1996 – Amerikai ima

Ébredés

Mindenki benn van? Mindenki benn van?
Mindenki benn van?
Az ünnepség kezdődik nyomban.
Ébredj!
Rázd ki az álmokat a hajadból gyermekem
Szép kedvesem
Válaszd meg a napot
És válaszd meg a napod jegyét
A Nap istensége az első amit meglátsz

Óriási ragyogó strand hűvös ékköves Holdban
Meztelen párok rohannak csendes partján
És nevetünk mint gyengéd őrült gyermekek
Jólesően a gyermekkor vattaágyába fészkelten
Köröskörül a zene és a hangok
Válassz dúdolják az ősök
Újra itt az idő
Most válassz dúdolják
A Hold alatt az ősi tó partján
Lépj be újra az édes álomba
Lépj be a forró erdőbe
Jöjj velünk

VÁNDOR AZ ÚTON

Vándor az úton, vihar az úton,
Hull a jó eső, jó nyári eső.
Mint kutyának a csont kell, zenésznek a pénz.
Vándor az úton.

Gyilkos az úton, a sötét agy oson,
Nyaralni, ha mész: Gyermekedre nézz!
Ha nem figyelsz a házra, meghal a család.
Gyilkos az úton!

Lány, ha férfi kell, lány: Szeretned kell!
Öleljen a kéz, értsen meg az ész!
Az esély a miénk, és messze még a vég.
Lány, szeretned kell!

Kísértetdal

A hajnal országútján szétszórt indiánok véreznek.
Szellemek nyüzsögnek a kisgyermek törékeny
tojáshéj-agyában.

Én meg az apám és az anyám
és a nagypapa meg a nagymama áthajtottunk a
sivatagon hajnalban.
Egy teherautó megrakva indián munkásokkal
nekiütközött egy másik autónak, szinte csak alig.
Nem tudom, mi történt,
de az országút tele volt szétszóródott indiánokkal.

Így hát az autó odaért és megállt

Életemben ekkor kóstoltam meg először a félelmet.
Vagy négyéves lehettem.
A gyermek olyan, mint a virág.
A feje úszik a lágy felhőben.

Ha most visszagondolok erre, hát csak annyira emlékszem,
Azoknak az indiánoknak a szellemei,
Talán csak egy-kettő
Bolondul rohangált és egyszerűen beleugrott a lelkembe
És azóta is ott van.

A hajnal országútján szétszórt indiánok véreznek.
Szellemek nyüzsögnek a kisgyermek törékeny
tojáshéj-agyában.
Indián, indián miért haltál meg?
Semmiért, felelte az indián

Te mit csinálsz itt

Te mit csinálsz itt?
Mit akarsz?
Mi zenélni tudunk.
De te többet akarsz.
Valami és valaki újat akarsz.
Igazam van?
Tudom, mit akarsz!
Extázist akarsz
vágyat és álmot.
A dolgok nem pontosan olyanok, amilyennek látszanak.
Én erre vezetlek, ő arra húz.
Képzeletbeli lányoknak nem éneklek
Teremtsük újra a világot.
Az Értelem Palotája lángokban áll.
Nézd, nézd ahogy ég.
Sütkérezz a forró parázs melegében.

Túl fiatal vagy, hogy öreg legyél!
Nem kell neked elmondani,
Úgy akarod látni a dolgokat, ahogy vannak.
Pontosan tudod, mit csinálok.
Mindent.

A Labirintus idegenvezetője vagyok.
A váltakozó torony fejedelme
ezen a hűvös belső körudvaron a vasköd fölött
elsüllyed a hulladékban
saját leheletét szívja.

SZERESS KÉTSZER

Ölelj kétszer engem
Ölelj kétszer még
Ölelj kétszer engem
Mert indulnék

Ölelj kétszer engem
Tartson egy hétig, tarthat
egy éven át

Ölelj kétszer, legyen tovább
Szeress kétszer engem
Nem szólhatok

Ölelj kétszer engem
Ha térdem inog
Ölelj kétszer engem
Egyszer a máért, egyszer a holnapért
Ölelj kétszer, indulnék.

Hölgyeim és uraim

Hölgyeim és uraim!
Kérem figyelmesen hallgassák e szavakat és történeteket
Ez az Önök utolsó esélye
A mi végső reményünk
Ebben az anyaméhben, vagy sírban
Szabadok vagyunk

Túl az utca nyüzsgésén
A fekete láz biztosan az ajtókon kívül van
Barátaim és én Faremből jöttünk
táncokkal és új zenével
Menetünk mindenhol növekszik
Követőink szaporodnak
Királyok meséi, istenek, harcosok
és szeretők himbálódznak
Mint gondtalan örömei, ékszerei

A félelem (részlet)

A Farkas aki a szikla alatt lakik
meghívott
hogy igyak a hűvös
vizéből
nem azért hogy lubickoljak vagy fürödjek
hanem hogy otthagyjam a Napot
és megismerjem a halott sivatagi éjszakát
és azokat a hűvös embereket akik ott játszanak
áh, gyere most
csábítják az utazót
a hatalmas utazót
kíváncsian bele a sötét anyaméhbe
a sírok vigyorognak
az éjszaka indiánjai
az éjszaka szemei
Nyugat felé vigyorognak
a bordélyházba
a vérfürdőbe
az álomba
a Hódítás és utazás sötét álma
bele az éjszakába
Nyugat felé az éjszakába

SPANYOL KARAVÁN

Vigyél el, karaván, messze vigyél.
Portugália, vár a spanyol éj,
Andalúzia, szép búzamezők,
Újra és újra most látnom kell őt!
Vigyél, spanyol karaván,
Tudom, el tudnál.

Furcsa nagy szél űz egy könnyű hajót,
Tudom, hogy kincsekre találhatok,
Ezüst és arany a spanyol hegyeken,
Újra és újra ezt mind látnom kell!
Vigyél, spanyol karaván!
Tudom, el tudnál.

A szeánsz

Hasbeszélés, gesztusok.
Játék a tárgyakkal,
valamint a testnek a testben
való sokféle ritka variációi.
Ezek segítségével jelezte a sámán
utazását a közönségnek,
akik megosztották vele az utazás élményét.

A szeánsz során a sámáné volt
a vezető szerep.
Drogokkal, kántálással, tánccal
előidézett érzéki pánik ejti transzba a sámánt.
Hangja megváltozik.
Mozdulatai göcsösek.
Őrültként viselkedik.

Ezt a profi hisztériát
valaha elismerték.

A sámán az ember és a szellemi világ
közötti kapcsolatot képviselte.
Az ő szellemi utazása
volt a törzs vallási életének döntő pontja.

A szeánsz lényege:
meggyógyítani a betegséget.
Egy népen, melyet történelmi események súlya nyom,
vagy amelyik rossz környezetben él,
egy bizonyos hangulat vehet erőt.
A balsorstól, a haláltól, a félelemtől való
megkönnyebbülést keresik.

Várják az istenek és hatalmak érkezését.
A démonokat legyőző életerő újraéledését.

A gyógymód az extázisban gyökerezik.
Gyógyítsd meg a betegséget,
vagy előzd meg azt.
Éleszd fel a betegséget,
és szerezd vissza az ellopott lelket.

MISS MAGGIE M’GILL

Miss Maggie M’Gill fenn a dombon élt,
Az apja berúgott, elment odébb,
Lement hát, a város várt reá,
Az emberek ott szeretik, ha megy a dolog.

Lent vagy nagyon, nincs több erőd,
Menj, és vegyél egy pár új cipőt,
Indulj hát, a város reád vár.
Az emberek ott szeretik, ha megy a dolog.

Zabigyerek, apád egy rock and roll sztár,
Maggie M’Gill, Maggie M’Gill.
Zabigyerek, apád egy rock and roll sztár,
Maggie M’Gill, Maggie M’Gill.
Egyszer látta anyádat, ennyi köze van hozzád.
Maggie M’Gill, Maggie M’Gill.
Most egy vén blues kell,
Amit egy férfi énekel.
Játsszuk a bluest, a világ nem érdekel.
Játsszuk a bluest, a világ nem érdekel.

Szirének

1. Éjfél.
A bűnös erdő bűnös anyagcseréje
csörgőkígyó, sípok, kasztanyetták.

Vigyél el innen
el ebből a tükörcsarnokból
ez a mocskos üveg

2. Kurvák vihari költője
üzenetet hagyott a hálószoba ajtaján
„Ha kiütöttem magam, hozz vissza”

3. Leugrottam hozzád hogy lássalak
tegnap késő este
A fejed a földön volt
és patkányok golyóztak szemeiddel.

A halál jó álarc
késő éjszakára.
betakarni minden kis játékot a nyugalom kertjében

de mi történik
ha visszaérnek a vendégek
és mindenki leveszi maszkját
és megkérnek téged
hogy menj el
mert nincs rajtad mosoly

4. akkor el is visznek
De a barátod vagyok

5. olyan szomorúnak látszott alvás közben
mint egy barátságos kéz
amit épp nem lehet elérni
egy gyertya magára hagyva a tengerparton
mialatt a Nap mélyre süllyed.
Hidrogénbomba rükvercben

6. Minden emberi
elhagyja
arcát
lassan eltűnik
a nyugalmas
növényi
mocsárban
Maradj,
vad szerelmem!

VAD SZERELMEM

Vad szerelmem egyszer lovagolni indult,
Vágtatott egész nap, s az ördögtől pénzt koldult.

Az ördög volt a bölcsebb: Bánd meg minden bűnöd!
Visszakérte tőle a pénzt, amit elköltött.

Vad szerelmem lován a tengerpartra ért,
Dús hajába tűzte a kagylók drága gyöngyét.

Karácsonyig vágtat, megpihen egy farmon,
Továbbmegy Japánba, hogy ott se maradjon.

Vad szerelmem őrült, madárhangon jajgat,
Úgy nyög, mint egy macska, ha akarja, hogy halljad.

Vágtatott egész nap, nem találta helyét,
Megállt, pihent egyet, s lehajtotta fejét.

Az emberek a földet tönkre tudták tenni,
Kérte, hogy szabadon engedjék elmenni.

Vad szerelmem egyszer lovagolt egy órát,
Megáll, pihent egyet, s vágtat az időn át.

S vágtat az időn át, vágtat az időn át…

Keresztutak

A keresztút
egy hely ahol a szellemek
laknak
hogy belesuttogjanak
az utazók fülébe
és felhívják figyelmüket sorsukra

a stoppos iszik
„Újra hívom a vér sötét
rejtett isteneit”

Miiért hívsz minket?
Tudod mi az árunk
soha nem változik
A halálod életet fog adni
és megszabadít egy hitvány
sorstól
de már későre jár

Ha láthatnálak újra
és beszélhetnék veled és sétálhatnék
egy kicsit társaságodban
és ihatnám szavaid
szenvedélyes főzetét
gondoltam
megmenthetnénk egy már pusztuló
lelket
Haladékot nyerni
zöld aranyat rabolni
egy kalózportyán
és elhozni az öregkor dicsőségét hogy tanyát verjen

ahogy a sziklalakó szembenéz
a mérgezett szarvakkal
és felissza a győzelem vörösét
a katona igen ő is: zsákmányával
egy átlőtt sisakkal
és a szakadék szélén lépdelő reszket a belső béke
felé vezető útján

(kacagás) Nos hát akkor kigúnyolnád magad?

Nem.

Nemsokára eggyé kell hogy váljon a hangunk
vagy valakinek mennie kell
Megtaláltad a hangodat barátom
ennyi minden után még fel tudtam ismerni
a költészet erős és biztos hangjait.

kíváncsi vagyok
sosem beszélgettünk
de isten hozott itt a tábortűznél
egyél velünk és mesélj az életedről
és az akasztásról

Nos legelőször sikítottam
és újra élő gyermek voltam
aztán 5 éves koromig semmi

A fatörzsek olvadnak
mennünk kell
a tűz kialszik
többet fogunk hallani
a következő oltárnál

A MÁSIK OLDALRA TÖRJÜNK ÁT

A nappal öli az éjt,
S az éj hoz neki halált.
Fuss, ha tudsz! Bújj el hát!
A másik oldalra törjünk át!

A karod egy sziget,
Egy ország a szíved,
Bilincs kéz, hazug száj.
A másik oldalra törjünk át!

Őt kívánja minden férfi!
Őt kívánja minden férfi!
A neve, a neve, a neve, a neve!

Itt a gyönyört fogtuk el,
Ott kincset ástunk el,
Emlékszel, hogy sírtál.
A másik oldalra törjünk át!

Napra nap, percre perc,
Hétre hét, évre év,
A kapu mély és nyitva áll,
A másik oldalra törjünk át!

Áttörés, áttörés, áttörés, áttörés.

A legjobb ötleteim

A legjobb ötleteim akkor jönnek, amikor a telefon csak csörög, csörög. Egyáltalán nem mulatságos, ha az ember bolondnak érzi magát, amikor otthagyta a nője. Újabb balta a fejemnek: megszállottság. Megalkotom saját damaszkuszi kardomat.
Nem csináltam az idővel semmit.
Egy kisgyerek táncol a fedélzeten, forradalmat játszik. Közben odakinn a világ várja, amely bővelkedik gyilkosokból és igazi őrültekből álló bandákban. Lógnak az ablakokban, mintha csak azt mondanák: bátor vagyok.

Az erő (részletek)

Meg tudom állítani a földet
saját pályáján. Én akartam,
hogy a kék kocsik elmenjenek.

Láthatatlanná vagy kicsivé tudok változni.
Óriássá tudok változni és elérhetem a
legtávolabbi dolgokat. Meg tudom változtatni
a természet fejlődését.

Időben és térben bárhová helyezhetem magam.
Meg tudom idézni a halottakat.
Érzékelni tudok eseményeket másik világokon,
a legmélyebb benső énemben és a többiekében.

Tudok.

Vagyok.

Az embereknek összekötők kellenek.
Írók, hősök, sztárok, vezetők,
hogy formát adjanak az életnek.
Gyermek homokhajója szemben a nappal.
Műanyag katonák a miniatűr mocsok
háborúban.
Erődök. Garázs. Rakéta. Hajók.

Ceremóniák, színház, táncok,
visszaállítani a törzsi szükségleteket és emlékeket.
Meghívás istentiszteletre.
Egyesülés mindenek fölött. Visszatérés.
Vágyódás a család és a
gyermekkor biztonságos varázsa után.
A nagy országút tele van szerelmesekkel és keresőkkel és indulókkal.
Olyan mohók, hogy örömet szerezzenek és felejtsenek. Ez a vadon.

Átkok, könyörgések

Átkok, könyörgések
furcsa denevérfejű korcsok
Óriás mellű elhízott királynők
Különös káposzta-szentek
Húz-vetkőztet hivatalnokok
kéjes baszás ügynökök
A szörnyek egész fura rendje
Üdvözlünk menetünkben

Végig azt várom, hogy valamelyikőtök felkeljen
kerti sünök és punciveteránok
Szarhalmazók és individualisták

LOBBANTS LÁNGRA

Tudod, hogy ez nem igaz,
Tudod, hogy ez hazugság,
Azt mondom, most jól figyelj!
Babám, holnap nincs tovább.
Gyere, babám, lobbants lángra!
Gyere, babám, lobbants lángra!
Gyújts fel még egy éjszakára!

Haboztunk, mert volt időnk,
A sárban fekszünk, nincs erőnk,
Bármit teszünk, elveszünk,
Máglyán ég el szerelmünk.
Gyere, babám, lobbants lángra!
Gyere, babám, lobbants lángra!
Gyújts fel még egy éjszakára!

Átdöfve a füstöt

És a hűvös borzongató rohadt szél
és rajta a gyermek keze nyoma
kép-ablakon
és a fegyver felhúzott kakassal
a vállhoz szorítva
és tűz az éjszakában
várakozás egy elsötétített házban
a városból érkező
kegyetlen tébolyodott fajtákra
és jön átdöfve a füstöt
és gáz és hamu a tejnek
és a gonosz kacsingat arcukon
diadallal ugatva
Ki nem állítja meg őket?
Az odvas fa ahol
hárman aludtunk és álmodtunk
az árnyak örvénylésében és a fűben
levelek fáradt zörgése
Egy öregember felpezsdíti a táncosokat
régi táncával
sötétedik
fürge árnyak támaszkodnak
az erdő húsára
lélegzetet engedve

Lágyan mozdulnak
lágyan emelkednek
az ébredező halottak újjászületnek
szétzúzott tagokkal nedves lelkekkel
Lágyan sóhajtoznak
elragadtatott temetői csodálattal
ki hívta ezeket a holtakat táncba?
Talán a fiatal nő
aki a kísértetdalt tanulgatta?
Talán a vadon gyermeke?
Talán maga a dadogó vakon csevegő
Kísértet-isten?

Én hívtalak hogy kend fel a földet
Én hívtalak hogy jelentsd be az égett bőrként
hulló szomorúságot
Én hívtalak hogy minden jót kívánjak neked
Hogy új szörnyként pompázz önnön dicsőségedben
És én hívlak most hogy imádkozz!

AMERIKAI IMA

Ismered a meleg haladást a csillagok alatt?
Tudod, hogy létezünk?
Elfelejtetted a mennyország kulcsait?
Megszülettél-e és már élsz-e?

Találjuk fel újra az Isteneket, minden korok összes mítoszát!
Ünnepeljétek a mély, régi erdőkből jövő szimbólumokat!
Elfelejtettétek az ősi háború tanulságait?

Nagyszerű arany közösülések kellenek,
Az atyák az erdő fái alatt kárálnak, anyánk holtan a tengerben.

Tudod, hogy mészárlásokba vezetnek bennünket nyugodt admirálisok,
és hogy a kövér, lassú generálisok a fiatal vértől obszcének lesznek?
Tudod, hogy a tévé uralkodik rajtunk?
A Hold száraz vérszopó állat.

Gerillabandák forgatják a számokat a szomszédos zöld indatömbben,
Hadba készülnek ártatlan pásztorok ellen, akik csak halnak.

Ó, létezés nagy teremtője, adj nekünk még egy órát,
hogy előadjuk művészetünket és tökéletesítsük életünket!
Az éjjeli lepkék és az ateisták kétszeresen isteniek és haldokolnak.
Éltünk, meghalunk és a Halállal még nincs vége.

Utazzunk tovább a rémálomba! Kapaszkodjunk az életbe!
Szenvedélyünk kivirágzana. Kapaszkodjunk kétségbeesett puncikba és farkakba! A trippertől kaptuk a végső látomást.
Kolumbusz ágyéka zöld halállal lett tele.
Megérintettem a lány combját és a Halál mosolygott.

Összegyűltünk ebben az ősi és őrült színházban,
hogy hirdessük életörömünket, és meneküljünk az utca nyüzsgő bölcsességétől
Az istállókat megrohamozzák,
az ablakok közül csak egy marad épen.

Táncolj, és ments meg minket a szavak isteni gúnyolódásával!

A zene lángra lobbantja a kedélyt.
Ha az igazi király gyilkosai szabadon kószálhatnak,
Ezer varázsló támad az országban.

Hol vannak a lakomák, amiket nekünk ígértek?
Hol van a bor? Az új bor.
(Haldoklik a szőlőtőkén.)

Itt lakó gúnyolódás, adj nekünk még egy órát a varázslatra!
Mi – a bíbor kesztyű
Mi – a seregély repülése és a bársonyos óra
Mi – az arab élvezetek ivadékai
Mi – a napkupola és az éjszaka

Adj nekünk Hitet, hogy higgyünk! Adj egy kéjes éjszakát!
Adj nekünk hitet az éjszakában!
Adj száz színárnyalatban egy gazdag világot Neked és nekem!
És selyempárnás házadba egy fejet, bölcsességet és egy ágyat!

Zavaros határozat:
Az itt lakó gúnyolódás követel téged magának!

A régi jó napokban még hittünk. De kis adagokban még mindig
megkapjuk a Jóság dolgait és sportszerűtlen homlokát.

Felejts el és engedj!
Tudtad, hogy a Szabadság egy tankönyvben létezik,
Tudtad, hogy őrültek igazgatják börtönünket,
A fehér, szabad protestáns örvényben
nyughatatlanul kuporgunk az unalom szélén,
kinyúlunk a Halálért egy gyertya végén,
megpróbálunk valamit, ami már régen ránk talált.

Rozsdaágyakban találjuk meg királyságunkban hatalmas bíbortrónjaival a vágy és a szerelem trónusaival.
Acélajtók csapódnak be a rabok sikolyaiban
és háttérzene, középhullám, ringatja álmainkat.
Fekete férfiak büszkesége nem húzhatja fel a rudakat
amíg csúfolkodó angyalok megrostálják
A magazinok porának kollázsát
A bizalom falának homlokába karcolva
Ez jogos börtön azoknak akiknek reggel kelniük kell és harcolni olyan haszontalan zászlókért mialatt nyafogó szüzek nyomort fitogtatnak és szájukat biggyesztik zagyvaságok az őrült vezérkarnak

Beteg vagyok a kétségtől.
Élj a biztos fényében, kegyetlen kötések jegyében!

A szolgáké a hatalom. Kutya emberek és gyalázatos nőik
húznak ócska takarókat tengerészeinkre.
Bajuszodat rángattad?
vagy egy virágot daráltál?
Beteg vagyok a savanyú pofáktól,
Bámulnak rám a tévétoronyból.

Rózsákat akarok kerti lugasomba, világos?
Királyi csecsemőknek és rubinoknak kell felváltaniuk most az
elvetélt idegeneket most a sárban.
Ezeket a mutánsokat.
Véres étel a felszántott növénynek,
Arra várnak, hogy egy széttépett kertbe vihessenek minket.

Tudod, milyen sápadtan és gonoszul,
milyen izgatóan jön majd a Halál egy furcsa órában?
Bejelentés nélkül és be nem tervezetten,
mint egy félelmetes és túl barátságos vendég,
akit az ágyadba vinnél.

A Halál angyalokat csinál mindannyiunkból és szárnyakat
ad nekünk ott, ahol olyan sima volt a vállunk,
mint a holló karma.
Nincs többé pénz!
Nincs többé jelmez!

Az a másik birodalom messze a legjobbnak látszik mindaddig,
amíg egy Másik Prédikáció fel nem tárja a Vérfertőzést
és a Természeti Törvényekhez való léha engedelmességet.

Nem megyek!
Inkább a barátok tora, mint az óriási család.

Nagy sikítozó Krisztus.
Hipp-hopp. Lusta Mari felkelsz-e egy vasárnap reggelén?
A film öt perc múlva kezdődik, jelentette be a gondolat nélküli hang.
Akiknek nem jutott ülőhely, várják meg a következő előadást.
Lassan, egykedvűen sorban bementünk a terembe.
A nézőtér hatalmas és csendes volt.
Aztán leültünk, és a hang folytatta:
A ma esti műsor nem új, már elölről-hátulról láttátok ezt.
Láttátok a születéseteket, az életeteket, és a halálotokat,
és emlékezhettek az összes többire is.
Jó világotok volt, amikor meghaltatok?
Elég jó ahhoz, hogy egy filmet lehessen forgatni róla?
Vad vihogás kopogtatta meg agyunkat, akár egy ököl.
Kimegyek innen.
Hová mész?
A hajnal másik oldalára.
Kérlek, ne zavard el a felhőket, pagodákat, templomokat.
A pinája ragadta meg, mint egy meleg, barátságos kéz.
Jól van, minden barátod itt van.
Mikor találkozhatom velük?
Miután ettél.
Nem vagyok éhes.
Ó, úgy értettük, ütöttél.
Ezüst patak, ezüstös sikoly, elképesztő koncentráció.
Itt jönnek a komédiások, nézd, hogy mosolyognak!
Figyeld, hogyan táncolnak végig egy indián mérföldet.
Nézd mozdulataikat! Micsoda önuralom!
Így mozogjon mindenki!
A szavak szétesnek, a szavak elfutnak, a szavak sétapálcára hasonlítanak.
Ültesd el őket, és kinőnek!
Figyeld, ahogy hajladoznak!
Mindig szóember leszek inkább, mint madárember,
de felszámítom, nem megyek el anélkül, hogy félre ne tennék egy dollárt.
Mondhatom újra hangosan? Felismerted?
Nincs étel a benzin haszna nélkül.
Én leszek a nagypofájú ír, felszabadítottam a rendőrbírót a hatalom csúcsán.

Ó, leány, szabadítsd fel megtépázott völgyedet!
Ó, nyugtalan elme! A vakok bűne az elpusztított őserdőben.
A lány bűnös illata új galléromon.
Pimasz próza, tartós szolgálat hálójába kötve.
Ez okozza a szorongást.
Gyorsasága a kölcsönvett ritmus befogadásában.
Asszony jött közéjük – világ asszonyai, egyesüljetek!
Tegyétek biztonságossá a világot egy botrányos élet számára!
Hé, vágd el a torkod! – az élet egy vicc. A feleséged az árokban.
Ugyanaz a kajak, itt jönnek a halak.
Vér.
Vér.
Vér.
Vér.
Szórakoznak a világunkkal.

Ahogy visszatekintek

ahogy visszatekintek életemre
képeslapokra nyomott tönkrement pillanatképek
fakó plakátok egy korból amire nem tudok
visszaemlékezni

skót vagyok legalábbis annak mondanak
igazából a rejtélyes keresztények örököse
kígyó a völgyben
egy katona családjának gyermeke
lázadtam az egyház ellen az izzás fokozatai után
igyekeztem behízelegni magam az iskolában
és megtámadtam a tanárokat
a sarokban kaptam egy padot

bolond voltam és a legelevenebb gyerek az
osztályban

séták Washington városában a néger utcákon
a könyvtár és a könyvesboltok
narancssárga tégla a forró napon
a könyvek és versek mágiája
a szex csak még jobban serkent
mint bármi amit eddig ismertél
és minden a béke
és a könyvek elvesztik bájukat
és visszakerülsz a vízió szemére

a rock története egybevág ifjúságommal
gyere Los Angelesbe a filmiskolába!
venice-i nyár és kábítószeres víziók
listavezető dalok
korai küszködések és megaláztatások
köszönet a lányoknak akik etettek!
lemezkészítés
Elvisnek szexes bölcs érett hangja volt 19 éves
korában

az enyém még mindig őrzi egy elfojtott ifjúkor
orrhangú nyafogásait
jelentéktelen vinnyogások és őrjöngések
egy érdekes énekes legfeljebb egy üvöltés
vagy beteg zümmögés
semmi sincs belül

A VÉG

Vége, igen, Egyetlenem.
Vége, igen. Nincs semmi sem. Igen.
Nincs terv, nincs jövő sem.
Már többé nem nézhetek rád. Igen.
Mondd, mi lesz? Mi jöhet?
Ha majd mindent lehet.
Sírni fogsz, és nyúlsz egy kéz után.
Ez egy pokoli táj.
Láttuk Rómát, a vadságot és kínt,
A sok boldog gyermek őrült mind.
A sok boldog gyermek őrült mind.
A nyári esőt várják kint.
A város szélén a veszély vár!
Menj a királyok útján!
Vér, kincs, korbács és aranybányák!
A nyugati úton menj, baby.
Vágtass a kígyón, menj a kígyón,
Vár a tó, az ősi tó!
A kígyó nagy, hét mérföld.
Menj a kígyón, milyen öreg, és a bőre hideg.
Legjobb a Nyugat! Legjobb a Nyugat!
Tedd a legjobbat! Járd végig az Utat!
A kék busz minket hív. A busz kék, és minket hív.
Smasszer, mondd, hová megyünk?

A gyilkos hajnalban ébredt. Felhúzta a csizmáját, aztán belépett a régi kelléktárba és felvett egy régi maszkot. Aztán elment a hallba és belépett a szobába, ahol a nővére lakott. Majd meglátogatta a bátyját. Aztán átment a hallon, egy ajtóhoz ért és benézett: Apám! Tessék, fiam? Meg akarlak ölni… – Anyám…
Gyere, babám, ölelj, amíg tudsz!
Gyere, babám, ölelj, amíg tudsz!
Gyere, babám, ölelj, amíg tudsz!
Minket hív a kék busz, kék busz, gyere, kék busz, gyere, kék busz, gyere már!
Vége, igen. Egyetlenem.
Ez a vég, igen. Szép testvérem.
Fáj, hogy most te elmehetsz.
De én sajnos nem megyek.
A mosolynak is vége és nincs más.
Az éjnek is vége.
Próbáljuk meg a halált.

Úti napok

Az éjszaka az volt aminek
lennie kell
egy lány, az üveg és az áldott alvás

Szántottam
Magom a nemzet
szívében.
Csírák befecskendezve a lelki vérerekbe.

Most átölelem az üzlet
költészetét és egy időre
az ipar hercegévé változom.

Egy természetes vezető, egy költő,
egy sámán,
egy bohóc lelkével.

Mit keresek
a bikaviadal
arénájában
Minden átlagember
vezér után futkos.

Nézők a sírnál,
zavargások nézői.

A részegség
jó álarc

Iszom,
úgyhogy tudok seggfejekkel beszélgetni.
Magamat is beleértve.

Az üzlet borzalma
pénzgond, bűn
megérdemlem ezt?

A találkozás
Megszabadulni az igazgatótól és az ügynököktől

4 év múlva itt vagyok egy olyan szellemmel
mintegy szőrős kalapács

elnézést az eltékozolt éjszakákért
és eltékozolt évekért
elszartam az egészet
Amerikai zene

Befejezés naiv búcsúzkodással
és tervekkel a jövőre

Nem színész
író-filmes

Melyik énemre
fognak emlékezni

Isten veled Amerika
Szerettelek

pénz otthonról
sok szerencsét
kerüld a bajt

Paris Journal (részletek)

Autópályákra emlékszem

Nyár melletted
Óceán-testvér

Elvonuló viharok
elektromos tüzek az éjszakában

„eső, éj, nyomorúság
vagonok hátsó végei”

Igazán vad volt
Meztelenül kezdte aztán
felvette a ruháit

Régi olcsó hotel
hobók a társalgóban
előkelő hobói elégedett
nlncstelenségnek

Az utca túloldalán
híres játékterem
ahol a színészek találkoznak

régi sztár – beatzenészek
otthona
beatköltők és
beatcsavargók

a Zen hagyományban
Kínától a
metróig
négy könnyű emberöltő

Siránkozva elhagyta jegyzetfüzetét
rendőri parancsra
bútorok elszállítva
minden feljegyzés
és emlék és riporterek
könnyeket számítva és
szitkok a sajtóra.

„Remélem a kínai narkósok elkapnak”

és így lesz,
mert a mák
uralja a földet
az a helyes szelíd virág

Ez a versem
neked
Nagyszerű hömpölygő bolondos virágos vadállat

A pokol parfümös romja

Rettegett jó betegség
nyári döghalál

Hatalmas istenverte
anyabaszó torzszülött

Hazudsz csalsz
lopsz és ölsz

déli őrületet iszol
telhetetlenség moslékát

meghalsz teljesen egyedül

Öledig érő sár
Valaki más a bugyidban

és ki lenne az?

Tudod

Többet tudsz
mint amit elmondasz

Sokkal többet mint amit elárulsz

Nagyszerű, nyálas angyal-kurva
jó voltál hozzám

Igazán klassz
voltál hozzám

Mondd meg nekik jöttél és láttál
és a szemembe néztél
és láttad a hátráló őr árnyékát.
Gondolatokat az időben
és az időn kívül

A stoppos állt
az út szélén
és hüvelykjét egyensúlyozta