2020 ‒ Viharban születtem

Jöjjön Hobo!

Kis vörös kakas vagyok. Ha hülye lennék egész nap kukorékolni!
Inkább a tyúkokat izgatom minden módon, ahogy csak lehet.
Ha ezt hallják, a kutyák üvölteni kezdenek, a nagyobbak meg vonítani.
Hé emberek! Vigyázzatok kóbor macskáitokra,
mert a kis vörös kakas marha mérges!

Ha látjátok kicsike kis vörös kakasomat, vezessétek haza!
Mert nincs béke a baromfiudvarban,
mióta a kis vörös kakasom elment!

A kakasnak csak a tyúk kell, mert ez az egy, amihez ért.
A kakasnak csak a tyúk kell, mert ez az egy, amihez ért.
Kukorékolni de unalmas, és nem kell hozzá tehetség!

Vonít a dakszli, a bulldog meg halljátok, hogy üvölt.
Vonít a dakszli, a bulldog meg halljátok, hogy üvölt.
Jaj a macskáknak ilyenkor, jobb, ha elnyeli őket a föld.
Föld alá a macskákkal!

Ha látjátok kicsike kis vörös kakasomat, hozzátok vissza őt!
Ha látjátok kis vörös kakasomat, hozzátok vissza őt!
Mert nincs béke a baromfiudvarban,
mióta kicsike kis vörös kakasom megszökött!

Az én korom csavargói nem a katedrálisok lépcsőin gyülekeztek
Nem várak kapuján dörömböltek a zuhogó esőben
Bebocsátást szállást és meleg ételt kérve
A vérengzések csitultával egymást keresték
És dideregve várták az álmot a vörös éjszakában
(Hobo)

Találnunk kell egy kiutat, szólt a tolvajhoz a bohóc,
Túl nagy a zűrzavar, nincs béke, nyugalom,
Kupecek isszák boromat, parasztok ásnak földemen,
Kipusztul fajtánk oly hamar, nem bánja senki sem.

Izgulni kár, hidd el, nyugodj meg – a tolvaj így felelt,
Hiszen közülünk sokaknak a hit csak remény lehet,
Hidd el nekem, mi túléljük. A mi végzetünk nem ez,
Ne kelljen többé hazudnom, mert holnap már késő lesz.

Ott áll fenn, a toronyban, a hercegnő nem fél,
Asszonyok sürögnek, forognak, a szolgák hada sem henyél,
Messze, a hideg távolban vadmacska morog, még nem ölt,
Két lovas erre közeleg, s a szél vadul üvölt.

Passió (Pilinszky János)

Benne: Négysoros (Pilinszky János)

Segesvár határán lángok táncolnak,
Fekete vértes egy rőt árnyat űz,
Magányos paripa lovasa nélkül,
Megölte, megvédte vajon a tűz?

Petőfi, elpattant életed húrja,
Bús magyar néped is elvesztén sír,
Haynau zsoldosa nyomodat kutatja,
Jeltelen gödrödet, hol rejt a sír?

Március tűzszavú, lánglelkű lovagja,
Beszélik, él még, és messze jár,
Erdőben, barlangok, mocsarak mélyén,
Szabadok között új harcra vár.

De elmúltak álmaid, győzelmek mámora,
Elvesztél, meghaltál –- megjött a hír,
Megvetett ágyadon asszonyod egyedül,
Özvegy lett oly hamar, s hiába hív.

Szobrodnál hájfejű szónokok papolnak,
Nyakkendős nagykutyák uszítva csaholnak,
De rettegnek minden márciustól,
Mi lesz, ha újra eljön az apostol?

Országút vándora, elpusztult városod,
Utolsó zászlaja templomán leng,
Éjjel egy áruló görnyedve letépi,
A győzők szava vérbosszút zeng.

Társaid október fekete napján,
Királyok s kutyáik bosszúja győz,
Aradon meghalnak felemelt fővel,
Magyarok legjava, mind igaz hős.

Jobbágyok dereka újra meghajlik,
Robotról robotra indul a nép,
Előttük fegyverrel egy gőgös szolga,
Ám ura felé reszketve néz.

Rab néped dala: emléked himnusza,
Csak néha szólal meg, vastag a lánc,
Gyermekek arcában kéretlen vendég lett,
Mosolyuk helyén egy oly furcsa ránc.

Szobrodnál hájfejű szónokok papolnak,
Nyakkendős nagykutyák uszítva csaholnak,
De rettegnek minden márciustól,
Mi lesz, ha újra eljön az apostol?

Nem szól a Csatadal, nem rikolt trombita,
Búskomor foglyok, végtelen sor,
Petőfi, népedet ezer kín marja,
Vérvörös őszben halotti tor.

Zászlódat keselyűk szaggatják széjjel,
Kardod pengéje törött acél,
Hollók kárognak Világos mezején,
Új rabok jajszavát hordja a szél.

Szobrodnál hájfejű szónokok papolnak,
Nyakkendős nagykutyák uszítva csaholnak,
De rettegnek minden márciustól,
Mi lesz, ha újra eljön az apostol?

Az embereknek sokáig nem volt hazájuk
Csak országuk ahol laktak
Semmiféle igazolványt nem hordtak magukkal
És az olyan birodalmakban ahol nem beszéltek idegen nyelveket
Gyakran megégették őket
(Hobo)

Mikor még kiskölyök voltam, ötéves srác,
Nem tudtam mi van a szoknyád alatt, mi az, ami ráz?
Felnőttem rég, 74 vagyok, és már csak néha-néha tudom, mit is akarok.
Az első csajom azt mondta: Inkább a falra mássz!
A mások azt mondta: Kopj le Öcsi, inkább nézd meg a Helgát!
De amikor én még kissrác voltam,
A Helgát nem játszották,
Így hiába sírtam, ahogy csak bírtam,
Hogy Helga segíts! Nem megy, segíts!

Mikor még kiskölyök voltam,
Ötéves srác,
Csak a cirkusz érdekelt,
Nem a zene meg a színház,
Felnőttem rég,
Vén marha vagyok,
És még mindig úgy érzem,
Cirkuszban vagyok.

Jön a rezesbanda, a legnagyobb dobás!
Brüsszeli karmester, párizsi trombitás,
Már berlini a szaxis, svéd lány a fuvolás,
Római a prímás, madridi a kontrás,
A fellépők sztárok, a személyzet is pazar,
Svájci a pénztáros, de a vécésnéni magyar.

A keresztutak egy hely, ahol a szellemek laknak,
hogy belesuttogjanak az utazók fülébe
és felhívják figyelmüket sorsukra.

A stoppos iszik.
újra hívom a vér sötét isteneit
miért hívsz bennünket
tudod, mi az árunk soha nem változik.
A halálod életet fog adni és megszabadít egy hitvány sorstól.

Ha láthatnálak újra és beszélhetnék veled,
és sétálhatnék egy kicsit társaságodban,
és ihatnám szavaid szenvedélyes főzetét,
gondoltam, megmenthetnék egy már pusztuló lelket.
(Jim Morrison)

A szemed tartsd az úton, a kezed a kormányon.
A szemed tartsd az úton, a kezed a kormányon.
A kocsmába jutunk ezen a jó nyomon.

A fogadó mögött van pár bungalow,
A fogadó mögött van pár bungalow.
Lassíts le, vándor, puha ágy kiadó.

Nyomd meg jól, baby. Baby, baby, jól.
Nyomd meg jól, baby, jól.
Vár az éj.

Hamu Lady! Hamu Lady!
Add fel magad! Add fel magad!
Védd a várost, óvd a várost, jöjj már! Jöjj már!

Felkeltem reggel, és ülök egy sör fölött.
Felkeltem reggel, és sülök egy sör fölött.
A sötét jövő és a keserű vég között.

Nyomd meg jól, baby. Baby, baby, jól.
Nyomd meg jól, baby, jól.
Vár az éj.

Bár az ördög rég hazament és levedlette szőrét
S az angyalok ott szállnak az égen
De sajnos még mindig nem ide tartanak

Mi baja fajtánknak
Miért fogyunk ilyen gyorsan
Mitől törpültünk el
Miért nem születnek mostanában varázslók és hercegek

Kit érdekelnek a lyukas kalapok ujjatlan kesztyűk rongyos kabátok
És az emberek akik hordják őket mint sorsukat
(Hobo)

Kisember, ül a hátsó sorban,
Kisember, ma bízik a sorsban,
Kisember, nincs gazdag rokona,
Kisember, a jegyszedő sógora,
Kisember, két órát légy boldog,
Kisember, jöhetnek szép dolgok.

Kisember, beint a karmester!
Kisember, a dalárda énekel!
Kisember, mindenki szerepel!
Kisember, figyelj, nevetni kell!
Kisember, túl kicsi a porond,
Kisember, sok bűvész, kevés bolond.

Kisember, elült a taps, menned kell,
Kisember, kinn vár a november,
Kisember, köszön, és úgy megy el,
Kisember, de senki sem figyel,
Kisember, csak a bohóc felel,
Kisember, hallod, szerencse fel!

A bohóc szép volt, nem nevetséges, sokkal inkább kedves
Úgyhogy nem értettem, miért nevetett rögtön mindenki
Ahogy belépett a színpadra
Elesett, akkorákat huppant, hogy még a nadrágja is porzott
Amikor aztán fenékbe rugdosták, sírtam
De a népek ezen még jobban röhögtek
Utána megkérdeztem, miért csinálja
Ehhez értek – mondta halkan
És megsimogatta a fejemet
(Hobo)

Nem volt pénzünk mozira, ültünk a rádió körül,
Apánk csak állt és nézte: családja eszik, örül.
Ez volt a nehéz béke utolsó nyara, éve,
Hát vége lett, milyen kár,
Pedig hogy dalolt a két Latabár.

A postás egyszer csenget, az ajtóhoz rohanok,
A frontról hoz levelet. Anyám a fal mellett zokog,
Kusza betűk, félszavak: Tábor… ne sírj… nem szabad…
Apád hazajön talán,
Addig is táncol a két Latabár!

Mikor a négy láb egyszerre lép,
Egyszer felém és egyszer feléd,
Nem érhet baj és nem jöhet vész,
Valljuk be, hogy egyszerűen megáll az ész!

Nyakkendőm, orrom piros. Büszkén állok a télben,
Sírni, nevetni tilos az avatóünnepségen.
Épp most lettem úttörő, ajándékom a jövő!
Az egész őrs vigyázzban áll,
Mert most is fellép a két Latabár!

Mikor a négy láb egyszerre lép,
Egyszer felém és egyszer feléd,
Nem érhet baj és nem jöhet vész,
Valljuk be, hogy egyszerűen megáll az ész!

Elrohant velünk az élet, álmodtunk, mert volt miről.
Óh, azok a hatvanas évek nem tehetnek semmiről.
És van, akinek nem elég ez, folyton követel és kérdez,
Hogy hol van, ami neki jár? Hol a két Latabár???

Nem vagyok fáradt készen állok bármi újra
Tudom hogy dolgomat nem végeztem be
Bársonykönyvemet nem írtam tele
Nem tudtam megfogalmazni az igazságot
De amit írtam mind igaz
(Hobo)

Trianon, Gulag, Ötvenhat, Auschwitz,
A huszadik század, nem több, csak egy rossz vicc,
Nyolcvankilenc őszén erre járt az Angyal,
De nem szállt le közénk, továbbment haraggal.

Nincs vezér, se paraszt, nincsenek tisztek,
Bástyák, se huszárok, akik zászlót visznek,
Te az Istent várod, Ő az Özönvizet,
Sokan jót röhögnek, mert mindig más fizet.

Bolond lett a bölcsből, most hazug az igaz.
Tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt.
Bolond lett a bölcsből, most hazug az igaz.
Tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt. Találhass vigaszt.

Testvérek lehetnénk, balladás barátok,
De hit helyett csak pap van, gyónás helyett átok,
Nem lesz vége sosem, drága kicsi babám,
Fekete gyökerek tekerednek rám.

Keresztúthoz értem, melyik úton járjak?
De, ha rossz a kérdés, nem jöhet jó válasz.
Mindig más a bűnös? Csak más a hibás?
Mi az, amit tettem? Amit nem tehet meg más?

Bolond lett a bölcsből, most hazug az igaz.
Tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt.
Bolond lett a bölcsből, most hazug az igaz.
Tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt. Találhass vigaszt.

Szíjjal vertek, ez volt az iskolám, bábu lett az összes cimborám,
Eladták magukat, vagy megszöktek, nem várhattam meg, amíg betörnek.
Vadabb vagyok, mint bármelyik állat, de nem fordíthatok senkinek hátat.
Vicsorognak rám az oroszlánok. Húsz éve üvöltök, ostorral járok.
Így elfelejtem, hogy én is félek. Micsoda hős! Micsoda élet! Míg haza nem érek.
(Hobo)

Szeretlek, mert gyönyörű vagy és jó,
A lelked tiszta, mint a friss hó,
Mikor mondom, rólad szól az Óda,
Pedig mondom, hosszú évek év óta.
Este áldást küldesz rám, ha játszom,
Átvezetsz csapdákon, át az átkon,
Mosollyal fogadsz, vagy kacagva hívsz,
Átveszed kínomat, amennyit bírsz.

De kitéped a szívem, amikor sírsz.
De kitéped a szívem, amikor sírsz.

Hazatérni, nézni, ahogy alszol,
Szeretni akkor is, ha haragszol,
Hallgatni korholó szavaidat,
Szeretni, ha néha nincs igazad.
Veled nevetni, mikor örülsz,
Hallgatni csak, mikor mellettem ülsz,
Hogy meggyógyítasz, hogy elviselsz,
Hogy gyújtasz, égetsz, megölelsz.

De kitéped a szívem, amikor sírsz.
De kitéped a szívem, amikor sírsz.

Suttogni csak, amikor fáradt vagy,
Kilesni, mikor kibontod hajad,
Várni Rád, mikor sietsz, de késel,
Mikor reggel felkelsz, halkan mész el.
Suhog a selyem, mikor levetkőzöl,
Mindig vigyázol rám, ahogy őrzöl,
Szemed körül a ráncok, ha nevetsz,
A forró sóhajok, mikor szeretsz.

De kitéped a szívem, amikor sírsz.
De kitéped a szívem, amikor sírsz.

A szeánsz során a Sámáné volt a vezető szerep
A szeánsz lényege: meggyógyítani a betegséget.

Egy népen, melyet történelmi események súlya nyom,
vagy amelyik rossz környezetben él,
egy bizonyos hangulat vehet erőt.
A balsorstól, a haláltól, a félelemtől
való megkönnyebbülést keresik.
Várják az istenek és hatalmak érkezését,
A démonokat legyőző életerő újraéledését.

A gyógymód az extázisban gyökerezik.
Gyógyítsd meg a betegséget, vagy előzd meg azt!
Éleszd fel a betegséget
és szerezd vissza az ellopott lelket!
(Jim Morrison)

Nyafog a vers, röfög a zene
Mammon eszi meg, vagy a fene
Mindenhol kutyák, kopaszok
Sehol vadak, se farkasok
Ha nem kellek a világnak
Álljak be művirágnak
Hogy elszálljon a bűz
Kéne egy jó nagy tűz

Régen nem szívok, már nem iszom
Óh, fel ne ébredj, Jim Morrison

A legújabb teszt West is the best
Budapest elad és sohasem veszt
A tévé ugat: Itt a Nyugat
Minden magyar McDonald’s-ban mulat
Kólásüveg a Föld farka
Amerika marka rajta
Költő nem jár kamatlábon
Vissza ne gyere barátom

Régen nem szívok, már nem iszom
Óh, fel ne ébredj, Jim Morrison

Nem volt korod és nem volt időd
Mint a bluesnak, a múltad a jövőd
Száll a hang, a kép, a szó
Az út végén vár a tó
Az élethez ajándék jár
Minden játékban ott a halál
Beteg a város, a folyó ég
De a láz itt van még

Régen nem szívok, már nem iszom
Óh, fel ne ébredj, Jim Morrison
Hűséges vagyok, hát nevetséges
Az ismeretlen szövetséges
Régen nem szívok, már nem iszom
Óh, fel ne ébredj, Jim Morrison

Az új dalok egy srácról szólnak, aki
Józsefnek született,
Jóskának nem volt jó,
Nem lehetett Joci,
Nem lehetett Jocó,
A bluestól kapta a nevét,
Ezért lett Magyar Joe.
(Hobo)

Józsi nem született rossz helyre,
Béla papa a bank élén állt,
Jól feküdt, tudta mi a dörgés,
Bírta a nőket és a piát,
Vadászott, mulatott, mint egy gróf,
Verte a blattot, mint a fiát.

Az anyja befutott színésznő,
Könnyen ment neki a bolt.
Tudta, kihez megy férjhez,
Minden Magyar úr mellett szólt.
Játszott királynőt, rossz kurvát,
Pártpuncit, csak anya nem volt.

Minden könnyen megy,
Ha mögötted az apád – én csak tudom,
Megvesz mindent, és boldog a család.

A bátyja hamar a sínre került,
Kisztitkár, újságíró,
A Lósportnál kezdett,
Aztán jött a rádió,
Hat hónap a Népszabadságnál,
S máris itt a televízió.

Lám, mindenkiből lett valaki,
Csak Jóska maradt ki a sorból,
Nem érdekelte az iskola,
Félévkor megvágták matekból,
Egész nap bulizott, és arra várt,
Hogy mikor léphet le otthonról.

Minden könnyen megy,
Ha mögötted az apád – én csak tudom,
Megvesz mindent, és boldog a család.

Egy titok margójára (Pilinszky János)

Józsi éjszaka is vitte a villamost.
Az egyest, a négyest, vagy a hatost,
Ő járt a közértbe, ő takarított,
Rosszul keresett, szégyellte, hát hallgatott.

Az asztalon művirágok és csatok,
Enikő műselymet, műkörmöt hordott,
Műmellet is akart, mert az övé lógott.
Álmodozott és bugyiboltot nyitott.

Azt hitte a bluesról, hogy az ruha,
mint egy rossz kabátot, úgy utálta,
Színházba nem járt, könyvet sosem látott,
és egy sikeres, gazdag, trendi srácra vágyott.

Ne tűrd sokáig, amit nem bírsz,
De ne ölj, mert utána hiába sírsz, hiába sírsz.

Mikor veszünk végre egy klassz kocsit?
Nercbunda kell, találj ki valamit!
Többet akarok, vállalj plusz melót,
Vagy itt hagylak téged, a nagy BKV-s Jocót!

És nem hiába várt, indult az új mese,
bejött a boltba Stopweisz Emese,
S vele együtt a híres hitvese,
Cukikuki, a Bájboys énekese.

A nő felpróbált harisnyát, bugyit,
Enikő felpróbálta Cukikukit,
Megbeszélték, hogy náluk folytatják,
Így is történt, és a többit úgyis tudják.

Ne tűrd sokáig, amit nem bírsz,
De ne ölj, mert utána hiába sírsz, hiába sírsz.

Szombat éjjel nem volt túlóra,
Joe a vártnál előbb ért haza,
Az ágyban találta a párocskát,
és behozta az apja puskáját.

A tenor elpucolt, de ott maradt a tanga,
Üvöltött Enikő, de nem jött zavarba:
„Se nyaraló, se pénz, se lakás, se kocsi!
Csóró vagy, és a farkad is kicsi!”

Bíztam benned, neked adtam magam,
De ennek vége, elegem van!
Joe sírva hallgatta a rikácsoló nőt,
becsukta a szemét, és kétszer belelőtt.

Nem vagy Monte Christo, ne bontsd ki a falat,
Mielőtt lelépnél, a szomszédod felad,
Ne hívj látogatót, hogy jobban bírd a magányt,
Fizesd le a smasszert, hogy legyen saját cellád.
(Hobo)

Hallod, smasszer: Ha nem látsz semmit, őrmester lehetsz,
Hallod, smasszer: Harminc év, és nyögdíjba mehetsz!
Hallod, smasszer: A kenőpénzből félre is tehetsz.
Hallod, smasszer: Ha ügyes vagy, autót vehetsz.
Hallod, smasszer: A zugügyvédet hagyd, hogy ígérgessen,
Hallod, smasszer: A csalót bankárt meg, hogy lefizessen,
Hallod, smasszer: Ne halld meg, ha sírnak a köcsögök,
Hallod, smasszer: Hogy a főnök részegen röhögött,
Hallod, smasszer: Mindig tudnod kell, hogy ki ki kicsoda,
Hallod, smasszer: Mert holnap felmentheti a politika.

Nincs több (Pilinszky János)

Jelre vár a cella ablakán,
A Jóisten ma üzen talán,
Jön egy madár, fehér, csodaszép,
Galamb, rigó vagy szürke veréb.

Szürke a ruha, szürke a sapka,
Szürke a pokróc, szürke a csajka,
Szürke a foglár, szürke folyosó,
Szürke az ég is, szürke ajtó.

Szürke a tányér, szürke a kübli.
Szürke a cipő, szürke a zokni,
Szürke a priccs, szürke a falad,
És pont olyan szürke, szürke a hajad,

Szürke felhők közt szürke a Hold,
Nem süt a Nap, ez lesz, ez volt,
Szürke az ég is, amikor sír,
Majd ha végre befogad a sír.

Könyörgés Krisztushoz, imák,
A pap azt mondja, az Úr megbocsát,
De nem jön, nincs jel a szürke égen.
Hiába sírsz, nem szürkül a szégyen.
Szürke a tavasz, szürke a tél,
Szürke a hajnal, szürke a dél,
Szürke az ünnep, a mások bűne,
Csak az én bűnöm sosem lesz szürke.

Két szonett (Pilinszky János)

Az angyalok is itt járnak közöttünk,
De mi nem vesszük őket észre,
Csak az ördögöt látjuk mindenhol,
És átkokat szórunk az égre.

Gyűrött ruhában, fáradtan topognak,
És mi ügyet sem vetünk rájuk,
Tennék a dolgukat, mennének tovább,
Mi meg folyton a csodát várjuk.

Az egyik kopasz, a másik kövér,
A szárnyukat senki sem látta,
Ott vannak mindenütt és szomorúak,
Mert a bűnnek itt nincsen határa.

Görnyedt anyóka megy a templomba,
Megtörte a huszadik század,
Sírban az ura, Nyugaton a fia,
De a lelkében angyalok szállnak.

A gyerekek felismerik őket,
Ha kilépnek az óvodából,
Hisznek a mesében, és még boldogok,
És még nem félnek a világtól.

K. úr családjával Szombathelyen élt,
Indultak nyaralni, de a mama félt,
Ne rohanjunk, Dönci, olyan szép a táj!
Tudják a gyerekek, te vagy a király!

B. elvtárs Szegeden a Volgájába szállt,
A hátsó ülésen a titkárnője várt,
Hátraszólt a sofőr: Főnök, mi a cél?
Gyerünk Balatonra, ami belefér!

Jó nekem a Trabant, nem kell Cadillac!
Az élet nem álom, holnap ébredek.

K. úr megérezte, eljött az idő,
Férfi módra vezet, reszkessen a nő!
Előz a kanyarban, a gumi szinte ég,
Hátul a két gyerek, szembejön a Vég!

Keletről a Volga Siófokhoz ért,
B. elvtárs ott hátul a lényegre tért,
Félrenéz a sofőr, a sziréna zúg,
Hétköznapi eset, vértől mocskos út.

Jó nekem a Trabant, nem kell Cadillac!
Az élet nem álom, holnap ébredek.

Tudod, milyen sápadtan és gonoszul
Milyen izgatóan jön majd a halál egy furcsa órában
Bejelentés nélkül és be nem tervezetten
Mint egy félelmetes és túl barátságos vendég,
Akit az ágyadba vittél

A halál angyalokat csinál mindannyiunkból
és szárnyakat ad nekünk ott,
Ahol olyan sima kellene, hogy legyen a vállunk
Mint a holló karma
(Jim Morrison)

A régi barátok nem bírják otthon, indulnak, ha rákezd az eső.
Felkeresnek, ha erre járnak, lesik, megfogott-e az idő,
Zavar-e, hogy sír a gyerek és szenved a nő.

Mondd meg, kinek játszunk, ha nem magunknak?!
Régen hazamentek már az oroszok.
Látom, testvér, remeg a kezed. A kor tette ezt, meg a borok.
Balladás barátaim, vigyázzatok!

A harangok alszanak. Nem segít az ima, sem ez a dal.
Balladás barátaim, mondjátok, mi a baj?

Összetartott minket a láz és a kín.
Tudtunk egy nyelvet, amit senki más.
Mindig írt egy dalt, hogyha kellett,
Valaki. János vagy Tamás. Igazat, mint egy vallomás.

A füstös kocsmáknak mind más a nevük.
Helyünkön furcsa népek ülnek.
Nem érdekli őket a szabadság,
Nem tudják minek nem örülnek,
S hogy az álmok mibe kerülnek.

A tankok még alszanak, nem segít az ima, sem ez a dal.
Balladás barátaim, mondjátok, mi a baj?

A kövek az égig nőttek közöttünk.
János nem szól többé Tamáshoz.
Állok a körben, és azt érzem,
Lassan nem lesz közünk egymáshoz,
Sem azokhoz a kincses balladákhoz.

A gyerekek játszanak.
Nem látják rajtunk, hogy fáj ez a dal.
Balladás barátaim, mondjuk egymás szemébe: mi a baj?!

Néha egy blues is megtelik lélekkel
De ha sokan játsszák ritka az áldás
Mert az legtöbbször csendben halkan száll ránk
Mi pedig oly sokszor vagyunk harsányak
(Hobo)

A Lenin körúton az Ördög zenéje!
Ideért, amikor felnőttem végre
Hatvanötben vagy hatvannégyben.
Valami helyett, amitől féltem.

Rohadt rock and roll – mióta gyötörsz!
Rohadt rock and roll – naponta megölsz?
Rohadt rock and roll – a pofád nagy!
Rohadt rock and roll – ringyó vagy!
Rohadt rock and roll – pénz, pénz, pénz.
Rohadt rock and roll – mennyit érsz?
Rohadt rock and roll – mitől félsz?
Rohadt rock and roll – meddig élsz?

Szerettem nagyon. És szenvedtem érte.
Vertek miatta, de nekem megérte.
Azt hittem sokáig, csak az enyém.
Eladott engem. Most eladom én.

Rohadt rock and roll – mi lesz velem?
Lejárt az időm, csak te vagy nekem.
Rohadt rock and roll – mi lesz veled? Lenyel a komputer.
Úgy kell neked!
Rohadt rock and roll – jól tudom, a zenéből nem lesz forradalom.
Rohadt rock and roll – hogy félnek tőled! Azt hiszik, elsöpröd őket!
Műanyag rock and roll.
Átkozott rock and roll.
Hontalan rock and roll.
Rohadt rock and roll.

A zene szült engem, s a nemzedékem.
A zene az utolsó menedékem.
Tudom, hogy egyszer a zene öl meg.
Zenével adjanak vissza a földnek!

Rohadt rock and roll – hogy nyalnak-falnak!
Mégis miattad megyek a falnak.
Rohadt rock and roll – mi lesz veled?
Eladtad magad mindenkinek.
Rohadt rock and roll – megtagadom!
Rohadt rock and roll – abbahagyom!
Rohadt rock and roll – elég legyen!
Rohadt rock and roll – az életem!
Műanyag rock and roll.
Átkozott rock and roll.
Hontalan rock and roll.
Rohadt rock and roll.

Az apám cukrász volt, igen és ő mondta:
Az élet szép lesz! A világ egy torta.
Egy kopasz bácsi ígérte: Az ország egy szelet!
És majd tortát eszik az összes magyar gyerek!

A fater pontos volt, nem hagyott ki napot,
Úgy verte anyámat, mint a tejszínhabot,
Az egészet mindig a kulcslyukon át néztem,
A konyhába mentem és süteményt kértem.

Verem, verem, verem, majd beleszakadok,
Nem bántok én senkit, csak verem a habot.

Nemsokára leszek hetvenöt éves,
Születésnapomra újra tortát kérek,
Legyenek ám rajta kis magyar katonák,
Marcipán űrhajós, krémvárak, rakéták.

Belülről kirágnám, mint a fát a féreg,
Nem látna meg senki, így hát nem is félek,
Mi leszünk, csak négyen hetvenöt lánggal,
Hetvenöt gyertya, hetvenöt lánnyal!

Verem, verem, verem, majd beleszakadok,
Nem bántok én senkit, csak verem a habot.

Soha senki sem látta a Csavargók Könyvét
Csak én jártatom folyton róla a számat
Ha van is valahol nincsenek benne betűk
Csak képek térképek jelek rajzok hangok
Hogy minden vándor használhassa
Mi nem tudunk nyelveket mégis megértjük egymást
(Hobo)

Viharban születtem,
Jó időre várok,
Hosszú útra mentem,
De itt, közel járok.

Átok ült apámon,
Egy fán lógott vele
Utolsó reménye,
A Koldusok Hercege.

Mohácson meleg volt,
Világoson sötét,
Aradon úgy féltem,
Megléptem mielébb.

A Balaton mellé
Stoppal jártam sokat,
Szárszón nem nyaraltam,
Jön a tehervonat.

Viharban születtem,
Világ végén alszom,
Ne bántsatok engem,
Mert én nem haragszom!

De akik játszottak valamilyen hangszeren
És nem féltek a szabad ég alatt hálni
A madarak énekét és a szél hangjait lesték
Nem keltek-feküdtek korán
Gyakran leírták álmaikat
Történeteket találtak ki és meséltek
Hírt adtak nagy városokról zöldellő szigetekről
Csodákról háborúkról pestisről özönvízről és a néhai istenekről
(Hobo)

Ott álltam a börtön kapujában,
Ötezer forinttal, kiskabátban,
Nem várt rám senki, barát vagy család,
Szabad lettem, vár a mennyország.
Letelt az időm, hová menjek most?
Így vártam a huszonnyolcas villamost,
Híd alatt vagy utcán nem alhatok,
Mert úgy járok, mint a hajléktalanok.
Bent azt mondták, hogy vár Európa,
Menjek Berlinbe vagy Londonba,
Ott talán nem tudják meg, ki vagyok,
Kapok majd munkát, mint más magyarok.
Hogy magyar vagyok, az sehol sem véd meg,
Csak egy fehér migráns, pont ez a lényeg,
Bár ez csak létezés, nem akarat,
Csak állapot, de örökre megmarad.

Ilyen lenne a szabadság?
Így fogadott engem az új Magyarország.

Zötyögtünk, csak bámultam a várost,
Ezt a vén kurvát, öreg szélhámost,
Melót kerestem, sehol sem kaptam,
A bűn bélyege ott lángolt rajtam.
És mindenhol tombol a gyűlölet.
Lassan csak szám leszel, nem lesz neved.
Kezdjek újra mindent? Vár az új élet?
Kemény volt benn, de kinn jobban félek.

Ilyen lenne a szabadság?
Így fogadott engem az új Magyarország.

Gyalázzák egymást ismeretlenek,
Álnevek mögött sunyin lapulva,
És a gyerekek mind Nyugatra mennek,
És hízik a bunkó nomenklatúra.
Mondják, szolgának lenni jobb, mint rabnak,
S mint Petőfi kutyái talpat nyalnak.
Mindegy, hogy zsidó, cigány vagy magyar,
Neki van igaza, és ölni akar.

Ilyen lenne a szabadság?
Így fogadott engem az új Magyarország.

Ha engem büntetsz, Uram, az rendben van,
Életben hagytál nagy irgalmadban,
De ők miért nem bűnhődnek soha?
Rájuk mikor sújt le Isten ostora?