1987 – Vándor az úton

Lágyan mozdulnak, lágyan felemelkednek,
Az ébredező halottak újjászületnek,
Szétzúzott tagokkal és nedves lelkekkel,
Lágyan sóhajtanak.
Elragadtatott, temetési csodálkozással.
Ki hívta ezeket a holtakat táncba?
Én hívtalak, hogy kend fel a földet.
Én hívtalak, hogy jelentsd be az égett bőrként hulló szomorúságot.
Én hívtalak, hogy minden jót kívánjak neked,
Hogy új szörnyként pompázz önnön dicsőségedben.
Én, én hívlak most, hogy imádkozz!

Rázd ki az álmokat hajadból, kedvesem,
Édesem, szép gyermekem,
Válaszd meg a napot!
Válaszd meg napod jegyét!
Az első, amit meglátsz:
A Nap Istensége!

Mindenki bent van?
Mindenki bent van?
Mindenki bent van?
Az ünnepély kezdődik nyomban. Ébredj!
Nem emlékszel, hol volt vége ennek az álomnak.

A nappal öli az éjt,
S az éj hoz neki halált.
Fuss, ha tudsz! Bújj el hát!
A másik oldalra törjünk át!

Itt a gyönyört fogtuk el,
Ott kincset ástunk el.
Emlékszem, hogy sírtál!
A másik oldalra törjünk át!

Őt kívánja minden férfi,
Őt kívánja minden férfi,
Nevet, nevet, yeah!

A karod egy sziget,
Egy ország a szíved.
Bilincs kéz, hazug száj.
A másik oldalra törjünk át!

Napra nap, hétre hét,
Percre perc, évre év.
A kapu mély és nyitva áll.
A másik oldalra törjünk át! Áttörés!

Szeress kétszer engem, szeress kétszer még,
Szeress kétszer engem, mert indulnék.
Szeress kétszer engem!
Egyszer a máért, egyszer a holnapért!
Szeress kétszer, indulnék!

Ölelj kétszer engem, nem szólhatok.
Ölelj kétszer engem, a térdem inog.
Ölelj kétszer engem, tartson egy hétig, tarthat egy éven át!
Ölelj kétszer, megyek tovább.
Ölelj kétszer, megyek tovább.

Ölelj kétszer engem, ölelj kétszer még.
Ölelj kétszer engem, mert indulnék
Ölelj kétszer engem, egyszer a máért, egyszer a holnapért!
Ölelj kétszer, indulnék.
Ölelj kétszer, indulnék.
Ölelj kétszer, indulnék

A zenének vége, a zenének vége, babe.
A zenének vége, oltsd ki a fényt,
Oltsd ki a fényt, oltsd ki a fényt!

Furcsa barát a zenéd,
Táncolj a tűzben, mint illenék,
Egyetlen barát a zenéd. Míg jön a vég,
Míg jön a vég, míg jön a vég, míg jön a vég!

A feltámadók névsorából húzz ki engem,
Igazold az alibim a börtönömben,
Pár barát rég benn vár.
A tükörben az arc nem hagy,
Az ablakban a lány nem kap.
Az élők tora, kiált a lány.
Valahol kinn vár.

Mielőtt elnyel engem, mielőtt a nagy álom elnyel engem,
Hallanom kell, hallanom kell, hogy sír a lepkekirály.
Gyere vissza, karom téged vár!
Elfárasztott minket a túl sok csavargás.
A földig hajtott fejű várakozás.
Játszik egy nagyon szelíd hang,
Nagyon közel, de távol még,
Nagyon halkan, nagyon szép,
Jöjj ma még! Jöjj ma még!
Jöjj ma még! Jöjj ma még!
Jöjj ma! Jöjj ma még!
Jöjj, jöjj, jöjj, jöjj, jöjj,
Jöjj, jöjj, jöjj, jöjj!

Mit tettek veled, óh, Föld?
Mit vétett nekik a gyönyörű nővér?
Szétdúlva, kifosztva, meggyalázva,
Fekszik a hajnal oldalán.
Befonja testét a sok szögesdrót.
Drót, szögesdrót.

Játszik egy nagyon szelíd hang.
Fejed a földre hajtsd!
Játszik egy nagyon szelíd hang,
Szinte suttog, szinte sír.
Szinte suttog, szinte sír.

Azt hittem, az én szívem mindent kibír.
A világot akarjuk! És most!
A világot akarjuk! És most!

A világ kell és most, most, most, most, most!
Perzsa éj! Lásd a fényt!
Perzsa éj! Lásd a fényt!

Jézus! Jézus! Ments meg! Jézus!

A zenének vége, a zenének vége, babe.
A zenének vége, oltsd ki a fényt,
Oltsd ki a fényt, oltsd ki a fényt,

Furcsa barát a zenéd.
Táncolj a tűzben, mint illenék.
Egyetlen barát: a zenéd.
Míg jön a vég! Míg jön a vég!
Míg jön a vég! Míg jön a vég!

Miss Maggie M’Gill fenn a dombon élt,
Az apja berúgott, elment odébb,
Lement hát, a város várt reá,
Az emberek ott szeretik, ha megy a dolog.

Lent vagy nagyon, nincs több erőd,
Menj és vegyél egy pár új cipőt!
Indulj hát, a város vár reád,
Az emberek ott szeretik, ha megy a dolog.

Zabigyerek, apád egy rock and roll sztár,
Maggie M’Gill, Maggie M’Gill.
Zabigyerek, apád egy rock and roll sztár,
Maggie M’Gill, Maggie M’Gill.
Egyszer látta anyádat,
Ennyi köze van hozzád.
Maggie M’Gill, Maggie M’Gill.

Most egy vén blues kell, amit egy férfi énekel,
Játsszuk a bluest, a világ nem érdekel.
Játsszuk a bluest, a világ nem érdekel.
Játsszuk a bluest, a világ nem érdekel.

Hé, ember, hol van egy jó kis whisky bár.
Úgy ihatnám, úgy ihatnám.
Hé, ember, hol van egy jó kis whisky bár?
Úgy ihatnám, úgy ihatnám.
Mert ha nem iszunk egy kis whiskyt már,
Elér a halál, elér a halál. Elér, elér, elér a halál.

Óh, Hold, óh, Alabama,
Időnk már rég lejárt,
Good bye, jó öreg mama,
Reméljük, sokszor innom kell rád.

Hé, ember, hol van egy kedves és rendes lány?
Úgy vágyom rá, úgy vágyom rá.
Hé, ember, hol van egy kedves és rendes lány?
Úgy vágyom rá, úgy vágyom rá.
Mert ha nem találok én egy ilyen lányt,
Elér a halál. Elér a halál. Elér, elér, elér a halál.

Óh, Hold, óh, Alabama,
Időnk már rég lejárt,
Good bye, jó öreg mama,
Reméljük, sokszor innom kell rád.

Spion vagyok, bordélyban lakom.
Álmodozol, álmod is tudom.
Tudom a szót, amit régen kérsz.
Tudom a titkot, mitől félsz.

Én, a kém, bordélyban lakom.
Álmodozol, álmod is tudom.
Tudom a szót, amit régen kérsz.
Tudom a titkot, mitől félsz.

Mindenről tudok, bárhova is mész.
Bármit is teszel, akármit is kérsz.

Mindenről tudok, bárhova is mész.
Bármit is teszel, akármit is kérsz.

Én, a kém, bordélyban lakom.
Álmodozol, álmod is tudom.
Tudom a szót, amit régen kérsz.
Tudom a titkot, mitől félsz.
Tudom a titkot, mitől félsz.
Tudom a titkot, mitől félsz.

Spion vagyok, bordélyban lakom.
Nem menekülsz. Nyomodban vagyok.

Egy nagyváros lakója vagyok,
Épp most választottak ki a dán királyfi
– Szegény Ofélia – és mindazon szellemek szerepére,
Akiket ő sohasem láthatott,
A pusztulás felé sodródva egy acélgyertyán.
Jöjj vissza, bátor harcos! – egy másik csatornán.

Olvasztott vaj-medence
Ott van Marrakesh – omlik lefelé a vad vihar –,
Ahol a vadak kihulltak a sorból.
Késő délután, a ritmus szörnyetegei.
Semmit sem hagytál, hogy verseny keljen a csenddel.
Remélem, mosolyogva mentél el, mint egy gyermek,
Egy álom hűvös foszlánya felé.
Az angyal-ember kígyókkal, amik a tenyerére és az ujjaira pályáztak:
Végül kikövetelték ezt a jóságos lelket.

Ofélia. Levelek bársonyban ázva.
Klóros álom. Őrült, megfojtott tanú.
A süllyedő fedélzet. Az alámerülés. A medence.
Egy harcos voltál, sötét, dohos szagú múzsa.
Elhalványodtál. Napsütés a tévézéshez délután.
Békák szarvakkal. Egy sárga spotlámpa világvándora.
Nézd, hová jutottál?
A hús mennyországába kannibálokkal és zsidókkal.

A kertész megtalálta a tetemet. Terjengve, lebegve.
Szerencsés hulla! Mi ez a sápadt, zöld anyag, amit csináltak belőled?
Tűszúrások nyomai egy istennő bőrén.
Vajon eljut-e a szag a menny felé?
A zene termein keresztül. Nincs esély.
Requiem egy nehéz fiúért.
Az a mosoly, ahogy a dagadt szatír tekintete kibuggyan az iszapból.

Vad srác, irgalmas vagy.
Megválthatod az emberi fajt.
Hűvös vagy. Nyugodt vagy.

Fattyú vagy. Átkozott vagy.
Nem az apád, anyád fia vagy.
A miénk vagy és nagyon vad.

Sarkában az éhség, szemében a láng,
Táncolhat a térdén, a herceg mellette áll.
Nézi, bámul, a sárkány pofáját.

Vad srác, irgalmas vagy.
Megválthatod az emberi fajt.
Hűvös vagy. Nyugodt vagy.
Emlékszel, amikor még Afrikában voltunk?

Vad szerelmem egyszer lovagolni indult,
Vágtatott egész nap s az ördögtől pénz koldult,
Az ördög volt a bölcsebb: Bánd meg minden bűnöd!
S visszakérte tőle a pénzt, amit elköltött.

Vad szerelmem lován a tengerpartra ért,
Dús hajába fűzte a kagylók drága gyöngyét.
Karácsonyig vágtat, megpihen egy farmon,
Továbbmegy Japánba, hogy ott se maradjon.

Vágtatott egész nap, nem találta helyét,
Megállt, pihent egyet, s lehajtotta fejét.

Vad szerelmem őrült, madárhangon jajgat,
Úgy nyög, mint egy macska, ha akarja, hogy halljad.

Az emberek a földet tönkre tudták tenni,
Kérte, hogy szabadon engedjék elmenni.
Vad szerelmem egyszer lovagolt egy órát,
Megállt, pihent egyet, s vágtat az időn át.

A szemed tartsd az úton, a kezed a kormányon!
A szemed tartsd az úton, a kezed a kormányon!
A kocsmába jutunk ezen a jó nyomon.

A fogadó mögött vár pár bungalow,
A fogadó mögött vár pár bungalow,
Lassíts le, vándor, puha ágy kiadó.

Nyomd meg jól, baby, jól.
Nyomd meg jól, baby, jól.
Vár az éj.

Hamu Lady! Hamu Lady!
Add fel magad! Add fel magad!
Óvd a várost! Védd a várost! Jöjj már!

Felkeltem reggel, és ülök egy sör fölött.
Felkeltem reggel, és ülök egy sör fölött.
A sötét jövő és a keserű vég között.

Nyomd meg jól, baby, jól.
Nyomd meg jól, baby, jól.
Vár az éj.

Tudod, hogy ez nem igaz,
Tudod, hogy ez hazugság,
Azt mondom, most jól figyelj!
Babám, holnap nincs tovább.

Gyere, babám, lobbants lángra!
Gyere, babám, lobbants lángra!
Gyújts fel még egy éjszakára!

Haboztunk, mert volt időnk,
A sárban fekszünk, nincs erőnk,
Bármit teszünk, elveszünk,
Máglyán ég el szerelmünk.

Gyere, babám, lobbants lángra!
Gyere, babám, lobbants lángra!
Gyújts fel még egy éjszakára!

Vándor az úton, vihar az úton,
Hull a jó eső, jó nyári eső.
Mint kutyának a csont kell, zenésznek a pénz.
Vándor az úton.

Gyilkos az úton, a sötét agy oson,
Nyaralni, ha mész: Gyermekedre nézz!
Ha nem figyelsz a házra, meghal a család.
Gyilkos az úton!

Lány, ha férfi kell, lány, szeretned kell!
Öleljen a kéz, értsen meg az ész!
Az esély a miénk, és messze még a vég.
Lány, szeretned kell!

Vándor az úton, vihar az úton,
Hull a jó eső, jó nyári eső.
Mint kutyának a csont kell, zenésznek a pénz.
Vándor az úton.

Ismered a meleg haladást a csillagok alatt?
Tudod-e, hogy létezünk?
Elfelejtettétek a mennyország kulcsait?
Megszülettél-e és már élsz?

Találjuk fel újra az Isteneket, minden korok összes mítoszát!
Üdvözöljétek a mély, régi erdőkből jövő szimbólumokat!
Elfelejtettétek az ősi háború tanulságait?

Nagyszerű arany közösülések kellenek,
Az atyák az erdő fái alatt kárálnak, anyánk halva a tengerben.

Tudod, hogy mészárlásokba vezetnek bennünket nyugodt generálisok?
És hogy a kövér, lassú admirálisok a fiatal vértől obszcének lesznek?
Tudod, hogy a tévé uralkodik rajtunk?
A Hold száraz vérszopó állat.

Gerillabandák forgatják a számokat a szomszédos zöld indatömbben,
Hadba készülnek ártatlan pásztorok ellen, akik csak halnak.

Ó, létezés nagy teremtője, adj nekünk még egy órát,
Hogy tökéletesítsük életünket, és előadhassuk művészetünket!
Az éjjeli lepkék és az ateisták kétszeresen isteniek és haldokolnak.
Élünk, meghalunk, és a Halállal még nincs vége.
Utazzunk tovább a rémálomba!
Kapaszkodjunk az életbe!
Szenvedélyünk kivirágzana.
Kapaszkodjunk kétségbeesett muffokba és farkakba!
A trippertől kaptuk a végső látomást.
Kolumbusz ágyéka zöld halállal lett tele.
Megérintettem a lány combját, és a halál mosolygott.
Összegyűltünk ebben az ősi és őrült színházban,
Hogy hirdessük életörömünket, és meneküljünk az utca nyüzsgő bölcsességétől.
Az istállókat megrohamozzák, az ablakok közül csak egy marad épen.
Táncolj, és ments meg minket a szavak isteni gúnyolódásával!
A zene lángra lobbantja a kedélyt.
Ha az igazi király gyilkosai szabadon kószálhatnak,
Ezer varázsló támad az országban.

Hol vannak a lakomák, amiket nekünk ígértek?
Hol van a bor? Az új bor.
(Haldoklik a szőlőtőkén.)
Bennünk lakó gúnyolódás, adj nekünk még egy órát a varázslatra!

Mi − a bíbor kesztyű.
Mi − a seregély repülése és a bársony óra.
Mi − az arab élvezetek ivadékai.
Mi − a napkupola és az éjszaka.

Adj nekünk Hitet, hogy higgyünk!
Adj egy kéjes éjszakát!
Adj nekünk hitet az éjszakában!
Adj száz színárnyalatban egy gazdag világot
Neked és nekem!
És selyempárnás házadba egy ágyat, egy fejet és bölcsességet!
Zavaros határozat:
Az itt lakó gúnyolódás követel téged magának!
A régi jó napokban még hittünk.
De kis dolgokban még mindig
Megkapjuk a Jóság dolgait és sportszerűtlen homlokát.

Felejts és engedj!
Tudtad, hogy a Szabadság egy tankönyvben létezik,
Tudtad, hogy őrültek igazgatják a börtönünket,
Börtönben, a fehér, szabad, vad protestáns örvényben
Fejjel lefelé lógunk az unalom szélén,
És kinyúlunk a Halálért egy gyertya végén,
Megpróbálunk valamit, ami már régen ránk talált.

Jaj, beteg vagyok a sok kétségtől.
Élj bizonyos kegyetlen déli kötések jegyében!
A szolgáké a hatalom.
Kutyaemberek és alattomos nőik
Húznak ócska takarókat tengerészeinkre.

Beteg vagyok a savanyú pofáktól,
Bámulnak rám a tévétoronyból.
Rózsákat akarok kerti lugasomba, világos?
Királyi csecsemőknek és rubinoknak kell felváltaniuk most az
Elvetélt idegeneket a sárban.
Ezek a változatok vannak.
Véres étel a felszántott növénynek,
Arra várnak, hogy egy széttépett kertbe vihessenek minket.

Tudod, milyen sápadtan és gonoszul,
Milyen izgatóan jön majd a Halál egy furcsa órában?
Bejelentés nélkül és be nem tervezetten,
Mert egy félelmetes és túl barátságos vendég,
Akit az ágyadba vittél.

A Halál mindannyiunkból angyalokat csinál, és szárnyakat
Ad nekünk ott, ahol olyan sima kellene, hogy legyen a vállunk,
Mint a holló karma.

Nincs többé pénz!
Nincs többé jelmez!
Az a másik birodalom messze a legjobbnak látszik mindaddig,
Amíg egy Másik Prédikáció fel nem tárja a vérfertőzést
És a Természeti Törvényeknek való léha engedelmességet.
Nem megyek!
Inkább a barátok tora, mint az óriási család.
A stoppos állt az út szélén, és hüvelykjét egyensúlyozta.

Vigyél el, karaván, messze vigyél.
Portugália, vár a spanyol éj,
Andalúzia, szép búzamezők,
Újra és újra most látnom kell őt!

Vigyél, spanyol karaván,
Tudom, el tudnál.

Furcsa vad szél űz egy könnyű hajót,
Tudom, hogy kincsekre találhatok,
Ezüst és arany a spanyol hegyeken,
Újra és újra mind látnom kell!

Vigyél, spanyol karaván!
Tudom, el tudnál.

Öten egyért, baby, ötben egy.
Élve senki innen ki nem megy.
Fogd a tied, babám, én az enyém!
Sikerülni fog ez nekünk, nem is nehéz! Gyerünk!

Fogjuk együtt még egyszer!
Fogjuk együtt még egyszer!
Fogjuk együtt még egyszer!
Fogjuk együtt még egyszer!

Vénül az öreg, míg a kölyök felnő.
Elég egy hét, vagy néha tíz esztendő.
Miénk a zene, övék a fegyver,
Mégis győzni fogunk, hidd el, ember!

Fogjuk együtt még egyszer!
Fogjuk együtt még egyszer!
Fogjuk együtt még egyszer!
Fogjuk együtt még egyszer!

Szép báljaidnak vége baby, közeleg az éj.
Az est árnyai alatt nyöszörög az év.
Csak járkálsz lenn a padlón és egy virágot viszel,
Beszélsz mindenkihez, nem ért senki sem.
Egy marék aprópénzért eladva a ház,
Sikerülhet, baby: tegyünk próbát!

Fogjuk együtt még egyszer!
Fogjuk együtt még egyszer!
Fogjuk együtt még egyszer!
Fogjuk együtt még egyszer!

Az Édenből szálltunk a tengerpart felé.
Némán álltunk a szabadság előtt.
Vártuk a Napot. Vártuk a Napot. Vártuk a Napot.

Mondd, nem érzed, hogy már tavasz van?
Itt a perc, most élhetsz ebben az új Napban.
Vártuk a Napot. Vártuk a Napot. Vártuk a Napot.

Vártuk, vártuk, vártuk, vártuk,
Vártuk, csak vártuk, hiába vártuk, vártuk,
Vártunk terád, hogy gyere el!
Vártunk terád, hogy hallgass meg!
Vártunk terád, hogy gyere el!
Vártunk terád, hogy hallgass meg!

Ez a legfurcsább világ és vár miránk még!

Vége, igen, Egyetlenem.
Vége, igen. Nincs semmi sem. Igen.
Nincs terv, nincs jövő sem. Igen.
Mindennek vége már. Igen.
Nincs új, nem biztos semmi sem.
Már többé nem nézhetek Rád. Igen.

Mondd, mi lesz? Mi jöhet?
Ha majd mindent lehet.
Zokogsz majd, és nyúlsz egy kéz után.
Ez egy pokoli táj.

Láttuk Rómát, a vadságot és kínt,
A sok boldog gyermek, őrült mind.
A sok boldog gyermek, őrült mind.
A nyári esőt várják kint.

A város szélén a veszély vár!
Menj a királyok útján!
Vér, kincs, korbács és aranybányák!
A nyugati úton menj, baby.
A nyugati úton menj, baby.
Vágtass a kígyón, menj a kígyón,
Vár a tó, az ősi tó!

A kígyó nagy, hét mérföld.
Menj a kígyón, milyen öreg, és a bőre hideg.
Legjobb a Nyugat! Legjobb a Nyugat!
Tedd a legjobbat! Járd végig az Utat!
A kék busz minket hív. A busz kék, és minket hív.
Smasszer, mondd, hová megyünk?

A gyilkos hajnalban ébredt. Felhúzta a csizmáját,
aztán belépett a régi kelléktárba és felvett egy
ősi maszkot. Aztán lement a hallba és belépett a
szobába, ahol a nővére lakott. Majd meglátogatta
a bátyját. Aztán bement a szobába, ahol az apja lakott:
Apám! Igen, fiam?
Meg akarlak ölni… ⎯ Anyám…

Vége, igen. Egyetlenem.
Ez a vég, igen. Szép testvérem.
Fáj, hogy most te elmehetsz.
De én sajnos, nem megyek.
A mosolynak is vége, és nincs más.
Az éjnek is vége.
Próbáljuk meg a halált.