2001 – Blues Jim Morrisonnak

Nem látomás vagy árny,
Sem fehér angyalszárny,
Se sólyom, se sirály,
Se bohóc, se király.

Nyafog a vers, röfög a zene
Mammon eszi meg, vagy a fene
Mindenhol kutyák, kopaszok
Sehol vadak, se farkasok
Ha nem kellek a világnak
Álljak be művirágnak
Hogy elszálljon a bűz
Kéne egy jó nagy tűz

Régen nem szívok, már nem iszom
Óh, fel ne ébredj, Jim Morrison

A legújabb teszt: West is the best
Budapest elad és sohasem veszt
A tévé ugat: Itt a Nyugat
Minden magyar McDonald’s-ban mulat
Kólásüveg a Föld farka
Amerika marka rajta
Költő nem jár kamatlábon
Vissza ne gyere, barátom

Régen nem szívok, már nem iszom
Óh, fel ne ébredj, Jim Morrison

Nem volt korod és nem volt időd
Mint a bluesnak, a múltad a jövőd
Száll a hang, a kép, a szó
Az út legvégén vár a tó
Az élethez ajándék jár
Minden játékban ott a halál
Beteg a város, a folyó ég
De a láz itt van még

Régen nem szívok, már nem iszom
Óh, fel ne ébredj, Jim Morrison

Régen nem szívok – otthagytad a filmet
Már nem iszom – otthagytál minket
Óh, fel ne ébredj – otthagytad a zenét, Jim Morrison
Régen nem szívok – hűséges vagyok
Már nem iszom – hát nevetséges
Óh, fel ne ébredj, az ismeretlen szövetséges
Régen nem szívok – még él a blues
Már nem iszom – még él a blues
Óh, fel ne ébredj – él még a blues, Jim Morrison
Óh, fel ne ébredj, Jim Morrison

Vad srác, irgalmas vagy,
Megválthatod az emberi fajt.
Nyugodt vagy. Hűvös vagy.

Fattyú vagy, átkozott vagy.
Nem az apád, anyád fia vagy.
A miénk vagy és nagyon vad.

Sarkában az éhség, szemében a láng,
Táncolhat a térdén, a herceg mellette áll.
Nézi, bámul, a bálvány pofáját.

Vad srác, irgalmas vagy,
Megválthatod az emberi fajt,
Nyugodt vagy. Hűvös vagy.

Emlékszel, amikor Afrikában voltunk?

Spion

Spion vagyok, egy bordélyban lakom.
Álmodozol, álmod is tudom.
Tudom a szót, amit régen kérsz.
Tudom a titkot, mitől félsz.

Mindenről tudok, bárhova is mész.
Bármit is teszel, akármit is kérsz.

Spion vagyok. Mindenről tudok.
Nem menekülsz. Nyomodban vagyok.

Az éjszaka tudománya

föld levegő tűz víz
anya apa fiúk lányok
repülőgép a csillagos éjszakában
az első ijedtség
fák követnek szabadon
szeretlek
látod hogy szeretlek téged

az eksztázis politikusai valódiak
nem érzed ahogy rajtad keresztül is dolgoznak
az éjszakát nappallá változtatva
a napot összekeverve a tengerrel

A szemed tartsd az úton, a kezed a kormányon!
A szemed tartsd az úton, a kezed a kormányon!
A kocsmába jutunk ezen a jó nyomon.

A fogadó mögött van pár bungalow,
A fogadó mögött van pár bungalow,
Lassíts le, vándor, puha ágy kiadó.

Nyomd meg jól, baby, jól.
Nyomd meg jól, baby, jól.
Nyomd meg jól, vár az éj.

Hamu Lady! Hamu Lady!
Add fel magad! Add meg magad!
Óvd a várost! Védd a várost! Jöjj már!

Felkeltem reggel, és ülök egy sör fölött.
Felkeltem reggel, és ülök egy sör fölött.
A sötét jövő és a keserű vég között.

Nyomd meg jól, baby, jól.
Nyomd meg jól, baby, jól.
Nyomd meg jól, vár az éj.

Mindig is vonzódtam

Mindig is vonzódtam az olyan eszmékhez, amelyek a hatalom elleni lázadással foglalkoznak.
Ha az ember kibékül a hatalommal, maga is azzá válik.
Minden érdekel, ami lázadás, zűrzavar, káosz,
És különösen az olyan cselekedet, aminek semmi értelme sincs.

Öten egyért

Öten egyért, baby, ötben egy.
Élve senki innen ki nem megy.
Fogd a tiéd, babám, én az enyém!
Sikerülni fog ez, nem is nehéz!!

Vénül az öreg, míg a kölyök felnő.
Elég egy hét, vagy néha tíz esztendő.
Miénk a zene, övék a fegyver,
Mégis győzni fogunk, hidd el, ember!
Fogjuk együtt még egyszer!

Szép báljaidnak vége, közeleg az éj.
Az est árnyai alatt nyöszörög az év.
Csak járkálsz lenn a padlón, egy virágot viszel,
Beszélsz mindenkihez, nem ért senki sem.
Egy marék aprópénzért eladva a ház,
Sikerülni fog ez, tegyünk próbát!
Fogjuk együtt még egyszer!

Hé, ember, hol van egy jó kis whisky bár?
Úgy ihatnám, úgy ihatnám.
Hé, ember, hol van egy jó kis whisky bár?
Úgy ihatnám, úgy ihatnám.
Mert ha nem iszunk egy kis whiskyt már,
Elér a halál, elér a halál.
Elér, elér, elér a halál.

Óh, Hold, óh, Alabama,
Időnk már rég lejárt,
Good bye, jó öreg mama,
De még sokszor innom kell rád.
Óh, Hold, óh, Alabama,
Időnk már rég lejárt,
Good bye, jó öreg mama,
De még sokszor innom kell rád.

Hé, ember, hol van egy kedves és rendes lány?
Úgy vágyom rá, úgy vágyom rá.
Hé, ember, hol van egy kedves és rendes lány?
Úgy vágyom rá, úgy vágyom rá.
Mert ha nem találok én egy ilyen lányt,
Elér a halál, elér a halál.

Az Édenből szálltunk a tengerpart felé.
Némán álltunk a szabadság előtt.
Vártuk a Napot. Vártuk a Napot. Vártuk a Napot.

Mondd, nem érzed, hogy már tavasz van?
Itt a perc, most élhetsz ebben az új Napban.
Vártuk a Napot. Vártuk a Napot. Vártuk a Napot.

Vártuk, vártuk, vártuk, csak vártuk,
Vártuk, vártuk, vártuk, hiába vártuk,
Vártunk terád, gyere el!
Vártunk terád, hallgass meg!
Vártunk terád, gyere el!
Vártunk terád, hallgass meg!

Ez a legfurcsább világ vár miránk még!

A zenének vége, a zenének vége,
A zenének vége, oltsd ki a fényt,
Oltsd ki a fényt, oltsd ki a fényt!
A zenének vége, a zenének vége,
A zenének vége: Oltsd ki a fényt.
Oltsd ki a fényt, oltsd ki a fényt:

Furcsa barát a zenéd,
Táncolj a tűzben, mint illenék,
Egyetlen barát a zenéd.
Míg jön a vég, míg jön a vég, míg jön a vég!

A feltámadók névsorából húzz ki engem,
Igazold az alibim a börtönömben,
pár barát rég benn vár.
A tükörben az arc nem hagy,
Az ablakban a lány nem kap.
Az élők tora, kiált a lány.
Valahol kinn vár.

Mielőtt elnyel engem, mielőtt a nagy álom elnyel engem,
Hallanom kell, hallanom kell, hogy sír a lepkekirály.
Gyere vissza, karom téged vár!
Elfárasztott minket a túl sok csavargás.
A földig hajtott fejű várakozás.

Játszik egy nagyon szelíd hang,
Fejed a földre hajtsd,
Nagyon közel, de távol még,
Nagyon halkan, nagyon szép,
Jöjj ma még! Jöjj ma még!

Mit tettek veled, óh, Föld?
Mit vétett nékik a gyönyörű nővér?
Szétdúlva, kifosztva, meggyalázva
Fekszik a hajnal oldalán.
Befonja testét a sok szögesdrót.

Szólít egy nagyon szelíd hang:
Fejed a földre hajtsd!
A világ kell és most!
A világot akarjuk! És most!

Perzsa éj! Lásd a fényt!
Jézus! Ments meg!
A zenének vége. A zenének vége.
A zenének vége, baby. A zenének vége.
Oltsd ki a fényt! Oltsd ki a fényt!

Furcsa barát a zenéd,
Táncolj a tűzben, mint illenék.
Egyetlen barát a zenéd.
Míg jön a vég!
Míg jön a vég!

Ha rá gondolok, dalok jönnek elém
Nem látok dühöt, vért, könnyet, forradalmat
Csak a gyík surranását a szikla tetején, ahol a tűzben levedli bőrét
A sámán táncát, ahogy férfivé avat egy egész nemzetséget
A rock and roll veteránok öngúnyát és méltóságát
Szemük fényét, mikor róla beszélnek, vagy hallgatják zenéjét
Őrzik az elmondhatatlan, eljátszhatatlan titkot

Mióta elment, még többet jelent
Mégsem gyászolom
De hallom az utolsó farkas kétségbeesett és fenséges üvöltését
A zene örvényében hörgő-bömbölő szavak áriáját
A tudatalatti szótárat
A blues büszke bánatát
Látom és érzem a tükröt átfúró lázas tekintetet