A család
Józsi nem született rossz helyre,
Béla papa a bank élén állt,
Jól feküdt, tudta, mi a dörgés,
Bírta a nőket és a piát,
Vadászott, mulatott, mint egy gróf,
Verte a blattot, mint a fiát.
Az anyja befutott színésznő,
Könnyen ment neki a bolt.
Tudta, kihez megy férjhez,
Minden Magyar úr mellett szólt.
Játszott királynőt, rossz kurvát,
Pártpuncit, csak anya nem volt.
Minden könnyen megy,
Ha mögötted az apád,
Megvesz mindent, és boldog a család.
A bátyja hamar a sínre került,
Kisztitkár, újságíró,
A Lósportnál kezdett,
Aztán jött a rádió,
Hat hónap a Népszabadságnál,
És máris itt a televízió.
Lám, mindenkiből lett valaki,
Csak Jóska maradt ki a sorból,
Nem érdekelte az iskola,
Félévkor megvágták matekból,
Egész nap focizott, és arra várt,
Hogy mikor léphet le otthonról.
Minden könnyen megy,
Ha mögötted az apád,
Megvesz mindent, és boldog a család.
Bankár fiának lenni
Reggel sofőr vitte az iskolába,
Este otthon bébicsősz vigyázta,
És ha megnézték az esti mesét,
Mert nagyon-nagyon féltette a seggét,
Sokszor a vacsorát is kihagyta,
És jó hamar lefeküdt, nehogy,
Nehogy az esti ruhát megkapja majd, ha hazajön az apja.
Aki mindig a szokásai rabja.
Páholya van a stadionban,
És saját strandja a Balatonban,
Csak seggnyalók a barátok,
Mind-mind cérnanyakú fabábok,
És az üzlettársak nem társak,
S bár nem vakok, de mégse látnak,
Az élősködő rokonok szolgák csak, de mégis boldogok.
És mindig mindenki mosolyog.
Bankár fiának lenni nem egyszerű feladat,
Sosem lehetsz szabad, mert egy bankár fia vagy.
Bankár fiának lenni nem könnyű feladat,
Sosem lehetsz önmagad, mert egy bankár fia vagy.
A fiú álmodozott a fociról,
Hogy egyszer majd lelép a Rózsadombról,
Nyilasi lesz, vagy inkább Törőcsik?
És ha fel is rúgják itt, de elismerik.
És itt senkit nem érdekel már,
Hogy az apád egy hájas bankár,
És nem nyúz halálra a matektanár, és ha felvágnak, ne nyafogjál!
Mert ha gólt rúgsz, te vagy a sztár.
Bankár fiának lenni nem egyszerű feladat,
Sosem lehetsz szabad, mert egy bankár fia vagy.
Bankár fiának lenni nem könnyű feladat,
Sosem lehetsz önmagad, mert egy bankár fia vagy.
Hazafelé az iskolából
Hazafelé tart fél hétkor a napközi után,
Át a parkon és végig a Városmajor utcán,
Csak szép lassan ballag és rugdossa a köveket,
Kuncogva mondja: alfarhang, seggszeleplehellet,
És persze a többit is, tomporszong, lukszusz,
Likfittyfiritty, lelép a járdáról, dudál a busz,
De nem ijed meg, kiabál: bödöngőz, végbélszél,
Űrgyűrűfütty, hátvágánygáz, boldogan nevetgél.
És még Isten is mosolyog valahol.
A többiek mind rohannak, Hanke, Tóth, Verbőczy,
Lohonya, Malasits, Gyenes, mindenki megelőzi,
Utánuk integet, de nem megy velük, nem siet,
Az utcán is jobb élni, mint ahogy otthon lehet,
Még nincs semmi baj, nem akar korán hazatérni,
Majd ha befordul a sarkon, csak akkor kezd félni.
Minden reggel kicsit nyitva hagyja az ablakot,
Hogy csendben bemászhasson, ahogy mindig szokott.
És még Isten is mosolyog valahol.
A fenekén csúszik le végig a vaskorláton,
Vadgesztenyéket rugdos és ugrál a kukákon,
Kétforintost pakol a Fogaskerekű sínére,
És a bokor mögül nézi, mi marad meg belőle?
Lesi, hogy csókolóznak a Beethoven-szobornál,
Lopva bekukucskál a zsidó imaház ablakán,
A kántor úr a párttitkárral épp erre sétál,
Keresztet vet és tiszteleg, és vigyorogva továbbáll,
És még Isten is mosolyog valahol.
A fiúk utolérik, dobálják Bugyibucit,
Csúfolják az elhízott, lepukkadt, öreg buzit,
Aki megszokta már, nem haragszik, sőt, egy rossz szót sem szól,
Játékmackókat gyűjt, régen báró volt,
Tűsarkú cipőben, szoknyában nem tud elfutni,
Hát megáll, nem fél, mosolyog, rég nem tud sírni,
Kecsesen forog, pukedlizik, végül meghajol,
A srácok nevetnek, vele táncolnak, és Isten is mosolyog valahol.
És Isten is mosolyog valahol.
Megvárja a sötétet, bebújik az ágyba,
Kicsit hideg van, de nem baj, csak a kutyája várja,
Hallja, hogy az apja lenn meccset néz a tévében,
Ruhástól fekszik le, a félsz tombol a szívében,
Recseg a lépcső, az Öreg benéz a szobába,
Nem vesz észre semmit, csak szentségel magába’,
Józsi lecsukott szemmel, buzgón alvást színlel,
Micsoda szerencse, hogy ma este nem verik el.
És még Isten is mosolyog valahol.
Találkozás a zenével
A csapatban centert játszott,
És ha a meccsen rúgott egy gólt,
Nézte az üres lelátót,
De az apja sosem ült ott,
Három tárgyból is megbukott,
De este edzett, reggel futott.
Így lett ifiválogatott.
Akit itt senki sem támogatott.
Budvinecz volt az edzője,
Ő vitte le a bluesklubba,
Ahol először egy téli este
Hallgatta végig remegve
A híres „Hey Joe” balladát,
Amitől a szíve megállt:
„Lelövöm az asszonyt, lelövöm őt,
Az ágyban heverőt.”
Józsefnek született,
Jóskának nem volt jó,
Nem lehetett Joci,
Nem lehetett Jocó,
A bluestól kapta a nevét,
Ezért lett Magyar Joe.
És ezután szombatonként
Odaszokott a zenéért,
Nem akart rázni, se inni,
Csak a bluest magába szívni,
Még nem tudta azt, hogy majd ki lesz,
S a meséből valóság lesz,
És ahogy a dalban történt,
Ő is megszegi a törvényt.
Józsefnek született,
Jóskának nem volt jó,
Nem lehetett Joci,
Nem lehetett Jocó,
A bluestól kapta a nevét,
Ezért lett Magyar Joe.
Az első szerelem
A suliban folyton hazudtak a tanárok,
Még nem hordtak melltartót, csak vihogtak a lányok,
Ha lelépett otthonról, a Majorba ment,
Még nem kereste a Sátánt, se a Jóistent.
Üres volt a szíve, mint egy vizespohár,
Csak álldogált a sarkon, mint aki valakit vár,
Nem zavarta, hogyha nem jött arra senki,
Akárhol is jobb, mint otthon lenni.
Az első szerelem sosem vár,
Lecsap rád, mikor nem is várod,
Az első szerelem nagyon fáj,
De az első mindenkinek jár.
Így látta meg Katit este lenn a téren,
Pénztárosnő volt a maszek kisközértben,
Megvárta, míg végez, messziről kísérte,
És a Csaba utca sarkán randira kérte.
Katinak a haja és a teste is lángolt,
Minden szombat este a diszkóban táncolt,
Egy hájas csapos csapta neki a szelet,
Aki mindig egy Wartburg kombival érkezett.
Az első szerelem sosem vár,
Lecsap rád, mikor nem is várod,
Az első szerelem nagyon fáj,
De az első mindenkinek jár.
Józsi tizennégy volt, a lány húsz lehetett,
Kis pisis vagy, mondta, és gúnyosan nevetett.
Játsszál csak magaddal, az való még neked,
Nézd a Maci Lacit vagy a Mekk Eleket!
Nem értette, mit rontott el, miért nem kellett?
Szépen beszélt, virágot vitt, hát csak ennyire tellett,
Tombolt a vére, a pályán ő volt a menő,
Miért alázta meg őt így az első nő?
Az első szerelem sosem vár,
Lecsap rád, mikor nem is várod,
Az első szerelem nagyon fáj,
De az első mindenkinek jár.
A második szerelem
Elkapta a blues, belenőtt a zenébe,
Akinek nem tetszett, elküldte a fenébe,
Ha tehette, mindig Lágymányosra futott, ötvenes a jegy,
És szendvics is jutott.
„Lelövöm a nőt, az ágyban heverőt!”
Hallotta, amikor meglátta Enikőt.
Megfogta a kezét, mellé lépett, a lány kinevette,
És gyorsan lelépett.
Egy este éppen a hatost vezette,
Durva kiabálás hallatszott mögötte,
A kalauz üvöltött egy nőre: Magának nincs jegye,
Azonnal szálljon le!
Joe lefékezte a robogó villamost,
S a fülkéjébe hívta a kis aranyost.
A lángoló szerelem így kezdődött, és Enikő paplanos
Ágyában végződött.
Keveset keresett a villamosvezető,
De fél év, és jött a villámesküvő.
Különszobát kaptak a villában, és Joe úszni kezdett
Az adósságban.
A szabadság ajándéka
Húsz négyzetméter boldogság,
S a Friderikusz show,
Hetenként a „Szomszédok”,
Később a „Dáridó”,
Új hazugok a tévében,
Mind tudják, hogy mi lesz,
És milyen a jó házasság?
A hétvégén egy gyors szex,
Ennyit hozott az új világ,
A gyerek meg minek?
Nem kell belépni a pártba,
S ha nem mész tüntetni,
Ha nem szavazol egyikre sem,
Nem fognak büntetni,
Részletre tudsz kocsit venni,
Volkswagen vagy Fiat?
Tiszteld nagyon a főnököt,
És a hülye kisfiát,
Ne üvöltözz az asszonnyal,
Otthon idd a piát!
Újabb mutáns született, nincs faja, hite, neme,
Celebnek hívják, és övé a világ,
Legyen az színház, film, s az alávaló világ.
Mindenféle zene van már,
Diszkó, hiphop vagy punk,
Száz rádió, harminc tévé,
Húsz párt és ötven bank,
Ezer újság, millió portál,
Mindenki lehet sztár,
Református, katolikus,
Komcsi, náci, muzulmán,
Csóválják a farkukat,
Mint a többi sakál.
Újabb mutáns született, nincs faja, hite, neme,
Celebnek hívják, és övé a világ,
Legyen az színház, film, s az alávaló világ.
A gyilkosság
Józsi éjszaka is vitte a villamost,
Az egyest, a négyest vagy a hatost,
Ő járt a közértbe, ő takarított,
Rosszul keresett, szégyellte, hát hallgatott.
Az asztalon művirágok és csatok,
Enikő műselymet, műkörmöt hordott,
Műmellet is akart, mert az övé lógott.
Nagyot álmodott, és egy bugyiboltot nyitott.
Azt hitte a bluesról, hogy az ruha,
Mint egy rossz kabátot, úgy utálta,
Színházba se járt, könyvet sose látott,
És egy sikeres, gazdag, trendi srácra vágyott.
Ne tűrd sokáig, amit nem bírsz,
De ne ölj, mert utána hiába sírsz, hiába sírsz.
Mikor veszünk végre egy klassz kocsit?
Nercbunda kell, találj ki valamit!
Többet akarok, vállalj plusz melót,
Vagy itt hagylak téged, a nagy BKV-s Jocót!
És nem hiába várt, indult az új mese,
Bejött a boltba Stopweisz Emese,
S vele együtt a híres hitvese,
Cukikuki, a Bájboys énekese.
A nő felpróbált harisnyát, bugyit,
Enikő felpróbálta Cukikukit,
Megbeszélték, hogy náluk folytatják,
Így történt, a többit úgyis tudják.
Ne tűrd sokáig, amit nem bírsz,
De ne ölj, mert utána hiába sírsz, hiába sírsz.
Szombat éjjel nem volt túlóra,
Joe a vártnál előbb ért haza,
Az ágyban találta a párocskát,
És behozta az apja puskáját.
A tenor elpucolt, de ott maradt a tanga,
Üvöltött Enikő, mert nem jött zavarba:
Se nyaraló, se pénz, se lakás, se kocsi!
Csóró vagy és a farkad is kicsi!
Bíztam benned, neked adtam magam,
De ennek vége, vége, elegem van!
Joe sírva hallgatta a rikácsoló nőt,
Becsukta a szemét, és kétszer belelőtt.
Joe a tükörbe néz
Hé, Joe! Kezedben a fegyverrel, mondd, hova mész?
Azt hittem, a puska jobb lesz, mint a kés.
Lelövöm az asszonyt. Megyek, lelövöm őt!
Mert senkinek nevezett egy pojáca előtt.
Rajtakaptam, az ágyban találtam, és nem volt egyedül.
Nyamvadt nyuszi a pasija, reszketve menekült.
Hey Joe! Hallom lelőtted a nőt, ki veled hált.
Igen, mert sosem szeretett, csak kihasznált,
Hey Joe! A nőt, aki mosott rád, főzött rád, meg veled is hált.
Dugni sem akart, bárokba járt.
Igen, lelőttem. Adtam neki két golyót.
A vér elöntötte az agyamat, az övé meg a padlót.
Lelőttem a nőt, az ágyban heverőt.
De hogy mentse magát, hagytam neki időt!
Velem ne játsszon! Mással, mással ne háljon!
De ő nem akart mást, csak hogy megalázzon.
Mondtam, mással ne háljon! Legyen kedves, és vacsorával várjon!
A pénzemet meg hagyja, és a szívemet adja vissza!
De csak nyavalygott mindig, és a véremet szívta.
Hé, Joe! Ha jön a hóhér, mondd, hova mész?
Még nincs ítélet, miket beszélsz!
Mikor a kutyákat utánad eresztik, meghallod: a Halál nevet.
Nézz fel az égre még egyszer, aztán állj meg, és emeld fel a kezed.
Hát ide jutottam, utolért a lelkiismeret.
Megyek le Délre, meglépek Dél felé, a szabadság felé!
Add fel magad, és menj a bíró elé!
Nem vagyok ostoba, nem kapnak el soha!
Ilyet csak az mond, aki hülye vagy bolond.
Hóhér, hol vagy? Hóhér, hol vagy?
A nyugdíja biztos jó nagy.
Ahol a törvény, ott a kötél.
Amitől mindenki fél.
Megtettem, amit a világ vár tőlem, a hazug asszonyt lelőttem.
Nem szégyellte magát, nem kért bocsánatot tőlem.
Asszonyod alszik, de a szíved nem nyugszik meg soha talán.
Hát én sem alszom, mert amit tettem, nem hagy nyugodni már.
Tudom, menned kell már. Azt hiszed, a szabadság vár.
Nem, nem, a cella sarkából néz rám a halál.
Érzem, mennem kell már. Ó, talán a szabadság vár.
Egy frászt, rád a smasszer, meg a bilincs vár.
Mégis azt érzem, mennem kell már. Ó, a szabadság vár. Good bye!
Ha túléled, szégyen, és nyomor és megvetés vár.
Megérdemeltem, nekem ez jár.
Feladja magát
Nézte asszonya kihűlő testét,
Csak a két fennakadt szeme fénylett,
A tévé előtt feküdt a padlón,
Nyitott szájjal, és csak alig vérzett.
Joe átrohant a fürdőszobába,
Hányt és hányt, az agya elborult,
Szájába vette a puska csövét,
Aztán inkább a telefonért nyúlt.
Hívta a zsarukat, jöttek hamar,
Bevallott mindent, és el is hitték,
Ottmaradt a sztár bőrtangája,
Hát azzal együtt őt is bevitték.
A főhadnagynak csak annyit mondott:
Nem kérek kegyelmet, bármit kapok,
Jogos a büntetés, akármi lesz,
És ha meghalok, ne hívjatok papot!
Feladta magát és az életét,
Huszonkettő volt csak, és még alig élt.
Nem volt gazdag, nem volt menő,
Kicsit pocakos, gyenge, de büszke,
Csak egyszerű villamosvezető,
De hogy megalázzák, azt nem tűrte.
Csendes, jó férjnek tartotta magát,
Szeretni akart, és nem gyűlölni,
De elege lett, nem bírta tovább,
Szeretni akart, nem pedig ölni.
Feladta magát és az életét,
Huszonkettő volt csak, és még alig élt.
Feladta magát és az életét,
Huszonkettő volt csak, és még alig élt.
Út a tárgyalásig
Az őrszobán nem bántották,
Csak sírt, és kérés nélkül vallott,
Amire csak emlékezett,
Mindent pontosan elmondott,
A végén még lefotózták,
És az előzetesbe vitték,
Mondták, hogy kérhet, de minek,
Nem kell neki – mondta – az ügyvéd.
Egy reggel jött a stábfoglár:
Nyomás, vár rád a beszélő!
A fülkében ott pislogott,
Izzadt a dagadt védő,
Közölte, hogy nem ő kérte,
Hivatalból kirendelték.
De azért annyit megtehet,
Hogy ismerteti a törvényt.
Eltelt néhány hónap, eljött
A tárgyalás nehéz napja,
A karzaton az anyósa,
Az apósa, meg az apja,
Patkány Pierre, újseggíró,
Körszakállas, nagyon bátor,
Őt küldte a lapja, a Borsó,
Fellátor és maszturbátor.
A védő, az ügyész és az ítélet
Joe bilincsbe verve bámult,
Bénán, megtörten hallgatott,
Az ülnök horkolt, a védő
Zavartan ennyit motyogott:
A felszarvazás és a megalázás,
Bár két különféle dolog,
Ám tény, hogy ebben az ügyben
Az együttállás fennforog.
Itt világos a tényállás,
a hirtelen felindulás,
És bár a tanú kiugrott
az ablakon, mint vallotta,
A corpus delicti ott maradt,
Azaz az aranyozott bőrtanga,
Meg a tanú ondójából
Vett primer DNS-minta.
Így az ügyész: A szobában
Még nem volt ott a puska,
A férj csak később ment érte,
Ahogy azt be is vallotta,
Mert az asszony megalázta,
Ez pedig inkább tudatos,
És hidegvérű gyilkolás,
Így az ítélet is jogos.
Lehet enyhítő körülmény,
Hogy aztán feladta magát,
Ez ritka szokás, de az ügyész
Életfogytiglanit kért.
Joe kék szeme meg sem rebbent,
Nem sírt, kiabált, nem félt,
Csak bólintott, mert magában
Rég elfogadta a büntetést.