Mesterek, vándorok

A Nap süt rám, a szívem mégis fáj,
A Nap süt rám, a szívem mégis fáj,
Szerettem egy asszonyt, gyűlölöm már.

Elhagyott egy reggel, ó, csak tudnám, miért,
Elhagyott egy reggel, ó, csak tudnám, miért,
Valaki azt mondta, hogy egy fehér emberért.

Volt egy álmom, egy esős éjszakán,
Volt egy álmom, egy esős éjszakán,
A babámat láttam, és a Nap sütött le rám.

A bábuk már a dobozban vannak és minden
bohóc aludni ment,
A boldogság az utcán sétál, lábnyomai vörösben,
És a szél sírja: Mary.

A seprű búsan összegyűjti a múlt széttört darabjait,
Valahol a királynő sírja halkan,
máshol még nőtlen a király.
És a szél sírja: Mary.

A lámpák holnap kékre váltanak
és üres fényük ágyamra vetül,
Elsüllyed az apró kis sziget, mert a világ,
amiben hitt, már nem él.
És a szél sírja: Mary.

A sok nevet a szél csak fújdogálja,
de közülük egyet sem felejt el,
A sarkon a vén koldus bölcsen hallgat,
mert tudja, hogy még nem a végső út,
és a szél sírja: Mary.

Holnap már más lesz ez a szabály!
Lány, a tiéd vagyok ma.
A rádióban nincs több adás.

Lány, a tévéd vagyok,
Amit ha megunsz, majd egy színest veszel.
Lány, én az az újság vagyok,
Amit kivágsz.
A tiéd vagyok, a tiéd vagyok, a tiéd vagyok.

Lány, színes lepke vagyok.
Dobozban üveg alatt tű vár.
Nézd, ahogy megfeszülök,
Te meg csak nevetsz, mint a halál.

Te lány, művirág lettél már
És mégis újra csak az esőre vársz.
Ó, lány, ma még a tiéd vagyok,
Te rád az őrült lepke leszáll.
A tiéd vagyok, a tiéd vagyok, a tiéd vagyok.

Hűs nyári éj, elvitt a szél,
Elindultál, szárnyra keltél.
Nincs baj, nem fáj semmi.
Mert ott ülök fenn, a világ fölött.

Magányos nyár, unalmas farm,
Karácsonyt várni sokáig tart.
Nincs baj, nem fáj semmi,
Mert ott ülök fenn, a világ fölött.

Az állomáson áll egy vonat,
Sípja hív már, maradni nem szabad,
De nincs baj, nem fáj semmi,
Mert ott ülök fenn, a világ fölött.

Éget a kín, átkozott kín,
Babám él-e még? Uram, csak te tudod.
Éget a kín, átkozott kín,
Babám él-e még? Uram, csak te tudod.
Kemény a kő, de olvadni fog,
Siess, gyere, gyere, gyere, baby!

Nyomorult kín, hagyj aludni már!
Ó, nem tudok.
Nyomorult kín, hagyj aludni már!
Ó, nem tudok.
Valaki állítsa meg, tépje ki már
Ezt az átkozott kínt!

Bevágták a kocsi ajtót, te voltál,
Rohanjunk százharminccal, őrült lány!
Azt mondtad: rendben, semmi se fáj,
Csak egy menetet akarsz, gyerünk hát!

Száguldj végig, a városon át!
Száguldj végig, nyomom a gázt!
Száguldj végig, mondom, mit kívánsz!
Minden csak gátol engem, amit csinálsz!

Nem gázoltalak el, nincs semmi baj,
Gumibotnyom a hátadon, mondd, honnan van?
Kedvesem, meglátod, a zöld piros lesz,
Nem adhatok több dzsemet, gyerünk, mehetsz!

Száguldj végig, a városon át!
Száguldj végig, nyomom a gázt!
Száguldj végig, mondom, mit kívánsz!
Minden csak gátol engem, amit csinálsz!

Lord! Lord! Itt a betegség blues,
valamit elrontottam.
Lord! Lord! Itt a betegség blues,
valamit elrontottam,
Nincs Isten, aki meghallgat,
fiatalságom rég odavan.

Betegség blues, nem akarok dugni se már,
Betegség blues, nekem többé fel sem áll,
Hull a könnyem, úgy sírok,
mint egy fáradt, vén kurtizán.

Felkerestem a doktort, mérget adott nekem,
Felkerestem a doktort, mérget adott nekem,
Már mögöttem a kórház, férgekkel teli a fejem.

A Halálra gondolok, mert vénül az Apám,
A Halálra gondolok, mert vénül az Apám,
Nagyon fáj a lába, már a sarokig sem jár.

Lementem Santa Fébe, gondoltam, majd nyaralok,
Indiánok türkizt árultak
ócska vályogkunyhókban ott,
Migrént kaptam a La Fonda Hotelben,
bajt bárhol kaphatok.

Rossz karmám tehette csak,
hogy dugtam a szép fiúkat,
Éhes rémek űztek, mert űztem az örömöt sokat.
Most ágyban fekszem egyedül
és játszom a játékaimat.

Valamit elrontottam a makkal és a tojással,
Meghajlok Uram előtt százezer bocsánattal,
Pokolba verseimmel, gőgöm okaival.

Betegen és dühösen fekszem kórházi ágyamon,
Doktor! Doktor, hozz morfint, mielőtt meghalok.
A Nemzeti Mindenségtől, ó, fáj a fejem nagyon.

Egyszer elmegyek innen, valahová egymagam,
Igen, elhagyom ezt a várost zörgő csontjaimmal,
Enyém a betegség blues, ugye, hiányzom majd?

Bíbor köd ül az agyamon,
Túl későn jött, sajnos tudom,
Bohóckodok, nem tudom, miért?
Megcsókolom az eget, hogy ha kék.

Bíbor köd körös-körül,
Nem tudom már, kinek örül?
Boldog leszek, vagy nyomorult?
Ki ez a lány, aki fölém borult?

Bíbor köd a szememben,
Nappal, vagy éj? Mindegy nekem.
Összezavarsz, agyamra mész!
Eljön a holnap, vagy ez már a vég?

Enyém egy nagy bűvös asszony,
enyém egy fekete asszony,
Enyém egy bűbájos asszony,
ki megvakított egyszerűen,
Mert ő egy szép bűvös asszony,
Az ördögöt kihozza belőlem.

Ne fordíts hátat nekem,
ne fordíts hátat nekem,
Óh, ne fordíts hátat nekem,
többé nem bűvölhetsz el,
Ne fordíts hátat nekem,
Mert mire felkelsz,
az asszonyom leszel!

Bűbájos vagy velem, bűbájos vagy velem,
látom, bűbájos vagy velem,
látom, hogy kővé dermed a szívem,
úgy gyűlöllek téged, de soha nem hagyhatlak el.

Minden pénzét kiadta a Déli Bank,
Kisfiát a Szürke Busszal küldi majd,
Louisana után jön a Vadnyugat,
Fél dollárért vacsorát kap, jó sokat,
Ment a kölyök, kinek neve Johnny B. Goode,
Hívta őt a filmjeivel Hollywood.

A sínek mellett akadt munka néhanap,
Johnny apja boldog volt, nem kért sokat,
A zálogostól gitárt vett a fiúnak,
Úgy gondolta, hátán viszi Johnnynak,
ment az öreg, vitte szíve, nagy az út,
Várta őt a fia, hívta Hollywood.

Bye, bye, mondom bye-bye-bye
Bye-bye Johnny, bye-bye Johnny, légy jó!

Kapott végül egy régen várt levelet,
megtalálta Johnny, akit keresett,
elviszi és elhozza a kedvesét,
a sínek mellett házat épít, bírja még,
hallgatják majd, a mozdony hogy dübörög,
ajtajukban állva, velük pár kölyök!

Fehér szoba, sötét függöny, vonat sípol,
Ócska járda, nehéz környék, ahol élek,
Elmész tőlem, nem vigasztal mosolyod sem.
Ezüst lovak elvágtatnak szép szemedben.

Itt várok tovább, ahol a nap nem süt már,
Várok itt rád és az árnyak futnak tovább.

Nem tart vissza többé semmi, eldöntötted,
Pocsék idő, szürke tömeg az állomáson,
Zsúfolt kocsik, integetők az ablakokban,
Megérkeztem, megértettem: elmúlt minden.

Csak állok tovább, míg a mozdony füstje száll,
Várok itt rád és az árnyak futnak tovább.

Kedves voltál, mosolyogtál utoljára,
Régi sebem felszakadt, még be sem gyógyult,
Sárga tigris rejtőzködött szép szemedben,
Felöltöztél, elbúcsúztál, elutaztál.

Majd alszom, babám és az élet megy tovább.
Alszom, igen és az árnyak futnak tovább.

A holnaptól félek, bár lenne inkább péntek,
A jégeső felolvad, nem fut ki több vonat,
Szomorú szemek és utasok, ablakok,
Székem úgy rázkódik, a lábam nem nyugszik,
Útlevél, csekkfüzet, egy gépet tán elérek,
A vasárnap fekete lesz!

A taxi elvisz engem, és nagyon kell sietnem,
Túltömött bőröndök, bezárni nem lehet,
Nadrággal, ingekkel, sietős csókokkal,
Pár híres regénnyel, árukat ki tudja?
Szakképzett emberek átnézik mindened,
A vasárnap fekete lesz.

Ott kinn a reptéren néhány ezer utas,
Fenntartott helyekkel, a tranzitban maradt,
Nem tudni meddig, de gépek nem indulnak,
Trauma, kétségek, összetört kapcsolat,
Ideges toporgás ünneplő ruhában,
A vasárnap fekete lesz.

Szedem a lábam, letörni nem fogok,
Rossz itt a hangulat, a kapuhoz rohanok,
Nem gátol erkölcs, vár rám az élvezet,
Újjászülethetek, ha vissza nem küldenek,
Türelmetlen lábak és cigaretták égnek,
Mert haza kell menni holnap!

És újra a házban, a táncoló ég alatt,
Húsz üveg tej vár a küszöbön, ott rohad,
Behúzott függönyök, átfagyott vízcsövek,
Papírdarabkán pár szavas üzenet:
„Sajnálod, nagyon, de el kellett menned!”
A vasárnap fekete lesz.

A holnaptól félek, bár lenne inkább péntek,
A jégeső felolvad, nem fut ki több vonat,
Szomorú szemek és utasok, ablakok,
Székem úgy rázkódik, a lábam nem nyugszik,
Útlevél, csekkfüzet, egy gépet tán elérek,
A vasárnap fekete lesz!

Mindenki fecseg, hallod, ömlik a szó,
Nem tudja senki sem, hogy nekem mi jó,
Szeretlek, baby, ahogy esőt a tó,
Gyerünk, baby, engedd, hadd legyen jó!

Sok ember úgy él s hiszi, úgy is lehet,
Hazudni kell, s a végén ő nevet,
Az én szerelmem, akár a hó,
Gyerünk, baby, engedd, hadd legyen jó!

A szerelem jó és én nem érzek mást,
A lényeg az, hogy értsük egymást!
Lebegek a szélben, mint egy lobogó,
Gyerünk, baby, engedd, hadd legyen jó!

Hey Joe! Kezedben a fegyverrel,
mondd, hova mész?
Hey Joe! Kezedben a fegyverrel,
mondd, hova mész?

− Lelövöm az asszonyt. Megyek, lelövöm őt!
− Lelövöm az asszonyt, megyek, lelövöm őt!
− Rajtakaptam, az ágyban találtam,
és nem volt egyedül.

Hey Joe! Hallom lelőtted a nőt, ki veled hált.
Hey Joe! Hallom lelőtted a nőt,
ki mosott rád, főzött rád,
Meg veled is hált.

− Igen, lelőttem. Adtam neki két golyót. Kettőt!
− Lelőttem a nőt, az ágyban heverőt.
− Velem ne játsszon! Mással ne háljon!
− A pénzemet hagyja! A szívemet adja, adja vissza!

Hey Joe! Ha jön a hóhér, mondd, hova mész?
Hey Joe! Ha jön a hóhér, mondd, hova mész?
Mikor a kutyákat utánad eresztik,
meghallod: a Halál nevet.
Nézz fel az égre még egyszer,
aztán állj meg és emeld fel a kezed.
Tedd ezt testvér!

− Meglépek Délre, megyek le Dél felé! Dél felé!
Mexikó felé, a szabadság felé!
− Nem vagyok ostoba, nem kapnak el soha!
− Hóhér, hol vagy? Hóhér, hol vagy?
− Ahol a törvény, ott a kötél.
− Megtettem, amit a világ vár tőlem,
− A hazug asszonyt lelőttem,
− A hazug asszonyt lelőttem.

Asszonyod alszik, de a szíved
nem nyugszik meg soha már. Soha már.
Asszonyod alszik, de a véred
nem nyugszik meg soha már. Soha már.
Tudom, menned kell már.
Azt hiszed, a szabadság vár.
Igen, menned kell már. De testvér, messze a határ.
Túl messze a határ.
− Érzem, mennem kell már. Ó, a szabadság vár rám.
− Érzem, mennem kell már. Ó, a szabadság vár rám.
Good bye!

Indulnod kell, indulnod kell,
Indulnod kell, indulnod kell,
Ha szólít az Úr, légy készen,
Indulnod kell!
Lehetsz ott fenn és lehetsz lenn,
Lehetsz ott fenn és lehetsz lenn,
Ha szólít az Úr, légy készen,
Indulnod kell!

Figyeld az asszonyt, a teste tűz,
Figyeld a rendőrt, valaki űz!
Ha szólít az Úr, légy készen,
Indulnod kell!

Lehetsz magas, lehetsz kicsi,
Lehetsz gazdag, lehetsz strici.
Ha szólít az Úr, légy készen,
Indulnod kell!

Indulnod kell, indulnod kell,
Indulnod kell, indulnod kell,
Ha szólít az Úr, légy készen,
Indulnod kell!

Lousisana mélyén, New Orleans felé,
A fenyőfák között, az erdő közepén,
Egy kis kunyhó állt, itt élt és itt aludt,
Egy parasztfiú, neve Johnny B. Goode.
Szegény kölyök nem írt, nem is olvasott,
Helyette gyönyörűen gitározott,
Nyomd, Johnny, nyomd!

Gyapotzsákban cipelte a gitárját,
Fapadoson utazott a prérin át,
Hallgatták a játékát az utasok,
Elfelejtettek leszállni: Nem nagy dolog!
Lábaikkal verték a zene ritmusát,
Nagyon tetszett nekik a fekete srác,
Nyomd, Johnny, nyomd!

Azt mondta neki egy nap az anyja,
Egyszer majd felvirrad életed napja,
Egy zenekarban te leszel a vezető,
Minden ember eljön hozzád messziről,
A színház falán égő betűkkel ez áll:
Ma este Johnny B. Goode muzsikál!
Nyomd, Johnny, nyomd!

Egy pap se mondja nekem,
hogy a menny itt a Földön van,
Tudom, te még nem tudod,
az életemben sok rossz van,

Nem mind arany, ami fénylik,
a mesét nem tudjuk, csak félig,
Ha meglátod a fényt,
Kelj fel jogaidért!

Kelj fel, ne hagyd!
Te is légy szabad!
Kelj fel, ne hagyd!
A harcot fel ne add!

Mindenki arról beszél,
hogy leszáll az égből az Isten,
Boldoggá teszi a népet
és elhozz nekünk mindent,
De tudod jól, hogy pokol az élet,
Mert ismered a tiédet,
Ha meglátod a fényt,
Kelj fel jogaidért!

Elegem van Johnnyból,
aki Jézus nevében a mennybe megy,
Értjük és tudjuk jól,
hogy az Isten az emberrel egy,
Nekünk elég már és nem kell a gond,
De nem lehet mindenki mindig bolond!
Ha meglátod a fényt,
Kelj fel jogaidért!

Kis vörös kakas vagyok.
Hülye lennék egész nap kukorékolni!
Inkább a tyúkokat izgatom a baromfiudvarban,
Minden módon, ahogy csak lehet.

Ha ezt hallják, a kutyák üvölteni kezdenek,
A nagyobbak meg vonítani.
Hé, emberek! Vigyázzatok kóbor macskáitokra,
Mert a kis vörös kakas marha mérges!

Ha látjátok kis vörös kakasomat, vezessétek haza!
Mert nincs béke a baromfiudvarban,
Mióta a kis vörös kakasom elment!

A kakasnak csak a tyúk kell,
mert ez az egy, amihez ért.
A kakasnak csak a tyúk kell,
mert ez az egy, amihez ért.
Kukorékolni unalmas
és nem kell hozzá tehetség!

Vonít a dakszli, a bulldog meg hallod, hogy üvölt.
Vonít a dakszli, a bulldog meg hallod, hogy üvölt.
Jaj a macskáknak ilyenkor, elnyeli őket, el a föld.

Ha látjátok a kis vörös kakasomat,
hozzátok vissza őt!
Ha látjátok a kis vörös kakasomat,
hozzátok vissza őt!
Mert a baromfiudvarban nincs béke,
Mióta a kis vörös kakasom elment!

Széttépi lelkem a depresszió,
Tudom, mi kéne, mi volna jó.
Zene, szép zene, ujjamban lángol, táncol.
Mánia rabja lett lelkem, igen.

Asszony, ne kívánd, nem tehetem,
Ölelj vagy törj szét, már nincs szerelem.
Zene, szép zene, remélem,
nem hagysz el, nem hagysz el.
Zűr van az agyamban, nem véletlen.

Mennem kell vissza, kikapcsoltál.
A végéig elmentem, út nincs tovább,
Zene, szép zene, remélem enyém vagy,
enyém vagy.
Mánia rabja lett lelkem, igen.

Hogy vacogtunk a hidegben,
Apám benn volt a seregben,
Az idő nehéz volt,
Még srác voltam, még srác voltam.

Az első ciginél tíz voltam,
A lányokat csak pofoztam,
Egy sárga labdám volt,
Még srác voltam.

Még srác voltam, az élet más volt,
A kínnál sokkal jobban fájt a gúny,
Még srác voltam, még srác voltam.

Az első szerelem korán jött,
Ő barna volt, én teljesen zöld,
Pár dolgot már tudtam,
Még srác voltam, még srác voltam.

Ahogy nőttem, azt hittem,
Hinni kell az emberben,
Azóta már felnőttem,
Még srác voltam, még srác voltam.

Egyszer majd egy nap, ami oly nehéz lesz,
Keresni fogsz engem, már nem érdemes,
Ó, miért hiszek?
Ó-ó, igen, miért hiszek?
Miért hiszek a szívemnek,
Mindig bolonddá tesz.

Ott állsz lenn a sarkon, és az esőt hallgatod,
Megőrülök érted, ó, légy átkozott!
Ó, miért hiszek?
Miért hiszek a szívemnek,
Mindig bolonddá tesz.

Amíg nem szerettem senkit, semmi se fájt,
Tele vagyok blues-zal, és várom a halált,
Ó, miért hiszek!
Miért hiszek a szívemnek,
Mindig bolonddá tesz.

Ha elhagysz most, fogd, vidd el, ami kell neked,
Ha bármit kívánsz, szedd össze és ragadd meg!
Árva fiad puskával les rád,
Sír, akár a parázson a láng,
Nézd, a szentek jönnek ott, túl,
Minden véget ér, Baby Blue.

Az országút a csavargóké, kerüld el!
Fogd meg, amit eléd vet a véletlen.
Az üres kezű festő visszanéz,
Lepedődre festi életét,
Az ég alattad lenn, a mélybe hull,
Minden véget ér, Baby Blue.

Matrózaid betegek a tengertől,
Üres kezű sereged a fegyvertől,
Szeretőd már túl jár az ajtón,
Takarója sincs lenn a padlón,
A szőnyeg mozog, a jelen máris múlt,
Minden véget ér, Baby Blue.

Az ugródeszkát magad mögött hagyhatod,
Ha hív valami, érzed, meg is kaphatod,
A csavargó az ajtód előtt áll,
Ruhádban, mit csak egyszer hordtál,
Gyújts egy másik tüzet, vár az új!
Minden véget ér, Baby Blue.

Ezt a dalt jobb lett volna sohasem megírni.
Halott hőseinkről szól, akik nem barikádokon
Vagy háborúban estek el,
még sincsenek már közöttünk…

Meghalt a Lepke, a Részeges Lány,
A Gyíkok Fia, a Gitárkirály.
Az élet súlya könnyű nekik már,
De nekünk fáj.

Sötét lett újra, egy szál gyertya ég.
Elment valaki. Mondd, mi jöhet még?
Az élet álom nekik csupán,
De nekünk fáj.

A tű elaltat, a fegyver lő.
Mondd, ki lesz a következő?
Az élet álom nekik csupán,
De nekem fáj.

Itt élünk messze, ez itt más világ,
Zsíros a csend, nehéz az ágy…
Az élet álom nekik csupán,
De nekem fáj.

Felébredtem reggel,
Te már nem voltál,
Felébredtem reggel,
Te már nem voltál,
Nem élhetek nélküled,
Oly szomorú, oly szomorú
A szívem, babám.

Megőrültem érte,
De ő nem szeretett,
Megőrültem érte,
De ő nem szeretett,
Nem élhetek nélküled,
Oly szomorú, oly szomorú
A szívem, babám.

Vár a puha ágy, baby,
Mély, mint a tó.
A munkát csak nézni,
Az élet így jó!

Nem bűn a lustaság-ság,
Nem bűn a lustaság-ság,
Nem bűn a lustaság-ság,
Nem bűn a lustaság-ság.
Lusta vagy, srác?
Aludj hát még tovább!

Vasárnap délben úgy szeret az ágy,
De ó, hétfőn reggel jön a sírás-rívás!
Nem bűn a lustaság-ság…

Aludni szépen,
Egy életen át.
A boldogság ennyi,
Hát jó éjszakát!
Nem bűn a lustaság-ság…

Mire vársz, te csavargó?!
Szidnak engem, így is jó.
Remélem, a sírba fekszem,
Mielőtt még megöregszem!

Nemzedékem haja hull,
Ideje már rég elmúlt.
Megkérdezik, mit tettél.
Azonkívül, hogy ettél?

Nevünk, ó, nem szenzáció,
Gitáros generáció.
Elpárolgunk, mint a gőz,
Utolér az új – és győz.

Helló, baby! Nagy fekete autóm vár.
Helló, baby! Nagy fekete autóm vár.
Ülj be mellém gyorsan, hogy lásd a politikám.

Politikus vagyok, a beszéd a munkám.
Politikus vagyok, a beszéd a munkám.
Ne ítélj meg, kérlek… Mert megütöd a bokád!

Segítem a balt és hajlok jobbra át,
Segítem a balt és hajlok jobbra át,
De messze leszek régen, mikor a zöld pirosra vált.

Régen ráztuk a rock and rollt.
Az utakat jártuk, de régen volt.
Visszamennék, visszamennék,
Visszamennék.

Rossz csillag szállt rám,
Ne várj rám, nem szabadulhatok,
Fölöttem rossz csillag,
Senkinek nem hívnak, tudom.

Balszerencse kísér, nincs más barát,
Lenn voltam több mint tíz éven át.
Rossz csillag szállt rám…

Se bor, se asszony, meguntam mind.
Egy nagy rossz asszony ás nekem egy sírt.
Rossz csillag szállt rám…

Rosszkor születtem, így élek, így.
Soha nincs mosoly, túl sok a kín.
Rossz csillag szállt rám…

Nem várok semmit, nem is bíztam.
Lenn voltam, mióta tíz múltam.
Rossz csillag szállt rám…

Ne várj rám, nem szabadulhatok,
Fölöttem rossz csillag,
Senkinek nem hívnak.
Fölöttem rossz csillag,
Tudom, nincs irgalom.

A nyomor szült, az út nevelt,
Anyám halott rég, apám vedelt,
És mind a kettő otthagyott,
A cím csak ennyi, hogy Tobacco Road.

Az otthonom kiégett ház,
Az éhezéstől kivert a láz,
Az Isten tudja csak, hogy mit adott,
Nekem az átkozott Tobacco Road.

Tobacco Road, átkozott Tobacco Road,
Tobacco Road, gyűlöllek, Tobacco Road!

A bátyám ült, a tanár vert,
A húgom pénzért bárkit ölelt,
A pokol útján jártam ott,
A cím csak ennyi, hogy Tobacco Road.

Lelépek innen, munkát kapok,
Lesz pénzem venni dinamitot,
És végre mindent lerombolok,
Nem lesz már több Tobacco Road.

Nem kell nekem a gyémánt,
Nem kell nekem a pénz,
Csak egy kanálka szerelem,
És a lelkem a mennyben él.
Egy kanál túl sok, túl sok, túl sok…

Túl sok, túl sok, túl sok,
Meghalok,
Túl sok, túl sok, túl sok,
Belehalok,
Túl sok, túl sok, túl sok.

Az egyik hazudik érte,
A másik zokog érte,
Egy igazi férfi meghal érte,
Egy kanálért már megérte,
Egy kanál túl sok, túl sok, túl sok
Nekem túl sok, túl sok, túl sok
Amit adsz túl sok, túl sok, túl sok
Ha elhagysz, túl sok, túl sok, túl sok

Kéne egy jó forró kávé,
De egy teával is beérem még,
Jobb lenne egy kanál szerelem,
Vajon nekem elég?
Egy kanál túl sok, túl sok, túl sok…
Néha túl sok, túl sok, túl sok,
Túl sok, túl sok, túl sok,
Elég, túl sok, túl sok, túl sok.

Egy kanál víz megmenthet,
A sivatagi homokban,
Én megmentlek minden férfitól,
Egy negyvenötös pisztollyal.
Egy kanál túl sok, túl sok, túl sok…
Túl sok, túl sok, túl sok,
Néha túl sok, túl sok, túl sok,
Mondom, túl sok, túl sok, túl sok.

Majd felmászok a hegyre és széttöröm, mint a diót,
Majd felmászok a hegyre és széttöröm, mint a diót,
Szigetet csinálok a sziklákból
és szórok rá sok homokot.
Mert én egy varázsló, igen, varázsló vagyok, babám!

Nem akartam kedved szegni,
mosolyod majd visszaadom,
Nem akartam kedved szegni,
mosolyod majd visszaadom,

Mert ha nem találkozunk
többé ezen a földön,
Majd találkozunk egy másikon.
Mert én egy varázsló, igen,
egy varázsló vagyok, babám.

Találnunk kell egy kiutat, szólt a tolvajhoz a bohóc,
Túl nagy a zűrzavar, nincs béke, nyugalom,
Kupecek isszák a boromat, parasztok földjeimen,
Kipusztul fajtánk oly hamar, nem bánja senki sem.

Izgulni kár, hidd el és nyugodj meg
− a tolvaj így felelt −,
Hiszen még közülünk sokaknak
a hit csak remény lehet,
Hidd el nekem, mi túléljük.
A mi végzetünk nem ez,
Ne kelljen többé hazudnom,
mert holnap már késő lesz.

Ott áll fenn a toronyban, a hercegnő már nem fél,
Asszonyok sürögnek, forognak,
a szolgák hada sem henyél,
Messze, a hideg távolban vadmacska morog,
még nem ölt,
Két lovas erre közeleg s a szél vadul üvölt.

Vörös a ház, messze délen, ahol a kedvesem él,
Vörös a ház, messze délen, ahol a kedvesem él,
Nem láttam már nagyon régen, 99 nap meg egy tél.

Várj egy percet, valami baj van.
A kulcs a régi, de új a zár.
Várj egy percet, valami baj van.
A kulcs a régi, de új a zár.
Van egy rossz, rossz érzésem.
A kedvesem rég mással jár.

Jó lenne vissza menni,
vissza át a dombokon.
Igen, jó lenne visszamenni,
vissza át a dombokon.
Ha a babám nem szeret többé,
a nővérét még elkapom.