc, búcsúzz hát.
Angie, szeretlek téged.
Utoljára ölelj át!
Minden álmunk tönkrement,
Minden vágyunk füstbe ment.
Nincs több gyengéd suttogás.
Angie, Angie, mivé lett a vallomás?
Ó, Angie, miért szipogsz?
Csókod édes, mint a méz.
Vérem adom könnyedért.
De Angie, Angie, üt az óra és elmész.
Lelkünkben nincs érzelem,
Nincs több pénz a zsebünkben,
Boldogságunk messze szállt.
Angie, szeretlek téged,
Szemed látom mindenütt.
Nincs több ilyen asszony,
Hozzád fogható.
Könnyeidet szárítsd fel!
Angie, Angie, megpróbáltuk.
Nincs tovább.

Egy részeg lotyó rám mászott Memphisben,
Felvinni egy menetre megpróbált,
A vállán kellett átvetnie engem,
És adott piát, de az sem használt.

Honky tonk, honky tonk women,
Játszd el, játszd el a bordély bluest!

Egy elvált nővel feküdtem le New Yorkban.
Mindenki maga vívja meg harcát,
A lady rózsákkal borított végig,
Kifújta orrom, bár nem voltam náthás.

Honky tonk, honky tonk women,
Játszd el, játszd el a bordély bluest!

A matrózokkal csavarogtam be Párizst,
Oly meztelenül, ahogy jön a halál.
A Bulvár bárban berúgtam én máris,
De nem tudtalak leinni, babám!

Honky tonk, honky tonk women,
Játszd el, játszd el a bordély bluest!

A nők folyton kérnek, nem látják, hogy vérzek,
Gyertyám lesik, kopik-e már?
De baby, figyelj, nem hallod, figyelj!
Az óvóhelyed lángokban áll!

Ó, ti lányok, milyen olcsók vagytok,
csaltok mindig, ez a szabály,
Hát baby, figyelj, nem hallod, figyelj!
A dobókocka előtted áll!

A sok anyu fáraszt, tőlük fel sem állhatsz,
Váltod őket, mint a ruhát,
Hát baby, figyelj, nem hallod, figyelj!
Dobd-dobd-dobd el, dobd el a dobókockát!

Állandóan vesztek, a nőm nem marad veszteg,
nyerni kéne valamit még!
Hát édes, ne légy mérges,
De ki az ágyból, te vagy a tét!

Én, a rongyos kitaszított, az átokkal tanított,
Bűnödben én vagyok a társ!
Hát baby, baby, baby,
Dobd-dobd-dobd el, dobd-dobd-dobd el a
dobókockát!

Dobókocka vagyok, kettes, négyes, hatos,
Minden éjjel dobálsz: Elég!
Hát baby, figyelj, nem hallod, figyelj!
Ki az ágyból, te vagy a tét!
Ki az ágyból, te vagy a tét!
Dobj el, vagy dobj fel, egyes vagyok, babám,
Csak kettes vagyok, ki vagyok borulva,
akár egy hulla.
De nem vagyok nulla.
Ki kell törni végre, ki kell törni,
Végre-végre-végre-vége!

A rendőrség New York Cityben üldözött egy fiút
keresztül a parkon, és tévedésből golyót
eresztettek a szívébe.
Szívtörő, a negyvennégyeseddel
szét akarom rombolni a világot.
Egy tízéves kislány az utcasarkon tűt szúr a karjába,
és meghal a sikátor piszkában.
Az mondta az anyja, nincs esélye,
nincs szerencséje.
Szívtörő egyenesen a szívébe szúrta a tűt.
Szívtörő, kínokat hozó,
kiloptad a szerelmet a szívemből.

A katonák kiabálnak: Ki megy ott?
Messzire utazunk innen felfegyverkezve,
Egy Bibliával és káromkodunk.

Candy és Cathy, remélem, mindketten jól vagytok.
Kérlek, gyertek, látogassatok meg az erődben.

A zászlók mint dollárcsekkek repülnek,
A cementhegyek magasságából
nem láthatod a tornyot,
A sokfalú utcákon át parasztok jönnek
és csoszognak,
Hallhatod, ahogy számaikat bemondják.
Az üvöltöző emberek villámgyorsan repülnek,
Csillogó páncélkocsikban
az acél- és üvegerődön át.

Ha szívembe döfném a késemet itt,
A színpadon összeesnék,
Elég lenne tán? Nektek úgyse fáj!
Őrült ez a srác, hinnéd,
Az egy őrült, nézd!

Ha egyszer győznék,
Elénekelnék egy furcsa dalt neked,
Kielégítene? Beérnéd-e vele?
Könnyítene kínodon, könnyű agyadon?

Látod, ez csak rock and roll, de nekem tetszik!
Látod, az csak rock and roll, de nekem tetszik!
Tetszik, tetszik, nekem jó!
Ne gondold, ne hidd azt, hogy így jó élni!

Ha szívembe döfném a tollamat itt,
S a színpadon összeesnék,
Kielégítene? Beérnéd-e vele?
Könnyítene kínodon, könnyű agyadon?

Látod, ez csak rock and roll, de nekem tetszik!
Látod, az csak rock and roll, de nekem tetszik!
Tetszik, tetszik, nekem jó!
Ne gondold, ne hidd azt, hogy így jó élni!

A csavargóról kell beszélnem,
hát mindenkinek menni kell,
A csavargóról annyit mondok,
a hátsó ajtót törte fel,
A lámpa fénye nem zavarja,
rádobott egy kárpitot,
A fal mögött vár hajnalára,
a kakassal ébredni fog!

A kalandorról kell beszélnem,
kit sohasem láttatok,
A kalandorról annyit mondok,
a kerítésen átugrott,
A szomorúan síró szélben a nődre les,
és ágyba megy,
A csavargóról bármit mondok,
nem lesz szava senkinek.

A csavargóról kell beszélnem,
mindenkinek menni kell,
A csavargóról csak annyit mondok,
otthonára sosem lel,
A szobalány nem szól, csak kéri,
hogy kevéssel is jól beéri,
A paplan alatt súgva kéri, hogy
mindent megkap, azt reméli.

Nem hallod, tőlem reszket Boston,
pedig nem vagyok odavaló!
Ha egyszer éjjel nem vagy otthon,
a hálószobád kiadó!
Én lelövöm a frigid nőket,
mert semmi jóra nem valók,
A csavargóról meg annyit mondok,
hogy ez itt nem disco-show!

Én kihívom a szerencsémet,
mert veszteni is tudni kell,
És kezemben a hosszú késsel,
lábujjhegyen mászok fel!
A kutya vonít félve éjjel,
szemében kék szenvedés,
A hátsó ajtó nyílik éppen,
az asszony int, hogy jöjjek és…

Te meg járj a hülye báljaidra,
a nődet gyorsan elviszem,
A csavargóról ne mondj semmit,
a kést a torkodra teszem!
És nem tudod meg, ki vagyok én,
nem köphetsz be, ki vagyok én,
Nem köphetsz be, ki vagyok én!
Csak annyit mondok, fájni fog és…
Csak annyit mondok, fájni fog és…

A csavargóról kell beszélnem,
hát mindenkinek menni kell,
A csavargóról annyit mondok,
a hátsó ajtót törte fel,
A lámpa fénye nem zavarja,
rádobott egy kárpitot,
A fal mögött vár hajnalára,
a kakassal ébredni fog!

Furcsa szokásaim vannak, háromkor teázom,
És a húsnak, amit vacsorára eszem,
egy hétig kell lógnia,
A legjobb barátom vízi patkányokat lő
és a libáit eteti velük,
Nem gondoltál rá, hogy jut hely neked
a lepedők között?
Gyere, édes! Építsünk otthont háromnak is!
Gyere, édes! Nem akarsz velem élni?
És van vagy húsz esztelen gyerek,
berakták őket egy óvodába,
Fejhallgató-fejük van és koszos a nyakuk.
Olyan huszadik századiak,
Igen és sorba állnak a fürdőszobáért,
mindig 7:35-kor,
És nem gondolod hogy egy női kézre
van szükségünk ahhoz,
Hogy ez az egész életre keljen?
Nagyon jól néznél ki, ahogy tolod
a babakocsit végig a Fő utcán,
Gyere, édes! Hát nem akarsz velem hálni?
Ó, a szolgák olyan segítőkészek, kedves,
A szakácsnő egy kurva, ó, igen,
a komornyik tud neki egy helyet
A konyhaajtó mögött,
A cselédlány francia, semmi esze sincs,
a Crazy Horse-ból való,
És amikor vetkőzik a sofőr csettint,
a komornyik szemei keresztbeállnak,
Nem gondolod,
hogy az utca másik oldalán a helyünk?
Nem gondolod,
hogy a lepedők között a helyünk?

Látok egy vörös ajtót, feketére fessék,
Váljék most feketére minden színes festék!
Látok boldog lányokat nyári ruhában,
Elfordítom fejem, szemem éjszakában.

Látok egy sor autót feketére festve,
Itt állok, nézek vissza múló szerelmemre,
Emberek jönnek és csak a szürke földet nézik,
Megszoktam régen, hisz’ ezt látom mindig.

Magamba tekintek és látom ott, legbelül,
Egyetlen vörös ajtóm hamvad, megfeketül,
Nincs többé − ha eltűnök − a mások élete,
Oly nehéz elviselni, az élet fekete!

Álmomban nem láthatom többé kék szemedet,
Előre nem tudhattam, ez történik veled,
Ha belenézek vérző, lemenő napomba,
Szerelmem velem együtt hullik a múltba.

Nem látlak, baby, nem, nem,
A babák, a babák, legyenek feketék,
A napot, a napot is fesse le az ég…
Koromfeketék, szénfeketék…
A babák is legyenek feketék!

A gyémánt csörög rajtad, a ruhád jól szabott,
Hoz és visz a sofőr, büszkén mutogatod,
Ne nézz játéknak, mert a tűzzel játszol!
Ne nézz játéknak, mert a tűzzel játszol!

Az anyád nagyon gazdag,
övé a fél St. John’s Wood,
Az apád élne vele, ez az egy, amit nem tud,
Ne nézz játéknak, mert a tűzzel játszol!
Ne nézz játéknak, mert a tűzzel játszol!

Az öreg gyémántot vesz neki,
ékszer a legjobb boltokból,
Ő meg Stepney-ben él régen,
elment végre Knightsbridge-ból,
Ne nézz játéknak, mert a tűzzel játszol!
Ne nézz játéknak, mert a tűzzel játszol!

Látom, van egy pár gyémántod,
s lesz még több, tudom,
De jobb, ha figyelsz, mit lépsz!
Élj anyáddal, virágom!
Ne nézz játéknak, mert a tűzzel játszol!
Ne nézz játéknak, mert a tűzzel játszol!

Földre tett egy forró hurrikán,
Ott veszett a lángok közt anyám,
Ennyi történt, másképp nem lehetett,
Ennyi történt, de Jumping Jack Flash így született!

Fogatlan, vén banya mostohám,
Ostorszíja volt az iskolám,
Bárhogy történt, másképp nem lehetett,
Bárhogy történt, de Jumping Jack Flash felnőhetett!

Nem kell morzsa, hogyha ott a héj,
Héj helyett az egész, amit kérj!
Ennyi történt, másképp nem lehetett,
Ennyi történt, de Jumping Jack Flash
még szabad lehet!

Elmúlt a gyermekkor és nincs sok örömem,
Nem tudom, mi rossz? Mi a jó?
Csak egyvalami van, amit meg nem érthetek,
A lánytól a fiú miért lesz beteg?

Legyek kívül, legyek bent?
Beszélhetsz, én nem értem.
Megpróbálom érteni,
Olyan nehéz dönteni,
A kerítésen ülök fenn.

Az összes barátom másnak dolgozik,
Az életük rég zálogban,
Nem tudom felfogni, mi történt velük?
Megházasodtak, ennyi az életük.

Legyek kívül, legyek bent?
Beszélhetsz, én nem értem.
Megpróbálom érteni,
Olyan nehéz dönteni,
A kerítésen ülök fenn.

Jön egy nap, öreg leszel és mindent utálsz,
És nincs több terved, ami vár,
Rádöbbensz arra, mit választottál,
Ő a tiéd, de te nem vagy szabad már!

Legyek kívül, legyek bent?
Beszélhetsz, én nem értem.
Megpróbálom érteni,
Olyan nehéz dönteni,
A kerítésen ülök fenn.

Óh, szép Lady Jane,
Mondd, látlak-e még?
A szolgád vagyok
És az maradok.
Játékunk nagy titok,
Csak térden állhatok,
Hű szívem tiéd: Lady Jane.

Óh, kis lady Anne,
Megtettem mindent,
Most búcsúznom kell,
Köt ígéretem,
Meséknek vége már,
Az időd most lejár,
Engem pedig vár Lady Jane.

Óh, édes Marie,
Várok hajnalig,
A lovam rohan,
Úrnőd karomban,
Éjszaka, esküvő,
Szolga és hercegnő
Az élet titok, Lady Jane.

Mi – jelen életünkben –
Tudjuk, hogy a csillagok igazat mondanak,
Így, ha te mész elsőnek,
Hagyj jelet, hogy tudjam.
Kérlek, vidd magasan a lámpást!

A szolgák alszanak,
Az ajtó bezárva,
Hallod, megáll a szívem.
Kérlek, tartsd magasra a lámpást!

Átmész az éjszaka tengerén,
Szabadon a repülés varázslatától,
Köpenyeg, lelki lepel.
Ébressz fel álmomból,
Mint egy felhőt.
Kérlek, tartsd magasra a lámpást!

Én – nyomorúságos állapotomban –
Téged várlak minden este.
Arcom halottsápadt lesz,
Beszélsz hozzám fátyladon át,
Hallom zokogásodat.
Kérlek, vidd magasan a lámpást!

Állt, várt valakit a pultnál,
Pénz, zene, füst, egy pohár bor,
Tudtam, nem kell nekem sem több egy kortynál,
És én, a hontalan, rabja vagyok.

Leküldtél Chelsea-ben a gyógyszertárba,
Menjek és váltsam ki receptedet!
Együtt álltam Jimivel ott a sorban,
Már látszott rajta, ember, milyen beteg.

Mindent nem kaphatsz meg, ami kell,
De ha megpróbálod, talán rátalálsz és a tiéd!

Este lementem a tüntetésre,
Kivenni részemet valamiből,
Daloltam: „Elég az elnyomásból!”
Ha kell, ötven kirakatot betörök.

Aztán ittunk valahol egy szódát,
Cseresznyével, így jobb is talán,
Énekeltem egy dalt Jiminek,
Egy szót felelt nekem: Halál!

Mindent nem kaphatsz meg, ami kell,
De ha megpróbálod, talán rátalálsz és a tiéd!

Láttam őt, ott állt a fogadáson,
Poharában egy ember vérzik,
A csalás művészetét gyakorolta,
Nem zavarja, hogy nézik.

Mindent nem kaphatsz meg, ami kell,
De ha megpróbálod, talán rátalálsz és a tiéd!

Ha megmondom, hogy ki vagyok,
elönt a víz és félsz,
Csalok, lopok, hazudok,
mindig volt, van, lesz miért.
Jézust olcsón eladtam,
övé az ég, enyém a pénz,
Pilátust megátkoztam
és tisztára mostam kezét.

Jó, hogy itt vagy, mi az, mit remélsz?
Miért jöttél, mi az, amit kérsz?

A tábornokkal nevettem,
míg dühöngött a villámháború,
A táborban a testek bűzlöttek,
azt hitték, nem marad tanú,
Világgá kürtöltem,
a két Kennedyt ki ölte meg,
Tudjuk jól, hiába keresik,
mindig becsapják a tömeget!

És van, ahol minden zsaru bűnöző,
És minden bűnöző szent,
És a fej a farok,
Ott én LUCIFER vagyok!

A gyilkos hajnalban ébredt,
felhúzta a csizmáját,
És belépett a régi kelléktárba.
Felvett egy régi
Maszkot, majd meglátogatta a szobát,
ahol az apja élt.
Apám! − Igen, fiam! − Meg akarlak ölni!
És aztán végigment a hallon
és belépett a szobába,
Ahol az anyja élt. Anyám!
− Igen, fiam? − Meg akarlak…

Lehagytál, lehagytál,
az ördöggel versenyt futottál,
Nem vagy rossz, nem vagy jó,
csak épp a pokolba való!
Menj el, menned kell,
rohanhatsz, úgyis elveszel,
Új világ, alvilág, az őrület belül les reád!

Menj el, menned kell,
Rohanhatsz, úgyis elveszel!
Új világ, alvilág,
Az őrület belülről les reád!

Baby, baby, a reggel oly szomorú volt,
Elhívott New York City, a jegy nevedre szólt.
Édes, édes, úgy várom a kétnyelvű csókod,
A lábaddal ölelj át!
Ha utolérlek New Yorkban,
Hát sírni fogsz egy éjszakát!

Drága, drága, némán áll a telefon.
Tudom, célod megint Hollywood.
Prémet akarsz válladon,
Senkid sincs ott, a fiúdat kirúgták a városból,
Rajtam járnak rock and rollt!

Te vagy a sztárfaló, sztárfaló,
sztárfaló, sztárfaló, sztár!
Sztárfaló, sztárfaló, sztárfaló,
sztárfaló, sztár!

Az üveg pörgött, én vesztettem,
Elvett tőlem Steve McQueen,
És te meg én két apró csepp,
A lepedőn ezüst szín,
Édes, úgy várom a kétnyelvű csókod,
a lábaddal ölelj át,
Fogadok, hogy utolérsz,
és megelőzöd még a Halált!

Hallottam, hogy polaroid képed
csúnya, pornográf,
Gyümölcs-trükk, banán-ügy,
Tudsz egy jó csomó tréfát.
Nyitva állok bármire én,
És tudod jól, hogy hol találsz,
Fogadok, hogy utolérsz,
Megelőződ még a Halált!

Te vagy a sztárfaló, sztárfaló,
sztárfaló, sztárfaló, sztár!
Sztárfaló, sztárfaló, sztárfaló,
sztárfaló, sztár!

Mit csináltok itt a Nyugati 8. utca
és a 6. sugárút sarkán?
Keith, te mit csinálsz?
Én azt hiszem, itt az ideje,
hogy felkeljünk és kimenjünk,
Felkeljünk és kimenjünk – bele valami újba.
Ó – és annak meg kell mozgatnia engem.

A szegények nézik a gazdagokat,
Akik mocskolják az ő szegénységüket.
Kelj fel és ess bele valami újba!
Kelj fel és kezdj valami újba!

Ujjlenyomat dosszié, elkapsz engem.
Üldözöl, tudod az utam,
elkapsz és a földhöz vágsz.
Előre ismeri mozgásom,
figyel mesterséges holdjáról,
Érzem követnek, üldöznek.
Vízbe lépek, hogy eltöröljem lábnyomaimat.
Egy kis spicli az FBI-ban, ahol papírjaim
hat láb magasan állnak,
Ó, hogy nyomaszt, mennyire nyomaszt.
Jobb, ha vigyázol telefonoddal. Rossz a szám?
Tudják, hogy nem vagy otthon.
Valami kis spicli az FBI-ban, ahol papírjaim
hat láb magasan állnak,
Ó, hogy nyomaszt, mennyire nyomaszt.
Ki az az ember ott a sarkon odaát?
Nem tudom, de jobb, ha meghúzod magad.
Elektromos szemek vigyáznak,
bérelhető patkányok,
Akik tanúskodni fognak.
Ismerik szokásaimat,
figyelnek mesterséges holdjukról.
Hello Baby! Nem egyedül beszélgetünk,
Valaki figyel, igazából nem tudom,
De jobb, ha elmondod a nővérnek, tűnjön el.
Mert tudom, hogy fényképeznek
ultraviola sugarakkal.
És minden titokban folyik, nem nyilvánosan.
Lőj először te, így helyes, tudod.
Viszlát! Ki figyel most? Valaki figyel.
Guvadt szemüket rajtad tartják.
Micsoda ár, micsoda árat kell fizetni.
Rendben. Jó éjt! Aludj jól!

Mondtam neked egyszer-kétszer,
Szavamra nem figyeltél fel,
Ne akarj a legjobb lenni,
Túl könnyű vagy, nekem ennyi!

Engem többé nem látsz,
Engem többé nem látsz,
Többé nem látsz,
Nem bizony.

Sajnálom, de nem maradok,
Nagyon unom a tegnapot,
Itt maradni túl nagy kényszer,
Holnap újra csak ezt érzem!

Egyszer-kétszer mondtam neked,
Az árat még megfizeted,
Változz meg hát, amíg lehet!
Én most messze-messze megyek!