Hobo elkészítette pályafutása eddigi legjobb és egyik legfontosabb lemezét. A Circus Hungaricus Hobo 2009-es szólóalbuma, konceptlemez, és a szerkezetét tekintve keretes: az első dal a Circus Europa, az utolsó a Circus Hungaricus, ez megadja az irányt, honnan merre tartunk.
A lemez a generációs önvizsgálat, a mély társadalompolitikai elemzés, és a stafétaátadás, a tudás és tapasztalat áthagyományozásának gondolati köreit érinti.
Kifakult madárijesztő áll a vihar előtti csendben egy kiégett, tönkretett, fejét leszegő napraforgótáblában. A háttérben fakó cirkuszi sátor, az ajtaja nyitva, de azt nem lehet tudni, hogy előadás előtt vagy után vagyunk. Csak sejteni lehet a sátorcsíkok színeit: piros-fehér-zöld. Tehát: ez a Circus Hungaricus társulata. Vagyis mi vagyunk.
Az erős zenei alapanyagon túl pedig a Békés Megyei Jókai Színház színművészei, a teátrum Színitanházának táncos és színész növendékei, a Hippodrom artistatársulat és Oleg Zsukovszkij mozgásművész gondoskodik Vidnyánszky Attila rendező vezetése alatt a minden tekintetben világszámnak mondható előadásról. Nem kevesebbre vállalkoztak, mint hogy egy valóságos összművészeti előadást hozzanak létre: a csaknem ötszáz főt befogadó cirkuszi sátorban ötvözik a zsonglőr, artista elemeket a mozgásszínházzal, a hobós rock és blues taktusokkal, dallam- és hangzásvilággal, megspékelve filmes eszközökkel és valódi, felszabadult (a szó szoros értelmében vett) játékkal, játékossággal. Olyan előadás, amely ki- és megnyitja a szíveket, hogy aztán facsarjon rajtuk, és egyúttal valami mással, többlettel töltse meg az érzékeket.