2010 – Halj meg és nagy leszel!

A lány a padon ült, a fiú előtte állt,
Nem láttam pontosan, de valamit csinált.
Még hatéves se voltam, s egy bokor bújtatott,
És nem is vették észre, hogy Robin Hood vagyok.

A padok alatt kúsztam, egy láb megrúgott,
A szőke tanár erről semmit sem tudott,
A táblánál a Géza nehezen makogott,
És nem segített rajta, hogy Csapajev vagyok.

Akárhogy is fáj, te is lehetsz sztár,
Akárhogy is fáj, mindenki sztár!

Az első lányra vártam, lehettem tizenegy,
És fejből elsoroltam, ki az a tizenegy!
A lány már majdnem nő volt, egy moziért elhagyott,
És nem is érdekelte, hogy Puskás Öcsi vagyok.

A suliból kirúgtak, az élet elém állt,
Nem került el a baj és senki sem sajnált.
A főnököm utált, a lánya biztatott,
De ő se nagyon hitte, hogy Mick Jagger vagyok.

Akárhogy is fáj, te is lehetsz sztár,
Akárhogy is fáj, mindenki sztár!

Én vagyok, vén vagyok.

Miséről jönnek a szobacicák,
Fülükbe súgják a nagymamák,
Inkvizítor kéne, jó kemény,
Veszélyben van a szűzi erény,

Rém vagyok, kém vagyok.
Vadember. Vadember.

Vége a dalnak, eltelt sok év,
Ez kanári lett, az meg veréb,
Más ez a világ, más az idő,
Nő lesz a férfi, és férfi a nő.

Mit mondanak?
Mindent mondanak.
Nekem rontanak.
Vadember.

Csóró vagyok, babám, még szponzorom sincs,
Banknak, se pártnak nem vagyok kincs,
Nem fogad a tévé, a rádió,
Nem nekem dalol a dáridó,

Vadember.
Show time blues.
Gazember.
November, december, camembert.
Vadember.

Állatnak nem vagyok elég vad,
Embernek nem vagyok elég nagy,
Pipacsból sosem lesz vadkender,
Vagyok, aki voltam: Vadember.

Messze még a hajnal, három óra húsz,
Elkerül az álom, ágyam visszahúz,
Nem enged aludni, nem hagy most a blues.

Ülök ágyam szélén, a füstöt fújom, kék,
Egyedül maradtam, senkit nem tűrnék.
A blues legbelül gyilkol, az agyamat tépi szét.

Belépett az anyám, valamit kért,
Bólogatok neki, mintha érteném,
Nincs pénzem a bankban, a bluesé vagyok rég.

Kegyetlen vagy, blues,
De gonosz vagy, blues!
Futnék feléd, álom,
Át minden határon.
De utolér a blues,
és újra összezúz,
Nincs menedék,
nincs segítség,
Hagyj magamra, blues,
Hagyj aludni, blues!

Messze még a hajnal, három óra húsz,
Elkerül az álom, ágyam visszahúz,
Nem enged aludni, nem hagy most a blues.
Hagyj magamra, blues,
Hagyj aludni, blues!

Nincs többé félelem, nincs többé fájdalom,
Puha, könnyű kezed nincs többé vállamon,
Sohasem láthatom tiszta zöld szemedet,
Előre nem tudtam, fordulnak a szelek.

Óh, mennyire fáj, hogy utoljára látlak,
Túl messzire indulsz, vissza sosem várlak,
Elég neked, mondtad, éreztem, hogy vesztek,
Hordom a szerelmed, mint súlyos keresztet.

A földön maradtam, mikor szállni kezdtél,
Nehéz vagyok, tudtad. Vissza sem néztél.
Itt állok, bámulok a fekete égre,
Vörös betűk égnek az agyamban, vége.

Nem hallod, üvöltök, lenn a mocskos utcán,
Nem hallod, zokogok, te sohasem sírtál,
Nem hallod, könyörgök, csavargóvá tettél,
Nem hallod, meghalok, míg te élni mentél,
Nem hallod, bömbölök, kinn, városod körül,
Nem hallod, röhögök, ahogy a részeg örül,
Nem hallod, nyöszörgök, korbácsol a világ,
Nem hallod, üvöltök, esőért a virág.

Nem hallod, üvöltök, lenn a mocskos utcán,
Nem hallod, zokogok, te sohasem sírtál,
Nem hallod, könyörgök, csavargóvá tettél,
Nem hallod, meghalok, míg te élni mentél,
Nem hallod, bömbölök, kinn, városod körül,
Nem hallod, röhögök, ahogy a részeg örül,
Nem hallod, nyöszörgök, korbácsol a világ,
Nem hallod, üvöltök, esőért a virág.

Inkább költ az ember nőre,
Nincs igény a kutyabőrre,
Minden ebnek van jövője,
Hogyha nincsen túl szép szőre.

A kutyákat fodrász nyírja,
Sampon is van, hogyha bírja,
Ne sajnáld a kutyát, kopasz,
Nemsokára itt a tavasz.

Le kell menni kutyába!
Légy a kutyák királya!
Ne királyok kutyája!
Kopaszkutya, csókolj meg!
Kopaszkutya, harapj meg!
Kopaszkutya, csókolj meg!

Életében siker legyen,
Gyorsan kopasz kutyát vegyen!
Messze már a török, tatár,
Nincs szebb, mint egy kopasz agár!

Le kell menni kutyába!
Légy a kutyák királya!
Ne királyok kutyája!
Kopaszkutya, csókolj meg!
Kopaszkutya, harapj meg!
Kopaszkutya, csókolj meg!
Kopaszkutya, balhéból!
Jót harapunk egymásból!
Jót harapunk egymásból!

Részeg rémek bolondja voltam,
És elmondtam az utolsó mesét,
A tapsot, a pénzt elfogadtam,
De tudtam, nekem ebből elég.
Eladtam nekik mindenem,
Dalokat, verseket, táncot,
De minden kevés volt ahhoz,
Hogy feledni tudjam a láncot.
Ha felkelsz majd, mert üt az óra,
Ne haragudj a gyáva bohócra!
Nem tűrné ezt, ha volna Isten,
Suttogtam, ha józan voltam,
Vesztettem, mert az emberben hittem,
Gondoltam és becsomagoltam,
Nem vártam meg a másnap reggelt,
Kicsúsztam az őrök között,
Szipogva hozzád lopakodtam,
És megálltam az ágyad fölött.
Ha felkelsz majd, mert üt az óra,
Ne haragudj a gyáva bohócra!
Mennem kellett innen, fiam,
Azt hittem, sosem lesz vége,
Már csak ittam és káromkodtam,
És átkokat szórtam az égre.
Untam a nyomort, nem voltam hős,
Menedéket sem találtam,
Még a dühtől sem lettem vörös,
Élni kellett, én továbbálltam.

Vannak itt törpék, és vannak gnómok,
Tudom, hogy csalnak, de mégsem óvok,
A rendszer új, az ország a régi,
Te ülj a nyakamba helyettük, baby!

Keresik a Sátánt, mossák az agyamat,
Egyedül ők tudják csak a kiutat!
Gyerekkorom óta hülyéket hallgatok,
Hagyjanak békén, én szeretni akarok!

Gyere el hozzám és szabadíts fel!
Gyere el hozzám és szabadíts fel!

Ülnek vagy alszanak egész nap a házban,
Nincs idejük otthon az asszonyra az ágyban,
Bámulom őket, de valamit nem értek,
Én vagyok a hulla, vagy ők nem élnek?

Gyere el hozzám és szabadíts fel!
Gyere el hozzám és szabadíts fel!

Mindenemet eldobnám,
Nevem megváltoztatnám,
Megtagadnám, aki voltam,
Hogy megtaláljam nyugalmam.

Lennék kispolgár boldogan
Bárhol, ahol béke van.
Lennék köztük én az átlag,
Kinek az Emberi Jogok járnak.

Menj vissza, vándor, nem lehet két hazád!

Bújtam, amikor mindenki vonult.
Adtam, amikor mindenki koldult.
Röhögtek mindenen, én sírtam.
Ha nem volt kinek, akkor is írtam.

Vesztes lettem, hiába győztem.
Senki mellettem, senki mögöttem.
Állok az úton, Rád gondolok.
Tudod, a szabadság magányos dolog.

Menj vissza, vándor, nem lehet két hazád!

Mesél az erdő, mesél az erdő,
Mesél az erdő, mesél az erdő.

Tegnap erre látták Jancsit és Juliskát,
Hófehérke éppen Robin Hooddal sétált.
Bement a városba a vasorrú bába,
Fellép a tv-ben, kell a pénz kalácsra.

Mesél az erdő, mesél az erdő,
Mesél az erdő, mesél az erdő.

Nagymamához indul kosárral Piroska,
Olvasta a mesét, de vágyik a tilosba.
Mondja a rókának: Milyen szép a farkad,
A farkas fejére varázsoljunk szarvat!

Mesél az erdő, mesél az erdő,
Mesél az erdő, mesél az erdő.

Itt jön Ludas Matyi, libáját megette,
Hátrányos helyzetű, nem megy egyetemre.
Gyerek marad mindig, hősnek kissé gyönge,
Akárki meglátja, színész lesz belőle.

Mesél az erdő, mesél az erdő,
Mesél az erdő, mesél az erdő.

Igyekszik Ludmilla, átvág a tisztáson,
Átugrik könnyedén egy alvó partizánon.
Aknamezőn szökell, le sem ér a lába,
Furfangos Nyesztyerka barlangjában várja.

Mesél az erdő, mesél az erdő,
Mesél az erdő, mesél az erdő.

Bujdosó menekül, recsegnek az ágak,
Táguló szemében ott szűköl az állat.
Meztelen emberek sírgödrüket ássák,
Kopognak a rögök, de ők már nem hallják.

Mesél az erdő, mesél az erdő,
Mesél az erdő, mesél az erdő.

Háborút még nem vesztettem,
Nekem könyv a Történelem,
Egy táncosnőt mutat a kép,
Mata Hari, szeress belém!

Mozi után azt álmodtam,
Kocka pörög, a bank robban,
Nagy rakás pénzt tesznek elém,
Mata Hari, szeress belém!

A szerelem kémje vagyok,
Amit tudok, nem nagy titok,
Hová sietsz, itt vagyok én!
Mata Hari, szeress belém!

Keresik a titkos fegyvert,
Nem kímélnek pénzt, sem embert,
A szervezet bárkit elér,
Mata Hari, szeress belém!

Mögöttem két nagyhatalom,
Ki többet ad, annak adom!
Ez a fegyver bármit megér!
Mata Hari, szeress belém!

Sosem leszek alezredes,
Megölhetnek, nem érdekes,
Magyar vagyok, kemény legény!
Mata Hari, szeress belém!

Athos, Porthos, Aramis bajban van.
De hol van D’Artagnan?
Uraim, hagyjuk a dumát!
Olvasta valaki Dumast?

Itt állunk hárman, a három testőr
Századok múlva,
És nevünket senki sem tudja,
De azt mindenki fújja: D’Artagnan!

D’Artagnan − akivel vívtál.
D’Artagnan − lett a filmsztár.
D’Artagnan − legyen elég!
A három testőr ne legyen négy!

Van arra nálam néhány dukát,
Hogy Richelieu húgát
Nyomkodja éppen serényen.
Kis hazug, ez nincs is a regényben.

Jó tollú gyerek ez az Aramis.
Hébe-hóba használom is.
Írásban ugyan erényes,
De kivont karddal életveszélyes.

D’Artagnan − vidéki bunkó!
D’Artagnan − törpe fajankó!
D’Artagnan − szoknyapecér.
D’Artagnan − hátul pucér!

Porthos az erő, Athos az ész.
Aramis az érzelem. Nincs vész.
Hármunkban minden együtt van.
Nem kell ide D’Artagnan!

Ülünk a kocsmában, esti túlóra.
D’Artagnanra várunk, nem Godot-ra.
Az úri közönség nem ismer minket,
Itt senki sem látott semmilyen filmet.

D’Artagnan − a leányálom!
D’Artagnan − nem a barátom.
D’Artagnan − pimasz kis légy!
D’Artagnan − a három testőr ne legyen négy!

K. úr családjával Szombathelyen élt,
Indultak nyaralni, de a mama félt,
Ne rohanjunk, Dönci! Olyan szép a táj,
Tudják a gyerekek, te vagy a király!

B. elvtárs Szegeden a Volgájába szállt,
A hátsó ülésen a titkárnője várt,
Hátraszólt a sofőr: Főnök, mi a cél?
Gyerünk Balatonra, ami belefér!

Jó nekem a Trabant, nem kell Cadillac,
Az élet nem álom, holnap ébredek.

K. úr megérezte, eljött az idő,
Férfi módra vezet, reszkessen a nő,
Előz a kanyarban, a gumi szinte ég,
Hátul a két gyerek, szembejön a Vég!

Keletről a Volga Siófokhoz ért,
B. elvtárs ott hátul a lényegre tért,
Félrenéz a sofőr, a sziréna zúg,
Hétköznapi eset, vértől mocskos út.

Jó nekem a Trabant, nem kell Cadillac,
Az élet nem álom, holnap ébredek.

A Lenin körúton az Ördög zenéje!
Ideért, amikor felnőttem végre
Hatvanötben, vagy hatvannégyben.
Valami helyett, amitől féltem.
Rohadt rock and roll − mióta gyötörsz!
Rohadt rock and roll − naponta megölsz?
Rohadt rock and roll − a pofád nagy!
Rohadt rock and roll − ringyó vagy!
Rohadt rock and roll − pénz, pénz, pénz.
Rohadt rock and roll − mennyit érsz?
Rohadt rock and roll − mitől félsz?
Rohadt rock and roll − meddig élsz?
Szerettem nagyon. És szenvedtem érte.
Vertek miatta, de nekem megérte.
Azt hittem sokáig, csak az enyém.
Eladott engem. Most eladom én.
Rohadt rock and roll − hogy nyalnak-falnak!
Mégis miattad megyek a falnak.
Rohadt rock and roll − mi lett veled?
Eladtad magad mindenkinek.
Rohadt rock and roll − jól tudom,
A zenéből nem lesz forradalom.
Rohadt rock and roll − hogy félnek tőled!
Elsöpröd őket!
Műanyag rock and roll!
Romlott rock and roll!
Átkozott rock and roll!
Hontalan rock and roll!
A zene szült engem s a nemzedékem.
A zene az utolsó menedékem.
Tudom, hogy egyszer a zene öl meg.
Zenével adjanak vissza a földnek!
Rohadt rock and roll − mi lesz veled?
Rohadt rock and roll − lenyel a komputer.
Úgy kell neked!
Rohadt rock and roll − mi lesz velem?
Rohadt rock and roll − lejárt az időm,
csak te vagy nekem.
Rohadt rock and roll − abbahagyom!
Rohadt rock and roll − megtagadom!
Rohadt rock and roll − elég legyen!
Rohadt rock and roll − az életem!
Műanyag rock and roll! Romlott rock and roll!
Átkozott rock and roll!
Hontalan rock and roll!

Temetnek engem, pedig végre élek,
Élve temetnének el a görények.
Sarat szórnak rám, föld lesz, ha kiszárad,
Talán majd a sírban tartom a pofámat.
Jönnek a régiek, jönnek az újak,
Netfüggő mutánsok, álnevekbe bújnak.

Micsoda törpéket szült az elmúlt század,
Sok bogyózó nyulat, aki sosem lázad,
Lesből szart dobálnak húgyszagú narancsok,
Névtelenül írják a sunyi parancsot,
Okádják a mocskot, akár a kanális,
Nekik ez az élet és ez lesz a halál is.

Jönnek jobbról, jönnek balról,
Jönnek lentről, jönnek fentről,
De bárhová nézek, senki sem jön szemből.
Jönnek jobbról, jönnek balról,
Jönnek lentről, jönnek fentről,
De bárhová nézek, senki sem jön szemből.

Tornából felmentett, negyvenéves aggok,
Írástudó szolgák, zsíros tévémajmok,
A gyűlölet ad nekik egyedül örömöt,
Töketlen tőkések, koravén köcsögök,
Butikjuk van, bankjuk, más pénzén firkálnak,
Nyalnak jobbra-balra, holnap kihez állnak?

Üvöltő vadállat, így lettem nevezve,
Hogy ütöm-verem őket, mint egy őrült medve,
Hát ne szarjatok be, rég nem érdemes!
Isten ostora nem egy vén blues énekes,
Aki se nem trendi, se csöves, se dandy,
Akit se bank, se párt nem tudott megvenni.

Jönnek jobbról, jönnek balról,
Jönnek lentről, jönnek fentről,
De bárhová nézek, senki sem jön szemből.
Jönnek jobbról, jönnek balról,
Jönnek lentről, jönnek fentről,
De bárhová nézek, senki sem jön szemből.

Viharban születtem,
Jó időre várok,
Hosszú útra mentem,
De itt, közel járok.

Átok ült apámon,
Egy fán lógott vele
Utolsó reménye,
A Koldusok Hercege.

Mohácson meleg volt,
Világoson sötét,
Aradon úgy féltem,
Megléptem mielébb.

A Balaton mellé
Stoppal jártam sokat,
Szárszón nem nyaraltam,
Jön a tehervonat.

Viharban születtem,
Világ végén alszom,
Ne bántsatok engem,
Mert én nem haragszom!

Vesztesnek született, rájött elég hamar:
Nem kellett senkinek. Honnan jött? Mit akar?
Bélyeg alatt nőtt fel, kihívta a sorsa.
Rálépett, ahogy kell, a rock and roll útra.
Halj meg és nagy leszel!
Ez a város nem bír el.
Halj meg és nagy leszel!
A törpék leköpnek, a patkányok marnak.
Mindennapi műsor. Ne menj a falnak!
Valahol fáj nagyon, a szíved beleszakad.
Üvöltsd ki, ne nyomd el! Ne sajnáld magad!
Halj meg és nagy leszel!
Ez a város nem bír el.
Halj meg és nagy leszel!
Bűnös ez a város. Az égtől sem fél.
Mint egy rock and roll gitáros, olyan gyorsan él.
Játszod a rock and rollt, a szíved összetöröd,
Nem figyel rád senki, egy kölyök jól kiröhög.
Halj meg és nagy leszel! Ez a város nem bír el.
Halj meg és nagy leszel! Ez az ország nem bír el.
Halj meg és nagy leszel! Ez a világ nem bír el!