1997 – A nemek háborúja

Nem ittam én egyszer egy hétig,
Nem ittam és nem bírtam végig.
Nem ittam tejet sör helyett,
Nem ittam vizet, ha mást lehetett.

Nem ittál te, hogyha nem volt kivel,
Nem ittál te, csak mindenkivel,
Nem ittál, hogyha meg tudtad állni,
Nem ittál fekve, ha tudtál állni.

Nem ivott és ez nagyon derék,
Nem ivott eleget még.
Nem ivott szegény Hobo soha,
Nem ivott, nem is volt jó sora.

Nem ittunk, bár az unikum gyógyszer,
Nem ittunk és megbukott a rendszer,
Nem ittunk, hogyha nem volt mit,
Nem ittunk, hát igyunk valamit!

Nem ittatok, hát megszakad a szívem!
Nem ittatok a nyílt színen,
Nem ittatok, és hogy szenvedtek,
Nem ittatok, ti muzsikus lelkek.

Nem ittak és rögtön berekedtek,
Nem ittak és összeverekedtek.
Nem ittak és bemelegedtek,
Nem ittak és belebetegedtek.

Férfiak vagyunk, hát valljuk be:
Nem ittunk, ha nem volt mire!

Berúgok, mert nem szeret egy asszony,
Berúgok, mert el kellene kapnom,
Berúgok, ha nem jön el a lány hozzám,
Berúgok, mielőtt meghámoznám.

Berúgsz, ha végül férjhez megy máshoz,
Berúgsz, ha nincs kedved a gyászhoz,
Berúgsz és elalszol boldogan,
Berúgsz, ha válsz, ez is rendben van.

Berúg, mert az asszony felszarvazta,
Berúg és örül, hogy ott is hagyta,
Berúg, mert belé nő többé nem rúghat,
Berúg, mert mától mindig berúghat.

Berúgunk, mert ma van a Nők Napja,
Berúgunk, megírja a Nők Lapja.
Berúgunk, hogy értsük, amit mond,
Berúgunk, ha túl sok a gond.

Berúgtok, mint az utolsó disznók,
Berúgtok, tökös, bátor fickók,
Berúgtok és nőt akartok.
Berúgtok, mert jó magyarok vagytok.

Berúgnak múltban és jelen időben,
Berúgnak és bíznak a jövőben.
Berúgnak, mert pénzt nem adott,
Berúgnak, mert adnak a haverok.

Férfiak vagyunk, hát valljuk be:
Nem ittunk, ha nem volt mire!

Kisasszony, azt a régi számot kérem,
Már nem tudom a pontos címét,
Valami Lady Jane, valami nagyon szép,
És mondják be Tóth Marianna nevét.

Írják alá ezt az üzenetet:
Műholdon küldöm e dalt hozzád,
Egy másik zenekar játssza most,
Gépek zenélnek, a ritmus más.

Mikor ezt a dalt hallom, érzem, hogy élek,
Elfogy a Hold, mint az élet.
Segíts, kérlek! Még mindig várlak.

Talán felismered majd a szöveget!
Ó, szép Lady Jane, látlak-e még?
Újra előszedem a fakó képeket,
Marianna, a szívem tiéd!

Ha meghallod a dalt, hívd a tévét,
Drágám, még nem vagyunk öregek,
Írj gyorsan, és költözz Kapolcsra hozzám,
Hidd el, a gyerekek megértenek.

Mikor ezt a dalt hallom, érzem, hogy élek,
Elfogy a Hold, mint az élet.
Segíts, kérlek! Még mindig várlak.
Ó, gyere értem, még mindig várlak.

Elváltam és neked sincs férjed,
Láttam a lányodat a héten,
Hamburgert evett a gyorsbüfében,
Nem úgy nevetett, mint te régen.

Felnőtt a fiam, és nagyapa leszek,
Múltak az évek, és túléltem,
Nincs vége semminek még,
Siess, siess, siess, gyere értem.

Mikor ezt a dalt hallom, érzem, hogy élek,
Elfogy a Hold, mint az élet.
Segíts, kérlek! Segíts, kérlek!
Még mindig várlak, úgy hiányzol.

Bárcsak újra Veszprémben lehetnék,
Ha sétálsz, utánad mehetnék,
Bámulnálak, messziről követve,
Karcsú lábad alig ér a földre.

Meglesnélek a hajnali misén,
Ahová anyád néha nem kísér.
A sekrestyés már régen tudja,
Nem vagyok hívő, se orgonista.

Két konyakért talán segít ő,
Barát Lőrinc, a vén kerítő.
Elbújtat a gyóntatószékbe,
Így tán megtudom, észrevettél-e?

Lógós vagyok, rossz diák,
Magolom, nem értem a kémiát.
Verseket írok lírai modorban,
Titokban járok a nyomodban.

Nyáron megszerzem a diplomámat,
Ősszel visznek Győrbe katonának.
Eléd állok és megkérlek,
Szeress és várj rám két évet.

Ha újra Veszprémben lehetnék,
Talán mindent jóvátehetnék.

Ha újra Veszprémben élhetnék,
Katona többé nem lennék.
Inkább lennék iszákos, puhány,
Csak maradjon meg a civil ruhám.

Lennék nyugodt, békés polgár,
Aki minden héten templomba jár.
Suzukival és két gyerekkel,
Almádiban kis telekkel.

Kicsit félnék, mit hoz a jövő,
Jut-e a gyereknek Puma cipő.
Vasárnaponként tennék egy sétát
Kapnál egy csokor margarétát.

Lehetnék Péten vagy Fűzfőn vegyész,
Legrosszabb esetben gyógyszerész.
Szorgalmas amatőr színész,
Egy szép álomnak tűnik az egész.

Úgy élnék, hogy büszke lehess rám,
Boldog légy és tartozz hozzám,
Így tán eltudnám, feledni,
Hogy mi lettem és mi akartam lenni.

Ha újra Veszprémben lehetnék, végre,
Mindent, mindent jóvátehetnék.

Úgy kiborultam Szolnokon,
Mert nem találtalak otthon,
Hiába vártalak a restiben,
Nem voltál fenn a vonaton,

Utolsó pénzemen hívtalak,
Hidegen hörög a telefon.
Lementem az iszapos folyóhoz,
Hogy elsirassalak végleg,

Mellém ült egy törtszívű férfi,
Három évig volt a férjed,
Őt is eldobtad egyszer,
Pedig mindent, mindent megtett érted.

Én még nem ütöttem meg embert,
Három banknak is tartozom,
Sohasem láttam a tengert.
Mindennap estig dolgozom,
De nem mondok le a reményről,
Hisz’ egyebem sincs, jól tudom.

Reggel hatkor csörögtem újra,
A rögzítő vette fel,
Neki nyöszörögtem rekedten,
Nincs több pénzem, hát mennem kell,
Elmegyek, Cegléden várok rád,
Szeretlek, és nem adom fel.

Esténként várlak a peronon,
A hetes személlyel gyere hozzám!

Bárhol hajtom le a fejem,
Mindenhol ott vagy velem,
Bármit hoz a sors nekem,
Segítesz, hogy véghez vigyem.

Elfogadod, hogy nehéz vagyok,
Akarod azt, amit én akarok,
Mielőtt elalszom, gondolok rád,
Neved suttogom, mint egy imát.

Bárhol hajtom le a fejem,
Gondolok rád,
Bárhol hajtom le a fejem,
Érted mondok egy imát.

Nem kéred, hogy más legyek,
Vesztesen is kellek neked,
Ha összetörök, felemelsz,
Ha kiborulok, megölelsz,

Ha dühös vagyok, nem haragszol,
Ha fáradt, velem alszol.
Mindig csak adsz, és sosem kérsz,
Az enyém vagy és velem élsz.

Bárhol hajtom le a fejem,
Tudom, hogy mellettem állsz,
Bárhol hajtom le a fejem,
Tudom, hogy engem vársz.

Bárhol hajtom le a fejem,
És túl vagyok már mindenen,
Bárhol hajtom le a fejem,
Megkérlek, maradj velem!

Bárhol hajtom le a fejem,
Az időm lassan lejár,
Bárhol hajtom le a fejem,
Az otthon messze vár.

Húsz éve kezdődött ez a szép történet,
Mégis nélküled éltem le ebből tíz évet,
Már nem is tudtam, hogy merre élsz?
Hogy engem vársz, és te is remélsz.

A Blikkben látta a hirdetést,
Magyar bébiszittert keresnek ott,
Német nyelvtudás nem szükséges,
Még elérte a keddi vonatot.

Bécsen át Hamburgig ment,
Az állomáson Herr Müller várta,
Ötszázas Mercivel vitte
Az Adolf Strasse-i lakásba.

Bátran szólíts Hansinak, mondta,
A családom pár hétig nincs itthon,
A Kanári-szigeteken nyaralnak,
Érezd magad úgy, mint otthon.

Kinek kell egy keleti lány?

Nem értett semmit, éhes volt,
Vacsora után kicsit ivott
És megtörtént minden,
Amiről Ajkán annyit hallott.

Kinek jó, ha naponta verik?
Évekig strichelt az utcán,
Eldugta a pénzét, hogy szökni tudjon,
Kisbérig hozta egy kövér ukrán.

Pár szó pár nyelven, neki elég,
Nem akar dolgozni, nem is tudna,
Nem kap segélyt, mert senkije sincs,
Holnap kiáll az M1-es útra.

Kinek kell egy keleti lány?

A legtöbb csavargó nem tud megállni,
Meghal inkább az úton,
Ragaszkodik a legendához,
Csak keveset ülni otthon,
Tudja, hogy nem bír ki két hétnél többet,
Minek a gyerek és az asszony?

Évente tíz nap egy ócska helyen,
Micsoda nyűg a nyaralás,
Bámulnak a strandon, ha levetkőzöl.
Ismer a pincér, a portás,
Újságíró sunnyog a bárban,
Lesi, meddig tartott az ivás?

Ha szerettél volna, még tanítanék,
Reggeltől estig, mint egy gép,
Különórát adnék hülye gyerekeknek,
Sorsnak pocsék, de célnak szép!
Házat építenék, otthon ülnék veled,
Otthagytam volna a zenét.

Repülők, vonatok, hajók, buszok,
Bőröndök, versek, gitárok,
Szállodaszámlák, útlevél, csekkek,
Nem vagyok olyan, mint mások.
Azt hiszem, ez a dolgom a világban,
Valamire még mindig várok.

Nem szeretted a bluest, sem engem,
Csak a magány ellen kellettem.

Reggel csak néztem, hogy kivirultál,
Az ezüst nyakláncod is felvetted.
Dolce Vita parfümöt használsz,
És furcsán csillog a szemed.

Szeretem, ahogy jársz, és ahogy kelsz,
Ahogy föltűzöd álmosan a hajad,
Lábujjhegyen mész kávét főzni,
Közben kicsit riszálod magad.

Cédulát hagytál az asztalon,
„Szívem, ma később jövök haza!
Clint Eastwood lesz a tévében,
A frizsiderben vár a vacsora!”

Visszajött a régi kedvesed,
Az övé voltál sok éven át,
De többre vágyott nálad is,
Elment Pécsről, nem bírta tovább.

Te végre elfogadtál engem,
Fogytán a pénze, hát hazaszökött,
Lent vár a kocsijának dőlve,
Friss és barna, a tengerről jött.

Még mindig kisfiús a mosolya,
Hogyha rád néz, ugyanúgy nevet,
Mikor felhív, tombol a szíved.
Elakad a hangod, remeg a kezed.

Hív az ifjúság, a sok emlék,
Ő csak suttog és mesél,
Te akarod és el is hiszed.
Lapos és hazug történetét.

Két hétért odadobsz mindent,
Tegyek úgy, mintha nem tudnám?
A második hétfő reggelén,
Kisírt szemekkel visszatérsz hozzám.

Cédulát hagytál az asztalon,
„Szívem, ma később jövök haza!
Clint Eastwood lesz a tévében,
A frizsiderben vár, vár, vár a vacsora!”

Mondd, mennyit ér
A múlt, ha visszatér?

Régen nem játszik zenekar a bárban,
Tabletták és lányok járnak körbe,
Vicsorog a fény az ajtó fölött,
Beugrottam egy korsó sörre.

A sarokban ültünk és csak néztelek,
Rémesek voltak azok az évek,
Menedék egy barna lány mellett,
Ajándékot adott nekem az élet.

Bisztróba jár legelni az ország,
A tévészemű lányok a kocsimra lesnek,
Rágógumi böfög a műhaj alatt,
Nem ismerik sem Adyt, sem Hendrixet.

Röfög a jelen, röhög a jövő,
Keresnék a gépben egy jó zenét,
Olcsó pénzért okádja a nyálat,
A kukában bambán virágzik a szemét.

Mindenki elment, csak páran maradtunk,
Meghalt a legtöbb, vagy elitta az eszét,
De túléltük és együtt vagyunk,
Míg árulja magát a nemzedék.

Kidobták a bútort, a könyveket,
Mindent, ami valamit jelentett,
Sosem voltak régi szép idők,
Késő van már, hát hazamegyek.

Ugyanaz a város, ugyanaz a név,
Ugyanaz a banda, mégis más az egész.

Négyszáz márkával és egy vén bogárral,
Mentem Hetedhétország ellen,
Asztmás a motor, kancsal a fényszóró,
A kamionok hogy villognak szemben.

Beálltam Győrnél a benzinkúthoz,
A szerelő nekiesett a motornak,
Bementem a bárba egy kávét inni,
Utánam jöttél, rám vártál, mondtad:

Bárkivel eljöttél volna Ózdról,
Beteggé tett a por és az unalom,
Mentél volna Keletre is, Nyugatra is,
De csak nehezen jött a jó alkalom.

Mondtad, hogy nagyon buksz a bogaras fiúkra.
Meddig mész? − kérdezted kicsit félve.
Bármi megtörténhet, még nem döntöttem el.
Menjünk Sopronig, szóltam rád se nézve.

Előzd meg a kamiont, fiú,
A török sofőr kiszorított,
Nem tudott, csak száztízet a bogár,
A Volán-busz az árokba borított.

Mintha mindezt már láttam volna filmen,
Most itt fekszem Csornán, a kórházi ágyon,
Fáradt főnővér jön felém a tűvel,
És véget ér a színes rémálom.

Mondták, átszálltál egy osztrák BMW-be.
Fehér volt az ég, mikor észhez tértem,
Talán Garmisch-Partenkirchenben síelsz éppen.
Furcsa, de még a nevedre sem emlékszem.

Sápadtak a csillagok, mikor rólad álmodok.

Lazán, de éberen ült a pultnál,
Ahogy az ilyenek úgy ülni szoktak,
A háta és a nyaka gyönyörű volt,
Nem vizet ivott, körmei kopottak,
Szemembe sziszegett, mint egy kígyó:
Nem állok idegennel szóba,
De én vettem a bátorságot,
És meghívtam egy finomabb kortyra.

Látom, hogy ki vagy, felelte a lány,
A világvándora herceg,
Naponta hallom, mint a wurlitzert,
Nem érdekel, hogy nem leled a helyed,
Ne mondd, hogy velem megnyugodnál,
Nem bízom senkiben, akit nem ismerek,
Hiába fizetsz nekem hajnalig,
Az egész világ tele van veletek.

Miért nem hagysz engem is beszélni?
Látszik rajtad, hogy egyedül vagy.
Velem kezdhetnél valamit.
Talán én is egy menő srác vagyok,
Aki pár éve bajban van?
Hátha még divatba jövök,
Feljutok a csúcsra egy jó lappal?
Kocsik, motorok, bőrdzsekik jönnek,
Pont ilyen nőt kerestek, mind ezt mondják,
Csak a kalandot kergetik,
Ahogy a régi slágerben nyomják.
„Idegenek az éjszakában”,
A bluest szeretik, ha nem tudnám,
Azt hiszik, a lányok nem ismerik:
„Nem hallod, üvöltök, lenn a mocskos utcán”.

Volt már kis liba, és elég volt.
Nem estem beléd első látásra,
Nem fogok gyónni miattad,
Ha nem tetszik, a viszontlátásra!
Tudod mit, gyere el egy év múlva,
S ha itt találsz a pohárral,
Próbáljunk valamit együtt,
Ha addig nem sikerül valaki mással.
Tudom, te vagy a Csalódott Tündér,
Jó ez az önsajnáló szöveg,
Naponta hallom, mint a wurlitzert,
Miért ülsz itt, ha van jobb helyed?
Mellettem biztosan megnyugodnál,
Felednél mindent, a sok sebet,
Ha nem jössz velem ma éjszaka,
Holnap is egyedül hajtod le a fejed.

„Nem vagy nagyon jól és én sem,
Nekünk ez a város idegen.
Olyan vagy, mint én, hát gyere velem!”
– mondtam a lánynak, de nem jött velem!

Bárhol hajtom le a fejem,
Mindenhol ott vagy velem,
Bármit hoz a sors nekem,
Segítesz, hogy véghezvigyem
Elfogadod, hogy nehéz vagyok,
Akarod azt, amit én akarok,
Mielőtt elalszom, gondolok rád,
Neved suttogom, mint egy imát.

Nem kéred, hogy más legyek
Vesztesen is kellek neked,
Ha összetörök, felemelsz,
Ha kiborulok, megölelsz,
Ha dühös vagyok, nem haragszol,
Ha fáradt, velem alszol.
Mindig csak adsz, és sosem kérsz.
Az enyém vagy és velem élsz.