Tom Waits

Pénzt akar a zsebed
Asztalod vacsorát
Kalapot a fejed
És takarót az ágy
Az ég csak vár
A holnap sír még
Csak várj, amíg a tegnap ideér

Ha New Yorkba megyünk majd
Én vonattal jövök
S ha itt akarsz maradni
Várj, míg visszajövök
Az ég csak vár
A holnap sír még
Csak várj, amíg a tegnap ideér

És ha odamész
Hol a szivárványt
Eléri a halál
Az álom igaz lesz
Na, kislány, ne sírj
Az emlék csak hazugság

Az út előttem áll
És a Hold majd elvezet
És azt akarom, hogy ne feledd
Ahogy éjjel elmegyek
Az ég csak vár
A holnap sír még
Csak várj, amíg a tegnap ideér
Az ég csak vár
A holnap sír még
Csak várj, amíg a tegnap ideér
Csak várj, amíg a tegnap ideér

A zongora volt részeg,
a nyakkendőm elaludt,
A banda elment New Yorkba,
a wurlitzernek kaput,
És ollót várt a szőnyeg, a fények,
mint a szökött rabok,
A telefon sírt a bagótól,
és az erkély nagy estélyt adott,
És a zongora volt részeg,
És a zongora volt részeg,
és az étlapok mind szétfagytak,
A fényszórós egy félszemű,
de a másikon sem lát sokat,

És a hangoló nyert egy műfület,
és az anyósának mutogat,
És a zongora volt részeg,

És a zongora volt részeg,
a kidobó egy szumóbajnok,
Fánkot eszik meg pirítóst,
a tulaj törpe agyilag,
Az IQ-ja a küszöb alatt,
mert a zongora volt részeg,

Mert a zongora volt részeg,
és nem találod a pincérnőt,
A Geiger-számlálóval,
utál téged, és a haverokat,
És te nem hozhatsz sört nélküle,
és a pénztárban csak locsognak,
És a bárszék vadul lángol,
az újságok megbolondultak,
A hamutartó nyugdíjba ment,
és a zongora volt a részeg,
És a zongora volt a részeg,
és a zongora volt a részeg,
És a zongora volt a részeg,
nem én, nem én, nem én.

Az okos pénz a bankban, az utcákon a Hold,
A sötét fickók mind törvényszegők,
És nálad, Kelet Saint Louis-ban
beszédet hord a szél,
És az eső hangja hízelgőn mesél.

A karneváli szalonban dühöng Napóleon,
A tükör elbújtatja jegyesét,
Hazamegy a zenekar, az eső kalapál,
És így igaz, hogy semmije sincs már.

Az idő vár, vár, vár,
Csak vár, vár, vár,
Csak vár, vár, várja, hogy szeress,
Az idő vár, vár, vár.

Az emlékeink árvák, akár a vonatok,
Zsugorodnak, ahogy távolodnak el,
És mennyire nem is emlékszel,
mennyi nem felejthető,
Az álmokba szenteket hoz az idő.

A lány azt mondta, marad,
amíg a kötés lejön a sebről,
A sok nyálas nem tud lelépni, ha kell,
Matilda kérdi a matrózt: álmok ezek, vagy imák?
Hunyd le a szemed, fiam! Na, látod, nem is fáj.

Ocsmányak a dolgok a naptáras lánynak,
A srácok elhajtanak az út másik oldalán,
De a lány, ha begurul, kiránt egy borotvát,
És ezer galamb a lába elé hull.

Hát tégy gyertyát az ablakba
és csókold meg a fiút,
A kedves ázik az ablakodon túl,
Akár csak egy idegen, gazzal a szívén,
Fogadj fel egy hegedűst, míg visszatér.

Botok, kövek törnek szét és ez mind igaz lesz,
Ha meghal anyád és itt hagy, altatót énekelek.
Mi lesz majd a kisfiú, fésűt nem lát sosem,
Csavarog a ház körül, csak aprópénz, de élni kell.

Hozz inkább egy új vödröt, lyukas a kerítés.
Ha nem jön levél, tudhatod,
börtönben vagyok még.
Mi lesz majd a kisfiú, imát nem mond sosem.
Alszik, mint egy kisbaba, csak aprópénz,
de élni kell.

Dohányt rágsz, és bámulod, a csillagokat fenn,
Ott a madárijesztő, mint a poén egy rossz viccben.
Van egy hely, hol tök alsó a felsőt nem viszi el,
Nem jöhet Mátyás király, csak aprópénz,
de élni kell.

Köss egy csokor rózsát, az esőben alszol kint,
Lekésed a vacsorát, és megbántasz,
megbántasz megint.
Hallgatom a pacsirtát, vajon miről énekel,
Pásztázol a lámpával, aprópénz, de élni kell.

Mi lesz belőled, kisfiú, ha csapot-papot otthagysz,
Folyton csak nő a világ, ha egyedül maradsz.
Hát, kisfiúk, itt a Manó, és bárhova elcipel,
Csak aludjatok a vánkoson, aprópénz, de élni kell.

Mássz át ezen a gomblyukon,
Szállj a csillagokra fel,
És megmutatom, hol nőnek a lókötők,
Aprópénz, de élni kell.

Jó reggelt, Mr. Nyissz-Nyissz-Nyissz, a haja rövid,
mint az enyém
Jó reggelt, Mr. Nyissz-Nyissz-Nyissz, látom, rövid,
mint az enyém
Öbölbeli rum, boldog kisinas, fenőviasz, ostorvég
Csappantyúk, cipőpaszta, lógnak szerteszét
A borbélyüzletben, állkapocstörő újságállványok
Várakozás, oldalpajeszt hagyó hajvágás

Jó reggelt, Mr. Ferguson, hogy mondjam, hallottam
Kihúzta a bajból magát, mert gyakran
vágatja a haját
Mint egy jó fiú, látom, és nem nagyon hiú
Hát én még naponta megnyírok
egy egész osztályt
Nem érdekli esetleg?
Kaptam pár jegyet a cirkuszba
Feltűnt, hogy eltűnt a hasáról egy hurka

Hát mi újság, Mr. Brown, azt csicsergik
A fiának szűk ez a város, talán csak nem sáros
Vettem egy kobaltkék jeepet
és adok magának egy jó tippet
Csak dobja már ide a sportoldalt
amit egy órája lefoglalt
Cincinatti jól áll, negyven éve vagyok
Pittsburgh-szurkoló
Tíz az egyhez fogadok, hogy a Kalózoké
lesz a bajnoki zászló

Tudja, hogy a haj egyre hosszabb
A szoknya egyre rövidebb lesz
Olcsóbban is levágják a haját
Ha átlépi a déli határt
Ha az anyád látott bagózni
Miért rúgna seggbe?
Na, oltsd el te, kis fiatalkorú
Méghozzá sietve
Óh, ha egy millió dollárom lenne
Mit csinálnék vele?
Megint fodrász lennék
És nem egy olyan simlis, mint te

Legutóbb jól átvágtál
Most fizess duplán
A cirkuszra spóroltál
És egy lányra költötted
Tudom, széles e világon
A hajat a legjobban én vágom

Vörös brandy, gyémánt pohár,
Az álom készít el mindent,
Az idő lassú, édes méz,
Csak a bolond tudja, mit jelent.
Csábíts el, csábíts el, csábíts el,
Állj, nincs erőm.

Tudom, hogy ő füstből van,
Mégis érzem, elvesztem,
Tudja jól, hogy megtörtem,
Hát játszanom kell.
Csábíts el, csábíts el, csábíts el,
Állj, nincs erőm.

Holland rózsaszín, olasz kék,
Ott kinn áll, téged akar,
Az erőm régen elhagyott,
A lelkem csupa zűrzavar.
Csábíts el, csábíts el, csábíts el,
Állj, nincs erőm.

Nem megyek misére a héten
Nem koptatom a térdem
Nem magolom a Biblia könyvét
Van egy saját keresztségem
Én tudom, hogy Jézus szeret
S ennél kicsit jobban még
Ha letérdelek minden vasárnap
Az édességbolt hideg kövén

Kéne már egy csokoládé Jézus
Velem csak jót tesz
Jöjjön már egy csokoládé Jézus
A lelkem boldog lesz

Nekem nem kell Abba Zabba
Nem kell nekem más vallás
Ez jobbat tesz egy ilyen srácnak
Mint egy őszinte gyónás
Ez az egy, ami feldob engem
Jobb egy korsó aranynál
Csak a csokoládé Jézus
Tesz engem boldoggá

Ha keményedik az idő, és viszkid sincs már
Takard be a megmentőt, van celofán
Árad, mint a Mississippi, így oké
Öntsd le fagylalttal és lesz jó parfé

Kéne már egy csokoládé Jézus
Nekem elég jó
Kéne már egy csokoládé Jézus
Nekem elég jó

Kéne már egy csokoládé Jézus
Velem csak jót tesz
Jöjjön már egy csokoládé Jézus
A lelkem boldog lesz

Elhagyom a családom
És minden barátom
A szívem a szélben
A testem otthon
És a felhők közt címek
Az új címlap kész már
A könnyem sós víz
És a Hold is fenn jár

Tudom, Martin Eden
Büszke lesz rám
Akár azokra, akiket
A víz elhívott már és
Az árboc tetején
Énekelem dalom
S a francba is, végre
Elhajózom

Köd száll fel és homok
Kavarog, én kifutok
És Ahab kapitány
Rám többé nem morog
Nyelj el, ne kövess
A kék víz a lányom
Egyedül utazom
Mint fény a hullámon

Kérlek, hívd fel a banyát
Mondd, ne sirasson el
Mert búcsúmat az égre
A Hold írja fel
Itt még senki sem ismer
Ami csak kell, ráhagyom
A francba is, végre
Elhajózom

Végy szemet szemért
Fogat fogért
Tudod jól, a Bibliából
Nem hagyhatsz nyomot
Ne feledd az arcot
Egyetlen férfiét sem
Egyetlen férfiét sem
Fenn a Hold egy jól megcsiszolt penge
Éle, ha kell, a kőből is vért csapol
Álmaidon átvágtat egy hintón
A kerítések az éjben mind-mind csontból

Próbálták fékezni őt
Ráccsal, lánccal, kővel
De kitört minden börtönből
És csizma döng a lépcsőn
A nehéz ajtó kiszakadt
Ő nincs már ott rég megszaladt
Ő nincs már ott rég megszaladt

Egyszer valakit megölt egy gitárhúrral,
És a királyok asztalánál ült,
Kimentett egy kisbabát a mély vízből
Mondják, hogy szárnyat hord a ruhája alatt
Ezért félnek tőle

Ezek félnek tőle
Azok imádják
Mert becsapta őket nagyon
Aki csak ránézett
Letagadja később
Hogy valaha is látta őt
Valaha is látta őt

Ha kell, idegenné változtatja magát
És széttörnek pár üveget a hátán
Aztán eltűnik a kukoricásban
És a láz dobja veri belül az agyát
Ezek félnek tőle
Azok imádják
Mert becsapta őket nagyon
Aki csak ránézett
Letagadja később
Hogy valaha is látta őt
Valaha is látta őt

A városban kihirdették
Ha jó leszel, itt élhetsz még
A lány úgy hagyta ott a Monte Riót
Ahogy a puska lövi ki a golyót
Monroe-csípő és fekete szem
És egy Kaliforniába szóló jegy
A Hold arany, a haja a szél
Szólt: Gyere már, Jim, és vissza se nézz

Óh, hallod, hogy harcolj, harcolj
Ne add fel, harcolj
Fogd a kezem, itt állok még
Nem hallod, harcolj

Adott neki egy olcsó órát
S egy gyűrűt, amit ő csinált
Bűnbakot keres minden áldozat
Te megosztottad velem az ágyamat
Hát menj és hívd be a kopókat
És ne szedj fel a bárban lányokat
A lány azt mondta: én szeretlek még
De tudom, semmit sem tehetnék

Isten óvja kis hamis szíved
St. Louis összetör, összetép
Hiányzik majd ez a rekedt hang
Remélem, itt leszel velem még
Csak romboltál, nem építettél
És mindent porig égettél
Óh és semmi sem tarthat itt többé
Hát elbújsz a bús világ mögé

Lenn áll a Folyópart Motel
Zuhog nagyon, és tíz fok van
Lehunyt szemmel lebegni kezd
Az egydolláros butikban
Táncolni így nagyon nehéz
Ha hideg van, és zene sincs
Oly távol a szülőhelyed
De belül, az agyadban szól a lemez
Egy dal szól: Harcolj

Ledarált pasas a pult mellett
Álmok nélkül aludt, míg mennie kellett
Harang szól a toronyban, Ray bácsi, egy kört
Ne törődj a sereggel, akit vár a jég és föld

Nos, ne sírj babám, van még fa a fészerben
Kő az ágyamban, madár a kéményben
S ha tiszta lesz út, az üveg jár egy kört
Várja őket majd a jég és föld

Szalagok a fűzfán, koszorú a szélben
A postaládában macska alszik, mélyen
Mi sosem táncolunk, hiába hív a völgy
Míg álmainkat elnyeli a jég és föld

Adj egy Winchester karabélyt, töltényt a dobozból
Lődd szét az istállót, guruljon le a dombról
A zongora jó tűzifa, az álom csak néha öl
A mi ágyunk most a jég és föld

Hívj zsarut a menhelyre, hozz bibliát, kötelet
Egy doboz lázadást s egy szappant, ha lehet
Gyújtsd fel a sok abroncsot, égjen, mint tölgy
Hozz egy dollárt magaddal, babám, jég és föld

Fogj egy szélkakast, vágd fejbe kővel
Óvakodj a kutyámtól és óvakodj tőlem
Ne szólj a szomszédhoz, míg a halál értünk jön
Törj be minden ablakot, vár a jég és föld

Hazatért a háborúból, s egy bulit akart
És a feltuningolt kocsiját
Két lábat, ami szétnyílik, mint a lepkeszárny
És egy izgő-mozgó kicsi kutyát

Az Üdvhadsereg bandájából kikapott egy lányt
A vízben játszott kardhaltrombonon
Együtt mentek fel a Tíz Gyilkos tavához
És így szólt: Jézus, de jó is otthon

Hazatért a háborúból, s egy bulit akart
Na meg egy kis tűzijátékot
És egy nádvágó késsel készen áll bármire
Fél pint viszkiért felfogadhatod

A bolt fölötti szobában végleg kipukkadt
De itt Hollywood könnyeit nem kérik
És elvarázsolt egy szegény oregoni lányt
És úgy maradt vagy huszonhét évig
Otthagyta reményeit s Kaliforniát
Egy légycsapó bendzsóval a hátán
Meg egy szerencsetigrissel,
majd bevett pár tablettát
Így találtak rá egy kidőlt fánál

A hadnagytól kanárit kapott és szétrázta a fejét
S mint a májusi holdfényt a dal szerint
Oklahoma kormányzója húsz évet sózott rá
Mert amit ez a baka csinál, az rossz mind

Most eljátszik egy gyászjelentés-mambót
Valaki látta, ahogy a falon mászik
Talán ez a mese egyben tartja majd
Mások mondják: Ő sohasem járt itt

Mondják, látták őt lenn, Birminghamben
Egy tehervagon legmélyén hált
És ha azt hiszed, mondhatsz
egy ennél nagyobb mesét
Az Úrra mondom, hogy hazugság

De szép látvány, hallod, ilyet nem láttam még,
Megdolgoztam érte, tudod, ismersz már rég
Télen, a hidegben, a vízben a hídnál,
Láttad az új kocsit, kinn, a bár előtt áll

Hé, bármixer, ne aludj, csak töltsd a piát,
A sok kopasz bunkónak és ne sajnáld,
A nagycsapatra, a múltra igyunk egyet hát
A régi szép időkre és aztán igyunk egyet rád

Nincs meg az a banda, elhagyták a várost
Csak Tumm és Giardina van, a híres hátvédpáros
Mólésak és azt mondják, hogy Monk
a nagy bajnok
De én totál készen is a legjobb vagyok

Nem tudtad, hogy Nash balesetben halt meg
Csak két-három hete történhetett
Kiröpült, átfordult s egy fának ütközött
Bömbölt a rádió, amikor elköltözött

Az a lány férjhez ment Sidhez, és kölyköt is szült
De később elváltak, most Sid rablásért ül
Játsszunk egy flippert, bár esélyed nincs sok
Inkább kérd fel a lányt, az tán menni fog

Sérülten állok, nem a Hold bántott,
Az Isten sem gyűlöl már,
Látlak még holnap, Frank, egy havernak
Adj kölcsön egy pár dollárt!
Menj csak, táncolj Matilda,
Egy valcert Matilda, velem!

Én, az ártatlan áldozat egy sikátorban várlak,
Hogy utálom a katonákat itt,
Angolul nem tud senki sem, vagy csak én vagyok
Részeg megint?

A kutyák ugatnak, a taxik parkolnak,
Ennyit tehetnek értem csupán,
Hogy szúrj le, azt kértem
és te széttépted az ingem,
Így csúsztam le térdre, babám,
A bokrok között másztam, a tőrt elástad, láttam,
S megláttad a hátam, de kár.

Szent Kristófom meg nem véd,
megcsókoltam a nő kezét,
Ahogy egy félkarú bandita tudja csak,
A kínai főnök meg hidegvérrel integet,
S a sztriptízgörlök vetkőznek újra.

És kérj bármit a matróztól,
Vagy a kulcsokat a smasszertól,
A tolókocsis öreg tudja rég,
Hogy Matilda egy vádlott, megölt több mint százat
És utánad megy mindig, bárhova mész.

Nem kell már a szánalmad, a szökevény tudja,
Az utcán nem álmodhat,
A dróthálót széttépték, a Szellem árulja emlékét,
És tenni szeretne végre valami jót.

Egy kopott, öreg bőrönddel vár valahol egy hotel,
Sosem gyógyuló sebeiddel élsz,
Egy majdnem Madonna inge bűzlik
az ócska parfümtől,
Whiskytől s még ott a vér,
Az éjjeliőröknek, s az utcaseprőknek
És Matildának is jó éjt.

Nem érdekli a bevétel,
Derekán a köténnyel,
A tegnap esti szállítmány,
Az agglegény a jegyekkel,
Ő egy zsák mozgó méreg, és akárkit megnyúz,
De csak mert utolérte őt a blues.

Te James Cagney lehetnél, ő meg Rita Hayworth,
A boltban, a pult mögött,
Nem hinnéd, hogy egyedül él.
Facér-e, vagy csak kacér?
Légy nagyon türelmes
És majd mindent elmesél,

Megkérdi, és hogy kérik?
Keményen, vagy csak félig?
A válasz úgyis mindegy,
te meg jobb, ha nem játszod el
A srácot a bőrönddel, és egy jeggyel,
ami elvisz innen,
Az ócska állomásról egy rossz cipő elhúz,
Ez semmi, csak hogy elhívott a blues.

De te nem tudsz másra nézni,
kell még egy pohárral kérni,
S amíg kitölti neked, ugratja a vendégeket,
Köszi, köszi, Mr. Szöszi, lepusztult mára Jersey,
Mögöttem csak egy lerobbant,
pocsék tragacs maradt.
És egy álom, amit üldöztem, egy vesztes háború,
És megint vár a pohár és a blues.

Volt egy cukros bácsikája és egy kölyök nyalókája,
Bankszámlája meg mindene,
jobbhoz szokott élete,
Otthagyta az egészet, nem ölel, csak ha részeg,
Mert így nem mondhatja senki neki: Menj innen!
Hát elvitték a számlákat, a kulcsot és a húst,
Elmentek, mert hívta őket a blues.

Az éjszakai vonat indul, „Jó estét!”
s a busz megmozdul,
Leülhet a helyemre, én még maradok egy kicsit,
Gyorsan foglalj egy szobát,
a benzinkútnál jut még ágy,
Kapok meleg vacsorát,
mit veszthetek, ha nincs több busz?
Van egy őrült érzésem, itt maradok, mint egy túsz,
Meghívtatok engem, te és a blues.

Jó nekem itt az ágyamban
Nem növök fel soha
Úgy látszik, minden rosszabb lesz
Nem növök fel soha
Csak élsz a ködös világban
De mindig van változás
Van remény, és kutya leszek majd

Tudom, miért mit fizetsz
Nem növök fel soha
Ilyen én sosem leszek
Nem növök fel soha
Lassan mindenki azzá lesz
Amitől félt
Egyedül csak a mának él

Lyukat fúrok a tévémbe
Nem növök fel soha
Kipróbálok pár gyógyszert

Nem növök fel soha
Nem akarok ordítani
Nem akarok kopaszodni
Nem akarok kételkedni
Nem akarok cserkész lenni
Nem akarok jól számolni
Nem akarok több osztalékot
Nem növök fel soha

Apám veri az anyámat
Nem növök fel soha
Aztán együtt berúgnak
Nem növök fel soha
Inkább élek a szobámban
Mint rosszkedvben és bánatban
Vagy a főutcán a fogházban

Nézik az esti híreket
Nem növök fel soha
Fésülködnek és elmennek
Nem növök fel soha
Itt maradok, itt születtem
Nem baj, ha nincs készpénzem
Nem akarok bankkölcsönt sem
Dolgozni nekik, míg megdöglök
Nem akarok seprűn ülni
Meggazdagodni, nősülni,
Az ördög úgyis eljön majd
Nem növök fel soha

Rómeó vérzik, még senki sem látja,
Megszokott helyén, a műhely előtt áll,
A motorház tetejét nézi mereven,
S a kezén olt el egy cigarettát.

Az összes srác a benzinkútnál azon versenyez,
Hogy ki tud a legmesszebbre köpni,
Ott ácsorognak a féklámpa fényében,
Hallgatják, hogy kell egy seriffet késsel megölni.

És felugranak mind, mert hallják a szirénát,
De Rómeó csak nevet és szól a bandának,
A világ összes simlise sem védheti meg a seggét,
Annak a kopónak, aki lelőtte a bátyámat.

Rómeó egy cigit kér, mind a dobozukat nyújtják
Frankie ad tüzet neki és hátba veregeti
Üveget vág egy buszhoz, s a golyóit morzsolgatja
Tudják, lehetnének Rómeók,
csak bátrabbnak kéne lenni

Ám Rómeó vérzik, bár senki sem tudja
Egy slágert énekel, mellében a golyóval
És a lökhárítót simogatja,
ami mindenki szerint tiszta
Minden rendben már, hogy Rómeó itt van

Összerándul a fájdalomtól, a kocsiajtónak dől
Érzi, a vér a cipőjébe csorog
Rendőrt hívnak a boltból, hát beindítja a motort
És letörli a vért az ajtóról

A bömbölő rádióval átvág a tiloson
Otthagyja a sok kis dumálgató szájhőst
S ők megpróbálnak úgy állni a hold alatt,
mint Rómeó
Újra spanyolul beszélnek és imádják őt

Rómeó vérzik, miközben átadja jegyét
Az erkélyre ül a moziban, hogy jobban lásson
És egy hang nélkül meghal majd,
mint egy álombeli hős
Mint egy angyal a golyóval,
mint Cagney a vásznon

Egy tarantellát játszol, de a kutya morogni kezd
A kubaiak a padlót ütik, a bandám zsugázni megy
Áthajtanak a csöveken, tangóznak, míg bírják
Rémálmaikat is viszik, az ajtóban lerakják
Hadd essek ki az ablakból, konfettis a hajam
Kártyázzunk a pokrócon, lenn az udvarban
Minden titkom elárulom, de hazudok a múltról
Aztán küldj aludni engem végre már

Pont a kedvenc dalom játsszák,
azt a százszorszépest
Csak vigyél engem New Orleansba,
a padra fess árnyképet
Fizess egy nyelést a disznónak,
aztán hagyj békén végre
Tedd a klarinétot az ágy alá,
míg nem jövök érte

Hadd essek ki az ablakból, konfettis a hajam
Kártyázzunk a pokrócon, lenn az udvarban
Minden titkom elárulom, de hazudok a múltról
Aztán küldj aludni engem végre már
Biztos vagyok, hogy vásznat viselt,
Barbie baba fazon
A zászló fenn a Cadillacen, mint a tepsi a falon
Vágj meg bicskával, vagy a kocsira írd a nevem
Egy szót se szólj, vagy küldj egy
másik városba engem
Hadd essek ki az ablakból, konfettis a hajam
Kártyázzunk a pokrócon, lenn az udvarban
Minden titkom elárulom, de hazudok a múltról
Aztán küldj aludni engem végre már
Hadd essek ki az ablakból, konfettis a hajam
Kártyázzunk a pokrócon, lenn az udvarban
Minden titkom elárulom, de hazudok a múltról
Aztán küldj aludni engem végre már